Vegyipari Dolgozó, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A vegyipari export fejlődése 1961-et írunk. A vegyipar dolgozói előtt már az új feladatok megoldásának gondjai és örömei állnak. Nem haszontalan, ha a jövő teendőinek vizsgálata előtt visszanézünk az elmúlt évre. Elsősorban a vegyipar exportfeladatainak teljesítése az, amely megérdemli a visszapillantást. A vegyipar élenjárt a felajánlások területén. A szabad kapacitások és az anyaghelyzet felülvizsgálata, valamint a felajánlások lehetővé tették az 1960. évi exporttervek mintegy 10 százalékos túlteljesítését. Amikor a terven felüli export teljesíthetőségét az ipar irányító szervei felmérték, tudatában voltak annak, hogy ezt a feladatot csak a vegyipar összes dolgozóinak jó munkája és a cél érdekében való mozgósítása teszi lehetővé. Nemcsak a termelő kapacitások megfelelő bővítése volt, a feladat, hanem az is, hogy ezt a leggyorsabb és leggazdaságosabb eszközökkel valósítsuk meg. Különösen fontos volt, hogy mind a kapacitásnövelő beruházások, mind a termelés során az anyagmegtakarítás szempontjai legyenek döntőek. A vegyipari dolgozók mozgósításában — az anyagtakarékossági mozgalom szélesítéséhez, körtük a szakszervezet segítségét is. A nehézipari miniszter és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége, a Nehézipari Értesítő 1960. február 25-i számában kiadott felhívásával anyagtakarékossági versenyt indított el. A versenyben a NIM Vegy Ipari Ágazat felügyelete alá tartozó vállalatok 88 százalékka vett részt. Most még csak az első háromnegyedév eredményeit lehetett értékelni. A felajánlott 140 millió forint értékű anyagmegtakarításból a teljesítés 112 millió forint. 1960-ban előreláthatólag 150 millió forint értékű anyagot takarítunk meg a vegyiparban a fizikai és műszaki dolgozók jó munkája nyomán. Növeli ennek az eredménynek az értékét, hogy az 1960. évi induló anyagkészletek megóvását célzó intézkedéseket a vegyipar végrehajtotta. A vegyipar anyagkészletei, bár még a végleges adatok nincsenek birtokunkban, közelítően 10 százalékkal emelkedtek az év folyamán és ezzel biztosítottnak látszik a zökkenőmentes átmenet, az 1981. évi termelés akadálytalan beindítása. Megvizsgáltuk a termelés importanyag felhasználásának alakulását is. 1959-ben a termelés értékéhez viszonyítva 8,9 százalék importanyagot használtunk fel. Ezt a menynyiséget az 1960. évre már terveinkben 8,4 százalékra csökkentettük. Az 1960. évi tényleges importanyag felhasználás azonban , csak 7,5 százalék körül lesz. Az exporttermelés nemcsak értékben nőtt az elmúlt időszakban, hanem az össztermeléshez viszonyítva is. 1959. évben a Nehézipari Minisztérium teljes termelésének 8,5 százaléka került exportra, míg 1960-ban már előreláthatóan az export aránya 10 százalékra emelkedik. Az export zömében három fő cikkcsoportból tevődik össze: bauxit, timföld, alumínium gyártmányok, gyógyszeripar, ásványolajipar. 1960-ban az alumíniumipar hagyományos termékein túl, két nagyon fontos új exporttermékkel is meglepte a világpiacot. A két cikk a fémgallium és a timföldből készült kádkő volt. A fémgallium a híradástechnikai ipar egyre növekvő fontosságú anyaga. A kádkő az üvegiparban és esetleg a kohászatban is nagyjelentőségű segítséget jelenthet az összes szocialista országok számára. Az üvegipar ezt a fontos anyagot csak tőkés országokból tudta beszerezni. Az alumíniumipar következő feladata az alumínium-pigment gyártás megvalósítása. Ez egy nagyértékű import megszüntetésén kívül újabb exportálható termékkel fogja gazdagítani a vegyipar választékát. A legnagyobb feladat az elmúlt, esztendőben a gyógyszeriparra hárult. 