Vegyipari Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-09 / 1. szám

Az üzemi tanácsokrólA DOLGOZOK I­RÁNTI SZERETETBŐL TESZIK December hónapban nőbi­zottságainknak bőven akadtak tennivalóik. Komoly gondot okozott a mosógépek igazságos elosztása, hiszen az igények jóval meghaladták a IV. negyedévre kiosztott mo­sógépek számát. Nőbizottsá­gaink a dolgozók véleményé­nek figyelembevételével jól oldották meg a kiválasztás munkáját. A Kőbányai Gyógy­szergyár nőbizottságának igen nehéz dolga volt a nyolc mosógép szétosztásánál. Az egyes osztályok dolgozóit lap­­gyűlésre hívta össze és az üzemrészek tették meg javas­latukat. A vállalati híradón a kiválasztottak névsorát közzé­­tették. Hogy jól oldották meg feladatukat, az bizonyítja, hogy egyetlen egy dolgozó ré­széről sem merült fel kifogás a névsorban szereplő munka­társak ellen. Sok apró munka, szív és ötletesség kellett a Tél­apó- és a Fenyőfa-ünnep­ségek megrendezéséhez. Nőbizottságaink az üzemi bizottságok segítségével, fáradságot nem ismerve tevékenykedtek az ünnep­ségek sikere érdekében. A napközi otthonainkban december 5-én, 6-án délután ellátogatott a Télapó. A puttonyban sok, finom édes­séget, csokoládét, szaloncuk­rot, nápolyit hozott. Az ap­róságok igen örültek a ked­ves ajándékoknak és a Tél­apónak ígéretet tettek, jók lesznek, mert jövőre is szeret­nének ajándékot kapni, hi­szen szeretik a sok-sok édes­séget. A napközi otthonok ap­róságai az ajándékokat vidám műsorral köszönték meg. Azon üzemek nőbizottságai is, ahol nincsenek napközi otthonok, megszervezték a Télapó-ünnepségeket. A Ve­gyicikkeket Kiszerelő Válla­lat nőbizottsága 80 gyerme­ket vendégelt meg és miután a Télapó szétosztotta a csoma­gokat, a kerületi bábszínház műsorában gyönyörködtek a gyermekek. A Szerves Vegy­ipari Kutató Intézetben, kissé zsúfoltan, de annál jobb han­gulatban ünnepelte 30 gyer­mek a Télapó-ünnepséget. A diafilm vetítése, a csomagok átvétele, ének és szavalatok után kedves emlékekkel meg­gazdagodva távoztak haza a boldog szülőkkel a gyerme­kek. A fenyőfa-ünnepségek is áldozatos munka ered­ményeként minden üzemünk­ben várakozáson felül jól si­kerültek. Bábjáték, sok vi­dámság ég.­­kacagás közepette osztották szét az ajándéko­kat. A Kőbányai Könnyű­fémmű dolgozóinak 200 gyer­mekét a Télapó ajándé­kozta meg 45 dkg-os súly­ú édesség-csomagokkal. A Kő­bányai Gyógyszergyárban 600 gyermek kapott uzsonnát és 10 000,— Ft értékű csomagot A Chinoin-gyárban 24 000,— Ft-ból 1400 gyermeket aján­dékoztak meg. A megbeszélt műsort az óvodás gyermekei az ünnepségen ugyan nem tud­ták előadni, azonban a szü­lőkkel levő gyermekek ezt megoldották. Szavalatokkal énekszámokkal biztosították e jó hangulatot. Az Egyesült Gyógyszergyár nőbizottsága 1270 gyermeket ajándékozott meg. Az óvodás gyermekeik­ mellett a patronált iskola al­sóbb osztályú tanulói adtak elő vidám, szép, kedves jele­neteket. A Ri­ggyantaárugyár­ban 1550 ajándékcsomag ke­rült kiosztásra, mely narancs­ból, tejcsokoládéból és sza­loncukorból állt. A M. Visco­­sa gyár nőbizottsága 500 gyer­mek részére készített ajándék­­csomagot. Gondosan, kézi fes­téssel készítették el a celofán­tarisznyákat, hogy a