Vegyipari Dolgozó, 1970 (14-15. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

A kollektív szerződések módosításának néhány tanulsága Elnökségünk az 1969—70. évi kollektív szerződések mó­dosításának tapasztalatait vizsgálta, különös tekintettel a jövedelemelosztásban érvé­nyesülő új szabályokra. A vizsgálat azért jelentős, mert eredményeként következteté­seket vonhattunk le a jövőre nézve, milyen módszerekkel végezzük az elkövetkező idő­szakban a kollektív szerződé­sek készítését, hogyan vonjuk be a dolgozók minél nagyobb számát abba az alkotó mun­kába, amelyet a kollektív szerződés készítése jelent. Egyik legfontosabb tanul­ságként szolgáljon, hogy az előkészítés időszakában is már szükséges a dolgozókkal az egyes szabályozásra váró kér­déseket úgy megvitatni, hogy miközben javaslataikat kér­jük, tájékoztatjuk őket arról, mit tesz lehetővé a ma­gasabb jogszabály, illetve milyen vállalati lehetősé­gek, igények vannak. Ezzel elkerülhetjük azt is, hogy a kollektív szerződés né­hány ember tevékenységének eredménye legyen. Szükséges, hogy a kollektív szerződések készítésénél a tervezeteket le­hetőleg időben megismerjék mind a dolgozók, mind a szak­­szervezeti bizottság, illetve ta­nács tagjai. Így érdemi javas­latokat és észrevételeket te­hetnek, és nem a szakszerve­zeti tanács ülésén tesznek fel például kérdéseket bizonyos meg nem értett részletek vo­natkozásában. Ilyen módon elérhető, hogy a kollektív szerződéseket na­gyon alaposan készítsük elő. Az 1969—70. évi kollektív szerződések módosításával kapcsolatban megállapítható, hogy elég sok helyen módosí­tották a vállalatok a munka­­viszonyra vonatkozó szabályo­kat, annál is inkább, mert a kategóriák megszüntetésével újra meg kellett határozni, melyek azok a dolgozói cso­portok, amelyeket állásuknál, beosztásuknál fogva hosszabb felmondási idő illet meg. Úgy­szintén tapasztalható volt, hogy jónéhány vállalatnál a szakszervezeti jogok érvénye­sítése volt az egyik probléma, különösen az egyedi ügyek­ként kezelhető ügyekben. Egyedi ügyekre nézve ugyanis a gazdasági vezető a saját fe­lelősségére dönt. Az ilyen jel­legű ügyekben a szakszerve­zeti szervek véleményezési és ellenőrzési jogokat gyakorol­hatják. Több vállalatnál, en­nek részben a kollektív szer­ződésben való rögzítése, rész­ben gyakorlati megvalósítása okozott gondot A vállalatok többségénél az idevonatkozó szabályok a helyes gyakorlat kialakítását lehetővé teszik. Egyik-másik helyen szüksé­ges volt pontosan meghatá­rozni azokat a munkaköröket, amelyek a vállalatnál „válto­zó munkahelynek” számíta­nak. Erre különösen a „nem telepített” iparban van szük­ség, de hasonló szükség lehet például az egyes szerelőipari tevékenységet folytató, de egyébként telepített vállala­toknál, mert itt is hasonló munkahelyek lehetnek (pél­dául a gázgyárak). A vállalatoknál a rövidített munkaidő bevezetése kapcsán módosításra került a munka­­időrend, és ezt a vállalati kol­lektív szerződések is tükrö­zik. Néhány vállalatnál felülvizsgálták a túlmun­kára vonatkozó szabályo­kat, és helyesen, a szük­ségleteknek megfelelően határozták meg a felső határokat. Itt kell rámutatni arra, hogy a fizikai dolgozóknak, ameny­­nyiben túlmunkát teljesítenek, azt pénzben kell kifizetni. Ki­vétel az az eset, amikor a dol­gozó kéri, hogy a túlmunká­ját