1980. évi exporttervét 130 százalékra teljesítette és ezzel lényegében a legnagyobb részt adta a vegyipari export túlteljesítéséhez. A harmadik főcsoport az ásványolajipar termékeinek exportja volt. Ezen a területen az export nem gazdaságos. A jövőben a cél az, hogy a fűtőolaj minél nagyobb mennyiségét használjuk fel itthon és legfeljebb magasabb értékű finomítványok, benzin, kenőolaj, gépzsír stb. exportját tartsuk fenn. Ezt indokolja az is, hogy hazánk energiahordozókban szegény. A felsoroltakon kívül a vegyipar egyéb termékei is eljutottak sok külföldi piacra, így ma már világhírűek a Forte-gyár fotópapírjai és filmjei, a Palma Gumigyár felfújható gumimatracai, a Ruggyantaárugyár mélyfúró tömlői pedig a Szovjetunióban és Kínában nyújtanak segítséget, főleg a kőolajipar fejlesztéséhez. A legnagyobb feladat a gyógyszeriparra hárul 1961- ben. A Szovjetunió részére gyógyszerexportunk két és félszeresére emelkedik. Ezzel gyógyszerexportunk 1961. évi növekedése eléri az 50 százalékot. Az év feladatai között az export teljesítésén kívül a legfontosabb helyet foglalja el a gyógyszeralapanyagok tőkés importjának csökkentése. Az export fejlesztésének ez az egyik alapfeltétele. Részben az intermedier gyártás fejlesztésével, részben pedig új, főleg hazai alapanyagokból gyártott gyógyszerek forgalombahozatalával érhetjük el ezt a célt, így elsősorban az egész gilo- Igon elismert alkaloida és szív, gyógyszer termelésünk fejlesztését kell szem előtt tartani. Az előttünk álló feladatok nem könnyűek, de a vegyipari dolgozók — mint eddig —, bi- szonyára most is teljesítik kötelességüket, és 1961. végén nem lesznek rosszabbak az elért eredményeink, mint az elmúlt 1960. évben voltak. Dr. Csákvári György ! Kiváló munkát végez a Béke-brigád A Csepeli Kőolajipari Vállalatnál dolgozik a Béke-brigád, mely a múlt év elején alakult meg. A brigád tagjai kivétel nélkül igen jó munkát végeznek. Különösképpen kitüntették magukat azzal, hogy a vállalatnál jól megszervezték a kocsik töltését, aminek következtében ma már nem fizetnek „kocsiállás pénzt". A Béke-brigád december hónapban is 102,3 °n-ra teljesítette tervét. ■ tv-. . ____ | \' Becsüljük meg jobban a társadalmi tulajdont A zött A népgazdaság iparágai között mindinkább kiemelkedő helyet foglal el a vegyipar, melynek fejlődésében szinte felmérhetetlen lehetőségek vannak. Ennek tudatában a vegyipar dolgozói szebbnél - szebb termelési eredményeket érnek el. A szép termelési eredmények ellenére nem szabad azonban szó nélkül elmennünk azok mellett a tényezők mellett, melyek a jobb eredmények létrejöttét akadályozzák, és a megtermelt javak gondatlan kezelésében, valamint azok jogtalan eltulajdonításában nyilvánulnak meg. Nincs olyan statisztika, mely be tudna számolni arról, hogy mennyit jelent értékben vagy mennyiségben a társadalmi tulajdonnak az a része, amely egy-egy negyedévben egyes emberek hanyagsága vagy bűnös tevékenysége következtében, a társadalom részére elvész. Azok a statisztikai adatok ugyanis, melyeket rendőri, rendészeti, revizori szervek vagy a vállalati jogászok a társadalmi tulajdonban okozott károkról kimutatnak, természetszerűleg csak az időszakban felfedett esetekről adnak tájékoztatást, de távolról sem azonosak az elkövetett cselekmények okozta károkkal. A társadalmi tulajdonban okozott károk széles skálájáról tanulságos kiállítást mutattak be december hónap folyamán a Nehézipari Minisztérium rendészeti szervei. A kiállítás képanyaga szemléltetően mutatta, hogy nemtörődömség, hanyagság következtében több ezer forintos károk keletkeznek. Az egyik kép például a Péti Nitrogénművek mészsalétromüzemének raktárát ábrázolta, ahol villanymotorokat, gépek tartozékait helytelenül tárol ták, s a gondozatlan, leápolatlan gépeken a korrózió több ezer forint kárt okozott Ugyanennél a vállalatnál, az egyik üzem mellett nagymenynyiségű papírzsákot láthattunk sárba taposva, holott rendeltetésszerűen műtrágyaszállításhoz kellett volna felhasználni azokat. A Borsodi Vegyi Kombinát kohóüzeme mellett megrozsdásodott oxigénpalackokat mutat egy másik kép. Az oxigénüzem raktára mellett kaloriferek vannak, kitéve az időjárás pusztító hatásának. A kiselejtezett állóeszközökből nyet anyagokat, szabály szerint, hulladékként kell bevételezni és értékének megfelelően nyilvántartani. Nem egy vállalatnál állapították meg a