Katolikus polgári leányiskola, Vecsés, 1927
kedves Szülőket, mint a közelgő nagy magyar tavasz első fecskéit, szerény ibolyáit! Hitem, meggyőződésem, ha e csonka kis hazában minden szülő annyira szívén hordja gyermeke nevelésének, tanításának szent ügyét, mint Önök, akkor hamarosan itt lesz az a várva várt nagy tavasz, vagyis azon idő, amikor a trianoni sírból dicsőségesen feltámadunk s nekünk nyílik Nagymagyarországban minden ibolya. Erkölcsi és területi integritásunk biztos közeledését remélve, szinte látva nyitom meg ezen értekezletünket. Ha azt akarjuk kedves Szülők, hogy Nagymagyarországra vonathatkozó hitem, látomásom való eseménnyé legyen, hogy a közeljövőben értékes nemzet, dicső nagy ország legyünk, rendkívül vigyázzunk, hogy saját hibánkból meg ne csonkuljon a családi fészek. Lengje át drága otthonukat az áldozatos anyai szeretet üdítő szellője. Vagy nem a nőnek, az anyának kötelessége-e a családi élet szent tüzét az áldozat lángjával szítani ? Erősen meggyőzött a tapasztalás, hogy a gyermekek erkölcsisége első rendben az anyák erényességétől függ s bízvást mondhatom, hogy a női erények termetetlensége képezi a társadalmi élet becsületességének hőmérőjét. Ezért fontos a leánygyermekek gondos nevelése. Neveljék leányaikat kedves mamák, úgy, hogy a családapa azt mondhassa, amit a híres olasz Medici Lorenzo mondott, amikor egy főúri vendégének kastélya műkincseit és ötvösművészet remekeit mutatta. Ugyanis minden következő teremben szebb, értékesebb, káprázatosabb műkincsek voltak elhelyezve. Utoljára azon szobába vezette hercegi vendégét, hol felesége, leányai varrtak, szőttek is így szólt : Íme ezek a legértékesebb kincseim. Nem szabad a leányt a háziasságból kinevelni. Véleményem szerint lehet a nő szellemileg tanult, művelt, de háziasnak kell lennie. Úgy érzem, soha nem volt annyira szükség a testi és szellemi munka egyesítésére mint ma. Ha mindent cselédekkel akarunk végeztetni, odaadhatjuk az egész jövedelmünk. Azt is jegyezzék meg, hogy az okos férfi ma nem vadász a fehér kézre.