Vasuti és Közlekedési Közlöny, 14. évf. (1883)

1883-10-19 / 122. szám

834 Morse-fővonal nincs bekapcsolva. Ez a gyakorlatban rend­kívü­l ritkán fordulhat elő, minélfogva itt különös érdekkel bír­hat. Mellette teljes átvivő (translatio) állomás van berendezve állandó vagy nyugvó árammal, igen gyakorlati szerkezetű váltó­val, vagyis átkapcsolóval. Átvivő (translator) készülékek, azaz olyanok, melyek a telegraf-jeleket egyik vonalról a másikra automatizírűleg át­viszik, mindenesetre mindinkább kijönnek a gyakorlati hasz­nálatból, mert a vonalzavaroknak állandó forrásait képezik. Az itt levő berendezés azonban teljesen kifogástalanul működő készüléket tüntet fel és kívánatos volna, hogy minden ilynemű berendezés hosszú vonalakon hasonló módon működjék. Ezeken, valamint az éjszaknyugati vasút által alkalmazott és gondosan ugyanazon típus szerint készített minden más készüléken meg­látszik, hogy elismerésre méltó gonddal rendeltettek meg és készíttettek el; az egész berendezésen látszik, hogy a telegráf­szolgálat ennél a vaspályánál oly módon van ellátva, mely épen mintaszerűnek mondható és teljes elismerést érdemel. Minden a jól meggondolt, czéltudatos és gyakorlati eljárás örvendetes benyomását gyakorolja itt az emberre s azt mutatja, hogy a telegráf-szolgálat vezetése nemcsak megbízható kezekbe van letéve, hanem hogy azt az intézet a legbőkezűbben támo­gatja minden újítással. Ebben a pavillonban látunk telefonállomásokat, A­der és Berliner rendszere szerint. A pavillon nemcsak a kiállított tárgyak hatásának emelése miatt van világítva izzó lámpákkal, hanem az izzó lámpákra nézve igen gyakorlati védő szerkezetet is mutat fel, a­mint azok az osztrák éjszaknyugati vasút mű­helyeiben használtatnak. A telep-állvány Meidinger-féle gömbelemekkel van felszerelve, néhány Márkus -féle állandó elem­ is található. A Meidinger-féle gömbelemek értéke felett vitatkoznak még most is. A vasutak mellőzték és mellőzik azokat, míg az állami telegráf-igazgatások teljesen megfelelőknek és jóknak találják azokat, mint például a magyar telegráf-intézetben, hol néhány év óta a Danie 11 -féle elemek mellett igen nagy mennyi­ségben használtatnak. A vasutak a nem használást azzal igazol­ják, hogy azok zavar esetében nehezen ellenőrizhetők és gyakran alkalmat szolgáltatnak árammegszakadásokra. Ezek azonban az osztrák éjszaknyugoti vaspályánál mindennek daczára jóknak bizonyultak s ennek csakis az lehet a magyarázata, hogy itt a telepek ellátása és gondozása jól iskolázott személyzetre van bizva s hogy a szolgálatnak erre az ágára a lehető legnagyobb gondot fordítják. Ennél a vaspályánál a gömbelemekről gyűjtött adatok eredménye az ezen telepek elleni általános hangulattal szemben épen meglepően kedvező. Van itt továbbá kiállítva természetes nagyságban villamos zárjelző (H­o­h­e­n­e g­g­e­r-rendszer). Ez működik is és külö­nösen érdekes azért, mert ezt a rendszert a pálya minden állo­másán több mint tizenkét év óta kielégítő eredménynyel hasz­nálják a nélkül, hogy valami szerencsétlenség fordult volna elő, bár annál a távjelző-berendezés főelvét nem vették tekintetbe. Ezen jelzők különösen (inductív) indítási ü­zemre vannak be­rendezve és az ilyennél az a feltétel, hogy a vezetékben tör­tént hiba esetén a jelző automatizerűleg »megál­l«-t mutasson, épen nem teljesülhet. Minthogy ezen jelző igen jól működik, a pálya igazgatósága által a német vasútigazgatóságok