Vasuti és Közlekedési Közlöny, 17. évf. (1886)

1886-12-03 / 144. szám

137. szám. Budapest, 1886. November 17. Tizenhetedik évfolyam. Szerkesztői iroda: E­lőfizetési díj : Kiadó hivatal: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt. VI., Andrássy-út 3. sz., III. em. » » » » » fél évre 6 » VI., Andrássy út 3. sz., III. em. TARTALOM : Hivatalos rész. — A Gotthárd-i Alva épitése.­­ Különfélék. — Vasú­tigazgatási és forgalmi hivatalos értesítések. — Hirdetések. Vasúti és közlekedési közlöny. Megjelenik hetenként háromszor, minden vasárnap, szerdán és pénteken. H­IVATALOS RÉSZ. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter 1886 évi november hó 30-án kelt 44.741 számu­ rendeletével Bónis István kolozsmegyei főjegyző és farkasházi Fischer Jenő kolozsvári lakosnak a marosludas-beszterczei helyi érdekű vasut lekenczei állomásából ki­á­gazóla­g Tacs, Galac­z, Din­se, N. - Ida, Teke, Szász-A­k n H, A.-Ujfalu, Dédsád,­­Szt.-András és Berecztéke községek határain keresztül S­z­á­s­z-R­é­g­e­n­i­g vezetendő helyi érdekű vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter 1886 évi november hó 30-án 44,291 sz. a. kelt rendeletével a Clement Péter Ferencz brü­sseli lakosnak, az első magyar-gácsországi vasút homonnai állomá­sától Sztakcsinig vezetendő helyi érdekű vasútvonalra m­últ évi július hó 6-án 24,805 sz. a. kiadott előmunkálati engedély érvényét további egy évre meghosszabitotta.] ^ A közmunka és közlekedési m. kir. miniszter 1886 évi november hó 30-án kelt 45.883 számú rendeletével a győr­s­o­p­r­o­n-e­benfurti vasúttársaságnak, a győr-sopron-ebenfurti vasutból Ottova község kezelé­sében kiágazva Czin­falva és Szt.-Margit községek érintésével a szt.-margiti kőbányába vezetendő gőzmozdonyú vasútvonalra az előmunkálati engedélyt egy évre megadta. A Gotthárd pálya építése. Tudvalevőleg már hosszabb idő óta igen élénk vita forog fenn egyrészt Német- és Olaszországoknak a Gotthárd-vaspálya bizottságába kiküldött delegátusai, másrészt ugyan a vaspálya igazgatósága, illetve a svájczi delegátusok közt. Erre a vitára alkalmat azon tárgyalások szolgáltattak, melyek július hó elején a segély­nyújtó államok közt ama kérdés eldöntése czéljából létettek folyamatba, ha váljon jogosítvák-e Német- és Olaszország a megmaradt építési tőkerészlet felhasználásáról számadást követelni. A fentnevezett két állam delegátusai t. i. tagadásba vették a Gotthárd-pálya­társaságnak azon jogát, mely szerint az építési tőke maradéka s kamatai felett rendelkezhessék, sőt kilátásba helyezték azt is, miszerint az üzleti alapba már beszállított kamatok visszatérítése is fogna követeltetni. E felfogás a svájczi szövetség részről megtámadtatván, nagyon messzemenő beavatkozásnak jeleztetett, minek követ­keztében Német- és Olaszország kiküldöttjei kívánalmaikat némileg mérsékelve, kijelentették, hogy azon esetre minden kifogásukat elejtenék, ha a svájczi szövetség magát kötelezné, hogy második vágánynak 5 éven belüli létesítéséről gondoskodni fog. A szövetségi tanács eme kötelezettségét elismerte, a nélkül azonban, hogy a kitűzött záros határidőre magát kötelezte volna, s f. évi július 23-án oly rendeletet intézett a Gotthárd-pálya igazgatóságához, mely szerint az építési tőke kamatai már a f. évre nézve is teljesen hozzá számítandók a tőkéhez, s hogy ez utóbbival a szövetségi tanács hozzájárulása nélkül nem szabad rendelkezni. A szövetségi tanács ez intézkedését azzal indokolta, hogy miután a svájczi szövetségre nézve a második vágány létesí­tésének kötelezettsége fennáll, az erre szükséges pénzösszegnek fedezetéről is kell gondoskodnia. A Gotthárd-pálya igazgatósága fennebbi intézkedés ellen terjedelmes felszólamlást emelt, s minthogy ez utóbbinak érvei­hez az igazgató tanács most szintén hozzájárult, nem lesz érdektelen az ezen elhatározásra befolyt indokokat megis­mertetni. Az igazgató tanács a szövetségi tanácsnak az említet intézkedésre való jogosultságát tagadásba vette ugyan s e határozmány újabbi megfontolását kérte, egyúttal azonban kijelentvén, hogy az esetre, ha a szövetségi tanács említett elhatározásától eltekintene, a társaság 10 millió franknyi bizto­sítékot ajánl fel, melyet az építési alap egy részéből és a 4°/6-os 100 milliós kölcsönből erre fordítandó 5­/2 millió frankból szándékozik képezni, azon feltétel alatt, hogy a társaságnak azon joga, hogy pénzalapjainak kamatjai felett szabadon rendel­kezhessék, további kifogás tárgyává ne­m fog tétetni. Figyelemre méltóbbak a 2-ik vágány létesítésére és a vonalnak teljes kiépítésére vonatkozó kötelezettséget illető indo­kolások. A 2-ik vágány létesítése az igazgató tanács nézete szerint csak az esetre kötelező, ha a szükség úgy kívánja. Ez az eset azonban jelenleg fenn nem áll. Az annak idejében előirányzott forgalom még nem állott be, remélhető azonban, hogy idővel nemcsak el fog érezni, hanem túl is fog haladtatni. A második vásány kiépítését tehát az igazgatóság is fentartja, de a tényleges keresztülvitel szü­k­ségét a forgalom alakulása által véli meghatározandónak. A Német- és Olaszország részéről 5 évben megállapított határidő helyett ehez képest az igazgatóság számítása szerint a mai hálózat befejezésére legkevesebb 12 év volna szükséges. Az építésnek idővel, fokozatosan leendő kivitele tehát annyira a vasút érdekében áll, hogy habár a második vágány létesítésének szüksége még most fenn nem is áll, mégis a segélyt nyújtó államok kívánsága az építés biztosítása iránt teljesítendő. A Gotthárd-vasút igazgatóságának terve szerint az előmunkálatok teljesítése után a nagy alagút kibővítése vétetnék foganatba, azután folytatólag azon vonalak építtetnének ki, a­melyeken a 2-ik vágány a forgalomnak könnyítésére szolgálna. Az első építési évben 500.000 frank, a következőkben pedig évenként 1 millió fordíttatnék az építkezésekre, a­melyeknek több rendbeli számítás alapján megállapított összköltsége a 121/1 milliót azonban meg nem haladhatja. Azonban ezen épít­kezések keresztülvitelét is a társaság csak akkor vállalhatja el, ha egyelőre felmentetnék az északi (Luzern, Immense és

Next