Vegyipari Dolgozó, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról) Ezekben a kérdésekben vállalati viszonylatban kell a dolgozók képviseletében állást foglalni. A most megválasztandó sza-k és szakszervezeti tanácsok mandátuma 1968-ra is szól, amikor az új mechanizmus életbe lép. Az alapszabályban az van, hogy a vállalatnál a szakszervezet legfelsőbb szerve a taggyűlés. Nagyvállalatoknál azonban, ahol több ezer ember dolgozik, képtelenség öszszevont taggyűlést összehívni. Viszont az sem tartható, hogy az összes dolgozókat érintő kérdésekben kizárólag a 13— 15 főnyi szakszervezeti bizottság foglaljon állást. Ahol tehát akkora a létszám, hogy a dolgozókat érintő kérdéseket nem lehet közvetlen taggyűlés elé vinni, ott létre kell hozni a szakszervezeti tanácsot, és az elé kell ezeket terjeszteni. Emellett persze megmarad, sőt nő a szerepe a decentralizált taggyűlésnek is. A meg nem értést az okozza, hogy még nincs pontosan kidolgozva és jóváhagyva, milyen kérdésekben kell a kollektíva, illetve a szakszervezet véleményét, egyetértőit kikérni. Ezek közé tartozik: a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi kérdés, a munkaidő, a túlóra, az áthelyezések; ha nagyobb csoportokról van szó, a felmondás, a bérezés és bérfejlesztés, a fix- és mozgóbér aránya, a nyereségelosztás, a szociális juttatások, az egyéb juttatások aránya, a munkaruha, az üzemi étkez- tetés, az üdülés, a lakásépítés. Egyébként ezekre most is érvényben levő rendelkezések vannak, nem mindig élünk a lehetőségekkel. Természetesen mindez bizonyos központi elvek és szabályozások keretén belül lesz. Ilyen kérdéseiben bármeny- s nyíre nagy tapasztalattal rendelkezik az szb-titkár vagy az szb, nem vállalhatja a döntést, illetve az állásfoglalást. Egyrészt azért, mert itt különböző csoport- és egyéni, vállalati és népgazdasági érdekeket kell figyelembe venni, tehát fel kell készülni a vitára. S a vita nem a döntés után lesz, mint eddig az esetek többségében, hanem a döntések előtt. Tehát ha komolyan vesszük, hogy a dolgozókat, illetve képviselőjüket be kell vonni a döntések kialakításába, akkor meg kell teremteni azt a fórumot, ahol ez megtörténhet. A szakszervezeti tanácsok összetételéről is vita volt. A tagjai kizárólag választott szakszervezeti funkcionáriusok lehetnek. Vagyis: az szb valamennyi tagja, élén a titkárral és az elnökkel. Ezenkívül nincs konkrét meghatározott létszám. Ez attól függ, hogy hány műhelybizottsági titkár, illetve vezető bizalmi van a vállalatnál. Az összetételt azért javasoljuk így, mert ezek a választott szakszervezeti funkcionáriusok azok, akik átfogják egy vállalaton belül az összes dolgozókat. Ott élnek I köztük. A határozatok és döntések kialakításában így azok I vesznek részt, akik másnap elkezdik a végrehajtást is, így alkalmazhatjuk a legjobban a demokratizmust és a centralizmust is, megvalósítjuk a tájékoztatást és a tájékozódást is, gazdasági vezetőket a tanácsba. Nem vonjuk be úgy, mint gazdasági vezetőt. Bevonjuk tagként természetesen, ha valamelyik osztályon öt műhely-, illetve osztálybizottsági titkárnak választottak meg. Ez korántsem jelenti azt, hogy az igazgató vagy megbízottja nem vehet részt ezeken az üléseken, sőt, az együttműködés, a konzultatív kapcsolatok erősítése, a tájékoztatás és a tájékozódás ezt egyenesen igényli.Ugyancsak természetes az is,, és örömmel lehet venni, ha a pártszervezet képviselőié, is, az általuk szükségesnek tartott téma esetében részt vesz a tanácsülésen. Sokkal fontosabb ennél azonban az előzetes konzultálás, és ha vita van a gazdasági és a szakszervezeti szervek között, akkor üljön le a pártszervezet, mint párttagokkal az igazgatóval és szb-titkárral, ha eltérnek a párt politikájától. Egyébként