Vegyipari Dolgozó, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A tagság aktív részvételével készülünk a választásra Számadást követel vállalat, egyén és mindenféle közösség sorsában is a lezárt esztendő. A szakszervezeti munka te­kintetében fontos év volt az 1968-as. Pontosabban szólva, fordulópontot jelenthet a moz­galom életében. Most, amikor mérlegeljük az elmúlt időszak tevékenységét, azoknak a fel­adatoknak a végrehajtását, amelyeket ránk bízott a tag­ság, s amelyekről számadás­sal tartozunk a pártnak és fel­sőbb vezető szerveinknek is, megállapíthatjuk, ha az elmúlt év alapozása jól sikerült, bát­ran építhetjük rá elképzelé­seinket. A központi vezetőség novemberben tartott ülésén el­fogadta az 1969. év első ne­gyedévben sorra kerülő szak­­szervezeti alapszervek és bi­zalmiak újraválasztásának irányelveit. Rajtunk múlik, ho­gyan sikerül ez a választás, és az újraválasztott bizalmiak és vezető szervek a mindenna­pokban mennyire segítik a közös érdekek érvényesítését A gazdaságirányítási rend­szer változásának következté­ben bővült a vállalatok önál­lósága. Egyúttal bővült a gazdasági vezetők, a társadal­mi vezetők jogköre is. Ez ter­mészetesen hat, szétsugárzik a munkásokra is. Azaz a hatá­rozat logikája szerint így kel­lene lennie, s ha nem így van, annak a mi munkánk elégte­lensége az oka. A szakszervezeti szervek jogainak és felelősségének érvényesülését működési szabályzat rögzíti. Az OGY-nél ezt a szabályza­tot az elmúlt év első felében vitattuk meg és alakítottuk ki, illetve ebben az időpontban fogadták el a szakszervezeti tanácsok a helyi szervekre vo­natkozólag is. Az elmúlt pár hónap nem hosszú idő, mégis úgy látjuk, hogy a szakszervezeti aktívák többsége ismeri és megérti az új jogokat és kötelességeket és­­ munkájában bátran él velük. Ez már azt jelenti, hogy volta­képpen új munkamódszerek válnak életképessé, párhuza­mosan azzal, hogy átalakultak, gazdagodtak a hatáskörök. Lé­nyeges, hogy a munkásokat érintő legfontosabb határoza­tok, döntések előtt megkér­dezzük az érintettek vélemé­nyét, bevonjuk őket a végső határozatok kialakításába. Úgy vélem, csak úgy érhetünk el eredményeket, ha minden tekintetben törekszünk a ve­zetés optimális megvalósításá­ra. Már az eddigiek során is sok eredmény, probléma, gond tarkította a küldöttközgyűlés témáit, illetve azt megelőzve, a taggyűléseket Ezek közös egyetértés kíséretében illesz­kednek a javaslatok és hatá­rozatok rendjébe. Több szempontból is olyan fontos szakaszhoz érkeztünk, amikor létkérdés a szervezett mun­kások véleményének, állás­foglalásának szüntelen fi­gyelembevétele. A választások sikere is attól függ, hogy milyen mértékben leszünk képesek a tagság köz­reműködését igénybe venni. A felsőbb szervek igazán tág lehetőséget biztosítottak a helyi sajátosságok érvényesítésére. Mi is, akár csak a többi üze­mekben, december 20-ig meg­tettünk minden lehető előké­születet a választások sikeré­nek biztosítására. Ezt azért mondhatom teljes bizonyosság­gal, mert szakszervezeti bizott­ságunk teljes mértékben he­lyesnek tartotta annak az elv­nek gyakorlati megvalósítását, amely biztosítja a tagság és a küldöttek messzemenő részvé­telét a szakszervezeti választá­sok előkészítésében és majd a lebonyolításában. Úgy határoztunk, hogy a ve­zetőséget választó taggyűlés küldötteit már a negyedik ne­gyedéves alapszervezeti tag­gyűléseken megválasztjuk. A küldöttek névsora már novem­ber hónapban rendelkezésünk­re állt. Ez jelentős előny és lehetőség arra, hogy az előre meghatározott célkitűzéseket, a választást megelőző állomáso­kat a program