Katolikus polgári leányiskola, Vecsés, 1927

kedves Szülőket, mint a közelgő nagy magyar tavasz első fecskéit, sze­rény ibolyáit! Hitem, meggyőződésem, ha e csonka kis hazában minden szülő annyira szívén hordja gyermeke nevelésének, tanításának szent ügyét, mint Önök, akkor hamarosan itt lesz az a várva várt nagy tavasz, vagyis azon idő, amikor a trianoni sírból dicsőségesen feltámadunk s nekünk nyílik Nagymagyarországban minden ibolya. Erkölcsi és területi integritásunk biztos közeledését remélve, szinte látva nyitom meg ezen értekezletünket. Ha azt akarjuk kedves Szülők, hogy Nagymagyarországra vonat­­hatkozó hitem, látomásom való eseménnyé legyen, hogy a közeljövő­ben értékes nemzet, dicső nagy ország legyünk, rendkívül vigyáz­zunk, hogy saját hibánkból meg ne csonkuljon a családi fészek. Lengje át drága otthonukat az áldozatos anyai szeretet üdítő szellője. Vagy nem a nőnek, az anyának kötelessége-e a családi élet szent tüzét az áldozat lángjával szítani ? Erősen meggyőzött a tapasztalás, hogy a gyermekek erkölcsisége első rendben az anyák erényességétől függ s bízvást mondhatom, hogy a női erények termetetlensége képezi a társadalmi élet becsületességének hőmérőjét. Ezért fontos a leány­­gyermekek gondos nevelése. Neveljék leányaikat kedves mamák, úgy, hogy a családapa azt mondhassa, amit a híres olasz Medici Lorenzo mondott, amikor egy főúri vendégének kastélya műkincseit és ötvös­művészet remekeit mutatta. Ugyanis minden következő teremben szebb, értékesebb, káprázatosabb műkincsek voltak elhelyezve. Utoljára azon szobába vezette hercegi vendégét, hol felesége, leányai varrtak, szőttek is így szólt : Íme ezek a legértékesebb kincseim. Nem szabad a leányt a háziasságból kinevelni. Véleményem sze­rint lehet a nő szellemileg tanult, művelt, de háziasnak kell lennie. Úgy érzem, soha nem volt annyira szükség a testi és szellemi munka egye­sítésére mint ma. Ha mindent cselédekkel akarunk végeztetni, odaad­hatjuk az egész jövedelmünk. Azt is jegyezzék meg, hogy az okos férfi ma nem vadász a fehér kézre.

Next