dokumentális ellenőrzések, hogy a nyilvántartásba vétel , elmarad és a hulladékok mérése, számbavétele csak akkor történik meg, amikor a MÉH elszállítja azokat. Ez utóbbi lehetőséget használta ki a Péti Nitrogénművek Bán Zoltán nevű dolgozója, amikor a nyilvántartásba nem vett hulladékfémet a MÉH-rtek, mint sajátját eladta, s ezzel kb. 20 000 forint kárt okozott. A Hungária Vegyiművek Szűcs Tibor és Tripary György, nevű dolgozója a PVC kísér- I lett üzemben a vácuumszele- Ipet nem zárta el, s anyagelfoyás következtében 1900forint kár keletkezett, ugyancsak a Hungária Vegyiműveknél Bartl József művezető mulasztása következtében 29,5 tonna sósav folyt el, a keletkezett kár 32 385 forint. A Chinoinban, a Chemia II. üzemben, 224 kg regenerált nátrium-jodid hanyag kezelése miatt, nagytakarítás alkalmával, a szemétbe került és megsemmisült. Folytatni lehetne a gondtalan kezelés következtében előállt sarzselfolyások, anyagcserék eseteit, melyek mind komoly károkat okoztak. A hanyag kezelés mellett azonban nem ritkán találkozunk a társadalmi tulajdon szándékos megkárosításával, lopásokkal, sikkasztásokkal. A Chinoinban Rigó János meghamisította a védőételutalványokat, a védőételt részben felhasználta, részben eladta, s ezzel 8016 forint kárt okozott. A Budapesti Kénsavgyárban a pénzügyőri ellenőrzés 94 , 1 liter finomszesz-hiányt állapit Itott meg. A Kőbányai Gyógy- j jszerárugyárban alkohollopások 192 000 forint kárt okoztak a | j társadalmi tulajdonban. A I Hungária Műanyag- és Gumi- j j gyárban Mór Károly konyhai j j dolgozó és Károlyi Istvánnál \ raktárkezelő az élelmiszerrak- I | tárból 45 000 forint értékű ] | anyagot eltulajdonított. | Ezek a kiragadott példák is szemléltetik, hogy a gondatlan- ■ ■ ság és a szándékos kártevés ko r moly mértékben rontja azokat j | az eredményeket, melyeket be- | icsületes munkáskezek napról napra létrehoznak, egész dől- | | gozó népünk jobb életviszo- nyainak megteremtéséért. | A vegyipar szép eredményeit ! | meg kell védenünk! Nem elég ! | azonban leleplezni, megbün- | ! tetni a társadalmi tulajdont | gondatlansággal vagy bűncse- | j lekményekkel megkárosítókat. 1 .Széleskörű felvilágosító munkával mozgósítani kell a tömegeket, nevelni kell őket, hogy saját magatartásukkal, munkájuk gondos végzésével védjék a társadalmi tulajdont és segítsék megakadályozni, hogy bűnös elemek csorbítsák ezer és ezer szorgalmas dolgozó munkájának ragyogó eredménnyeit. Réfi Béla A hároméves terv adta A hároméves terv keretében jelentősen fejlődött a vegyipar. Többek között megkezdődött a Chinoin Gyógyszer és Vegyitermékek Gyárának rekonstrukciója. A három év alatt több, mint 130 millió forintot fordítottak felújításra, új épületek építésére, gépek, berendezések beszerzésére. A munka ezzel nem fejeződött be, a második ötéves tervben tovább folytatják a gyár korszerűsítését. Erre a célra 1965-ig 350 millió forintot fognak fordítani. Képeinken a már felépült új üzemrészekből mutatunk be. A B—13 Vitamin-üzem A közelmúltban elkészült új, korszerű raktár A törzsffárda-morgassnsen/■ ról Minden üzemnél gondot okoz, ha a munkaerővándorlás nagy méreteket ölt. Ez érthető is, mivel az újonnan felvett munkaerő betanítására — üzemenként változik — hetek, sőt, néha hónapok kellenek. A fizetésüket megkapják ugyan a dolgozók, de a kifizetett munkabér mögött nincs megfelelő termelési érték. Az új munkaerő nem ismeri még a jól bevált munkafogásokat, lassabban dolgozik, helyi ismeretei nincsenek. Nálunk — a Péti Nitrogénműveknél — a munkáslétszám mintegy 25—30 százaléka cserélődött meg nemrégen évenként. A nagy fluktuáció megszüntetésére sürgősen tenni kellett valamit. Legalkalmasabbnak látszott a törzsgárdamozgalom. 1957-ben üzemi tanácsülés elé vittük a törzsgárda kialakítására vonatkozó javaslatot, mely elfogadást is nyert. A törzsgárda-szabályzat rögzíti a törzsgárda célját, kik lehetnek a törzsgárda tagjai, s nem utolsósorban tartalmazza azokat az anyagi juttatásokat, amelyeknél a törzsgárda tagjai előnyben részesülnek. Pl. a lakáselosztás, ezenkívül a nyere-ségrészesedés felosztásánál öt- évenként 5 százalékkal emel-kedik a nyereségrészesedés. 