Vasuti és Közlekedési Közlöny, 28. évf. (1897)

1897-05-05 / 54. szám

526 Vasúti és közlekedési közlöny, 55. szaru. Beleegyezett Puskás Tivadar, hogy az előfizetési díjak évi 180 frtról évi 150 frtra, illetve a díjmérséklésre jogosított előfizetőknél évi 90 frtról évi 75 frtra leszállíttassanak. Puskás Tivadar bérlő, részben még a korábbi időből fenmaradt zavart pénzviszonyai miatt, a budapesti távbeszélő­hálózatnak czélszerű és kívánatos fejlesztésében korlátozva lévén, ismételten folyamodott, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. Puskás Tivadar folyamodványai alapján megindított tárgyalások eredményeként létrejött az 1890 évi márczius hó 31-én kelt pótszerződés, melyben megengedtetett Puskás Tivadarnak, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. A részvénytársaságnak alaptőkéje 600,000 frtban állapíttatott meg, mely tőkeösszeg — minthogy a hálózat továbbfejlesztésével járó kiadások a bevételekből voltak fedezendők — tisztán csak a bérleti jog ellenértékét képezte. Kiköttetett, hogy az 1887 évi augusztus hó 31-én kelt alapszerződés értelmében letett 50.000 frt külön biztosíték, a bérleti időtartam lejártával, vagy a bérletnek netalán korábbi megszűnésekor az államkincstár feltétlen és korlátlan tulajdonába száll át. Köteleztetett a bérlő vállalat, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetőinek az interurbán távbeszélő-összeköttetések használatát, továbbá a Budapest környékén levő községekben létesített állami távbeszélő-berendezések előfizetői és a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői közt beszélgetést mérsékelt díjszabás mellett közvetítse. Kiköttetett, hogy a részvénytársaságnak más társasággal való egyesülése, cartell-szerződések megkötése, az alaptőke leszállítása vagy felemelése, a bérlet átruházása, a társaság feloszlása és a felszámolók kirendelése s az alapszabályok módosítására vonatkozó közgyűlési határozatok csak akkor emelkednek érvényre, ha azok a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszerek által jóváhagyattak. Fentartatott a kereskedelemügyi miniszer részére a 3—5 tagú igazgatóság és a 4 tagú felügyelő-bizottság egy-egy tagjának kinevezése. A budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői által emelt panaszok folytán az akkori kereskedelemügyi minister 1890 évi február­jában felhívta a bérlőt, hogy: a hálózatnak akkor fennállott hat kapcsoló hivatala helyett az összes előfizetőket a székes főváros budai oldalán egy, pesti oldalán pedig két kapcsoló hivatalba egyesítse; a hálózat vezetékeit helyezze át egységes tartó­szerkezetekre, az épületek tetőzetére. Ezen intézkedés végrehajtása egy időre a helyi forgalomban tűrhető állapotot teremtett. Időközben azonban a magyar törvényhozás és kormány még idejében felismerte a távbeszélésnek, a közlekedési intéz­mények ezen legújabb vívmányának fontosságát és azt, hogy a közhasználatra szánt ilynemű intézeteket az állam kezéből kiengedni nem lehet. Ezért nemcsak az interurbán távbeszélő-összeköttetésekre nézve megdönthetetlen elv gyanánt állította fel azt, hogy azok csakis állami költségen építhetők és csakis államilag kezelhetők, de a vidéki városokban meglevő közhasználatú távbeszélő­hálózatokat is igyekezett rendre az állam részére megváltani. Minthogy pedig a budapesti távbeszélő-hálózatnál gyakorlati tapasztalat volt, hogy az egy huzalra megépített távbeszélő­hálózatnál fellépő áthallás nemcsak a beszélgetések megértésére hat nagy mértékben zavarólag, hanem még az sincs kizárva, hogy a beszélgetést hívatlan felek is kihallgathatják és megérthetik, ezen visszásságok kikerülése érdekében az interurbán távbeszélő-összeköttetések kezdettől fogva kettős huzallal építtettek meg és a vidéki városok távbeszélő-hálózatai is fokozatosan kettős huzalúakká alakíttattak, illetve alakíttatnak át. Ily módon egyrészről a budapesti távbeszélő-hálózat, másrészről az interurbán távbeszélő-összeköttetés és a vidéki távbeszélő-hálózatok műszaki berendezései között bizonyos disparitás, illetve a szükséges összhang hiánya következett be, a­mi első­sorban az interurbán forgalomban zavarólag hatott a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetőinek beszélgetéseire, de