hagyják önállóan dolgozni mindkét szervet a maguk meghatározott területén. Tájékoztatás — tájékozódás Az is fontos munkamódszer, ami már kezd is szinte törvénnyé válni a szakszervezeti mozgalmon belül, hogy beszámolunk a két ülés közt a végzett munkáról. Kezd ez már szb-szinten is gyakorlattá válni, de ez a gyakorlat nélkülözhetetlen lesz az új irányítási rendszeren belül A szakszervezeti bizottságoknak a két ülés között végzett munkáról tájékoztatást kell adnia, de nem azzal a céllal, hogy a vállalati szakszervezeti tanács tagjai tájékozottak legyenek, bár ez is fontos, hanem azért, hogy a tagok (a műhelytitkár) tovább vigyék a szakszervezeti tagsághoz. Ez az igény, amely jogos,de eddig még nem tudtuk teljesen kielégíteni. Úgy gondoljuk, így ez is megoldható lesz. Egyszóval a tájékoztatás és a tájékozódás. Lehet ezt úgy is fogalmazni, hogy a transzmissziós szerep. Kissé bővebben tértünk ki e témára, de fontosnak tartottuk, és szeretnénk, ha központi vezetőségünk is megerősítene bennünket ebben az elképzelésben. Befejezésül a főtitkár boldog új esztendőt kívánt a központi vezetőségnek, s a vegyipari dolgozóknak. A központi vezetőség elfogadta és jóváhagyta a két beszámolót, valamint az előterjesztett írásos anyagokat és az 1967. évi versenyfelhívást. Felesleges elemzések helyett konkrét ügyintézést A következő vitatott kérdés a munkastílus. A régebbi felfogás szerint egy vezető szervet általában csak úgy tudtunk elképzelni, ha van ülésrendje, s ha oda kidolgoznak hosszas oldalakon helyzetelemző anyagokat. Nem egyszer olyan elemzéseket, amelyeket máshol már rég kielemeztek. Ez leköti az embereket, és különböző mondatszerkesztéseken sok időt elvitatkoznak. Nem egyszer a stíluson vitatkoznak. A dolgozók viszont azt kérdezik meg a műhelytitkártól ugyancsak magyarosan: na, hogy döntöttetek a munkaruha kihordása ügyében ? Hogyan alakul a nyereségrészesedés? Mikor kapjuk meg a kért szerszámot, anyagot? Mikor szerelik fel a szellőzőberendezést? Hogy döntöttetek, üdülőt fejlesztünk-e, vagy emeletráépítést, és így tovább. Ha erre választ adunk, meggyőződéssel mondhatjuk, hogy így nem lesz érdektelenség és passzivitás a decentralizált taggyűléseken, sem a szakszervezeti tanácsüléseken. Ezeket a kérdéseket témákat a vállalat megfelelő gazdasági vezetésének, osztályainak kell kidolgozniuk, és odaterjeszteni a szakszervezeti tanács elé. Igaz, hogy így napjainkban is felmerül, különösen a trösztök mellett működő intéző bizottságainknál, hogy kész tények elé vannak állítva, ha ők dolgozzák ki. Ez így lesz a jövőben is. De a szakszervezeti szerveknek abban kell véleményt nyilvánítani, hogy a kidolgozott tények és állásfoglalások menynyire találkoznak a dolgozók reális igényével, milyen hatást fog kiváltani. Ezzel, úgy gondoljuk, választ adunk arra az ugyancsak felvetett kérdésre is, hogy bevonjuk-e a Nők a szocialista brí Az Almásfüzitői Timföldgyárban 1966 végén 66 brigád (679 személy) áll versenyben. A résztvevők közül ez ideig tizennégyen rendelkeznek ezüstkoszorús, százharminchárman bronzkoszorús és harmincegyen zöldkoszorús jelvénnyel. Az 1966. évi munka értékelése januárban történik meg, és a jelvények száma várhatóan emelkedik. A vállalati brigádmozgalomban 1962 óta vesz részt a központi laboratórium szocialista brigádja. Korábban a kutatólaboratóriumban közösen versenyeztek. Ekkor a létszám összesen 24 volt. A munkaterületek különbözősége azonban nehezítette a munkavállalásokat, így 1966 eleje óta a központi laboratórium dolgozói külön brigádban tevékenykednek, jelenleg nyolcan. A brigádtagok többsége bronzkoszorús jelvénnyel rendelkezik. Hárman az év folyamán kitüntetésben részesültek. Berta Mihályné a Nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést, Bodó