gyerme­kek, miután a tartalma ki­ürült, tízórais csomagnak fel tudják használni. Az ünnepségek fénypontja mindenütt a fenyőfa leszedése és a cukrok szétosztása volt. Megelégedetten és boldogan hagyták el a dolgozók gyer­mekeikkel együtt üzemeiket. Köszönet a nőbizottságoknak a szeretettel végzett mun­kájukért! A Szerves Vegyipari Kutató Intézetben Télapó osztja az ajándékokat Az Egyesült Gyógyszergyár óvodásai az ajándékokkal A Kőbányai Könnyűfémműben a fenyőfa-ünnepségen Télapó osztja az ajándékot. A Ruggyantaárugyár fenyőfa­­ünnepsége. A szakszervezet elnöksége megelégedéssel fogadta­ a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa, az üzemi tanácsok létrehozására vonat­kozó határozatát. A­­kormány és a SZOT ezzel a határozat­tal ismét jelentős lépést tett előre a munkásdemokrácia kiszélesítése terén, módot ad a dolgozóknak, a műszaki ér­telmiségnek arra, hogy az ed­diginél sokkal fokozottabban belefolyjon a gazdasági épí­­tőmunnkába, elősegíti az alko­tó kezdeményezés gyors ki­­kibontakozását, hozzájárul a népjólét további emeléséhez, mindezeken keresztül erősíti a néphatalom, a proletárdikta­túra államát. A határozat a szakszervezet hatáskörét, jogait is bővíti, ugyanis két tanácsülés között az üzemi bizottság gyakorolja a funkciókat. Szakszervezetünk az üze­mi tanácsok fontosságának megfelelően, kellő gondosság­gal fogott hozzá a létrehozá­sukhoz. Rajtunk, szerveinken nagy felelősség van, hisz üze­mi szerveink irányításával, segítségével tölthetik be az üzemi tanácsok feladataikat a gazdasági élet segítésében, ellenőrzésében. Az üzemi ta­nácsok létrehozására vonat­kozó határozatot szinte min­den üzemünkben megbeszél­ték az aktívákkal, amely a dolgozókhoz is lejutott. A legtöbb helyen a dol­gozók helyeslik a határozatot, szükségesnek tartják az üze­mi tanácsok megalakítását, és azt várják, hogy a szakszer­vezet jól hajtsa végre ezt, a feladatot. A dolgozók azt várják, hogy az üzemi tanácsok tagjai vi­gyék el a tanácsülésekre a vegyipari munkások és értel­miségiek véleményét, javas­latait, ezen keresztül segítsék a munka jobb megszervezését, a gazdaságosabb termelést. De azt is várják, hogy az üzemi tanács határozatait hu­zavona nélkül hajtsák végre, úgy az­izállalatok vezetői, mint a­ vállalatok dolgozói. *. Jogos ez a kívánság, s ezért üzemi szer­jeink tegyenek is meg mindent a még hátralevő választásokon. Úgy a kéthar­mad kijelölése,­­mint az egy­­harmad megválasztása tekin­tetében, hogy ezeket úgy szer­vezetileg, mint poltikailag jól előkészítsék, a dolgozók értsék meg az üzemi tanácsok jelen­tőségét, fontosságát, s biztosít­sák, hogy a tanácsok tagjai tényleg odavaló, becsületes munkások, értelmiségiek le­gyenek. Mit kell tenni, hogy az üzemi tanácsok felé irá­nyuló kívánságok — ame­lyek egyben kötelességek is — teljesüljenek? Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a tanácsüléseken a ta­­nácsatagok ne csak egyéni vé­leményüket, javaslatukat mondják el, hanem állásfog­lalásuk a dolgozók állásfog­lalása is legyen. Ehhez az szükséges, hogy a tanácsülé­sek előtt legalább 8—10 nap­pal az ott tárgyalandó napi­rendek bő vázlatát írásban közöljék a tanácstagokkal, az­zal adjanak lehetőséget, hogy a tanácstagok azokat meg tud­ják tárgyalni a dolgozókkal. A tanácsülések ilyenforma előkészítése azt fogja ered­ményezni, hogy a megtárgyalt kérdések eldöntésénél, véle­ményezésénél a dolgozók ös­szességének javaslata érvény­re jut. Nagyon fontos, hogy a tanácsülések után az ott ha­tározottak gyorsan lejussanak a dolgozókhoz. Ennek érde­kében a tanácstagok köteles­sége, hogy gyorsan, akár röp­­gyűléseken, esetenként a ter­melési értekezletek keretében ezeket közöljék a dolgozókkal. Ezzel azt is elérjük, hogy a ha­tározatokat a dolgozók összes­sége segít végrehajtani, más­részről széles társadalmi ellen­őrzés bontakozik ki, amely szintén segíti a tanácsülések határozatainak végrehajtását úgy a dolgozók, mint a válla­latvezetés részéről. Felvetődik a kérdés, két tanácsülés között hogyan tevékenykedjenek a ta­nács tagjai? Az üzemi tanácsok megala­kításáról szóló rendelet ki­mondja, hogy a tanácstagok tevékenységüket a tanácsülé­sen fejtik ki, két tanácsülés között az üzemi tanács funk­cióit az üzemi bizottság gya­korolja. Ezért az szükséges, hogy a tanács tagjai ne egyé­nileg dolgozzanak a határoza­tok végrehajtásán, illetőleg a következő tanácsülés napi­rendjeinek előkészítésén, ha­nem az üzemi bizottság vala­melyik munkabizottságában tevékenykedjenek ez irányban. Ahol már megalakultak­ az üzemi tanácsok, problémát je­lentenek az első ülések napi­rendjei. Véleményünk szerint ja­nuár hónapban a követ­kező napirendeket lehetne megtárgyalni: 1. Az első negyedéves ope­ratív terv. 2. Az első negyedévben rea­lizálható­k műszaki beruházások tervei. 3. Az üzemrészek anyagel­látása, kooperációja, munka­­szervezés. 4. A társadalmi tulajdon, munkafegyelem helyzete. 5. A nyereségrészesedés fel­osztásának irányelvei. Természetes, ezek mellett az üzemi tanácsok a válla­latok sajátosságainak meg­felelően olyan kérdéseket tűznek napirendre, melye­ket szükségesnek tarta­nak, azonban semmi eset­re ne foglalkozzanak olyan apró részletkérdésekkel, melyek az üzemi bizott­ság hatáskörébe tartoznak. Szükséges még megemlíteni, hogy a napirendek mindig konkrétak legynek, ne ált­alá­­­­ban foglalkozzanak a külön­böző kérdésekkel. Az üzemi tanácsok jó mű­ködéséhez szükséges az, hogy a tanácsok tagjai egytől egyig átérezzék a felelősséget a vállalat munkájáért, a hatá­rozatok végrehajtásáért. Bozi László Január elsejével felemeljük a szülési és temetkezési segélyeket A Szaktanács Elnökségének határozata alapján Január 1-től jelen­­tősen megemeljük a szülési és temetkezési segélyeket Az emelkedés a szülési segélyeknél átlagosan 40%/., a temetkezési segélyeknél pedig 60%. Január elsejétől érvényben lévő szülési és temetkezési segélyek táblázata: Szülési segélyek: tagdíj­­—3 év 4—6 év 7—10 év 11—13 év 16 év oszt- felett »•-II- 130— 170.- 190.- 220.- 250.— HI- 160.- 180.— 200.- 230.- 270.— IV. 170.— 190.- 210.— 250.- 300 -V- 180.- 200.- 220.- 270.- 330.­VI. 200.— 220.- 240.- 290.- 360.— VII. 220.- 210.— 260.- 320.- 390.­VIII. 240.- 260.- 280.- 350.- 420.­ IX. 260.- 280.— 300.- 380.- 450:­X. 280.- 300.- 320.- 410.- 180,— XI. 300.- 320.- 340.- 110.- 510 -XII. 320.- 340.- 360.- 470.- 540.