Vegyipari Dolgozó, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1957-02-01 / Tájékoztató
nak, és lépjenek fel minden törvénytelenség ellen. Ezért üzemi bizottságainknak több figyelmet kell fordítani az egyeztető bizottságok munkájára. A központi vezetőség, ha nem is foglalkozott teljes részletességgel a munkavédelmi társadalombiztosítási feladatokkal, annyit azonban megállapított, hogy e területen módosul a szakszervezet munkája. Itt nem állami feladatok vannak, hanem felvilágosító munkát kell végezni a balesetek, a rossz munkakörülmények megelőzésére. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy szervezeteink ne foglalkozzanak olyan szociális teendőkkel, mint pl. az üdülés, segélyezés, lakás, építkezés stb. feladataival, éppen ellenkezőleg, e területen is hozzá kell fogni a munkához, amit a dolgozók máris igényelnek. Amikor a központi vezetőség érdekvédelemről, a programban lefektetett és a vegyipar dolgozói által sürgetett jogos igények megvalósításáról tárgyalt, ugyanakkor kinyilvánította álláspontját, hogy szakszervezetünk nem figyelheti tétlenül a termelés, a bérezési formák alakulását. Természetesen nem a régi, vagyis az október előtti formában kell ezt a munkát végezni, hanem annak az igazságnak a felismertetésével, hogy a további jogos igények kielégítése csakis akkor valósítható meg, ha a termelés gyors ütemben fejlődik, ha a kifizetett bérek mögött megfelelő termékek lesznek. Amikor tehát központi vezetőségünk állást foglalt a teljesítménybér-rendszer mellett, az is ezt a célt szolgálta. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenütt a régi normákat kell visszaállítani, azt sem jelenti, hogy mindenütt, ha szükséges, ha nem, teljesítménybér-rendszert kell bevezetni, hanem azt jelenti, hogy ahol erre lehetőség van, olyan intenzitású teljesítménybérrendszert kell bevezetni, amelyet a dolgozó huzamosabb ideig végezhet fizikai erejének, egészségének leromlása nélkül. E cikk keretében nem adhatunk teljes képet arról, amiről a központi vezetőség tárgyalt. Csupán a legfontosabbakról számoltunk be, amelyeket üzemi bizottságaink felhasználhatnak munkájukban a szervezett dolgozók érdekében. Szerezzünk érvényt a dolgozók törvényes jogainak Szakszervezetünk, üzemi bizottságaink tekintsék elsőrendű feladatuknak a dolgozók jogainak megvédését, és mindenkor orvosolniuk kell jogos sérelmeiket. Felmerül a kérdés, kivel szemben kell képviselni szakszervezetünk üzemi szervezeteinek a dolgozók érdekeit? A munkástanáccsal, mint az üzem gazdájával szemben. Szükség van-e erre? Hiszen a munkástanácsot is az üzemi kollektíva választja. Igen, mégis szükség van rá! A dolgozóknak ma nap-nap után jogos igényeik merülhetnek fel a gazdasági vezető szerv, a munkástanács intézkedéseivel szemben. Például hibásnak tartják a dolgozók a besorolást vagy igazságtalannak a nyereségrészesedés elosztását. Követelhetik az egészségügyi védelem javítását, esetleg nem tartják igazságosnak a munka elosztását. Különösen fontos feladata ma a szakszervezetnek az elbocsátásokkal kapcsolatos érdekvédelem. Az üzemi szakszervezeti szerv feladata, hogy az egyes dolgozóknak vagy a gyár egész kollektívájának jogos és igazságos követeléseit támogassa, harcoljon értük és ki is vívja. Ha az üzemben a munkástanács mellett nem lenne szakszervezet, akkor a munkásoknak ahhoz kellene fordulniuk panaszukkal, akinek az intézkedései ellen panasz merül fel. Ez pedig ritkán vezetne eredményre. Ezért az üzemekben a munkástanácsokon kívül szükség van erős, harcos szakszervezetekre, akik a felmerülő vitákat a törvények figyelembevételével, a dolgozók szociális helyzetének szem előtt tartásával igazságosan eldöntik. Szakszervezetünk üzemi szerveinek továbbra is foglalkozniuk, ellenőrizniük kell az egyeztető bizottságok tevékenységét. Felhívjuk a figyelmüket, hogy üzemi bizottsági tagoknak, bizalmiaknak felmondani vagy áthelyezni őket csak a felsőbb szerv hozzájárulásával lehet továbbra is. Az egyeztető bizottság jogköre nem változott. Minden olyan vitás kérdésben jogában áll dönteni, amelyet az eddigi kormányrendeletek hatáskörébe utaltak. Célszerű azonban az egyeztető bizottság tagjainak átcsoportosítása úgy, hogy a lehetőséghez mérten a vállalat képviselője a munkástanács egyik tagja legyen. A szakszervezet képviselőjét továbbra is az üzemi bizottság rendes tagjaiból kell választani. Ahhoz, hogy az egyeztető bizottságok igazságosan dönthessenek és törvényes alapokon álljanak, feltétlenül szükséges, hogy az egyes panaszokat alaposan vizsgálják meg. Fontos még az is, hogy az egyeztető bizottságok határidőn belül tárgyalják az ügyeket, és az ülésekről rendszeresen vezessenek jegyzőkönyveket. Az egyeztető bizottságok határozataikban minden esetben utaljanak a fellebbezés lehetőségére. Ezzel egyidejűleg a területi egyeztető bizottsági tárgyalásokra alaposan készüljenek fel, és jelenjenek meg az üzemi bizottságok, mivel ilyen esetekben a dolgozók érdekeit kell képviselniük. Az egyeztető bizottságok — a szakszervezet üzemi szerveinek rendszeres ellenőrző segítségével — nagymértékben elősegíthetik a törvényesség megszilárdítását, s érvényt szerezhetnek a dolgozók jogainak.