Vegyipari Dolgozó, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Nemzetközi szövetségünk a III. Világkonferenciára készül A Vegyipari Nemzetközi Szövetség december 11-től 13- ig tartotta kibővített titkársági ülését. A titkárság tagjain kí­vül a vezetőség néhány tagja is jelen volt: V. Ivanov, a Szovjet Vegyipari és Petró­leumipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke, E. Fittek, a Francia Vegyipari Szakszerve­zet főtitkára, A. Lindermalvn, az NDK Papír- és Nyomdaipa­ri Szakszervezetének alelnöke, R. Höppner, az NDK Vegyipa­ri Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, Sho Nai Fen, a Kí­nai Szakszervezetek Országos Tanácsa nemzetközi osztályá­nak helyettes vezetője, Gál László, a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és Terényi László, a Magyar Nyomda- és Papíripa­ri Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az SZVSZ részéről L. Grassi, az SZVSZ titkára vett részt az ülésen. A júniusi moszkvai vezető­ségi ülés határozta el a most lefolyt titkársági ülés megtar­tását, amelynek napirendjén fontos helyet foglalt el az 1959. május 25—30-ig Lipcsében megtartandó Vegyipari, Petró­leumipari és Rokonszakmabeli Dolgozók III. Világkonferen­ciája. Az eddig megtett előkészüle­tekből­ világos, hogy a konfe­rencia széleskörű lesz. Ez an­nál is inkább biztosítottnak látszik, mert a Nemzetközi Szövetség tagszervezetein kí­vül számos nem tagszervezetet is meghívtunk, tekintet nélkül nemzetközi hovatartozásukra, vagy esetleges teljes függet­lenségükre. Eddig 22 ország válaszolt kedvezően a meghívásokra; még számos ország részvételé­re számíthatunk. A titkársági ülés véglegesen elhatározta a konferencia na­pirendjét, amelyet az alábbiak­ban hozunk iparágaink dolgo­zóinak tudomására: A Vegyipari, Petróleumipari és Rokonszakmabeli Dolgozók III. Világkonferenciájának na­pirendje: 1. A Nemzetközi Szövetség tevékenysége és feladatai a vegyipari, gyógyszeripari, pet­róleumipari, gumiipari, üveg­ipari, kerámiai ipari és papír­ipari dolgozók szakszervezetei egysége és együttműködésének fejlesztése érdekében, — a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek megjavítá­sáért, — A dolgozók teljes foglal­koztatottságáért, tekintettel az iparágainkban bevezetett új technikai módszerek hatására és a gazdasági válság növeke­désére, — a szakszervezeti jogokért és kiterjesztésükért, — a békéért. 2. A Nemzetközi Szövetség és iparágaink szakszervezetei­nek feladatai a gyarmati el­nyomás elleni harcban, a nem­zeti függetlenségért, a nemzet­közi monopóliumok túlkapásai ellen, — a gazdasági erőforrások feletti szabad rendelkezésért, — a kevésbé fejlett országok iparosításáért és gazdasági fej­lődéséért, — a demokratikus és szak­­szervezeti jogokért, — az életszínvonal emelé­séért, — minden megkülönböztetés ellen. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4. A Nemzetközi Szövetség szabályzatának módosítása. 