szerint érjük el. A műhelybizottságok felkér­ték a küldötteket, hogy az előkészítő munkában végez­zenek széles körű nevelő és felvilágosító tevékenységet, ér­jék el akár magánbeszélgeté­seken is, hogy a dolgozókat érintő kér­dések, gondok kivétel nél­kül eljussanak a szakszer­vezeti bizottsághoz. Hogy ez az elvi követelmény a gyakorlatban jól megvalósul­hasson, különböző bizottságo­kat hoztunk létre az egyes te­rületek mélyebb, átfogóbb fel­mérésére. Ezek a társadalmi aktívacsoportok külön fog­lalkoznak például a nők prob­lémáival, vagy például a szo­cialista brigádok helyzetével. Különösen az előbbi döntő je­lentőségű lehet, hiszen gyá­rainkban a dolgozók fele nő. Szakszervezeti bizottságunk a határozati javaslatok elké­szítését a tagság egyetértésé­vel legszélesebb részvételével alakítja ki, hogy azok minél pontosabban és megalapozot­tabban kerüljenek a küldött­­közgyűlés elé. A tervezetet több alkalommal vitára bo­csátjuk. Az természetszerűleg még a küldöttközgyűlést megelőzően alakul, módosul, aszerint, ahogy a küldöttek különböző csoportjai, élve a konzultációs lehetőségekkel, milyen mértékben tartják szükségesnek bővíteni. Arra törekszünk, hogy mind széles­ségben, mind mélységben a legalaposabban foglalkozzunk a dolgozók gondjaival, hogy a szakszervezet minden tekintet­ben betölthesse hivatását. Úgy vélem, hogy sokat segíthetünk az üzemi demokrácia megvaló­sításának munkálataiban. Egyik legfontosabb követelmé­nyünk, hogy a vezető testüle­tekbe olyan dolgozók kerül­jenek, akikben emberileg és szak­mailag is megbíznak a ta­gok, és akikre minden te­kintetben számíthatnak. Alapvetően fontos, hogy a kül­döttek szoros kapcsolatot ala­kítsanak ki a jelölő bizottság tagjaival, hogy az együttműkö­dés alapos és folyamatos le­hessen. Röviden összefoglalva törek­véseinket, azt szeretnénk, ha gyárainkban, üzemeinkben megszűnnének a közömbösség és a szociális helyzetből adó­dó hátrányos okok miatt a szakszervezeti mozgalom fe­hér foltjai, ha a sokszor emle­getett — nem is a gépekben, hanem az emberekben rejlő — tartalékok napvilágra jutná­nak és a holtidényben a vá­lasztásokat követő csöndesebb időszakban is vérfrissítést ad­nának a hétköznapokba már­­már beleszürkült munkának. Magyarán szólva azt szeret­nénk, ha a szakszervezet egé­sze, az az építmény, amelyet a korábban említett alapokra emelünk, méltó otthona lenne a munkások gondjainak és mind jobban örömeinek is. Scheszták Gyula szb-titkár Megérdemli a bizalmat Nagy Antal, a Péti Kőolaj­ipari Vállalat szak­szervezeti bizottságának titkára, 20 éve dolgozik a vállalatnál. Húsz éve szakszervezeti tag, 18 éve szakszervezeti tisztségviselő. Mint bizalmi kezdte tevékeny­ségét a szakszervezetben, majd megválasztották szb-tagnak, illetve elnöknek. 1960 óta a szakszervezeti bizottság titká­ra. Munkáját nagy szorgalom­mal, hozzáértéssel, lelkesedés­sel végzi. A nehézipar kétsze­res kiváló dolgozója, ezen kí­vül a vállalat Kiváló Dolgo­zó jelvényének is tulajdonosa. A szakszervezetben kifejtett eredményes munkájáért meg­kapta a „Szakszervezeti Mun­káért” kitüntető jelvény ezüst fokozatát. Az üzemben 94 százalékos a szervezettség, s a dolgozók 50 százaléka vesz részt a szocia­lista brigádmozgalomban. Nagy Antal a gazdasági munka segítése mellett rend­szeresen foglalkozik a dolgo­zók ügyes-bajos problémáival, gyakran jár az üzemrészekben a dolgozók között, és helyszí­nen segíti a bizalmiaik­, az ak­tivisták munkáját. A szak­­szervezeti bizottság működé­sében jól érvényesül a kollek­tív vezetés. Bencs János Tizennégy éve bizalmi Appel Gézáné szakszerveze­ti