Vasuti és Közlekedési Közlöny, 33. évf. (1902)

1902-04-06 / 42. szám

378. Vasúti és közlekedési közlöny, 29. szám. A washingtoni congressus elé terjesztett törvényjavaslat szerint 8,000—10,000 tonnás gőzösök, melyek óránként 20 tengeri mértföldet tesznek, 6 dollár prémiumot kapnának mértföldenkint, míg a kisebb hajók 4/'o 23/1o centet kapnának minden tonna és minden megtett 100 tengeri mértföld után. A világ vasúti alkalmazottainak száma. A *Railway Magazine* sze­rint a világ vasutainak összesen mintegy négymillió százezer személy áll a szolgálatában. Ez a szám így oszlik meg: Európában 2.300,000, Ázsiában 350,000, Amerikában 1.350,000 (a­melyből egy millió az Egyesült­ Államokra esik), Afrikában 60,000 és Ausztráliában 40,000. Érdekes megemlíteni, hogy másfél m­illó vasuti alkalmazottnak az angol az anyanyelve. Európában a vasuti alkalmazottak száma tekintetében első helyen áll Anglia 630,000 alkalmazottal; utána következnek Németország 450,Ciuj és Oroszország 350,000 alkalmazottal. A brit birodalomban (a tengerentúli birtokokat is ideértve) a vasúti alkalmazottak száma meghaladja az egy milliót. A világon átlag min­den 400 lakosra egy vasuti alkalmazott esik. Németországban ez az állag 1 : 120, Angliában 1 : 75 és az Egyesült­ Államokban 1:80. Minden vasúti alkalmazottnak átlagos szolgálati idejét 25 évben véve fel, azt találjuk, hogy az egész világon minden egyes évben 160.000 új alkalmazott igényel­tetik a megüresedett helyek betöltésére. Női alkalmazottak a porosz államvasutakon. A porosz vasutak ren­deleti közlönye egy 190­2. február 12-iki legfelsőbb leiratot közöl, a­mely szerint jóváhagyatik, hogy az államvasuti igazgatásban úgy, miként a jegy­kiadó szolgálatban már eddig is megtörtént, jövőben a távirdai és áruleadási szolgálatban is női tisztviselők alkalmaztassanak. Ebből az alkalomból a közmunkaministérium egy korábbi rendelkezés megváltoztatásával tudomá­sára hozta a vasúti igazgatóságoknak, hogy nőszemélyek az­­államvasúti igazgatásban irodai szolgálatra ezentúl föl nem veendők, sőt azok, a­kik ez időszerint ilynemű szolgálatban vannak alkalmazva, eddigi szolgálati idejük teljes beszámításával, a menetjegykiadó, távirdai és áruleadási szol­gálati ágakba helyezendők át. Angol vagyongyárak fusiója. Az Angliában működő 25 vaggongyár közül öt nagyobb gyár fusionálni készül, hogy ekként gazdaságosabb kezelés mellett jobb eredményeket szolgáltathassanak részvényeseiknek. Az öt tár­saság a következő: 1. Ashbury Railway Garriage an Joon Company, a­melynek telepe Openshawban van Manchester mellett. E társaság alaptőkéje 171.000 font sterling Lit. A. részvények, 64,825 font sterling Lit. B. rész­vény és 54,300 font sterling kötvény. 2. Brown, Marshellps and Company a melynek telepe Sabtleyben van. E társaság alaptőkéje 100,000 font sterling. 3. Lancaster Railway Carriage and Wagon Company, a­melynek telepe Lancasterben van. E társaság alaptőkéje 126,415 font sterling részvénytőke és 43,200 font sterling elsőbbségi kötvény. 4. Oldbury Railway Carriage and Wagon Company, a­melynek telepe Oldburgban van. E társaság alaptőkéje 120,000 font sterling részvényekben. 5. Metropolitan Railway Carriage and Wagon Company, a­melynek telepe Sallleyben van. E társaság alaptőkéje 150,000 font sterling részvényekben. A fusionáló társaságok új c­ége lesz : Metropolitan Amalgamated Railway Carriage and Wagon Company. Az új alaptőke névértéke 1'A millió font. sterling lesz. A Splügen vasút, Svájczban kiterjedt mozgalom indult meg egy keletalpesi vasút kiépítése érdekében. A keletsvájczi kantonok azt követelik, hogy ők is kapjanak egy nagy alpesi vasutat, mint a­milyen Nyugat-Svájczot átszeli. Az érdekelt kantonok (Graubünden, St. Gallen, Thurgau, Zürich, Appenzell, Schaffhausen) képviselői a napokban népes értekezletet tartottak, a­melyen a­ mellett foglaltak állást, hogy a kiépítendő keletalpesi vasut a Splügenen át vezettessék. A