Vasuti és Közlekedési Közlöny, 16. évf. (1885)
1885-08-02 / 89. szám
89. szám. Budapest, 1885. Augusztus 2. Tizenhatodik évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny. TARTALOM: A hazai kőutak története és fejlődése. írta Galánfi Sándor. — A budapesti vasúti központi leszámoló hivatal f. é. ápril havi működése. — Különfélék. — A m. kir. államvasutak 1885 évi 28. heti bevételeinek kimutatása. — Igazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Liszkertel iroda: VI., sngárnt 4. sz. a., Harkányi-féle ház 11. em. Eléfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. » » » » › fél évre 6 . Eladó hivatal: VI., sugárút 4. sz. a., Harkányi-féle ház 11. em. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. A hazai közutak története és fejlődése. ) írta Gálánfi Sándor. A magyarországi közutak három főosztályba sorozhatók: a) az első helyet foglalják el az államutak, ezek után következnek l) a megyei utak és végre ez a községi utak. Az államutak az ország fővonalait képezik, ezek úgy kereskedelmi, gazdászati, mint hadászati szempontból a legfontosabbak és a közmunka és közlekedésügyi m. kir. ministérium közvetlen kezelése alatt állanak. Ezen útvonalak a kincstári alapból építtetnek, javíttatnak és tartatnak fenn. A megyei utak az egyes törvényhatóságoknak egymás közti és a vidék kereskedelmi csomópontjainak összeköttetésére szolgálnak, s mint ilyenek a megyék önkormányzati hatósága alatt állanak. Ezek a természetben ledolgozandó közerő által, nemkülönben a közerő megváltásából befolyó pénzösszegekből épittetnek és tartatnak fenn. Ez útvonalakon eszközlendő munkákra nézve a főfelügyeletet az 1844: IX. t.-cz. 44. §-a és az 1848: XXX. t.-cz. 5. §-a értelmében a nevezett ministerium gyakorolja közegei által. A községi utak csak az egyes községek közti közlekedés fentartására szolgálnak s a községek saját erejével tartatnak fenn. Ezen útvonalakon a felügyeletet a megyei hatóságok gyakorolják. Mielőtt az émlített utak minő rendszer szerinti építésének, fentartásának előadására, továbbá a vonatkozó statistikai adatok felsorolására áttérnénk, a közutak fejlődéséről röviden egybefoglaltatik a következő történelmi vázlat. Habár az ország területén helyenként a római korszakból fenmaradt út- és híd töredékeinek kétségtelen maradványaival találkozunk, mindamellett az országnak a magyarok által történt elfoglalása után csaknem nyolcz századon át a rendszeres útépítésnek semmi nyomára nem akadunk, mit leginkább azon csaknem egész Európában észlelt körülménynek lehet tulajdonítani, hogy a XVIII-ik század előtt a közlekedés fontosságának érzete nem vert gyökeret a nemzet életében, a közforgalom kielégítése nem tartozott a társadalomnélkülözhetetlen igényei közé. Ehhez járult, hogy a nemzet előbb az államalakítás gondjaival lévén elfoglalva, később pedig a belvillongások és a külső megtámadások, különösen a tatár és török hódítások ellen kénytelenittetvén teljes erejével küzdeni, figyelmét a közutak létrehozatalára nem terjeszthette ki. S noha a XVIII-ik századig a közutak rendszeres kiépítése és a közmunka iránt törvényhozásilag semminemű intézkedések nem léteztek, mindamellett a közforgalom közvetítése czéljából szükséges hidak és kompok vámszabadalom mellett leendő felállítása már a XIII-ik században, nevezetesen 1239, 1291 és 1292-ik években törvényhozásilag szabályoztatott, s ezen időtől kezdve erre vonatkozólag a XIV. és XV-ik században több még most is érvényben lévő törvények alkottattak. Rendszeresen vonalzott utakat csak a XVIII-ik századból mutathatunk fel, melyek 1781 —1790. években II. József császár uralkodása alatt