Vegyipari Dolgozó, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Tanácskozott a központi vezetőség (Folytatás az 1. oldalról.) kereskedelem és az ipar érdeke a gyakorlatban egybeessenek. Ebben az irányban hat a Gyógy­szeripari Tröszt és a MEDIMPEX kezdeménye­zése, amely a közös anyagi érdekeltségen alapul. A fizetési mérleggel kapcso­latban a lellető legnagyobb nyilvánosságot kell adni a dolgozók körében annak, hogy mit tudnak előnyösen expor­tálni és mi az, amit importál­ni kell. A szocialista munka­verseny értékelésénél nagy fi­gyelmet kell fordítani azokra a területekre, ahol a dolgozók ilyen irányú vállalásokat tesz­nek. Be kell vonni a verseny­be a munkásokon kívül a mű­szakiakat, és olyan funkcio­nális osztályok vezetőit, mun­katársait, akik ezekkel a kér­désekkel foglalkoznak. Az új tervévben még na­gyobb figyelmet kell fordítani a technikai színvonalra, a mű­szaki fejlesztésre. Központi vezetőségünk 1965 júniusi határozatának eredményeiről nincs még összesített tapasz­talatunk. A határozat végre­hajtása során már eddig is pozitív tapasztalatokat lehetett levonni, előkerültek és beve­­zetődtek az elfekvő újítások, lendületet kapott az újító­mozgalom. Ezeket az eredmé­nyeket kell továbbfejleszteni. Nagy súllyal kell foglalkoz­nia a szakszervezeti szervek­nek a beruházási tevékenység segítésével. A harmadik ötéves terv­ben is a vegyipar az egyik legnagyobb beruhá­zó. Arra kell törekednünk, hogy minél kevesebb rá­fordítással, minél rövi­­debb idő alatt, minél na­gyobb haszonra tegyünk szert — ez a beruházásra vonatkozó határozatunk mondanivalója. Számtalan jó példát lehetne felsorolni arra, hogy a szak­szervezeti szervek, a dolgozók milyen hasznos javaslatokkal segítették elő a beruházások gazdaságosságát. 1966-ban tör­ténnek intézkedések a beruhá­zások programkészítési, ter­vezési, kivitelezési idejének meggyorsítására. Gyorsan megtérülő exportberuházások­­nál ki lehet hagyni egy sor bürokratikus eljárást. E tekin­tetben a szakszervezet mun­kavédelmi szerveinek is gyor­sabb, rugalmasabb eljárást kell végezni. Ügyelni kell ar­ra, hogy ne végezzünk beru­házást ott, ahol felújítás is elég, és felújítást se ott, ahol jobb munkaszervezéssel, ki­használatlan kapacitás feltá­rásával lehet eredményt el­érni. Nem kell újabb határozatot hozni a munka- és üzemszer­vezés segítésére sem, mert a központi vezetőség 1963-ban hozott határozata jó és érvé­nyes. 1966-ban nagyobb anya­gi és erkölcsi támogatást kell adni közgazdászoknak és az üzemszervező csoportoknak. 1966-ban a szakszervezet a minisz­tériummal együtt átfogó felmérést végez az anyag­gal, állóeszközökkel, for­góeszközökkel, s mindenek­előtt az importanyaggal való takarékosság terüle­tén. m rengeteg lehetőség van, s ha a szocialista brigádokhoz, a dolgozókhoz fordulunk, az eredmény nem marad­ék A beszámoló ezután a dol­gozók élet- és munkakörül­ményeinek javítását szolgáló feladatokkal foglalkozott. A szociális, egészségügyi és mun­kavédelmi helyzet a vegy­iparban az elmúlt évben je­lentősen javult. A halálos bal­esetek száma az előző évhez viszonyítva 17-ről 8-ra csök­kent, habár ez is sok és fáj­dalmas. A balesetek száma 3,5 százalékkal, a kiesett műsza­kok száma 8 százalékkal csök­kent. Az eredmények elérésé­hez jelentősen hozzájárult a dolgozók és a vezetők oktatá­sa. Ez jelentős mértékben be­folyásolta a vezetők szemlé­letét nemcsak a termelésnél, hanem a beruházásoknál is. Csaknem 20 százalékkal túlteljesítettük az 1965. év­re tervezett szociális mun­kavédelmi beruházásokat. Ez az összeg csaknem 50­­ millió forintot tesz ki a­­ nagyipari beruházásokban­­ szereplő költségtényezőkön kívül. Továbbra is feladat a mun­­­­kavédel­mi propaganda foko­zása, a dolgozók közvetlen , bevonása a balesetek elleni­­ harcba. Ennek érdekében­­ 1966-ban megszervezzük az or­­­­szágos munkavédelmi tanács­kozást az egész vegyiparban és az egyes trösztöknél. A ta­nácskozást felhasználjuk a Vegyipari Nemzetközi Szövet­ség munkavédelmi tevékeny­ségének propagálására is. Nemzetközi szövetségünk jövő év áprilisában nemzetközi munkavédelmi tapasztalatcse­rét szervez. 