Vegyipari Dolgozó, 1971 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
A szakszervezeti munka a választások tükrében Az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyárában decemberben került sor a műhelybizottsági választó taggyűlésre. Eddig a gyár két részlegében, a Kémia I. üzemben és a Tablettázó üzemben tartották meg a vezetőségválasztó taggyűléseket, amelyek alapján szeretnénk képet adni a gyárban folyó szakszervezeti munkáról. Az előkészítő munkák már októberben megkezdődtek. Értekezletet tartottak a műhelybizottság tagjai, amelyen a párt- és a KISZ-szervezet, valamint a gazdasági vezetés képviselői is részt vettek. A közös tanácskozáson kritikusan és önkritikusan megvitatták üzemünk szakszervezeti munkájának eredményeit. Az alapszervi taggyűléseken megválasztották a jelölő bizottságok tagjait. A jelölő bizottságok tagjai az elmúlt hónap során ismertették a dolgozókkal a jelölendő műhelybizottság tagjait. A jelölő bizottságok a javaslattétel előtt a pártszervezet, a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés véleményét is kikérték. Mindkét ütemben a vezetőségválasztó taggyűlés megfelelő előkészítést nyert, viselni a dolgozók jogainak érvényesítését. A gazdasági vezetés részéről messzemenő ígéretet kaptunk a még megoldatlan szociális viszonyok rendezésére. Atörzsgárdakérdéssel foglalkozó felszólaló kifejtette, hogy a törzsgárdák létszáma sajnos, csökkent a nem kielégítő bérezés miatt. A kémiai üzemekben jobb a bérezés, ezért jelentős szívóhatást gyakorolnak. JOBB TÁJÉKOZTATÁST AZ ÜZEM FELADATAIRÓL Kitértek a felszólalók az üzemen belüli különböző részlegek egymás közötti súrlódásainak kiküszöbölésére. Ennek érdekében több tapasztalatcserét és személyes ismeretségeket kell szervezni, illetőleg kötni. Szó esett az üzemi demokrácia kérdéseiről is. Szükségesnek tartották, hogy a dolgozók ismerjék az üzemük előtt álló feladatokat, hogy eleget tehessenek a követelményeknek. A felszólalások általában reálisak, hasznosak voltak. A jövőre nézve szeretnénk, ha a fizikai dolgozók is aktívabbak lennének, hiszen ez az a fórum, ahol leginkább elmondhatják véleményüket, problémáikat. A szavazás aktívan folyt le mind a két ütemben, a választási demokratizmus a legteljesebb mértékben érvényesült. A határozati javaslatok kiemelkedőbb pontjai a következők voltak: 1. A szakszervezeti politikai oktatás keretén belül az MSZMP X. kongresszusa anyagának megvitatása. 2. A szocialista brigádok munkájának segítése az új brigádszabályzatnak megfelelően. 3. A törzsgárda intéző bizottság patronálása. 4. A differenciáltabb bérezés bevezetése, a szociális körülmények folyamatos javítása (fizikai és női munka könnyítése stb.) 5. A fluktuáció csökkentése érdekében kölcsönös együttműködés a gazdasági vezetéssel. 6. Szorosabb együttműködés a pártt- és a KISZ-alapszervekkel. 7. Az ifjúság fokozottabb bevonása a szakszervezeti munkába. A felszólalások és a határozati javaslatok mindkét ütemben megközelítően azonos témakörökkel foglalkoztak, ami hiteles képet nyújthat dolgozóink problémáiról, eredményeiről. Bár gyárunkban még csak két üzemben tartották meg a választó taggyűléseket, e két taggyűlés alapján kívánunk a következő üzemrészeknek is hasonló sikeres eredményeket. A szakszervezetek általános feladataihoz az MSZMP X. kongresszusának határozata nyújt segítséget. A kongreszszus szellemében kell megvizsgálni a szakszervezetek konkrét feladatait, napirendre kerülő kérdéseit, amelyeket az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően, a szocialista humanizmus és internacionalizmus szellemében kell megoldani. Várhelyi Istvánná, a szakszervezeti könyvtár vezetője 100 SZÁZALÉKOS SZERVEZETTSÉG A Kémia I. üzemben és a Tablettázóüzemben is a taggyűlés első részében a titkárok (Gyenes István és Bokros Sándor elvtársak) beszámoltak a műhelybizottságok kétéves munkájáról. Beszámolójuk elején foglalkoztak az időszerű kül- és belpolitikai helyzettel. A beszámolók a szakszervezeti felépítés és a szervezeti munka ismertetésével folytatódtak. A szervezettség mindkét üzemben majdnem 100 százalékos. Külön kiemelték a bizalmiak jó, aktív munkáját A politikai tevékenység fejlesztésével