szabad idővel váltsák meg. (A vállalatok jelentős részé­nél, még ott, ahol kéri is a dolgozó, hogy szabad időben adják ki teljesített túlmunká­ját, erre vonatkozó dokumen­táció alig lelhető fel.) Helyteleníthető az a gya­korlat, ahol a dolgozóval túl­munkát végeztetnek, de nem túlmunkában számolják azt el, hanem prémiumot, jutal­mat helyeznek kilátásba. E prémiumot, jutalmat a dolgo­zó meg is kapja, mégis rosz­­szul jár, általában kevesebb ennek az összege, mintha a túlórát pótlékolt bérrel kapta volna. A vállalat pedig ezzel eltorzítja a túlórafelhaszná­lásra vonatkozó statisztikáját. Az is megfigyelhető, hogy né­hány vállalat igyekszik a túl­óra felső határát emelni a munkaerőhiánnyal összefüg­gésben. Ezt bizonyos mértékig meg lehet érteni, de fel kell hívnunk a vállalati szakszer­vezeti szervek figyelmét arra, hogy ne egyezzenek bele olyan túlmunkáztatásba, amely a dolgozók egészségét, testi ép­ségét, családi életét veszélyez­teti. Helyeselhető, hogy néhány vállalatnál a második, de főleg a har­madik műszak pótlékát a részesedési alap terhére megemelték, és ugyancsak rendezték azt, hogy a csoportvezetőket ho­gyan pótlékolják. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a ki­vételesen „rossz” munkabe­osztást, például vasárnapi munkát, igyekeznek pótlékol­­ni a vállalatok. Ami az anyagi ösztönzéssel összefüggő szabályokra vonat­kozik, megállapítható, hogy a vállalatoknál igyekeztek a jogszabály szerint eljárni és biztosítani a részesedési alap megfelelő elosztását. Talán az merülhet fel kifogásként, hogy­ néhány vállalatnál nem hatá­rozták meg, hogy a tervezett részesedési alap körülbelül hány százalékát lehet évközi jutalmazásra, premizálásra felhasználni. Ugyancsak né­hány helyen gondot okozott, hogy előre kitűzött célokra célprémiumként, nyereség­prémiumként használják-e fel a rendelkezésre álló összeget, vagy inkább utólagos jutal­mazásra. Csak néhány válla­latnál jutottak arra a helyte­len álláspontra, hogy kizáró­lag utólagos jutalmazásra kí­vánják felhasználni a rendel­kezésre álló eszközöket. A leg­több vállalatnál — helyesen — igyekeztek kombinálni a premizálás és a jutalmazás le­hetőségeit. Ami az év végi részesedés­re vonatkozó szabályokat il­leti, rá kell mutatni arra, hogy igen nagy szóródás van az úgynevezett „bérarányos rész” meghatározása tekinte­tében. Ez egészen 45—70 szá­zalék között váltakozik. Ugyancsak nagy szóródás ta­pasztalható az úgynevezett „időarányos rész” meghatáro­zásánál, ahol olyan törekvések tapasztalhatók, hogy áthelye­zéssel vállalathoz került dol­gozókat igyekeznek háttérbe szorítani azokkal a dolgozók­kal szemben, akik ugyanazon vállalatnál dolgozták le mun­kaviszonyuk túlnyomó részét. Mindkét nézetet meg lehet védeni, mindenesetre a meg­felelő összhangot kell megta­lálni. Ami nagyon kifogásol­ható a kollektív szerződés új szabályaiban, hogy szinte alig találni vállala­tot, ahol fizikai dolgozó év végi nyereségprémium­ban részesült volna. Pedig biztosan vannak olyan fizikai munkakörök, amelyek­ben a dolgozók tevékenysége­­ nagymértékben befolyásolja a vállalat eredményeit, összességében megállapít­ható, hogy a kollektív szerző­dések módosításánál jobban követik a Munka Törvény­­könyvét, annak szellemét, az ott meghatározott célokat, fel­adatokat jobban be tudják töl­teni, és a