Végeken, 1994 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám
végek dicsérete GÉRECZ ATTILA (1929-1956) Kevés olyan költője van irodalmunknak, aki ennyire a végeken élt, alkotott, ennyire kívül rekedt az elfogadott és ismert magyar kultúrából, mint Gérecz Attila. Özvegy édesanyja egyedül nevelte őt és két bátyját. 19 évesen tagja az öttusa válogatott keretnek, egy versenyen későbbi olimpiai bajnokunkat is megelőzi pisztolylövésben. 1949-ben tiltott határátlépési kísérlet miatt 15 évi fegyházra ítélik. Élete hátralévő részét 14 nap kivételével börtönben tölti. Itt írja meg első költeményét („így bocskorosan”), amelynek érettsége meglepi rabtárs költő barátait is. Versei ismertté teszik a rabok körében. Egyéniségének határozottságát, keménységét, szellemi fölényét bizonyos mértékben még rabtartói is tisztelték. Áldozatos segítőkészsége, lelki finomsága, szeretetteljes személyisége és nem utolsó sorban költészete miatt kedvence lett társainak bármelyik börtönben volt is. Egyik barátja így emlékezik: „A költészet akkor lelki kenyér volt, mindenkinek szüksége volt rá. Mintha papi funkciót töltött volna be ott a börtön közösségében a költő, önmagában a költészetével, szólt bár a verse egy kismadárról vagy a napsugárról, életet tartott az emberekben, erőt és életet!” Szökési kísérlete után több mint fél évig szigorított magánzárkában tartották a pesti Gyűjtő Kisfogházban, ahol főként női foglyok voltak. Itt is mindenki ismerte és szerette. Amikor másik börtönbe vitték, egy könyvbe rejtett verssel búcsúzott „a politikai fogolylányoktól, akikre egész életemben büszke leszek. Nehezebb körülmények között vannak, mint a férfiak, de ragyogóan viselkednek.” (Börtönből kicsempészett naplórészlet.) „S én írok Nektek dalt, gyönyörűszépet. Dalom simogató lesz és merész, hogy rímek lángját arcotok lobogja, s a verslábait véretek dobogja lüktetve, forrón, mint az ölelés! Szomjú föld várja csókunk harmatát, hogy teljesedjék az örök ígéret: mosoly derűje mossa le a kínt, s úgy ölelkezzék a föld és a lélek, mint fonódó, szerelmes ujjaink!” Gyűjtő, Kisfogház, 54. nov. Költeményeit mélyen átélt, finom érzések, kristálytiszta gondolatvilág és csiszolt, gyakran virtuóz forma jellemzik. Legnagyobb formai bravúrjának a „Varázsdob” c. versét tartotta, amelynek első két versszaka így hangzik: „Borongva zsong a szél, oly lomha lombja kél a tájnak. Gomolygón fény kering, mint omló éveink, ha fájnak. Bíborló napkorong kibomló hantra bont palástot, ha szád ízéről zeng halált idéző szent varázsdob. ” 1954 október Költészetének élményanyagát az emlékek, a szeretet, a szerelem, a sorstársakkal való együttérzés adják, hiányzik belőle mindenfajta gyűlölet, bosszúvágy, agresszivitás. A két alapmotívum: a szeretet, szerelem és a szenvedés, halál közötti ellentétet az Abszolútumnak, Istennek az átélése hozza egyensúlyba. Csak a legnagyobbjainkhoz, Balassihoz, Petőfihez hasonlítható abban, ahogyan életével és halálával hitelesítette költészetét. 1956 októberének utolsó napjaiban szabadult ki. November 4-től tevékenyen részt vett a szovjet tankokkal vívott harcban, és egy ágyúgolyó oltotta ki életét november 7- én délután a Rákóczi út közelében. Versei vécépapírokon és más papírdarabkákon, a börtöntársak emlékezetében maradtak fent. Az ötvenes évek végén Münchenben, Tollas Tibor Nemzetőrjében és Füveskert c. antológiája egyes verseiként jelentek meg. Ezeket lefordították német, angol, spanyol, orosz, japán és norvég nyelvre. Az Egyesült Államokban cserkészcsapat vette fel a nevét, és évente róla elnevezett kupát kapnak a legjobb sportlövők. Idehaza egy, a 80-as évek végén kiadott szamizdat antológia után halála 35. évfordulóján jelent meg első, önálló verseskötete bátyja, barátai, börtönbeli írótársai kiadásában, Göncz Árpád ihletett előszavával „Gérecz Attila, a költő - 1956 mártírja” címmel. Versei, naplója, életrajza mellett barátai megemlékezéseit, költőtársai rá emlékező verseit is olvashatjuk benne. A szép kötetet Gustav Dórénak Dante Isteni Színjátékához készített metszetei díszítik. (Stádium Kiadó) A hivatalos magyar irodalom azonban még ma sem vett tudomást róla, az olvasóközönség nem ismeri sem őt sem verseit. Ilyen gazdagok vagyunk? Dr. Fejéregyházi István SOTE Magatartástudományi Intézet 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. 53