egy­letéhez beküldött műszaki jelentés s az utóbbi által közzétett statistikai adatok szerint a zavarok eseteinek legcsekélyebb átlagos számát mutatja fel és bizonyára igen sok esetben elis­merésre méltó szolgálatokat tett, s indokul szolgálhat arra, hogy a többi igazgatóság is előnyt ad az olcsóbb és gyakorla­tibb, a legtöbb esetben megbízhatóbb induktiós üzemnek a gal­van telepekkel való felett. Most már az osztrák főfelügyelőség sem tesz semmiféle kifogást az üzem ellen s ez, mint említek, fökép eme jelző jó használhatóságának köszönhető. Bár ennek üzeme olcsó, felállítása nagyon drága. (Háromszoros vezeték kell.) Ebben az osztályban úl a mozgó, hordozható (ambuláns) telegráf-állomás állandó vagy nyugvó árammal, mely Bech­told főmérnök utasítása szerint lett készítve. Az állomás áll Morse színes h­óból, billentyűből, tájolóból és kábeltekercsből. Minden igen compendiosus és gyakorlatilag van elrendezve. Felfogó nem használtatik. A kábel bekapcsoló készülékben végződik, mely az 1-ső ábrából látható. Ez egy kettős tartóvasból áll s a tartóvas szárai porczel­lan-szigetelő alakúak fent. Ha a tartóvasat valamely vezetékre erősítjük, mit a co, csavar által eszközölhetünk, a vezeték a tartóvas két szára között elvágható s az ambuláns állomás be van kapcsolva a vezetékbe, minthogy a nyugvó vagy állandó villamáram a tartóvas két ágán és a kábelen keresztül az iró készülékhez van vezetve s azon át kering. Hasonló készülékről a déli vasút kiállításának leírásánál is meg fogunk emlékezni. A ki tudja, hogy a vasúti szolgálat különféle eseteiben mily gyakran kell ily készüléket használni, az elgondolhatja, megértheti az ilyen összeállítás értékét, ha az oly gyakorlati, mint ez. A telegraf-üzletre nézve is felette fontos az alapos és és megbízható vonalvizsgálás és hibakeresés a szakaszon s bizony a magyar telegraf-intézetben az ezt czélzó eljárás még mindig igen primitív. Ha a már régen tervezett­­vonalfelügyelői állás* egyszer szervezhető lesz, minden egyes vonalfelü­gyelőt el kellene látni ilyszerű készülékkel. Igen érdekes itt a villamos intercommunicationalis jelző is, szintén Bechtold főmérnök által tervezve és szerkesztve. Minthogy az ily jelzőnek vasúti kocsikban való feltüntetése nem volt lehetséges, Bechtold az elrendezést igen gyakorlatiasan és könnyen áttekinthető más módon állította elő. Az intercom­municationalis jelzők czélja az, hogy netalánt veszély esetén az utasok és a vasúti vezetők között érintkezést lehessen létre­hozni, hogy az utas segélyt kérhessen és várhasson a személy­zettől. Ez vagy mechanikai vagy pneumatikus (légnyomati) úton, vagy pedig villamossággal eszközölhető. A villamos ki­állításon, természetesen, csak az utóbbi van képviselve. A B e c­h t­o r­d-féle rendszernek jellemzőbb részeit a 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik és 6-ik ábrában teszszük szemlélhetővé az olvasó előtt. A 2-ik ábra a vonatvezető kocsijában elhelyezett telep­szekrényt tünteti fel, a fellármázó haranggal együtt, mely utóbbi menetközben a rázás iránt érzéketlen, de ha működésbe hoza­tik, igen erős hangot ad, melyet okvetlen észre kell venni. Eme harang szerkezete a rajzból látható. Ettől a készüléktől egymástól elszigetelt két vezeték vonul át az egész vonaton s a kocsik közötti csatlakozást eszközlő, a kocsik között a 3-ik és 4-ik ábrában feltüntetett kapcsok azokban láthatók. 1-ső ábra. 2-ik ábra. 3-ik ábra

Next