részesedési alap el­osztásával kapcsolatos szabá­lyok a nagyobb teljesítmé­nyekre, a vállalatok iránti fo­kozott hűségre ösztönöznek. Szervezett dolgozók, szak­szervezeti aktivisták a továb­biak során is tanulmányozzák a kollektív szerződés szabá­lyaival összefüggésben, rész­ben a magasabb jogszabályo­kat, részben a vállalat életét, mert ez év végén újra, most már éves időtartamra új kol­lektív szerződéseket kell kötni. Azoknak a dolgozóknak, akik kisebb-nagyobb aktivi­tással, hozzászólásokkal, ja­vaslatokkal segítették a kol­lektív szerződések készítését, illetve a módosításokat, mond­janak köszönetet a vállalatok gazdasági és szakszervezeti szervei. Dr. Burián László 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ 157 szocialista brigád vállalása Az 1969. áprilisában meg­tartott III. országos szocialis­ta briigádvezető tanácskozáson Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára felszólalásában rámuta­tott arra, hogy a szocialista brigádmozgalom hozzájárult ahhoz, hogy Magyarországon a szocializmus további építésé­nek nagyon fontos tényezője legyen. A mozgalom fejlődésének feltételei jók, további meg­erősödése lehetséges és feltét­lenül szükséges. A szocialista brigádmozgalom nagyon fon­tos szocialista életünknek és egész társadalmunknak. E tényt csak erősítette, hogy országos jellegűvé szélesedett az 1969 második felében el­indított és jelenleg is tartó jubileumi munkaverseny. Az Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár kollektívája is csatlakozott e nemes mozga­lomhoz. A vállalatveze­tőség, a pártbizottság, a KISZ és a szakszervezeti bizottság jubi­leumi programot állított ösz­­sze, amely minden üzemre, alapszervre, szocialista brigád­ra és tagjaikra vonatkozik. A jubileumi munkaverseny­re tett felajánlások összefog­lalva tartalmazzák a vállala­ton belül működő 157 szocia­lista brigád felajánlásait. Fő céljuk a minőség biztosítása és állandó fokozása. Az ered­mények elérésében nagy sze­repe van a vállalat vezetősé­gének és a brigád patronálói­nak, akik jelentős segítséget nyújtanak a gazdasági, a tár­sadalmi, politikai munka tel­jesítésében. A szocialista bri­gádok vállalásaikat pontokba foglalták, és itt első pontként szerepel az anyagköltség csök­kentése. A balesetből kiesett mű­szakok számát minimálisra csökkentik. Választékbővítés érdeké­ben új készítményekkel kí­sérleteznek. Termelékenységnövelés érdekében új gépeket állí­tanak üzembe. Az alapanyaggyártó üze­mek karbantartó csoport­jai a váratlan meghibáso­dásoknál az azonnali javí­tásokat elvégzik. Társosztályokkal és kül­ső vállalatokkal (pl. ME­­DIMPEX, békéscsabai Kner Nyomda) szocialista szerződést kötnek, ezzel biztosítják a munkaverseny sikerét. A felajánlásokból arra le­het következtetni, hogy igen körültekintően tették meg vál­lalásaikat a szocialista brigá­dok. Ezek az eredmények nagy­mértékben befolyásolják a vállalat gazdasági eredmé­nyeit. A műhelybizottságok és az üzemi szakszervezeti bizottság negyedévenként értékelik a szocialista brigádok munkáját. A legjobb eredményt elért brigádokat az erkölcsi elisme­résen kívül anyagi jutalomban is részesíti a szakszervezeti bizottság. Az eredmények értékelése során arra az álláspontra le­het helyezkedni, hogy a vál­lalat vezetősége bátran tá­maszkodhat a brigádok mun­kájára, és jogosan várhat tő­lük szép eredményeket. Szocialista brigádjaink a jubileumi munkaverseny-moz­­galmat tovább viszik pártunk X. kongresszusának­ megün­nepléséig. Vállalásaik értéke-­­­lése ebben a szellemben tör­ténik. Tolnai József A vegyipar az 1970. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron EBBEN AZ ÉVBEN A BU­DAPESTI NEMZETKÖZI VÁ­SÁRON méltó módon kíván­tuk kifejezésre juttatni ha­zánk felszabadulásának 25 éves jubileumát, ezért az évek óta megszokott pavilont át­alakítottuk és a most ezüstös fényű alumíniumba burkolt kupolacsarnok belső kiképzése is megváltozott. A belső teret fehér Hungarocell habból ké­szült dekoráció uralja. A mű­anyag és alumínium szerkeze­ten körbefutó grafikák pedig korszerű vegyipari létesítmé­nyeinket ábrázolják. Jellemző a vegyipar ez évi bemutatójára, hogy a kiállí­tott termékeink elérték a vi­lágszínvonalat, és egyre in­kább érvényesül az a célkitű­zés, hogy a már megvalósult eredményeket a szabadalmak megvásárlása és a fokozott nemzetközi kooperáció útján sajátítsuk el, kutatási kapaci­tásunkat pedig új termékek kidolgozására koncentráljuk. Egyre több ilyen eredeti új termék is megjelenik vegyi­anyagok, növényvédő szerek, lágyítók, gyógyszerek formá­jában, és a vegyipari üze­meink, sőt szénbányászatunk szabad gépi kapacitásait jól felhasználva, új vegyipari gé­pek egész sora is látható volt a TVK külön pavilonjában, a Tatabányai Szénbányák be­mutató területén és a Chinoin évtizedeken át csak gyógysze­reket márkázó neve alatt, mi­vel már ezen a néven állította ki termékeit a Chinoinba be­olvadt Bányagyutacsgyár. NEMCSAK KIÁLLÍTÁSI CSARNOKAINK ÉPÍTÉSÉ­NÉL alkalmazzuk tudatosan a műanyagipar és alumínium­­ipar erre a célra alkalmas ter­mékeit, hanem igyekeztünk az árubemutatóval is felhívni a figyelmet arra, hogy a vegy­ipar a­ népgazdaság egyik leg­dinamikusabban fejlődő ága­zata. Az volt a szándékunk, hogy a kiállítás érzékeltesse gazda­ságpolitikánk fő szempontjait, azt a törekvésünket, hogy a felhasználók igényeit, ameny­­nyiben az hazai termeléssel gazdaságosa­n megoldható, a lehető legteljesebb mértékben kielégítsük. A világméretű gyors fejlő­dést és a gazdaságos kapaci­tások egyre növekvő méretét figyelembe véve, a szocialista integráció elveit követve, a nemzetközi együttműködés fo­kozásával, de a tőkés cégek­kel való kooperáció útján is, javítani kívánjuk termelésünk gazdaságosságát. A KEMSZALAS JEGYÉBEN A MEZŐGAZDASÁGOT egy­re több és korszerűbb, magas hatóanyag-tartalmú növény­védő szerrel, műtrágyával, az ipart és építőipart szintetikus szerkezeti anyagokkal és kor­szerű védőbevonatokkal, a közlekedést jó minőségű haj­tó- és kenőanyagokkal kíván­juk ellátni és emellett a la­kosságnak az életszínvonal emelkedésével arányosan nö­vekvő igényét minél szélesebb választékú és minőségű áru­kínálattal kielégíteni. Iparstruktúránk céltudatos, fokozatos fejlesztését és mű­szaki fejlesztésünk eredmé­nyeit érzékelteti, hogy válla­­lataink pályázatai alapján, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége javaslata és a Vásárdíj Bi­zottság döntése szerint vegy­iparunk egy terméke elnyerte Budapest főváros VB-nagydí­­ját, további nyolc terméke pe­dig BNV-díjat nyert. Ezeken kívül számos más ágazatban díjazott termék alapanyagait szolgáltatta a vegyipar. Nagyon röviden ismertet­ném a