1966-ban megszer­vezzük az országos vegyipari munkavédelmi kiállítást, azzal a céllal, hogy felszínre hozzuk és széles körben elterjesszük a legjobb munkavédelmi újítá­sokat. Ezután a főtitkár a bérezési problémákkal foglalkozott, s kifejtette, hogy 1966-ban min­dent egybevetve 2,5 százalékos bérfejlesz­tésre van lehetőség a vegy­iparban, ehhez jön termé­szetesen a kormány által alapbér­emelésre biztosí­tott külön összeg. A felosztást a minisztérium­mal egyetértésben hajtják végre. A bérgazdálkodás és létszámgazdálkodás területén a minisztérium 1966-ra nem írja elő kötelezően az átlag­bért, csak béralapot hagy jó­vá a gyógyszeriparban, az alu­míniumiparban és a gumi­iparban. A többi tröszt lehe­tőséget kapott, hogy a lét­számmegtakarítással felsza­baduló béralap több mint 70 százalékát a bérek további emelésére fordíthassa. Az alkalmazotti prémium felhasználásra vonatkozó mi­niszteri utasítás december 18-án megjelent. Van már egy­két tapasztalat arra, hogy mi­ként kívánják alkalmazni a vállalatok az új prémiumsza­­bályzatot. A Budapesti Vegyi­műveknél abból indultak ki, hogy a vállalat egész tevé­kenységét, kevésbé befolyá­soló munkaposztoknál a pré­mium fix része nagyobb mér­tékű. Kevésbé van kötve a vállalati nyereséghez a pré­mium teljes mennyisége, te­hát a mozgórész kisebb. Ma­gasabb mun­­aposztokon mind­inkább csökken a fix rész és mindinkább a vállalat egész tevékenységétől függ a pré­mium mennyisége. Vagyis ab­ból indultak ki, hogy ahol a vállalat termelését, összes mutatóit jobban tudják befolyásolni, ott jobban függjön a pré­mium az elért eredmé­nyektől. Ezt a módszert szakszerveze­tünk jónak tartja, más válla­latoknál is lehet alkalmazni. Felhívta arra a figyelmet Szilágyi elvtárs, hogy a vegy­ipari dolgozóik 1966. évben mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy mun­kaidejüket jobban kihasznál­ják, hogy többet keressenek. Szükséges lesz felkészülni a gazdasági vezetésnek, és job­ban biztosítani mindazokat a feltételeket, amelyek a munka zavartalan elvégzéséhez szük­ségesek; anyagot, szerszámot stb. Azt tapasztaltuk, hogy a dolgozók ebben az időszakban sokkal érzékenyebben reagál­nak az őt foglalkoztató egyéni problémákra. Megnövekedett az olyan jelzések száma is, amelyek a vállalat és az egész ország gondjaival kapcsolato­sak. Vállalatainknál szóváte­­szik, hogy egyetértenek a ho­zott rendelkezésekkel, de te­gyenek határozottabb intézke­déseket az anyagpazarlók, a lógósok ellen, javuljon a fe­gyelem, legyen jobb az anyag­os szerszámellátás minden szinten. Most sok múlik azon, hogy a vállalati vezetők türel­mesen meghallgassák a javaslatokat és főleg ön­állóan intézkedjenek azok­ban a kérdésekben, ame­lyeket saját hatáskörük­ben el tudnak látni. 1966-ban már egy sor vonat­kozásban nagyobb önállóságot is kapnak a vállalatok. Igaz a jelenlegi irányítási rendszeren belül az is, hogy egy sor dolog elintézéséhez csak egy kicsit nagyobb lelkiismeretesség kell. Amiben pedig felső szervek­nek kell intézkedni, ott tegyék meg a jelzéseket. Jobban kell őrködni szak­­szervezeti szerveinknek a tör­vényesség betartásán. Jobban kell gondoskodni arról, hogy a dolgozók sérelmei, jogos pa­naszai gyorsan elintézést nyer­jenek. Felmérhetetlen a rej­tett tartalék, amely abban rej­lik, hogy a dolgozókkal a ve­zetők türelmesen és embersé­gesen tárgyalnak és elintéz­hető dolgaik mellett nem men­nek el kézlegyintéssel. Amit nem lehet elintézni, azt meg­értik a mi dolgozóink. Bosz­­szúságuk akkor nő, mikor az elintézhetőre is azt a választ kapják, hogy ezt­­nem lehet és hivatkoznak felsőbb szervek­re. Ilyet sajnos elég sokat ta­pasztalunk. A feladatokat összegezve, a főtitkár hangsúlyozta, hogy az 1966. évi terv