Zoltánná kiváló dolgozó jelvényt, Sohonyai Ferencné pedig oklevelet kapott. Munkafeladatuk a technológiafolyamat iráyításához és ellenőrzéséhez szükséges kémiai elemzések végzése. A brigád vállalta, hogy az előírtakon kívül az egyes üzemrészek külön mintáit is megelemzi. Ez évben mintegy 2000 darab különelemzést végeztek. Több esetben társadalmi munkában gondoskodtak a laboreszközök karbantartásáról. Az új elemzési eljárásokat a brigád minden tagja elsajátította. Megismerkedtek a spektrofotométer elméletével, és ma már e műszert rendszeresen használják. A brigádtagok fele vegyésztechnikusi, fele laboráns képesítéssel rendelkezik. A politikai oktatásban mindannyian részt vesznek különböző oktatási formákban. Az állami ünnepeken teljes létszámmal megjelennek. Szabad idejükben a természetjárásnak hódolnak. Egymás iránt nagyon figyelmesek. Brigádtársukat névnapokon virággal és deszszerttel köszöntik.. Bena Mihályné technikus, a brigád vezetője egy gondosan írt brigádnaplót mutat. Ez tényleg naplószerűen dokumentálja a végzett munkát és egyéb eredményeket. Megtalálható benne az MSZMP IX. kongresszusán részt vevő és a vállalathoz látogató delegátusok bejegyzése. Hans Mahle elvtárs nyugat-berlini és Jean Kill elvtárs luxemburgi küldött elismerő sorai olvashatók benne. A napló említést tesz aról olvasó találkozóról, ahol Berkesz András jelent meg. A brigád, mely egyike a legjobbaknak, már novemberre teljesítette vállalásait. Barta Mihályné elmondotta, hogy már az 1967. évi programjukat készítik elő. Természetesen újból versenyezni fognak. Szakmai ismereteiket tovább bővítik, főként a műszeres analízis területén. E korszerű, gyors és pontos analitikai módszer egyre fontosabb lesz a vegyiparban. Szeretnének meglátogatni ilyen témával foglalkozó vállalatokat és kutatóintézeteket. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen tanulmányútra a laboratórium brigádja rászolgált, és az szb támogatást nyújt ennek megszervezéséhez. Lux András Almásfüzitői Timföldgyár IÍtSYIPARI DÜLGÜ/Ő Szakmai „Ki mit tud?“ A BIOGAL Gyógyszergyár Kémia I. üzem az üzem veze- ttőségének kezdeményezéséren és rendezésében nagy sikerű j szakmai „Ki mit tud?" vetélkedőt rendezett az üzem valamennyi dolgozójának rész- vételével. A dolgozók elméleti és gyakorlati kérdésekben , egyénenként, műszakonként és szocialista brigádonként ver-senyeztek. A vetélkedő két napig tartott. A legjobbakat az üzem vezetősége a termei lékenység növeléséből visszajjuttaott béralapból 27 000 fő ' ]’kiAtt.a JU jutalmazta. Az abszolút győztes Lipcsik István, az ekfrakció üzem csoportvezetője, a „Március 15” szocialista brigád címért küzdő brigád tagja lett, aki pénzjutalmon kívül kiváló dolgozó címre lett felterjesztve és a szakszervezeti bizottság kéthetesutalomüdülésben részesítette, összesített eredmény alapján Fidler Béla második, Jármi Erzsébet harmadik lett, amiért pénzjutalmat kaptak és kiváló dolgozó kitüntetésre terjesztették fel őket. A KISZ csúcsvezetőség a KISZ városi bizottságával egyetértésben a kiváló eredményt elért fiatalokat a Szakma ifjú mestere , jelvény arany, ezüst, illetve bronz fokozatával jutalmazta. Külön dicséretben részesültek a verseny szervezésében és le- bonyolításában részvevő mű-szaki és fizikai dolgozók, akik közül ez utóbbiak még pénz- jutalomban is részesültek. Mariba András, a Biogal Gyógyszergyár üzemi tudósítója Az új esztendő új fotócikke. Mint ismeretes, a Fortegyár hat-hét éve folytat kísérleteket a színes fotópapír hazai előállítására. Ez a bonyolult feladat, amely a szakembereknek is nagy felkészültséget és komoly munkát jelent, eddig a „Fortecolor” elnevezésű fotópapírt eredményezte. Most azonban a további kísérletek alapján