is foglalkoztak. A szervezeti politikai oktatásban részt vevők száma nőtt Megállapították, hogy a szakszervezeti szemináriumok látogatói inkább a szocialista brigádok tagjaiból kerülnek ki... A tablettázóüzemben a dolgozók létszáma csökkent, de a termelés mennyisége és a termelékenység emelkedett, ami örvendetes jelenség... Ebben az üzemben a dolgozók utánpótlása az alacsony bérek következtében nehézségekbe ütközik. A harmadik negyedévben bevezették azt, hogy a mozgóbért a termelt darabok alapján osztják fel. A beszámolók a szocialista brigádok munkájáról igen elismerően nyilatkoztak. Mind a két üzemben jelentős a szocialista brigádok száma. A Kémia I. üzemben minden dolgozó szocialista brigádtag. A brigádok közötti versengés sokkal nagyobb, mint a megelőző években volt. A dolgozók között a termelékenység fokozása a legfőbb összekötő kapocs. A jövőben fokozottabban törődni kell azzal is, hogy dolgozóink nem munkajellegű tevékenységekben is kollektívan vegyenek részt, például színház-, mozi-, tárlatlátogatáson. Kiemelkedő még a brigádok részvétele társadalmi munkaversenyekben. KEVÉS A CSALÁDOS BEUTALÓ A dolgozók szociális helyzetének javítására is jelentős eredmények születtek. Egyes részlegek új helyiségeket kaptak, ahol kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak: kaptak védőruhákat és védőpereket. Csökkent a fizikai munka, ami új, modernebb gépek beszerzésének köszönhető. A keverők üzemeltetése teljesen biztonságos lett, örvendetesen nőtt a vállalati üdültetésben részt vevők száma, viszont még mindig nem kielégítő mértékűek a családos szakszervezeti üdültetések. A beszámolók elhangzása után a felszólalások következtek. Megköszönték a műhelybizottságok áldozatkész, segítő munkáját, s remélik, hogy a jövőben az új műhelybizottság ugyanilyen jól fogja kép Tizedszerre is mh.-titkár Fehér Magdát a Chinoingyár kikészítő I. üzemében éppen tizedszer választották meg munkatársai műhelybizottsági titkárnak a legutóbbi szakszervezeti választáskor. Barna haja még alig őszül, keskeny arca erős akaratot sugároz, csak a szeme árulja el, hogy ez az erős akarat elsősorban az önfegyelem eredménye. Munkatársai így beszélnek róla: — Senki sem tudná jobban végezni ezt a feladatot, senki nem értené meg jobban az asszonyokat, mint Magda. — Miért? — Közülünk került ki — magyarázza élénken Csapó Erzsébet —, ugyanúgy dolgozott a töltőgépeken, a mosóban, címkézőben, mint akármelyikünk. És ami a legfontosabb: nem feledkezett meg erről. Közöttünk van, közöttünk él, nem nyolc, hanem sokszor napi 16 órát. Káli Lászlóné (huszonnyolc éve munkatársa Fehér Magdának) hozzáteszi: — Mindannyian sokat köszönhetünk Magdának. Harcolt azért, hogy megszűnjön a három műszak. A családos, kisgyermekes anyák egy műszakos beosztását még akkor is keresztülviszi, ha ez sok fejtörést okoz. Nem mindig könnyű az üzemi és az egyéni érdekek egyeztetése, Magdának mégis sikerül. Talán azért, mert olyan jól ismer minket, ha valami különleges feladatot kell elvállalnunk, Magda kér és beláttatja, megérteti velünk, hogy miért van erre szükség. És neki elhiszszük. — Az a titka — fűzi tovább a gondolatsort Csapó Erzsébet —, hogy nem sablonszerűen végzi a munkáját. Tudja, hogy minden emberrel másképp kell beszélni. És még egy: azért, amit tesz, mindig vállalja a felelősséget. Néha egyikünk-másikunk megharagszik rá. Magda elviseli, nem mentegeti magát. Tudja, hogy előbb-utóbb rájövünk, neki volt igaza. Erős egyéniség. Munkatársai szavaiból az derül ki, és főnökei is ezt tartják róla. De nem véletlenül vált azzá — kemény, munkában eltöltött évek sorakoznak mögötte. És nem öncélúan erős, mindig mások érdekében. — Nagyon sok minden történt ez alatt a tizennyolc év alatt — vallja ő maga —, amióta a műhely bizottsági titkár tisztét betöltöm. De az asszonyok helyzete még sok könynyítésre vár. Ismerem minden gondjukat-bajukat, s úgy érzem, nekem kell érvelnem nevükben. Igen. És, hogy helyesen érvel és valóban úgy képviseli társai érdekeit, ahogyan azt elvárják tőle, mi sem bizonyítja jobban, mint a vállalati szakszervezeti bizottság véleménye. Fehér Magda olyan műhelybizottsági titkár, akit követendő példaképnek