épültek ki. A feudális viszonyoknak rendezésére, illetőleg később megszüntetésére irányzott törekvés, különösen pedig az úrbériségnek Mária Terézia királynő által — habár ideiglenes — szabályozása s egyéb üdvös intézkedései, a mezei gazdaság, az ipar, s általában az anyagi jólét fejlődésére kedvező hatást gyakorolván, más részről pedig a kiépített utak hasznossága is vonzó például szolgálván, — a közlekedési eszközök minél nagyobb mérvű létrehozatalának szüksége mindinkább érezhetővé vált; minek folytán az 1791-ik évi országgyűlés többnemű reform törekvései közt figyelmét a közutak létesítésére is kiterjesztette s országos küldöttséget nevezett ki a czélból, hogy az a kormánynyal egyetértőleg egy úthálózat terve és a végrehajtási módozatok iránt javaslatot tegyen. Ezeknek alapján egy királyi biztos vezetése alatt a műszaki munkálatok megkezdődtek, melyek azonban részint a Napóleoni háborúk miatt, részint az ennek következtében beállott pénzügyi zavaroknál fogva a kívánt sikerre nem vezettek. És igy a közutak kiépítése nagyobb kiterjedésben tulajdonképen csak az 1825 évi országgyűlés után jön a törvényhatóságok autonóm hatáskörében megindítva s noha azok felett a királyi kormányszék főfelügyeletet gyakorolt, mindazáltal a közutak kiépítése nem egy szabatosan megállapított rendszer, hanem a megyék partiális érdekei szerint nyert végrehajtást; következőleg ezen szakadozott és néhol helytelen irányban vezetett utak által a nemzetközi forgalom czélszerű közvetítése nem volt elérhető. Oka ezen viszás körülménynek abban rejlett, hogy a törvényhatóságok saját autonóm jogukra féltékenyek lévén, a királyi kormánynak ez irányban kiadott legüdvösebb rendeleteit sem hajtották végre; másrészről pedig, hogy a közutak kiépítése kizárólag a megyék rendelkezése alatt lévő közmunkaerővel vétetett foganatba, melyhez az állami kincstár a só felemelt árából csak nagyon kivételesen és csupán a nagyobb műtárgyak helyreállítása czéljából nyújtott igen csekély pénzbeli segélyt. Nagyobb lendületet nyert ugyan a közutak kiépítése 1844 évben, midőn a közmunka-szolgálmány törvény által szabályoztatok, noha még ezen törvényben sem mondatott ki az utak építésénél annyira kívánatos és teljesen igazolt közös teherviselés elve, s a közmunkabeli kötelezettség alól a nagyobb földbirtokosok, a nemesség és a kiváltságos osztály felmentve maradtak, s ami legfeltűnőbb, hogy ezen törvény a közmunkaszolgálmánynak készpénzbeli megváltását nem engedi meg. Az 1848 évig kiépített közurak e szerint csak a volt jobbágyok és a városi polgárság munkaerejével jöttek létre, melyeknek helyreállításához azonban a nagybirtokosok — jóllehet erre kötelezve nem voltak — az utakhoz szükséges földterületnek és a rendelkezésükre állott építési anyagoknak minden kárpótlás nélküli kiszolgáltatása által önként hozzájárultak. A rendszeresen kiépített közutak hossza Magyarországon 1848 évben mintegy 2767 mértföldet tett. Ugyancsak a nagybirtokosok által állíttattak helyre részint a mult századokban, részint újabb időben sok helyen a nagyobb folyókon szükséges átkelési eszközök t. i. a kompok és hidak, sőt ott, hol az érdekükben állott, általuk építtettek ki az uradalmaikon átvonuló útszakaszok is a fejedelmektől, vagy a kir. kormányszéktől nyert vámszedési szabadalom mellett. Ezen vámutak és hidak egy része az állami kincstár által időközben megváltotott, másik részéről pedig főleg ott, hol a vasutak kiépítése folytán a vámok megszűntek jövedelmezők *) A közmunka és közlekedési m. kir. ministerium által .A hazai közmunka és közlekedési ügyek története és fejlődése a czim alatt kiadott műből.