5. A vezetőség és a számvizs­gáló bizottság tagjainak meg­választása. Iparágaink magyar dolgozói és szakszervezeteink ennek a napirendnek az alapján képet alkothatnak maguknak azok­ról a fontos szakmai és álta­lános problémákról, amelyeket a konferencia tárgyalni fog. A konferencián kialakuló viták lehetővé teszik, hogy a külön­böző országok dolgozói össze­hangolják nézeteiket és egysé­ges álláspontra jussanak a nemzetközi szinten folytatandó harcok formáira nézve, hogy célkitűzéseiket elérjék. Már eddig is több intézke­dést tettünk a 111. világkon­ferencia népszerűsítésére. Tag­­szervezeteink számos kezdemé­nyezéssel járultak már eddig is hozzá a népszerűsítéshez. Az előkészületek előrehaladott stádiumban vannak a Német Demokratikus Köztársaságban, a Szovjetunióban, Kínában, Franciaországban, Olaszor­szágban, Magyarországon. Semmi kétség afelől, hogy ezek az előkészületek nagy­mértékben hozzá fognak járul­ni a konferencia sikeréhez. Bi­zonyosra vesszük, hogy a ma­gyar dolgozók, akik eddig is jó munkát végeztek, még to­vábbi erőfeszítésekkel fognak hozzájárulni ennek a fontos konferenciának a sikeréhez. , G. Vanhaute a Nemzetközi Szövetség főtitkára A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat dolgozói társadalmi mun­kában felépítették az új üzemi óvodát December első napjaiban lá­zas izgalommal találgatták a wReanald Finomvegyszergyár KST tagjai, hogy vajon mennyi kamatot hoz a házhoz az egész esztendei takarékosságuk. Ért­hető, hogy nagy volt az izga­lom, hiszen a vállalat dolgozói­nak mintegy negyed része vett részt a SZOT és a Pénzügy­minisztérium által útjára bo­csátott és egyre népszerűbb Kölcsönös Segítő Takarék­mozgalomban. December 5-én izgatottan bontották fel a tagok a boríté­kokat, tették mérlegre egy esztendő tanulságait, és nem csalódtak, mert tekintélyes összeg lapult a sárga borítékok mélyén. Nagy megkönnyebbü­léssel tették zsebre a pénzt a hangyaszorgalommal gyűjtö­­getők, hiszen az ünepek előtt mindenki tele volt gondokkal. A kezdet nem volt zökkenő­­mentes. „Mi dolgozók — mond­ja Kari István elvtárs, — bi­zony kissé idegenkedtünk a KST-től és jómagam is nehe­zen határoztam el magam ar­ra, hogy belépjek. Sok töpren­gés után úgy határoztam, aki mer az... Na, majd ■meglátjuk. Egy év sem telt el és lakásle­választáshoz pénzre volt szük­ségem. A KST pénztárából minden könyörgés nélkül meg­kaptam a­­kért kölcsönt. Így kétszer** hasznom volt eddig a mozgalomból é­s remélem ez­után is lesz, mert jövőre is részt veszek a KST-ben.“ Az egyik ember lakást te­remt a családja számára, a másiknak hiányos a bútorzata, ha lakása volna is. Muha La­­josné szerény kis otthonában régóta hiányzik egy tágas szek­rény. Muháné elvtársnő, a fo­tókiszerelő üzem dolgozója így nyilatkozott: „Tavaly május­ban léptem be a KTS-be, ha­vi 400 Ft betéttel, mert más­képpen nem nagyon jutottam volna kombinált szekrényhez. A KST biztos pénz, ahhoz nem lehet hozzányúlni, mint a taka­rékbetétkönyvhöz és az elha­tározást tett követte, ez év el­teltével.” Batiz Rezsőné a munkaügyi osztály dolgozója a lottó­ szen­vedélyén kívül a KLT-mozga­­lomnak is hódol. Két gyerme­ke karácsonyi örömét növelte a megtakarított összeg, és ju­tott több a hétköznapi kiadá­sokra is. Az év közepétől egyébként Tatai Lajos kollegá­ját is sikerült beszerveznie 1959-től a munkaügyi osztály minden dolgozója tagja lesz a KST-nek. Az évvégi elszámolásnál 52 430 Ft-ot fizetett ki pénztá­runk, és Sághi József­né — a KST pénztárosa — aktíváival