bizalmi, a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat 1. sz. Gyárának dolgozója 1939- től dolgozik a vállalatnál, azaz jogelődjénél. Tizennégy éves kislányként került a Pipere üzemrészbe és 1952-ig ott dol­gozott. Ekkor egy évre át­ment a szomszédos EMAG-ba. 1953 októberétől újra vissza­jött régi gyárába és üzemré­szébe, azóta is ott dolgozik. Mint kiszerelő kezdte a mun­kát, később gépkezelő lett, majd jó munkája eredménye­ként nevezték ki csoportveze­tőnek és ma is ebben a beosz­tásában ad segítséget az ott dolgozó munkatársaknak. Munkatársai szeretik, biza­lommal fordulnak hozzá, tö­rődik az egyéni gondjaikkal is, nemhiába választották meg évről évre szakszervezeti bi­zalminak. Tizennégy éve tölti be ezt a funkciót. Szakszerve­zeti tagjainak ragaszkodását jellemzi, amikor csoportvezetői kinevezése után elbeszélget­tünk velük, nem akarnak-e új szakszervezeti bizalmit válasz­tani (hogy mint gazdasági ve­zető legyen szakszervezet ré­széről partnere), továbbra is csak őt választották meg. Szakszervezeti­­tagjainak ér­dekében a legmesszebbmenő­kig eljár, de nem feledkezik meg a jogok mellett a köteles­ségekről sem. A szocialista brigádmozgalom segítésében élenjár, úgyszintén a politikai oktatásban való szervezésben is. Legmesszebbmenőkig igyekszik kettős feladatának eleget tenni. Szerinte a gazda­sági vezetés részéről ugyan­olyan fontos a dolgozók jogai­nak, mint a szakszervezet ré­széről a dolgozók érdekvédel­mének biztosítása. Varga Sázsdorné szb-titkár A tagsággal közösen alakítjuk ki a határozatot A SZAKSZERVEZETI VÁ­LASZTÁSOK mindig nagy ese­ményt jelentettek a szakszer­vezeti mozgalomban. Nemcsak azért, mert új, fiatal erők ke­rültek a vezető szervekbe, hanem azért is, mert ez pozi­tív változásokat s eredménye­ket hozott a szakszervezet tartalmi munkájában. Éppen ezért az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár szakszervezeti bizottsága rend­kívül fontosnak tartja az elő­készítő munkában a káderek kiválasztását, a káderekkel való foglalkozást. Csaknem 300 aktíva kerül a közeljövőben megválasztásra, akiknek a te­vékenysége nagyban befolyá­solja a szakszervezeti munka színvonalát. A szakszervezeti bizottság nem véletlenül hatá­rozott úgy, hogy beszélgetni kell az aktívákkal a mozgalom előtt álló feladatok megoldá­sának lehetőségeiről, valamint személyes gondjaikról. A szak­­szervezeti bizottság elképzelé­se pozitív eredménnyel járt, s az aktívák körében jó hangu­latot váltott ki. A szakszervezeti bizottság a műhelybizottságoktól is so­kat várt e téren. A beszélge­téseket felhasználtuk arra, hogy széles körben informá­lódjunk a szervezettségről, a szociális ellátottságról, a törzs­­gárdatagságot foglalkoztató kérdésekről, az üzemi és szak­­szervezeti demokrácia helyze­téről, érvényesülésének gátló tényezőiről. E SOROZATOS BESZÉL­GETÉSEK nemcsak arra vol­tak jók, hogy alapot adjanak a beszámolók elkészítéséhez, a választások előtti tagdíj­rendezéshez, hanem arra is, hogy sok javaslatot kapjunk a kollektív szerződés megköté­séhez is. Ezen túlmenően ala­pot adtak a beszélgetések so­rán megismert problémák a küldöttközgyűlés elé kerülő határozati javaslattervezet el­készítéséhez is. Szeretnénk elérni, hogy a műhelybizottság, illetve a kül­döttközgyűlés beszámolói valój­á­ban tükrözzék a dolgozókat­­ foglalkoztató kérdéseket és a­ fontos, megoldásra váró fel­adatokat. Ezért a beszámolókat és a határozattervezetet meg­tárgyaljuk a dolgozók külön­böző rétegeivel. Fel fogjuk kérni a vállalat KISZ-szerve­­zetét és a nőtanácsot, hogy a nyers határozattervezetet tár­gyalják