sikerült egy új típusú színes fotópapírt előállítani, melynek megjavult minőségét jellemzi, hogy csökken a fátyol, nagyobb a színtisztaság, jobb a színvisszaadás, s a kép fehérje fehérebb az eddigi papírénál. Ehhez a fotópapírhoz megfelelő vegyszert is árusítanak „Fortecolor háromtálas hívó” néven. M V. Elnökségfnk köszönete Szakszervezetünk elnöksége köszönetét nyilvánítja az Éjszakmagyarországi Vegyiművek és a Lakk- és Festékipari Vállalat gazdasági vezetőinek azért a gyors intézkedésért, melyet elnökségünk határozata alapján a II. és III. kategóriájú telephelyeiken a dolgozók munkakörülményeinek javítására tettek. Gyors intézkedésük jelentős változást hozott és biztonságosabbá, egészségesebbé váltak a munkakörülmények. Elvtársi együttműködés, pártirányítás A IX. pártkongresszus határozatainak végrehajtásában sok A rétűt munka vár a Chinoin kommunistáira is. Egész évre szóló politikai intézkedéseket kell kidolgoznia a pártbizottságnak, és a kommunisták példamutatásával a gyár egész kollektívájával meg kell értetnünk, el kell fogadtatnunk azokat. A kongresszusi határozatok sikeres végrehajtásának egyik legfontosabb feltétele, hogy mennyire sikerül a pártbizottság mellé a tömegszervezetek — s így jelentőségénél fogva elsősorban a szakszervezet — együttműködését, egységes cselekvését biztosítani. Az új követelmények a politikai munka terén is új módszereket, új cselekvési formákat igényelnek. Az „új” alatt azt is értjük, hogy következetesebben alkalmazzuk a régi, jól bevált formákat, és keressük a jobbat, elvetve mindazt, ami formális volt. Ez vonatkozik az üzemi szakszervezet és az üzemi pártbizottság egymás közti viszonyára, az eddiginél jobb együttműködésre is. A teljességre való törekvés nélkül — sok vonatkozásban ma még csak célokat rögzítve — röviden szeretném azokat az elhatározásokat e cikk keretében is rögzíteni, amelyeken a Chinoin pártbizottsága a tömegszervezeti munka pártirányítása területén dolgozik. Mindezeket elsősorban saját tevékenységünk világosabb körvonalazása érdekében írom le. E sorok bevezetőjében mondanivalóm a IX. kongresszus határozatainak feldolgozásával, végrehajtásával kezdtem. Érthető, hogy az üzemi szakszervezet és pártbizottság együttműködésében — mint részkérdésben is — a IX. kongresszus idevonatkozó határozataiból, nem utolsósorban Gáspár Sándor elvtársnak, a kongresszuson beterjesztett korreferátumából indulok ki. Üzemünk aktíváit a kongreszus e fontos tömegpolitikai kérdésben is megerősítette. Egyértelmű az álláspontunk, hogy az elkövetkezendő években a szakszervezet jogköre, társadalmi súlya és felelőssége egyaránt növekedni fog. Bár a tömegszervezetek pártirányításával kapcsolatban jelentősebb elvű problémánk nem volt, mégis egyetértünk azzal, hogy a helyi párt- és szakszervezet viszonyában nagyon fontos a munkakörök, a tevékenység világosabb elhatárolása, a jobb munkamegosztás.Nagyon fontos politikai munkának tartottuk ezideig is a is helyi szakszervezet tevékenységét, segítését. A pártbizottság ismeri azokat a speciális feltételeket, amelyek között a szakszervezeti bizottság, a szakszervezeti aktivisták dolgoztak. Több esetben az együttműködést zavarta viszont, hogy elfeledkeztünk a szakszervezet önállóságáról. A kongresszus ebben is egyértelmű eligazítást adott. Gáspár elvtárs szavait idézve: „A magyar szakszervezetek önálló szakszervezeti életet élnek. A pártirányítás elvi, eszmei, politikai jellegű és azt a szakszervezetben dolgozó kommunisták a szakszervezeti vezető testületek ülésein hozott határozatokban érvényesítik"... „A szakszervezeteknek és a proletárdiktatúra államának osztályérdekei azonosak”__ Ez a meghatározás még inkább megerősít bennünket abban, hogy a szakszervezetben végzett