máris azon fáradozik, hogy az 1959. évire lehetőleg ezt az ösz­­szeget megkétszerezze. Éppen e napokban nyilatko­zott úgy Daróczy Iván főtech­nológus is, hogy „érdemes fontolóra venni a takarékos­ságnak ezt az önkéntes, de fe­gyelmezett formáját”. Remél­jük hogy nemcsak ő, hanem sokan mások is hasonlóképen gondolkoznak és a tervek va­lóra válnak. Nemcsak a KST- szervező álmaiban, hanem a takarékos tagok körében is. Sza­ksze­rvezeti Bizottságu­nk eddig is megadott minden se­gítséget a mozgalomnak ezu­tán még fokozottabb mérték­ben kívánunk szervező munká­val hozzájárulni e nemes cél megvalósításához és reméljük, hogy 1959-ben megkétszerez­zük mind a tagok, mind a betét öszegét. Szabó László „ Reanald Finomvegyszergyár SZB-elnök­e Karl István jól takarékosko­dott 1958-ban A Székesfehérvári Könnyűfémmű dolgozó asszonyainak örömei, gondjai Az 1956. évi ellenforradalom a becsületes, dolgozó asszonyo­kat is igyekezett megtévesz­teni, és szembeállítani azzal az érvvel, amely végeredmény­ben a nők egyenjogúságát, s a dolgozó nők életének meg­könnyítését volt hivatva szol­gálni. Azonban az asszonyok nagyobbik része — s ez volt a döntő — felismerte, hogy hol a helye. Így történt a mi üzemünk­ben is. Ma asszonyaink helyt­állnak a termelésben, gyerme­keiket nevelik, házimunkát végeznek, örülnek mindannak, amivel másoknak örömet tud­nak szerezni, és örülnek a bé­kének, a boldog életnek. Az üzemben azonban egyre in­kább világossá vált, hogy szükség van egy olyan szerv­re, amely a nők gondjaival, problémáival foglalkozik, szükség van a nőmozgalom nagy erejére. 1951-ben megala­kult a szakszervezeti nőbizott­­ság, és azóta is aktívan dolgo­zik. Rendezvényeink — nőnap, gyermeknap — mindig látoga­tottak, jól sikerültek. A dolgozó nők munkájának megkönnyítésére sok munkát fordítunk. Ezért beszereztünk egy mosógépet, amelyet az asszonyok felváltva használ­nak. Igyekszünk az óvodát is állandóan csinosítani, hogy a kisgyermekek egyre szebb kö­rülmények között nevelkedje­nek. Így a közelmúltban az óvodásoknak 97 kis kötényt vásároltunk. És hogyan? Úgy, hogy bált rendeztünk, és an­nak bevételét fordítottuk a kö­tények megvásárlására. A problémák elintézése, a második műszak megkönnyí­tése mellett jelentős erőt for­dítunk a dolgozó nők felvilá­gosítására, nevelésére. A leg­többet — s úgy gondoljuk ez nemcsak nálunk van így — a béke kérdésével foglal­kozunk. Asszonyaink, lánya­ink békében akarnak él­ni, békében akarják felne­velni gyermekeiket, csalá­dot akarnak alapítani. A nőmozgalom munkájához szív és lélek kell, hogy meg­lássuk mindazokat, ahol segít­ségre van szükség. Úgy gondoljuk, hogy akkor végzünk jó munkát, ha üze­­l­münk dolgozó asszonyainak problémáit megoldjuk, segí­tünk életüket megkönnyíteni, a dolgozó asszonyok jólétét növelni, hiszen az állam a mi államunk, s ezekhez az is min­den segítséget megad. Termé­szetesen mindezért nekünk is áldoznunk kell, dolgozni be­csülettel, példát mutatni, s együtt mindig többen és töb­ben harcolni gyermekeink bol­dogabb életéért, a nők további felemelkedéséért. PAPP ANDRÁSNÉ, Szakszervezeti Nőbizottság A kiskocsira szerelt mosógépet kedvelik az asszonyok A szocializmus legyőzhetetlen erővé vált 