költségek 112.500.000 frankkal vannak előirányozva. Közgyűlések. A Magyar mérnök- és építész-egylet márczius 23-án tartotta meg az évi rendes közgyűlését. Czigler Győző elnök megnyitó beszédében általános­ságban rámutatott az egyesület múlt évi munkásságára, első­sorban a hajózó csatornák dolgában lefolyt nagyszabású vitára, a­melynek folyamán 18 alapos értekezést tartottak, melyeket 20 évnyi kötetben közre is bocsátottak. Hálával emlékezik meg az elnök arról a legfelsőbb tényről, mely a technikusoknak is hozzáférhetővé tette a doktori c­ímet. Az általános ipari pangásra hivat­kozva, felszólította a tagokat, hogy minden egyes kötelességének tartsa saját hatáskörében a helyzet javítására mindent elkövetni, építkezéseikben és irodáikban hazai erőket alkalmazni és hazai anyagot használni összes építkezéseikben. Ezután M­i­h­á­l­y­f­i József a múlt évre szóló tiszti jelen­tését olvasta föl, melyből kiemeljük a következőket: 9 estén át nagyszabású vita folyt az egyesületben a hajózó csatornák dolgában, melynek folyamán a kérdést nemcsak műszaki, de közgazdasági szempontból is megvilágították ; az e vitáról kiadott kötet rendkívül becses adatokat tartalmaz hazánk vízi és vasúti úthálózatáról. A közutak állami administratiója, valamint Budapest műszaki ügyeinek kezelése dolgában terjedelmes emlékiratot terjesztett az egyesület a kormány elé. Az egyesület szakosztályai 97 ülést tartottak a múlt évben, ezeken 64 előadás hangzott el. A kormánynak, hatóságoknak és egyeseknek 40 esetben adott az egyesület szakvéleményt, illetőleg bírált középület-terveket és egyéb bizottságokba is kilenc­ esetben kértek az egyesülettől bizottsági tagokat; az egyesület tehát élénken érintkezik a közönséggel és tevékeny működést fejt ki közéletünkben. A Hollán­pályadíjakat (400 és 200 korona) a Közlönyben megjelent legjobb érteke­zésekért Virág József (Gyorstelegráf) és M . 11 e­r H. Ottó (A kazán­szelepek elmélete) nyerték el. Az építészeti nagy pályázat (színházte­rv) első díját (aranyérem és 1.200 korona) Jakab Dezső nyerte el, azonkívül ezüst­érmet adtak Vágó Ignácznak és Gerey Ernőnek. A könyvkiadó-vállalat­ban megjelent a Kuria-palota díszes monográfiája H­a­u­s­z ma­a­u­n Alajos­tól és Bogdánfy Ödön hidrográfiája. A könyvtárban a múlt év utolsó napján 4,972 kötet, 739 atlasz és 1,201 füzet volt; szaporodás 432 darab. Az egyesület tagjainak száma 2,278 (alapító 265), leszámítva a veszteségeket és kilépéseket, a tagszaporodás 59, a rendes tagok közt 1,067 budapesti és 915 vidéki. Az egyesület különféle alapjainak összege 403,217 korona. Az 1902. évi budget: 80,200 korona bevétellel szemben 80,180 korona kiadás. A folyó évre az építészeti nagy pályázatot nagyvárosi vasuti indó­házra hirdették ki, azonkívül elhatározták, hogy ezentúl évenként a meg­jelenendő magyar műszaki művek legjobbjait az arany­éremmel fogják kitüntetni. A pályadíjakat az elnök átadván a kitüntetett művek szerzőinek, a választásokra került a sor. Fábián Jánost, az egyesületnek 18 éven át volt igazgatóját, később alelnökét tiszteleti taggá választották; alelnökök lettek: Kovács S. Aladár és R­ö­c­k István, igazgató lett Pompéry Elemér, titkár pedig M­i­h­á­l­y­f­i József; a választmánynak most kilépett tagjai helyett megválasztatott: Ambrozovics Béla, Al­p­á­r Ignácz, K­v­a­s­s­a­y Jenő, G­e­d­u­l­y Gyula, Hoszpotzky Alajos, J­ó­z­s­a László, Landgraf János, Zsigmondy Béla, F­i­ltt­e­r Kamill, J­u­s­t Ferencz, Schustler József és Nagy Dezső. Az egyleti tanács tagjai: E. Illés Aladár, Nagy Dezső, Röck István, Mihály­fi József és Fábián János. A rákosszentmihályi lóvonatú vasúttársaság márczius 25-én tartotta rendes évi közgyűlését Farkas Ignácz elnöklete alatt. Az igazgatóság évi jelentését a közgyűlés tudomásul vette a felügyelőbizottság indítványával együtt és a fölmentvényt az igazgatóságnak megadta. Farkas Elek részvényes reá­mutatva arra a sajnálatos