végrehajtása a múlt évinél nagyobb erőfeszí­tést igényel, és főleg egyen­lőbb leterhelést minden szin­ten a vállalatoknál valameny­­nyi állománycsoportban, mun­kásoknál és alkalmazottaknál egyaránt. A feltételek meg­vannak hozzá és lényeges tar­talékokkal is rendelkezünk. Ilyen tartalék a jobb munka megkövetelése és végzése. A szakszervezeti szervek felvilá­gosító, nevelő tevékenységét is ebbe az irányba kell javítani. Olyan légkört kell kialakí­tani, hogy vezető és be­osztott nagyobb felelőssé­get érezzen nemcsak a saját, hanem a vállalat, az egész ország gondja iránt is. Az ország gondja valamen­nyiünk gondja. A gazdasági építőmunká­ban jelentkező ne­hézségeket csak magunk küzd­­hetjük le. Ehhez fel kell hasz­nálni a szocialista munkaver­seny valamennyi formáját, a kollektív és az egyéni ver­senyt, egyaránt. A vegyipari dolgozókban megvan az aka­rat és elszántság a nehézsé­gek leküzdésére, és ez az egyik fontos feltétele annak, hogy az 1966-os tervet minden mu­tatójában maradéktalanul tel­jesítsük. A beszámolót követő vitá­ban a központi vezetőség tag­jai egyetértettek a szakszer­vezet munkaprogramjával, s helyeselték a kitűzött felada­tokat. A központi vezetőség felhatalmazta az elnökséget, hogy az 1966-ra vonatkozó bérintézkedésekben a minisz­tériummal együtt döntsön. Az ülés dr. Zádor György zársza­vával ért véget. 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ Szovjet és román szakszervezeti vezetők a Székesfehérvári Könnyűfémműben A Vegyipari Nemzetközi Szövetség elnökségének de­cemberben hazánkban tartott ülése után V. Kocsetkov, a szovjet vegyipari szakszerve­zet főtitkára, V. Makelski nemzetközi titkár, valamint Z. Simpliceanu, a román vegyipari szakszervezet főtit­kára és G. Florea küldött el­látogattak a Székesfehérvári Könnyűfémműbe. Kocsetkov és Simpliceanu elvtársak 1944-ben hazánk felszabadulásáért is harcoltak és részt vettek a hatalmas fe­hérvári csatában. Most, húsz­­ év után megtekintve az üze­met és a várost, nagy elis­meréssel nyilatkoztak a fejlő­désről, amelyet, mint mond­ták, „mi tudunk legjobban lemérni, hiszen húsz év óta nem jártunk itt, s most örömmel tapasztaljuk, mire képes egy felszabadult nép, amely a szocializmust építi”. A vendégek az üzemben baráti beszélgetésen találkoz­tak a gyár szakszervezeti ak­tivistáival , kölcsönösen kö­zölték tapasztalataikat, s hosszan elbeszélgettek a szak­­szervezeti mozgalom helyze­téről, a mozgalom előtt álló feladatokról. Megvalósult a Kőbányai Gyógyszerárugyár 1965. évi komplex intézkedési terve A Kőbányai Gyógyszeráru­­gyár párt-végrehajtó bizottsá­ga és szakszervezeti bizottsá­ga novemberben együttes ülést tartott, ahol dr. Varga Edit igazgató beszámolója alapján megtárgyalták az 1965. évi vállalati komplex in­tézkedési terv végrehajtását. Az intézkedési terv ered­ményességét elsősorban a vállalat összefoglaló mutatói­nak alakulásán lehet lemérni. A teljes termelési tervet 104,5 százalékra, az export-előirány­zatot 105,7 százalékra teljesí­tette a vállalat az I—III. ne­gyedévben. A költségszínvonal is javult: 1965 első kilenc hó­napjában 1,1 százalékkal volt jobb a tervezettnél, a tavalyi bázishoz képest pedig a csökkenés 1,4 százalék. A vállalati komplex intéz­kedési terv részletes teljesí­tése a következő képet mutat­ja: Második ötéves tervünk létesítményei Néhány nappal ezelőtt bú­csúztunk el az óesztendőtől. Nemcsak 1965-től, hanem a megelőző négy évtől is, hi­szen december 31-én befejez­tük a népgazdaság második ötéves tervét Büszkén gondo­lunk erre az öt esztendőre. Pártunk és kormányunk ve­zetésével, népünk minden ré­tegének összefogásával nagyot léptünk előre ebben az idő­szakban a szocializmus építé­sének útján. S ebből a sike­res munkából népünk új ér­tékeinek megteremtéséből a vegyiparban dolgozó munká­sok, értelmiségiek, kutatók, tervezők is derekasan kivet­ték a részüket Mindazt amit a vegyipar­ban a szorgos kezek, a