1960-ban a Péti Nitrogénmű- íveknél 9 százalékra csökkent a fluktuáció. Üzemünkben kialakult a törzsgárda, amelynek tagjai jól ismerik üzemük be-rendezését, szinte a legkisebb csavarig. Az üzemi meghibáz ,óriásoknál a törzsgárda tagjaira mindenkor számíthatunk. Nálunk a törzsgárda jó mun- íkája legjobban lemérhető a nyári nagy karbantartási munkálatoknál, amikor a dolgozók — kisebb csoportokban — javítják a berendezéseket. Ilyen- kor a törzsgárda tagjai irányít- | ják, vezetik a munkákat, len- ndületük magával ragadja azokat a dolgozókat is, akik még nem tagjai a törzsgárdának, mert még nem dolgoznak tíz éve a vállalatnál. Ez a lendü letes munka lehetővé tette évek óta, hogy a karbantartási munkálatokat határidő előtt , egy pár nappal, be tudjuk fejezni, ami jelentős mértékben hozzájárult vállalatunk éves tervének túlteljesítéséhez. A törzsgárda az üzem leg is erősebb támasza. Jól összeszorított, munkakörüket jól ismerő dolgozókkal nagyobb termelési feladatok könnyebben megoldhatók, sokkal jobban megszervezhető a munka. Az üzemben a dolgozók között a lendítő erő, a szív, a törzsgárda. Ez a mozgalom is — úgy érzem — egy lépéssel közelebb segít bennünket a szocializmus felépítéséhez. Ender István SZB-titkár Kezdeményezés ! A Kőbányai Gyógyszergyár biológiai 3. üzemének dolgozói elhatározták, hogy 25 százalékkal szorosabb anyagnormáival oldják meg 1961. évi feladataikat. A dolgozók ezen elhatározásukat közölték az I üzem vezetőivel és felhívták a I gyár többi üzemeinek dolgozóit is: csatlakozzanak kezde- ményezésükhöz, saját területükön is indítsanak küzdelmet a régi normák ellen, hiszen „A harc a régi és az új, az elhaló- idó és újjászülető között” fejlő- I désünk alapja. Centrifugális szita és szemcsézőgép Berend Richárd, Bíró Ferenc, Szalay Béla és Németh Károly (Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára) újítása. A gyógyszeriparban a poranyagok szitálása gyakori technológiai folyamat. Ezen feladat megoldását szolgálja a centrifugális szitagép, amely nagy teljesítményével megoldotta a szitálási folyamat gépesítését. A gép egy szitahengerből,egy nagy fordulatszámmal forgó keverőből, egy henger alakú szedőpalástból, egy lemezhengerrel elrekesztett motorból és egy lemezzárral működő etetőnyílásból áll. A szitálandó anyagot az etetőnyíláson át beszórjuk az álló szitahengerbe. A szitahengerben forgó keverő forgásba hozza a szitálandó anyagot és az a centrifugális erő következtében a szitahenger palástján keresztüljutva, a szedőnyíláson keresztül kinyerhető. A folyamat mindaddig végezhető, amíg a hengerben felgyülemlő, át nem szitálható anyag (szemét) nem éri el a keverőlapát szintjét. Ekkor vagy eltávolítjuk a hengerből a felgyülemlett szemetes anyagot, vagy a szitahengert, mely egy mozdulattal kiemelhető — másik szitahengerrel cseréljük fel. A szitagép bármely finomságú szitával képes dolgozni. Az üzemkísérletek alatt, melyek során a gép jól bevált, 16-os, 40-es, 80-as és 100-as szitát használtunk. A gép teljesítménye 1000 mm szitahenger-méretnél 150 kg/ 100-as szitával. Kisebb méretű gépnél (200 mm 100-as szitával) a gép teljesítménye 30 kg/óra. Ezen teljesítményadatok a szita finomságának csökkentésével rohamosan emelkednek. A szitagép előnyei: 1. nagy teljesítményével lerövidíti a szitálás időtartamát és nagy munkaerőmegtakarítással jár. 2. megszünteti a szitálással járó nehéz fizikai munkát, 3. a gép teljesen zárt rendszerű, megszünteti az egészségre káros és anyagveszteségnek számító szálló porok képződését, 4. lehetővé teszi a szitálandó anyagok finom szitán való áttörését, mint ahogy az kéziszitán lehetséges volt. A gép korrózióálló kivitelben készült, de készülhet más, különleges követelményeknek megfelelően is, a legkülönbözőbb méretekben. A gépet a poranyagot gyártó és felhasználó vállalatok széleskörűen alkalmazni tudják.