tevékenység igen fontos politikai munka. Osztályharcos politikai szervezet a helyi szakszervezet is. Érdekvédelmi feladatai azonosak a társadalom és az egyén érdekeivel is. A pártirányítást ezideig is a szakszervezetben dolgozó kommunistákon keresztül gyakorolta a helyi pártbizottság, probléma inkább ott jelentkezett, hogy azt kívántuk a területen dolgozó elvtársainktól, hogy módszereiben is oly módon hajtsák végre feladataikat, mintha a pártszervezet tenné azt. Figyelmen kívül hagytuk a sajátosságokat, valamint azt, hogy a helyi szakszervezet önálló szervezet, és működésére érvényes a demokratikus centralizmus. Ez azt jelenti, hogy egyrészt beszámolási kötelezettséggel tartozik választóinak — az egész üzemet átfogó szervezett dolgozóknak —, másrészt köteles végrehajtani a saját felsőbb szervei határozatát. E határozatok ugyanakkor felsőbb szintű pártvezetéssel összehangoltak, azzal nem ellentétesek. Ezek esetenként — a konkrét tennivalók terén — lehet, hogy nem mindig azonosak a pártbizottság által megjelölt tennivalókkal. Az ebből keletkező ellentmondások feloldása ezideig nehézkes volt, összeütközésekhez vezetett, koordinálásuk több időt vett igénybe. Ma már világos az álláspontunk. A szakszervezetben dolgozó kommunistáinkat elsősorban a saját és felsőbb szerveik határozatainak végrehajtására ösztönözzük, azokat kérjük számon. Ez azt igényli, hogy sokoldalúbb tájékozottságra tegyünk szert a szakszervezeti munka terén, és ha kell, felsőbb szinten is jobban összehangoljuk tevékenységünket. Amikor a szakszervezetek fokozottabb pártijányitásáról beszélünk helyileg, akor azt értjük ez alatt, hogy növelni kívánjuk a szakszervezetben dolgozó kommunisták aktivitását, munkájuk hatékonyságát. Kérjük, hogy igyekezzenek munkahelyükön a dolgozók véleményét úgy befolyásolni, hogy a szakszervezeti funkciókba rendszerünkhöz hű, a szervezett, dolgozók érdekeit legjobban képviselni tudó kommunistákat és pártonkívülieket válasszanak. Ez sokrétű munka, ezen a területen sem lehet sablonokat előírni. Amikor egységes a véleményünk abban, hogy nem hozunk a szakszervezetre mint testületre szóló határozatokat, ezzel azt is mondjuk, hogy nem is dolgozhatunk a szakszervezet helyett. Helyi szakszervezetünk dolgozóinak több mint 90 százalékát tömöríti soraiba. A fő célok megvalósításán őrködünk, a szakszervezeti aktivisták problémáiban segítünk, de munkastílusukat elsősorban a szakszervezeti bizottság határozza meg, egyetértünk azzal is, hogy az elkövetkezendő évek során a szakszervezeti szervek önállósága növekszik. Érdeklődéssel várjuk azokat a felsőszintű intézkedéseket, amelyek konkrétan meghatározzák a szakszervezetek jogait. Helyeseljük, hogy a jövőben a kérdések meghatározott körében csak a szakszervezetekkel egyetértésben dönthetnek a gazdasági vezetők, s jónak tartjuk, hogy a legfontosabb szociális és kulturális kérdésekben helyileg is döntési joguk lesz a szakszervezeti szerveknek. A Chinoinban a párt, a gazdasági vezetés, a szakszervezeti bizottság együttes állásfoglalása már „vállalati törvénnyé” vált. Mégis jó lesz, ha a jogokat jobban konkretizáljuk, már csak azért is, mert a jogok bővülésével együtt fog növekedni szakszervezeti aktivistáink felelőssége és kötelezettsége is. De ez a felelősség rém öncélú, hanem dolgozóink érdekeit szolgáló felelősség. A dolgozó nép szolgálata viszont helyileg is minden kommrmunista, minden párton kívüli szakszervezeti aktív közös feladata. Megegyezik ez a kongresszus általános célkitűzéseivel, amelyek egész népünk jobb életkörülményeit anyagi és tudati fejlődését kívánják szolgálni. A pártirányítás a szervezeti formákon kívül így elvtársi kapcsolattá is válik. Kovács Ferenc, a Chinoin Gyógyszertár pártbizottságának titkára