Vasuti és Közlekedési Közlöny, 23. évf. (1892)
1892-02-14 / 20. szám
Budapest, 1892 február 14-én. 20. szám. Huszonharmadik CLXILI. évfolyam. Vasúti és közlekedési közlöny Megjelenik hetenként háromszor, minden szerdán, pénteken és vasárnap. TARTA1.0M : Hivatalos rész.— Az államvasutak bajai. — A vasúti forgalom Bécsben. — Nézős (diopter) vonalzó szögmérővel. — Osztrák vasúti ügyek. — Közlemények. — Állami építkezések. — Díjszabások és szállítási ügyek. — Hivatalos értesítések. — Hirdetések. Szerkesztői iroda , V., alkotmány-utcza 34. sz. a. Előfizetési díj: Helyben és vidéken postai küldéssel egész évre 12 frt » » » » » fél évre 6 » Kiadó hivatal: V., alkotmány-utcza 24. sz. a. HIVATALOS RÉSZ. Személyem körüli magyar miniszerem előterjesztése folytán Péterfi Zsigmond, a szamosvölgyi vasut Üzletigazgatójának, a vasutügy terén szerzett érdemei elismeréseül, Ferencz József-rendem lovagkeresztjét adományozom. Kelt Bécsben, 1892 évi február hó 3-án. Ference József s. k. Leögyény Láseló s. k. A kereskedelemügyi m. kir. minister a vasúti tisztképző tanfolyamnak 1890/91 évi nyilvános rendes hallgatóiközül Homm Gusztáv, Haffner Géza, Erős Lajos, Procházka Antal és Roszner Lajos részére, mint a kik a képesítő vizsgálatot a mult 1891 év végéig a legjobb sikerrel letették, egyenkint öt darab 10 frankos aranyból álló jutalomdíjat engedélyezett. Az államvasutak bajai. — György Endre vádjai. — György Endre úr, ki a legsúlyosabb vádakkal illette a magyar államvasutak igazgatását, csúfosan kitért az irodalmi vita elől, amidőn fölhívtam volt, hogy ezen, kétségtelenül az egész magyar közönséget érdeklő ügyben minden bizonyítás nélkül emelt vádjait, az ügy tisztázása érdekében igazolja. György úr :Sok pénz kellene« czímű czikkében, mely fölhívásomra alapul szolgált, a következőket írja: »Vége a boldog aranjuezi napoknak, amikor a legterméketlenebb vonalakon lázas könnyűséggel megszavazta a törvényhozás a második vágányokat; vége azoknak a könnyebb napoknak is, mikor az államvasutak forgó tőkéje ismételve kiegészíttetett és aztán ismételve elköltetett; sőt az sem lehetséges többé — sajnos véletlen! — hogy a két egész évről egy félévre reducált tartalék-készletek még egyszer felhasználtassanak a rózsás pénzügyi eredmények kellő kiszínezésére.«/'' Lássuk ezen rosszakarattal és tudatlansággal párosult vádakat egyenként, mert csak így tűnhetik ki, hogy a szakértői mez leple alatt mily bornírtságokkal kisérti meg György úr a tájékozatlan közönség félrevezetését. A második vágányok fektetését az országgyűlés emlékezetem szerint egyhangúlag szavazta meg, mert az ország védőképességének biztosítása ezen nagy áldozatot föltétlenül mellőzhetlenné tette. Hogy a galíciai határ felé vezető vonalak részben az ország legterméketlenebb vidékeit szelik át, az igaz, de hogy ezért bárkit is vád érhetne, azt józan észszel bajos megérteni, ha csak azt nem követeli György úr a kereskedelmi ministertől, hogy változtassa meg az ország geographiai helyzetét. Ameddig ez nem változik, addig nem változik a Galiczia felé vezető út sem és ha a törvényhozás biztosítani akarta a hadseregnek a Galiczia felé vezető utat, akkor ott kellett a második vágányokat építeni, ahol azok épültek. A második vágányok kiépítése súlyos áldozat lehetett, ép úgy, mint súlyos áldozat volt a Mannlicher-fegyverek beszerzése, de az előbbi ép úgy elkerülhetlen volt, mint az utóbbi. György úr második állítása szerint »az államvasutak forgó tőkéje ismételve kiegészíttetett és aztán ismételve elköltetett«. Ha György úr gondolkozott volna, midőn ezen vádat leírta, nem kerülhette volna el figyelmét, hogy ezen állításnak első része, a mennyiben az vád akar lenni, ostobaság, a második része pedig — akár vád gyanánt indatja azt, akár puszta állításként — egyszerűen valótlan.És e tekintetben hiába hivatkozik György úr válaszával ve törvénytárra, abban nem talál egyetlen betűt sem, melyet akár a »forgó tőke ismételt kiegészítésének«, akár »ismételt elköltésének« igazolására fölhozhatna. Az államvasutak forgó tőkéje a törvénytárban csak egyszer fordul elő, az 1885. évi XX. törvényczikkben, mely fölhatalmazta a kormányt, hogy e forgó tőkét hitelművelet útján szerezze be. A vonatkozó törvényjavaslat indokolása szerint (az államvasutak akkori hálózata, 4,268 kilométer alapján km.kint 2,500 frtot számítva) a forgó tőke, mely a pénztári készletekre, a hitelezők és adósok egyenlegére, továbbá és főleg az anyagszerek beszerzésére szolgál, 10.670.000 forintban állapíttatott meg, az államvasutak gépgyáráé pedig 3.500.000 forintban. Az államvasutaknak ezen forgó tőkéjük tényleg meg volt 1885-ben is, mert forgó tőke nélkül ilyen üzleti vállalat nem működhet; a forgó tőkére külön hitel azonban soha sem szavaztatott meg, az az államvasutak tiszta jövedelméből fokozatosan visszatartott összegekből évről-évre gyűjtetett össze. Ezen, a számadások szerint a központi állampénztárba beszállítandó, de tényleg be nem szállított, hanem forgó tőkére felhasznált összegek, melyek az államkiadások fedezésére az állami költségvetésekben preliminálva voltak, az állami pénztárkészletek hiányát idézték elő és az idézett törvénynyel tulajdonképen az állami pénztárkészletek így keletkezett hiánya és nem az államvasutak forgó tőkéje, mely tényleg akkor is meg volt, födöztetett. Az államvasutak üzleti számadásában, még pedig a számadási főzárlatban ezen forgó tőke minden év végén való álladéka pontosan ki van mutatva. Ezen számadási főzárlatok szerint volt a forgó tőke mindenkor az év végén : 1885. deczember 31-én 10 475,360 frt 1886. » » 12.369,638 » 1887. » » 9.074,240 » 1888. » » 8.671,309 » 1889. » » 11.460,184 » 1890. » » 11.790,846 » Ezen számok, melyeket György úr is megtalálhat az üzleti jelentésekben, pontosan feltüntetik, hogy mekkora volt az államvasút forgó tőkéje minden év végén és egyúttal bizonyítják az államvasutak igazgatóságának azon helyes törekvését, melylyel e forgó tőkét leszállítani iparkodott. E törekvést siker kisérte, mert a mint látható, az 1886. évi 12.369,630 forint 1888-ban 8.671,309 frtra szoríttatott le. Azóta az államosítások következtében emelkedés állott be, de az emelkedés nagyobb része onnan keletkezett, hogy a forgó tőke terhére 50 db. moz-