meg, különös tekin­tettel a fiatalokat és a nőket foglalkoztató problémákra, azok megoldásának lehetősé­geire. Ezen túlmenően meg akarjuk beszélni a határozat­­tervezetet a műszakiak egyes csoportjaival és a törzsgárda­­tagsággal is. A TESTÜLETEK ÖSSZE­TÉTELE mindig gond a vá­lasztások alkalmával. Meg­vizsgáltuk ezt a kérdést, s a szakszervezeti bizottság úgy határozott, hogy a vezető tes­tületekben javítani szükséges a termelőmunkában közvet­lenül részt vevő fiatalok és nők arányát. Fontosnak látjuk ezt azért is, mert vállalatunk­nál sok fiatal és sok nő dolgo­zik. Azt szeretnénk, ha olyan dolgozók kerülnének tisztsé­­gekbe, akik akarják és tudják az egyén, a vállalat és a nép­gazdaság érdekeit egyeztetni, képviselni. Répa Imre szb-titkár Nyugd­íjasok búcsúztatása Bensőséges ünnepség kereté­ben búcsúztatták a BIOGAL Gyógyszergyárból december hó végén nyugdíjba vonuló dolgozókat. A nyugdíjba me­nők mindannyian a gyár törzsgárdatagjai közé tartoz­nak. Ez alkalommal Juhász Mihályt, Cseke Józsefet, Sütő Dezsőt, Miló Istvánt és dr. Kubinyi Józsefnét búcsúztat­ták munkatársaik, akik aján­dékokkal kedveskedtek, és együtt gratuláltak a nyugdíj­ba menőknek, jó egészséget és hosszú életet kívánva. A válla­lat ajándékát Patkovszky Im­re igazgató nyújtotta át, míg a szakszervezet nevében Mártha András szb-elnök bú­csúzott a munkából kiörege­dett dolgozóktól, s átadta ne­kik az szb ajándékát Nyolcas névadó ünnepség December 23-án délután ün­nepélyes keretek között ren­dezte meg a szakszervezeti bi­zottság, közösen a többi tö­megszervezetek vezetőivel, a Biogal Gyógyszergyár nyolc dolgozója újszülött gyermeké­nek névadó ünnepségét. A meghívott vendégeket a tömegszervezetek vezetői kö­szöntötték, majd a „Bányai Júlia” általános iskola zenei tagozatának huszonöt tagú ka­marakórusa adott műsort. Ez­után a II. kerület anyakönyv­vezetője üdvözölte a szülőket, és beiktatta az újszülötteket, név szerint Bécsi Ildikót, Klósz Imrét, Magyar Etelkát, Majoros Sándort, Nagy And­reát, Szabados Árpádot, Tóth Gabriellát és Vekerdi Zoltánt. Az ünnepi aktus befejezté­vel Soós Zoltánná szb-tag egy­­egy 200 forintról szóló taka­rékbetétkönyvet és játékszere­ket adott át a szülőknek, mint az szb ajándékát. DOLGOZÓK KÉRDÉSEIRE A jubileumi jutalomról Kolmájer Sándor (Szirmabe­­senyő, Vörösmarty u. 30.) ol­vasónk, de mások kérésére is az alábbiakban ismételten kö­zöljük a legfontosabb tudniva­lókat, a jubileumi jutalmak­ról. A munkaviszonyban eltöl­tött idő a legújabb rendelke­zések szerint függetlenül a megszakítások tartamától egy­beszámítható, amit általában a jubileumi jutalomnál is figye­lembe kell venni. Ilyen szem­pontból már könnyítést jelen­tett az 1965. január 1-én élet­­be lépett 33-as számú kormány­­rendelet, amely — bizonyos kötöttségekkel — ugyancsak lehetővé tette, hogy a jubileu­mi jutalmaknál figyelembe ve­gyék a régebben munkavi­szonyban eltöltött időt. Az ott előírt feltételek jelentős része ma már nem érvényes. Nem szükséges például két évi fo­lyamatos munkaviszony ahhoz, hogy a régi, munkában eltöl­tött időt is elismerjék. A 33-as kormányrendelet egyes rendelkezéseit azonban az új jogszabályok is átvették. Továbbra is érvényes, hogy legkorábban 1968-ban azok kaphatnak jubileumi jutalmat, akiknek 1965. január 1-én legalább 15 évi folyamatos munkaviszonyuk volt. Akiknek a folyamatos munkaviszonya az említett időpontban ennél kevesebb volt, de a tíz évet elérte, legkorábban 1969-ben, akiknek pedig 1965. január 1- én a tíz folyamatos évük sem volt meg, azoknak legkoráb­ban 1970-ben jár jubileumi ju­talom. Akiknek 