jelenségre, hogy a lóvasút forgalmának emelke­dése nem áll arányban a jövedelem emelkedésével, jelezte, hogy az igaz­gatóság kénytelen lesz a bérletjegyeket havonkint egy koronával, a tanuló­­jegyeket pedig 50 fillérrel emelni. E felszólalás nagyobb vitára adott okot. Ezután a választásokat ejtették meg. Megválasztották: igazgatósági taggá Schwarczl József; felügyelőbizottsági tagokká R­e­tt­e­r Gyula, M­a­t­h­­i­s­z­o­k­a Rezső, R­e­i­t­e­r György, M­ül­l­e­r Antal és Krajcsovits Rezső. A magyar-horvát tengerhajózási részvénytársaság e hó 2-án tartotta meg D­o­p­a­­­t­i­c­h Zsigmond elnöklete alatt évi rendes közgyűlését, a­melyen R­oediger Ernő miniszeri biztos is jelen volt. Az elnök az ülést meg­nyitván, bejelentette, hogy a kereskedelemügyi miniszer a társulat igazga­tóságába Wickenburg István grófot, S m o q u i n a A. F. és Moravek Lipótot, a társaság ministeri biztosává pedig Roediger Ernőt nevezte ki. Áttérve az 1901. évi üzleti jelentésre, abban a kellemes helyzetben van az igazgatóság, hogy a társaság mult évi tevékenységéről olyan mérleget terjeszthet a közgyűlés elé, melynek eredménye a társaságot és a részvé­nyeseket bizonyára ki fogja elégíteni, annál is inkább, mert az 1901. év hajóbeszerzések és egyéb előre nem látott rendkívüli kiadások a társulattól ezúttal nagyobb áldozatot igényeltek. A viteldíjak a lefolyt évben, illetve az év utolsó negyedében némi hullámzásnak voltak kitéve, a­m­i a kiviteli szerződés felbontásának tulajdonítandó. Egyébként az év első háromnegye­dében állandó jellegűek voltak ezek a hullámzások s ig­y a díjtételeket körülbelül az előző évi átlagos díjtételeknek megfelelőleg szabták meg. Igaz ugyan, hogy egyes viszonylatokban, a dalmát és a triesti hajózási vállalatok versenye folytán jelentékeny engedményeket kellett tenni, e veszteség azon­ban a behozatali viteldíjak némi javulása és a szem­ély­forgalom örvendetes emelkedése által némi részben kárpótlást nyert. A kormánynyal szemben a társaság az 1901. évben is megfelelt szerződése minden pontjában foglalt kötelezettségeinek, sőt a hajók által teljesített járatokkal a megszabott mér­téket túl is haladta. A társaság az elmúlt évben 25 gőzösből álló hajópark­jával összesen 1.473,163 méter mázsa árut exportált és importált és hajói nem kevesebb mint 662.618 utast szállítottak Fiuméból és Fiuméba vala­mint a közbeeső kikötők között. A társulat által közvetített áru-és személy­forgalom egyébkánt az összes vonalakon szép emelkedést mutat s a fiumei kikötő összforgalmán­ak jelentékeny részét képezi. A társulat a mult évben eladta a »Hrvat« és »Senj« nevü gőzöseit és e helyett négy új, modern gőzöst építtetett. Ezek a »Gödöllő«, »Magyar«, »Hrvat« és az »Abbazia«. A társulat szükségesnek tartja a hajók javítására — takarékossági szempont­ból — egy társulati úszó docknak építését. Azonkívül a vonalak szaporítása tekintetében előnyösnek találja, hogy a dalmátiai viszonylatokban még egy ötödik esetleg még egy hatodik gyorsjárat léptettessék életbe. A jelentés utolsó pontja szerint a társaság a kereskedelmi kormánynyal új szerződést kötött, mely 25 évi érvényességgel bír. A közgyűlés az igazgatóság jelentését tudomásul vette és az igazgatóság javaslatára elhatározta, hogy a 278,926-722 koronányi tiszta nyereségből 20,89,,67 korona az alaptőkéhez csatoltassék, 26,892-67 korona az igazgatóság jutalékára, 2,500 korona a felügyelő bizott­ság tiszteletdíjára, 200,010 korona vagyis 10°,6 a részvényesek osztalékára és 4,000 korona a különleges tartalékalapra, 8,611 korona az új számlára fordíttassák. A felmentvény megadása után a közgyűlés az új igazgatóságba Copaitich Zsigmondot, Krajacz Zsigmondot, Pollich Mátyást, S­t­e­r­k Antalt, Cororsacz Ferenczet, G­o­r­u­p Józsefet, S­t­a­n­g­e­r Andrást és Tomicic Viktort, a felügy­előbiottságba Dakar­cic P., V­e­n­u­t1­­ Györgyöt, Hoffman Hugót, Turkovic Károlyt és D­u­r­­besic Ernőt választotta be.

Next