másod­sorban a budapesti távbeszélő-hálózattal szemben, a helyi forgalom tekintetéből is fokozottabb igények támasztására adott alkalmat. Ennek folytán a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői az említett hátrányok miatt folytonosan megújuló panaszokkal kezdettek ismét fellépni, melyek lehető orvoslása iránt hivatali elődöm a szükséges intézkedéseket megtette ugyan és ezen intézkedések egy részének foganatosítása után némi javulás mutatkozott is ; de a bérleti rendszer fentartása mellett a helyzetnek gyökeres meg­javítása nem volt elérhető. Ebben az állapotban találtam a kereskedelemügyi tárc­a átvétele alkalmával a budapesti távbeszélő-hálózat ügyét. Szemben állottam először azzal a visszássággal, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat névleg az állam tulajdona volt ugyan, a gyakorlatban azonban a korábbi engedélyi viszonynak bérleti viszonynyá átalakítása inkább hátrányosnak, mint előnyösnek bizonyult, mert a kormány mint főfelügyeleti hatóság által tett rendelkezésekkel szemben, a szerződési viszonyból folyólag a bérlő vállalatnak mindennemű felszólalásokra és magyarázgatásokra adott alkalmat. Visszás volt továbbá a helyzet azért is, mert, miként már említettem, a budapesti távbeszélő-hálózat berendezése műszaki tekintetben nincs összhangzásban sem az interurbán távbeszélő-összeköttetésekkel, sem a vidéki távbeszélő-hálózatokkal. A vezetésem alatt álló ministérium már évek óta foglalkozik e visszásság megszüntetésének kérdésével, de nem is említve azt, vájjon kényszeríthető lett volna-e a bérlő vállalat vagy nem a második huzal megépítésére, a kormány lehetőleg kerülni kívánta az 1888 évi XXXI. t­örvényczikkben a házbirtokosokkal szemben biztosított jogoknak — különösen magánvállalat érdekében — oly módon való alkalmazását, mely a székes főváros szépészeti érdekeivel alig lett volna összeegyeztethető s ezenkívül a ház­birtokosokra is nehezen elviselhető megterheltetéseket rótt volna. Visszásnak találtam végül a helyzetet főleg azért, mert a budapesti távbeszélő-hálózat nemcsak a helyi érdekeknek szolgál, hanem az egyúttal a nemzetközi és az országos távbeszélő-hálózatnak is központja, mint ilyennek tehát nemcsak köz­gazdasági és forgalmi, hanem politikai tekintetekből is feltétlenül az állam kezében van helye. Már kezdettől fogva a bérleti viszony megszüntetését vettem tehát szemügyre és pedig annál is inkább, mert különösen 1893 óta a bérlő vállalat bevételei és üzleti feleslegei oly rohamosan emelkedtek, hogy számolni kellett azzal, miszerint a bérlet megváltása annál terhesebb lesz, mennél későbbre fog az elhalasztatni. A budapesti magyar kir. állami távbeszélő-hálózatnál ugyanis az elegybevételek, továbbá az üzlet tiszta eredménye (a beruházások és részvénytőke-törlesztés czímén eszközölt leírások nélkül) az egyes években fizetett adókkal felemelve, az utóbbi években következőleg alakultak: Elegybevételek: 1891 évben­­ 230,899 frt 18 kr. 1892 » 287,353 » 87 » 1893 » 347,708 » 31 » 1894 » 418,383 » 72 » 1895 » 505,559 » 74 » Az üzlet tiszta eredménye az adóval együtt: 1891 évben 81,763 frt 95 kr. 1892 » 127,553 » 57 » 1893 » 162,619 » 29 » 1894 » 210,482 » 05 » 1895 » 262,819 » 46 » De épen az üzleti eredmények ezen rohamos emelkedésével szemben készen kellett lenni arra, hogy a bérlő vállalat nem fogja beérni a tényleges jövedelmezőség alapján való kárpótlással, hanem ezenfelül oly mérvű elmaradt haszonra (lucrum cessans) is fog igényt tartani, melynek megtérítésére a kormány annál kevésbé vállalkozhatnék, mert az állami kezelésbe való átvétel következményekép fokozott beruházási és egyéb kiadásokkal is számolni kell. A várható volt ilynemű túlzott igények ellensúlyozása érdekében tehát, támaszkodva a bérleti szerződés azon határoz­mányára, mely szerint a hálózat továbbfejlesztésével járó költségeket a bérlő vállalat köteles viselni, ez irányban fokozottabb szigorral igyekeztem a bérlő vállalattal szemben eljárni. Alkalmat nyújtott erre azon körülmény, hogy a bérlő vállalat a Szerecsen­ utczában fekvő, a magyar kir. állam­vasutak nyugdíjintézetétől a budapesti távbeszélő-hálózat bérletének hátralevő egész tartamára kibérelt helyiségben új központi

Next