Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)

1885-10-18 / 121. szám

121. szám. Budapest, 1885. Október 18. Tizenhatodik évfolyam* Vasúti és közlekedési közlöny, TARTALOM: A Hirsch-féle csavarház-elzáró készülék, csavaros csapszegekhez sinillesztés-kötéseknél. Ifj. Doletsko Ferencz, a kassa-oderbergi vasút főmérnökétül. — Küstin­félek. — Vasutigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — .Hirdetések. Szerkesztői iroda: VI., Andrássy-út 4. sz a., Harkányi-féle ház II. em Előfizetési dij: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: VI., Andrássy-út 4. sz. a., Harkányi-féle ház N­­­em Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A Hirsch-féle csavarház elzáró készülék, csavaros csapszegekhez sinillesztés-kötéseknél. Ifj. DOLETSKO FERENCZ, a kassa-oderbergi vasut főmérnökétől. A sinillesztés-kötésnél alkalmazott csavaros csapszögek úgy a szabadillesztés, mint a­­fölfekvő sínillesztéseknél idővel meglazulnak, mert a végig robogó vonatok által oly ingás­nak, vagyis rázkódtatásnak vannak alávetve, hogy a csavar­házak megereszkednek, sőt előfordult már akár­hány olyan eset is, — különösen a téli hónapokban, midőn a vonal hóval van borítva hanyag őr vonalán, — hogy a csavarház egészen lejárta magát és a csavaros csapszög balról a vágány között, a csavarház pedig a vágányon kivül, a sin mellett fekve talál­tattak. Legyen az őr bármilyen lelkiismeretes és szorgalmas, s ha naponta egyszer tényleg be is járja a vonalat és meg is vizsgálja a csavaros csapszögeket, nem lehet tőle azt követelni, hogy valamennyi csavaros csapszög egészen feszesen meg legyen húzva; itt-ott kikerüli figyelmét egyik-másik s így megszámlálhatlan sokaságban fogjuk találni a laza vagy meg­ereszkedett csavaros csapszögeket még a leggondosabban tartott vonalrészeken is. Így a hiány elkerülhetlen és mindennapos. Hogy ezen anomálián segítve legyen, különösen újabban, a szabad sínillesztés-kötéseknél a csavaros csapszögek biztosítására már némi javítások tétettek, melyek egyelőre jobbak hiányában alkalmazásban is vannak. Hogy mennyire igaz ebbeli állításom, erre nézve legyen szabad a gyakorlatból szerzett ebbeli tapasztalataimat itt rövi­den felsorolni. Az első ilynemű javítás, vagyis a csavaros csapszögnek a rázkódtatás folytán történő lecsavarás elleni biztosítására az úgynevezett lemezkés csavarház-lekötés van alkalmazásban, mely­nél a négyszögletű vaspléh lemezkének — melyen a csapszög át van dugva, — egyik csücskét, a csavarház egyik lapjára ráhaj­lítjuk, ha a felső építmény teljesen rendben van már fektetve; rendesen a sínfektetés után 2—3 hónap múlva szoktuk a csava­roknak utolsó meghúzása alkalmával a vaspléh lemezeket is lehajt­­ttatni, és daczára ennek mégis száz és száz lazácska csavaros csapszeget fogunk találni a leggondosabban tartott vonalon is, mert ugyanannnyi sínillesztés lesz még a vonalon, melyek ezen idő alatt i. i. 2—3 hónap alatt sem tudtak kellő jó fekvésbe jönni, a hevederek még nem helyezkedtek el vagy talán jobban mondva még nem simultak egész lappal a sin­derekhez vagy sínlábhoz, maguk a hevedereknek alakja, vastagsága sem egyforma és néha kissé alakhagyottak is, továbbá a heveder és sínlyukak sem fedték tisztán egymást, mert pl. a sínillesztések közötti hézag itt-ott nagyobb volt stb., tehát ezen és hasonló körülményektől függő esetekben a csavaros csapszegek — habár többször meg is húzattak, — megereszkednek, mihelyt a sínillesztés rendes, normális fekvésbe jutott, vagyis a fennebb röviden felsorolt akadályok le lettek küzdve. Az ilyen meglazult csavaros csapszeget vajmi nehéz meg­találni, mert a vonalör midőn vonalát bejárja, csavarhúzó kulcsával vagy kézi kalapácsával a csavarházat megkopogtatja s ha csörömpölő hangot kap, ugy a csavaros csapszeg laza. De