- 4 Temetkezési segélyek: tagdíj oszt. 1—5 év 6—10 év 11—20 év 21 év felett­i—II. 230.- 320.- 400 - 520.­III.­­260.- 330.- 110.- 530.­IV. 270.- 340.- 420 - 540.­V. 280.- 350.- 430.- 550.­VI. 290.- 360.- 440.- 560.-4711. 300.- 370.- 150.- 570.­I III. 310.- 380 - 460.- 580.­IX. 320.- 390.- 470.- 590.­X. 330.- 400 - 480 - 600 -XI. 340.- 410.- 490 - 610.­*HX- 350.- 420.- 500 - 620.­ Népi demokratikus államunk a felszabadulás óta igen sok eredményt tud felmutatni a munkavédelem területén. Na­gyon jól emlékszünk a felsza­baduláskor átvett üzemek álla­potára, korszerűtlen, elhanya­golt, keserves munkakörülmé­nyeire. Ezt az állapotot az ál­lamvezetés a szakszervezetek­kel közösen, fokozatosan igye­kezett felszámolni. ■ Üzemeink javarészében gyö­keresen megszüntették az em­bertelen munkakörülményeket. Milliókat áldoztunk a bizton­ságos üzemeltetés megterem­tésére és a dolgozók szociális ellátására, fürdővel, öltözővel, védő- és munkaruhával való ellátására. Ugyanakkor a dol­gozók körében széleskörű­­ne­velőmunkát és társadalmi el­lenőrzést vezettünk be. Az eredmény természetesen nem maradt el. Évrő­l évre rendsze­resen csökkent a halálos, sú­lyos és könnyebb balesetek szám­a. Gyakoriak lettek az olyan jelenségek, hogy több­ezres létszámú üzemekben, ahol előzőleg nagyszámú bal­esetet tartottak nyilván, csu­pán eg­y-két baleset fordult elő A múlt gyakorlatával ellentét­ben vállalataink nagyobb része olyan helyzetbe került, hogy majdnem minden munkakör­ben, ahol valami munkaköri tisztátalanság volt tapasztal­ható, a dolgozót munkaruhával látták el. Az a dolgozó, aki biztonsá­gosan, egészséges munkakörül,­mények között dolgozhat, sok­kal nyugodtabb, figyelmét job­ban tudja koncentrálni a ter­melő tevékenységére, a tech­nológia betartására, sokkal könnyebbé válik számára a munka. AZ UTÓBBI IDŐBEN, de különösen az ellenforradalom után, elég nagy megpróbálta­tásokon ment keresztül a munkavételem is. Ez rányom­ta bélyegét a balesetek alaku­lására. A dolgozók sokkal könnyelműbbek lettek. Az­­ óvórendszabályok betartását elhanyagolták, a biztonságos munkavégzés harmadrendűvé vált. Ezek után nem véletlen, hogy az elmúlt 11 hónapban a balesetek száma 27 százalék­kal, a balesetekből kiesett munkaórák száma­ 23 százalék­kal, a halálos balesetek száma 60 százalékkal, a súlyos és csonkulásos, balesetek száma 80 százalékkal emelkedett az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva. Ez a pár adat — úgy gondoljuk —, eleget mond ahhoz, hogy mindenki lássa, mennyire fontos teendőink vannak az elkövetkezendő időben. A balesetek számának emel­kedése nem a technika lerom­lása miatt következett be, hi­szen az elmúlt események kö­vetkeztében üzemeink techni­kai állapota nem romlott, vagy nem olyan mértékben, hogy a magyarázatot ez adhatná. A magyarázat inkább az, hogy dolgozóinknak mind a munka­­fegyelme, technológiai fegyel­me, de általában a „munkavé­delmi fegyelme“ romlott le, la­zult meg. Mindent meg kell tennünk, hogy a balesetek számát to­vább csökkentsük. Államunk és a szakszervezet mindent megtesz és meg kell tennie, hogy üzemeink techni­kai biztonsága továbbra is ja­vuljon és mind biztonságosabb munkakörülményeket