20 éves fo­lyamatos munkaviszonyuk volt 1965-ben, azok már 1967- ben igényt tarthattak az egy­hónapi alapbérnek megfelelő összegre. A folyamatos és nem folyamatos munkaviszonynak együttvéve természetesen min­den esetben el kell érnie a 25, a 40 vagy az 50 évet. Jutalom ezeken a jubileumokon jár. Ha valaki az esedékes évben el­mulasztotta, vagy elmulasztja a jutalom igénylését, ezt há­rom éven belül még pótolhat­ja, három év elteltével azon­ban a munkajogi elévüléssel együtt, ez a lehetőség is meg­szűnik. A 25 éves jubileumi összeg esedékességétől számít­va a 40 éves szolgálat utáni jutalmat ugyancsak 15 év múlva, az 50 évest pedig újabb 10 év elteltével köteles a vál­lalat kifizetni. E rendelkezés­től a vállalat a dolgozó javára el is térhet. Ha a dolgozónak nyugdíjazása évében legalább 25 vagy 45 évi munkaviszonya van, úgy nyugdíjazáskor ki kell neki fizetni a 40, illetve az 50 éves jubileumi jutalmat. Vidékről bejáró dolgozók figyelmébe! Az alábbiakban tájékoztat­juk dolgozóinkat a hazautazá­si kedvezmény igénybevételé­hez szükséges vállalati igazol­vány helyes kiállításáról. A vasút — a vonatkozó ren­deletek szerint — a dolgozók heti egyszeri és havi kétszeri hazautazására szolgáló menet­térti jegyeket 1968. január 1- től kezdődően az utas munka­helyének szolgáltatja ki, ad­dig az állomásig történő uta­zásra, amely állomást a dolgo­zó munkáltatója (vállalat) a dolgozó birtokában levő vál­lalati igazolványban megjelölt. Ahhoz azonban, hogy a vasút a dolgozó részére a megfelelő menettérti jegyet kiadhassa, ismernie kell azt a viszonyla­tot, amelyre a dolgozó menet­térti jegyet válthat. Ezt csak a vállalati igazolványba bejegy­zett célállomás alapján tudja megállapítani. Tehát a dolgozó kiindulási állomását az hatá­rozza meg, hogy hol kezdi meg utazását, célállomása pedig a vállalati igazolványban fel­tüntetett vasútállomás. Ezért a dolgozók menettérti jegyével az odautazás csakis a dolgozó munkahelyének állomásáról kezdhető meg. A dolgozók vállalati igazol­ványának tehát a menettérti jegy váltása szempontjából je­lentős szerepe van. Minthogy a vasút a kedvezményes áru menettérti jegy kiszolgáltatá­sához külön igazolást nem kí­ván, a vállalati igazolványnak kell azokat az adatokat tar­talmaznia, amelyek a dolgozók menettérti jegyének megvál­tására való jogosultságot bizo­nyítják. A munkáltató bélyegzővel vagy olvasható kézírással a következőket köteles a vállala­ti igazolványba bejegyezni: „Jogosult ...................... állo­másra hazautazni.” (Vasútállomás pontos neve.) A bejegyzést bélyegzőlenyo­mattal és aláírással hitelesíte­ni kell. A menettérti jegyre a vállalati igazolvány számát rá kell írni. A vállalati igazolványnak az utazás időpontjában érvé­nyesnek kell lennie, azt a vasút legalább naptári ne­gyedévenként történő érvénye­sítéssel fogadja el. A már korábban kiállított igazolványt utólag is el lehet látni sorszámmal, és erre al­kalmas helyen a lakóhely ál­lomására történő utazásra va­ló jogosultságot tartalmazó be­jegyzést megfelelő záradéko­lással beírni. Ha a régebbi keletű vállala­ti igazolványba a szükséges adatok hely hiányában nem ír-,­hatók be, az igazolványba be­tétlap helyezhető, amely a szükséges adatok beírására al­kalmas. Ezt a betétlapot azon­ban összefüggésbe kell hozni a vállalati igazolvánnyal. Javasoljuk, hogy a szakszer­vezeti bizottságok vizsgáltas­sák felül az igazolványokat, ha hiányosak, egészíttessék ki a szükséges adatokkal, az el­rongálódott, rosszul olvasható igazolványokat pedig cseréltes­sék ki, az utazó dolgozók ér­dekében. VEGYIPARI DOLGOZÓ .

Next