díjat nyert termékeket és egy p­árat azok közül, me­lyek más termékek alapanya­gaiként jutottak díjazáshoz, vagy melyek olyan újak, hogy csak a jövőben kerülhetnek elbírálásra. BUDAPEST FŐVÁROSI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BI­ZOTTSÁGÁNAK NAGYDÍ­JÁT nyerte el a Nitrokémia Ipartelepek által gyártott M—201-es kenőolajadalék. Ezt a terméket 1000 tonnás nagy­ságrendben már gyártja az üzem. Korróziógátló hatásával javítja forgalomban levő mo­torolajainkat és minősége — a külföldi vizsgálatok alapján is — legalább egyenértékű a leg­nagyobb európai világcégek termékeivel. A Hungária Műanyagfeldol­gozó Vállalat a fővárosszerte már használatban levő mű­anyag „KUKA” szeméttartá­lya BNV-díjat nyert. A tartály súlya egyötöde a fémből ké­szültnek. A vele dolgozók munkáját város- és ország-­ szerte könnyíti meg ez a ter­mék és zajtalansága zavartal­­anabbá teszi mindnyájunk álmát és pihenését. Az Egyesült Vegyiművek „Eviplast 610” lágyítója része­se a „Graboplast” műbőrök világhírnevének. Hazai fel­használási lehetőségein kívül, közel 30% van belőle a Volks­wagen kocsik, a Fiat olasz és az új szovjet típusainak ülé­sén feszülő műbőrökben. A Kozmetikai és Háztartás­­vegyipari Vállalat „Camea Luxus” bőrápoló sorozata ugyancsak díjnyertes. Ez a korszerű, tonizáló hatású bőr­­ápolóterem-sorozat és az ép­pen a vásáron forgalomba ho­zott szilárd púderkompakt megállja a helyet minőségben, de csomagolásban is a fejlett nyugati kozmetikai ipar ter­mékeivel szemben is. A Tiszai Vegyiművek „TO­MI” mosóporsorozata már is­mert országszerte, a most dí­jazott „TOMI Automat 58—2” a korszerű automata mosógé­pekhez egyedül alkalmas ha­zai mosópor. A Borsodi Vegyi Kombinát cipőipari célra alkalmas lágy PVC granulátuma, egy érté­kes, eddig importált granulá­tumtípussal bővíti a hazai vá­lasztékot. A Reanal Finomvegyszer­gyár gélelektroforézis készülé­ke Európában egyedülálló kis­berendezés, mely az analiti­kusok munkáját könnyíti. A Péti Nitrogénművek most nem először egy új, saját el­járással gazdaságosan állította elő a szerves vegyipar fontos alapanyagát, a monoizopropil­­amint. Végül a Budapesti Vegyi­művek a „BUVINOL” elneve­zésű új gyomirtószerért ka­pott díjat. A FEJLŐDÉS GYORS ÜTEME MIATT egyes újdon­ságokkal a vállalatok még pá­lyázni sem tudtak és csak jö­vő évben vehetnek részt a versenyben. Ilyen elsősorban a Chinoin „Glypondin” néven forgalomba kerülő baromfi­­tápszer-adaléka, mely a takar­mány hasznosítását javítja és a világon egyedülálló jó tulaj­donságai miatt, a szabadalom eladásával kapcsolatos tárgya­lások Európa több országában és az USA-ban is folyamatban vannak. Ilyen az új, eredeti magyar fájdalomcsillapító, melyet az Orvostudományi Egyetem és a Chinoin kutatói dolgoztak ki és még neve sincs véglegesen eldöntve. Említést érdemelnek a vi­lághírű nyugati cégekkel koo­perációban a TVK által gyár­tott festékipari, vegyipari és műanyagfeldolgozó gépek, és az Országos Gumiipari Vál­lalat világhírű kempingcikkei és műszaki gumiárui, ezek kö­zül is kiemelve a mélyfúró­­tömlőt, melyet Európában egyedül mi gyártunk, és ezzel ellátjuk a szocialista orszá­gokban működő olajfúró be­rendezéseket. Dr. Csákoári György főosztályvezető Az Országos Gumiipari Vállalat bemutatója Forte-termékek a vásáron A gyógyszeripar kiállítása

Next