miután a vaspléh füle a csavarházat maga alatt tartja le­szorítva és a hézag a lemezke és heveder között van, nem kapja a csörömpölő hangot, — kivéve ha 3—4 fordulót már lejárt, — vagy olyan kétes hangot kap, melyből a vonalör a maga megnyugtatására mindig csak azt találja, hogy rend­ben van minden. Tegyük fel azonban, hogy a vonalör csakugyan meghal­lotta, hogy a csavaros csapszeg laza, akkor előbb a vésővel kell a csavarházra rá­fordított vaspléh csücsköt felhajlítani és kikalapálni s pedig egészen egyenesre, mert különben meg nem lehet húzni a csavarházat ; ha most ezen gyenge vaspléh­fület vagy 2-szer 3-szor fel kell hajlítani és ugyan­annyiszor behajlítani, az már a harmadszori, — ha nem már a másod­szori, — behajlításnál okvetlenül le fog törni, igy már egy év alatt a csücskök letördelnek s a letördelt pléheket ki kell váltani. Már magában ezen munka is pepecselő, időrabló, mert a csavarházat nem lehet addig meghúzni, mig a lehajlított vas­pléhfület vésővel fel nem hajlítjuk, ezen munkát pedig csak úgy végezheti az őr, ha hozzá letérdepel; az ilyen munka azonban nagyon szaporotlan lévén, ne okoljuk az őrt, ha csak lassan halad vele. Nem soroljuk itt fel szándékosan azon normális munkákat, melyek — a felső építmény fekvése után — néha az év folya­mában 2-szer de 3-szor is előfordulhatnak s hol okvetlenül meg kell a csavaros csapszögeket ereszteni, tehát mindannyiszor a lemezkét fel- és lehajlítani. A második mód, melylyel a csavarházat a lecsavarás ellen biztosítjuk, a rögzitő aczélgyürük alkalmazása, t. i. az aczélgyűrü a csavaros csapszegre van tűzve­ a hevedar és csavar­ház közé. Ezek alkalmazása még inpraktikusabbnak bizonyult; legfőbb hiányuk az, hogy a csavarház meghúzása közben soha sem lehet megtudni, vájjon a rögzítő aczélgyűrü eltörött-e vagy sem, mert itt is száz és száz eset fordul elő, hogy a rögzítő gyűrű mindjárt az első alkalommal elpattant s az erős meghúzás közben vagy a csavarházba vagy a hevederbe marta be magát, később azután közzé rozsdásodott, mit a legtöbb esetben a leg­figyelmesebb vizsgálat mellett is csak akkor lehet már észrevenni, mikor a csavaros csapszeg egészen dötyög. Volt rá eset, hogy a rögzítő gyűrű alsó részéből egy darab kipattant és megmaradt felső feje heteken, sőt hónapokon át tartotta magát a csavarházon. Ily esetnél szemtanú voltam. A csavarház lesrófolásánál látni lehetett, hogy mint volt a törött rögzitö gyürü egyik vége a csavarházba, a másik vége pedig a hevederbe bele fúródva s minden meghúzás alkalmával azok jobban bele marták magukat s igy tartotta fenn magát a rögzítő gyürüdarab. A rögzitö aczélgyürük már azon oknál fogva sem alkal­masak, mert nem nyújtanak kellő biztosítékot hasznos mű­kö­désekről, ha pedig fölmondták a szolgálatot, nehéz azt mindjárt megismerni, és csak hosszas, fáradtságos vizsgálódás után lehet ráakadni. A leggyakrabban a csavaros csapszögek a kelleténél erősebben lesznek meghúzva s igy a rögzitő aczélgyürük ezen erőszakos használatba vételnél vagy megpattannak vagy pedig elveszítik rugalmasságokat és nem fognak működni. A gyakorlatban nem is bizonyultak valami nagyon czél­szerüeknek, gazdaságosaknak meg éppenséggel nem mondhatók, mert igen sok törik közülök, ugy hogy több vasútnál már V*—1 évi használat után ki kellett őket váltani és vaspléh lemezkékkel pótolni. E röviden jelzett hiányokból is láthatjuk, hogy a fönnebb leírt két csavarház-biztosító készülék legkevésbé sem tud és tudott a kitűzött czélnak megfelelni. Az ilyen készüléknek következő főkellékekkel kell bírnia: 1. Hogy a sinillesztés-kötéseknél a csavaros­­csapszegekről a csavarház le ne járja maga­ magát a rajta átrobogó vona­toknak rázkódtatása folytán, s a készülék minden időben biztosan megfeszítve tartsa a csavaros csapszöget.

Next