131­9. janu­ár 2. e napon kö­vetkezményekben alig belát­ható két világesemény tör­tént. Megkezdődött a szovjet népgazdaság 7 éves terve, ki­lőtték a világ első mesterséges bolygóját. E két esemény nemcsak idő­ben tartozik szorosan össze, hanem jelentőségében is. A Szovjetunió az eddigi 5 éves tervek eredményeként ér­te el azt a tudományos fejlett­séget, ami lehetővé tette és te­szi a jövőben is elsőségét a ra­­kétatudományok terén. A szov­jet űrrakéta fellövése a 7 éves terv első napján pedig a leg­nyomatékosabban jelképezi a szovjet tervek realitását. A vi­­­lágűr meghódításával ünnepé­lyessé tett 7 éves terv kezdeti napján szerte az egész világon az emberek ezekről az esemé­nyekről beszélnek, erről ír­nak a lapok s ezt sugározzák a rádióadók. Mi szocialista országok dol­gozói a szovjet 7 éves terv számadatainak tanulmányo­zása közben arra gondolnak, hogy a terv túlteljesítésével közelebb kerülnek a szocializ­mus megvalósításához, ahhoz, a ragyogó jövőhöz, amikor kéz a kézben, belépnek a kom­munizmus kapuján. A 7 éves terv sem fukarko­­dhtt meglepetésekkel az eddigi hatalmas fejlődést merészen továbbvivő célkitűzésekkel. E tervek végrehajtása igen je­lentékeny lépés a kommuniz­mus megvalósításának útján. Az elkövetkezendő 7 esz­tendő leforgása alatt a Szovjetunió — most már az egy főre eső termelés­ben is — utoléri vagy erő­sen megközelíti az Egyesült Államok termelését. A terv eredményeként a szov­jet társadalom számára meg­teremtődnek lehetőségei a vi­lág legmagasabb életszínvona­­lán­ak elérésére a legalacso­nyabb munkaidő bevezetésére. Mindez együttesen azt jelenti, hogy a két rendszer között fo­lyó világméretű versengésben a szocialista rend minden te­rületén kétségbevonhatatlan tényekkel bizonyítja be fölé­nyét a kapitalista rend felett.­­ Isikt végére a szovjet nép­gazdaság fejlettségét a követ­kező adatok jellemzik: vasból évente 65—70 millió tonnát ön­tenek, ez mintegy 65—70 szá­zalékkal több, mint az idei ter­melés, acélból 86—91 millió tonnát az 1958- as év 55 millió tonnájával szemben, szénből 596—609 millió tonna lesz a termelés, mintegy 20—23 szá­zalékkal több mint 1958-ban. olaj az 1958-as 113 millió tonnáról 230—240 millió tonnára emel­kedik, villamos­ energia - termelése több mint kétszere­­­sére növekszik, 22 millió új­­ lakás épül fel, a pamuttermelés­­ csaknem 50 százalékkal, a gyapjútermelés több mint 50 százalékkal nő, a hús, a zsiradék termelt mennyisége kétszerese lesz az 1958. évinek, a beruházások összege ez­alatt a 7 esztendő alatt csaknem annyi lesz, mint amennyit a szovjethatalom 40 esztendeje alatt fektetett be a Szovjetunió szocialis­ta gazdaságába. A felsorolást oldalakon ke­resztül lehetne folytatni. E né­hány adattal csak érzékeltetni akartuk azt az óriási, de telje­­­­sen reális célkitűzést, amely­­­­nek megvalósítására az elkö­­­­vetkezendő 7 esztendőben a­­ szovjet társadalom vállalko­­­­zik. Nem cs­d­ tehát, hogy a vi­lág első szocialista országá­nak fejlődése a béketábor hí­veit örömmel és büszkeséggel, a szocializmus ellenségeit csüg­­gedéssel tölti el. Jogosan. Be­bizonyosodik, hogy az idő a szocializmusnak dolgozik, s a fejlődés előrehaladásával egy­re világosabbá válik, a kapi­talizmus a legcsekélyebb si­kerre sem számíthat a szovjet táborral való békés verseny­ben. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után azonnal bebi­zonyosodott a szocialista rend fölénye a kapitalizmus felett. Ezután a burzsoázia arra szá­mított, hogy a Szovjetunió majd gyengének bizonyul ka­tonailag. Az intervenciós há­borút kudarca, majd később a II. világháború megtanította az imperialistákat arra, hogy dőreség a Szovjetunió katonai gyengeségére számítani. A Szovjetunió politikai és kato­nai erejének hathatós bizonyí­tása után a Szovjetunió gazda­sági gyengeségében kezdtek bízni. Ez az elképzelés is azon­ban igen rövid idő alatt az ábrándok birodalmába ván­dorolt, hiszen kezdettől fogva hamis volt: a Szovjetunió fej­lődése gyorsaságát tekintve már réges-régen maga mögött hagyta az összes kapitalista országokat, az abszolút számok tekintetében már régen a má­sodik­­ ipari nagyhatalommá vált. És most eljött az ideje an­nak, hogy minden vonatkozás­ban elfoglalja az első helyet. Aki tud a tényekből ol­vasni, ebből olvashat. Ezek a tények a szocialista tár­sadalmi rend végleges és biztos győzelmének két­ségbevonhatatlan bizonyí­tékai. Ez az alapvető jelen­tősége a Szovjetunió 7 éves tervének. A socialista világrend, a szo­­cialista tábor olyan erővé lett, mellyel ma már a legfejlettebb kapitalista országok sem ké­pesek felvenni a versenyt. Pe­­­­dig milyen fejletlen országok­­ voltak orszá­gaink, Csehszl­vá­­j­kia és a Német Demokratikus­­ Köztársaság kivételével gyen­­­­­e, vagy éppenséggel gyarma­ti, vagy félgyarmati sorban lé­vő országok, az imperialisták számára a nemzetközi élet sakktábláján a paraszt szerepét betöltő figurák. A szocialista rend országai az 5 éves tervek terén fejlett, élenjáró orszá­gokká váltak, melyek egymás­után adnak sakkot az imperia­­lizmusnak a világpolitika küz­dőterén. A 7 éves tervek során pedig már nagyon gyanús hely­zetbe hozzák az egykori bábuk, a szocialista nemzetek az im­perialistákat. A mi számunkra is nagy si­kereket hoz a 7 éves terv. E tervek összehangolása során a Szovjetunió kötelezte magát hazánk népgazdaságának oly mértékű támogatására, hogy az a­z év során több mint duplá­jára fejlődjék. Ennek érdeké­ben Magyarországra is elveze­tik a szovjet olajvezetéket és ellátnak bennünket vegyipari nyersanyaggal. Ezek a tények, melyek arról beszélnek, hogy bízhatunk jö­vőnkben, hiszen biztos alapok­ra és nem légvárakra épül bi­zalmunk. Büszkék vagyunk a Szovjetunió, a szocialista tá­bor eredményeire, hiszen ezek biztosítják számunkra az új, szebb és boldogabb jövőt, a szocializmus felépítését ha­zánkban is. Az Ipari Robbanóanyaggyár Szakszervezeti Bizottságának javaslatára a dolgozó nők ott­honi munkájának megkönnyí­té­sére a vállalat három mo­sógépet, két porszívógépet és két padlókefélőgépet szerzett be, melyet a dolgozó nők mi­nimális térítés ellenében igénybe vehetnek. A szakszervezeti bizottság nemcsak a nők második mű­szakjának megkönnyítésére gondolt, hanem a férfiak munkájának megkönnyítését is szívügyének tartja. Ezért üzembe helyeztek egy fűrésze­­lőgépet, amely a házakhoz jár­va összevágja a dolgozók tűzi­­fáját, ezzel jelentős segítséget ad a férfi dolgozóknak.

Next