gon­dolkodó, alkotó agyak az el­múlt öt esztendőben alkot­tak, végső összegezésben még nem tudjuk ismertetni. Nem is számokkal kívánjuk bemu­tatni ötéves tervünk eredmé­nyeit hanem elsősorban azt, hogy a vegyipar fejlesztésére fordított sok milliárd forint hogyan tette már eddig is és teszi ezután is a dolgozó em­bernek könnyebbé, kulturál­tabbá, boldogabbá az életét Második ötéves tervünk idő­szaka alatt 33 nagyobb üze­met létesítettünk, illetve újí­tottunk fel és körülbelül 170 új termék gyártását vezettük be. Az alábbi képekben né­hány új létesítményünket mutatjuk be, melyek ipar­águnk fejlődését, gazdagodó országunk sikereit hirdetik. A rekonstruált Chinoin gyár A Dunai Kőolajipari Vállalat A Magyar Viscosa danib­nselyem-ü­zeme Igények szerinti termelés alapvető feladat volt: az igények kielégítésére termel­ni. Ez azt jelentette, hogy eleget kellett tenni mind a belföldi, mind az export kö­telezettségnek.­­ Belföldi szállításaink tervszerűsége meghaladta negyedévenként a 96 százalékot, az exportköte­lezettségek választék szerinti teljesítése még kedvezőbben alakult Exportvonatkozásban az intézkedési tervben négy kiemelt készítmény szerepel: B12 vitamin kristályból az exportelőirányzatot túlteljesí­tettük. Ugyancsak számotte­vő a túlteljesítés­en állati ta­karmányból és Ergotamintax­­tarátból is. Pyrasolidimből az export volumene előrelátható­lag 53,3 százalékkal maga­sabb, mint 1964-ben. A költségszint kedvező ala­kulása túlnyomórészt az anyagköltségek csökkentéséből adódott, de megtakarítás tör­tént a közvetlen és közvetett bérköltségekből is. Kiemelke­dő eredmény, hogy a B,1 vi­tamin önköltsége az előirány­zottnak több mint kétszere­sével csökkent Komoly önköltségcsökken­­tési eredményt értünk el az új ösztron­ eljárás bevezeté­sével. A Nehézipari Miniiszté­­riummal kötött szerződés le­hetővé tette, hogy a tervezett létszámhoz képest elért bér­megtakarítás 50 százalékát a megtakarításban érdekelt részlegek dolgozóinak premi­zálására fordítsuk. Ilyen cí­men az első háromnegyed év­ben 228 ezer forint prémiu­mot fizettünk ki. Háromnegyed év alatt az éves beruházási előirányzatot 65,3 százalékra valósítottuk meg, s ma már biztosra ve­hető, hogy az éves beruházási tervet teljesítjük. Kidolgoztuk a harmadik ötéves terv idő­szakára tervezett második re­konstrukciós szakasz beruhá­zási programjavaslatát, to­vábbá javaslatot tettünk né­hány export fokozását vagy az önköltség csökkentését eredményező beruházásokra. Értünk el eredményeket a kutatásban és az új készít­mények bevezetésében. 1965- ben 10 új készítmény került belföldi vagy exportforga­lomba. Bérek, egészségügy, munkavédelem A munkások átlagos kere­sete 1965-ben 1964-hez képest 2,9 százalékkal nőtt. A mos­dók és az öltözők helyzetét lényegesen javítja a már épülő központi öltöző 1966. évi üzembe helyezése. Mun­kásvédelmi beruházásokra és felújításokra 1965-ben mint­egy 9 millió forintot fordítot­tunk. Bővítettük az orvosi rendelő felszerelését és a kü­lönböző orvosi szűrővizsgála­tok körét. A vállalatnál sokat tanulnak általános és közép­iskolákban, egyetemen és fel­sőfokú technikumban. A há­roméves ipari tanuló tanfo­lyamnak 79 részvevője van. A vezetés színvonala A vezetés módszereinek fejlesztése állandó, mindig újabb követelményeket állító feladat. 1965-ben tovább fej­lesztettük az üzemi elszámo­lás rendszerét, lényeges javu­lást értünk el a belső ellenőr­zés területén. Nem kielégítő még az előrehaladás az üzem­­szervezési munkában. Töre­kedünk a vezetés demokratiz­musának fejlesztésére, a ne­gyedévenként megtartott ter­melési tanácskozások általá­ban betöltik feladatukat. A szocialista verseny tartalmi vonatkozásában magasabb színvonalú, mint az elmúlt évben, sokkal inkább irányul a termelés minőségi mutatói­nak javítására. A verseny­­mozgalom e vonatkozásának lényeges szerepe van az 1965. évi gazdasági eredmé­nyeinkben. Hitesy Lászlóné

Next