teremt­sen meg. Azonban, mint ahogy a jelen állapot mutatja, az el­sődleges hangsúly most a ne­velésen van. A NEVELŐ MUNKÁNAK ki kell terjednie az óvórend­szabályok előírásainak betar­tására. A nevelésnek a balese­tek megelőzésére kell irányul­ni. Mozgósítani kell a dolgo­zókat munkavédelmi újítások­ra, a munkahelyek baleseti forrásainak felszámolására, és az egyes munkamódszerek, technológiák baleseti vagy egészségi ártalmainak meg­szüntetésére. Mozgósítani kell a dolgozókat a tisztaságra, az üzemi rend betartására, az egyéni védőfelszerelések, vé­dőberendezések, védőruháza­tok­­használatára és azok meg­becsülésére, karbantartására. Számtalan lehetősége és eszköze van a munkavédelmi propagandának, amelyet az adott üzem sajátosságai sze­rint kell kialakítani. Legyenek üzemeinkben munkavédelmi plakátok, rendezzünk munkavédelmi f­ilmelőadásokat, tartsunk rendszeres szemléltető ok­tatást, ahol a baleseti ve­szélyekre felhívjuk a fi­gyelmet, vagy megtörtént balesetek tanulságait von­juk le. Rendezzünk be munkavédelmi oktató szobát, ahol a baleseti forrásokat szemléltető képeken mutatjuk be. Szervezzünk munkavédelmi hónapokat, amikor versenyre hívjuk a műszaki, adminisztratív és fi­zikai dolgozókat a balesetek ellen. Szervezzünk munkavé­delmi aktívák vagy­ egyéb üzemi dolgozók részére üzem­­látogatásokat és a szerzett jó tapasztalatokat alkalmazzuk saját üzemeinkben. Szervez­zünk munkavédelmi ankéto­­kat, ismeretterjesztő előadáso­kat, ahol hozzáértő szakembe­rekkel tájékoztatást adunk a vállalat munkavédelmi fejlesz­­tési célkitűzéseiről. Ne hátrál­junk meg a személyes meg­győződéstől, a személyes be­szélgetéstől, a dolgozótársak egymás közötti figyelmezteté­sétől. Még számtalan olyan, a múltban már bevált módot le­hetne említeni, amelyet dolgo­zóink ismernek. Egy a cél, a dolgozók egészsége és testi ép­sége védelmében minél gyor­sabban jobb eredményeket el­érni. • KÜLÖNÖSEN FONTOS most dolgozóink meggyőzése arról, hogy a védőfelszerelése­ket, védőruházatokat használ­ják, és gondosan óvják meg. Vállalataink és üzemi bizott­ságaink az elkövetkező időben is minden esetben biztosítsák a szükséges munka, és védő­ruházatot az egészséges és biz­tonságos munka érdekében, de ne tűrjenek meg pazarlást, ne­hogy az a vállalaton belül az egyes dolgozók között nézetel­téréseket szíthasson, vagy olyan munkahelyre, ahol az szükségesebb lenne, juttatni ne tudjanak. Amennyiben a nevelőmun­kát fáradhatatlanul végezzük, a propagandát helyesen alkal­mazzuk, minden dolgozót be­vonunk ebbe a harcba, akkor újra elérhetjük a balesetek fo­kozatos csökkenését és továb­bi javulást várhat ert­ a­ mun­kakörülmények megjavítása terén is. Fitt Tibor Nagyobb nyilvánosságot a munkavédelemnek! HELYES, hogy a Nagytétényi Gumigyár üzemi bizottsága közös érte­kezletet tartott a műszaki dol­gozók és a bizalmiak részére annak érdekében, hogy a dol­gozók ügyeinek intézésénél az együttműködés javuljon. NEM HELYES, hogy a Nagytétényi Gumigyár varroda vezetője, Sütő elvtárs még mindig nem tájékoztatja a bizalmiakat az osztályát­ tör­tént dolgokról és az a vélemé­nye, hogy a bizalmiaknak nem sok közük van az osztályon történt dolgokhoz.

Next