lehet a többiek elé állítani. Azzá teszi emberszeretete, erős akarata, munkabírása. — szász — Megalakult a VOSZ nlbizottsága Szakszervezetünk központi vezetőségének határozata alapján decemberben megalakult a VDSZ nőbizottsága. A tizenkét tagú nőbizottság vezetője Kamarás Mihályné, szakszervezetünk titkára, tagjai a vegyipari vállalatok nőbizottságainak képviselői, valamint hosszú idő óta kiváló társadalmi és gazdasági munkát végző elvtársnők. Dolgozik a mékottság is Kőbányai Gyógyszerárugyárban Nálunk, a Kőbányai Gyógyszerárugyárban a dolgozók létszámának a fele asszony és lány. Ez a tény nem kevés gondot okoz a vállalat gazdasági és társadalmi vezetőinek, akik a munkásnőknek igyekeznek megfelelő munkakörülményeken teremteni, sőt a lehetőségekhez mérten otthoni életük szebbé, jobbá, tartalmasabbá tételére is törekednek. Engem 1969-ben választottak meg szakszervezeti nőfelelősnek, s bár gyakorló édesanya, feleség vagyok — tehát nem ismeretlenek előttem az aszszonyok, édesanyák gondjai —, sokat kellett tanulnom, hogy a rámbízott feladattal magbirkózhassam. És bármily erős volt bennem a készség, utólag elmondhatom: egyedül nem is lettem volna képes a sokrétű tennivalókban eligazodni. Külön öröm volt számomra, hogy megválasztásom után nem maradtam magamra. Vállalatunk szakszervezeti bizottságának titkára, Hitesy Lászlóné, könnyűnek éppen nem nevezhető munkája mellett állandóan segített tanácsokkal, tettekkel is. Hagyományos mondás: a nőkérdés ma már közügy, s én elmondhatom: vállalatunk vezetősége nem éri be az elmélet hangoztatásával. Pártbizottságunk, az MSZMP KB- határozat szellemében egy bizottságot alakított, amely feladatul kapta, hogy koordinálja, ellenőrizze az e témában hozott döntéseket. E bizottság tagja vagyok én is. Javult a nők aránya a vezetésben Gyárunkban a nők már korábban is helyet kaptak a vezetésben. Igazgatónk, dr. Varga Edit szakmájában is elismert tekintély, aki vezetői tevékenysége mellett törődik a gyári dolgozók egyéni gondjaival is. A sűrű programok közepette is időt szakít arra, hogy meghallgassa a hozzá fordulót, s a nőbizottság sem kopogtat nála eredmény nélkül. Középszintű gazdasági vezetőink között is jócskán képviseltetik magukat a nők. A legutóbbi párt- és szakszervezeti választások során ismét javult a nők aránya a társadalmi vezetésben. E választások során erősítette meg a kollektíva a már működő nőbizottságot, s újabb hat tettre kész dolgozó kezdte meg munkáját. Mint szerte az országban, nálunk is sok a kismama és a gyermekgondozási segéllyel otthon levő édesanya és a kilátások szerint ez a szám tovább emelkedik. Hoszszú távra is fejfájást okozó, nagyon élő gondunk a visszatérő anyukák kicsinyeinek elhelyezése. Meglevő óvodánk és bölcsődénk a növekvő igényekhez mérten kicsiny, s újabb gyerekek elhelyezésére nincs lehetőségünk. Ezért szorgalmazza a vállalat vezetősége és a szakszervezeti tanács egy új, nagy óvoda építését. Sajnos, rajtunk kívülálló okok nehezítik az építkezés megkezdését. Olyan telekre lenne szükségünk, amely az óvodai normatíváknak megfelel, s nincs távol a gyártól, hogy a több lépcsős műszakkezdés megoldhatatlanná tenné a kicsinyeső utaztatását. Az új óvoda felépülése felszabadítaná a mai helyiségeket, s bölcsődeként üzemeltethetnénk, hisz a helyhiány ott is fennáll. Segélyezés, varrótanfolyam, kirándulások Vállalatunknál azonban nemcsak fiatal anyukák dolgoznak, s mi épp olyan szeretettel törődünk az „idősebb” nemzedékkel, mint a gyermekneveléssel most ismerkedő asszonyokkal. Különös figyelmet fordítunk a nagycsaládos édesanyákra, s az anyáknak szentelt napon jutalomban részesítjük azokat is, akiknek a gyerekei már felnőttek. Tudva, hogy milyen költséges az iskolakezdés előtti beruházás, a sokgyermekes családokat iskolai segélyben részesítjük, hogy ezzel is könnyítsünk gondjaikon. Tavaly anyák napjára a négygyermekes családok 300, az ötgyermekesek 400, a hatgyermekes anyák 500 forint segélyt kaptak, szeptemberben pedig 24 dolgozónk összesen 19 ezer forint segélyben részesült. Tudva, hogy a ruházkodás költségei nem kis hányadot képviselnek a családi kiadásokban, október elején kultúrotthonunkban szabás-varrás tanfolyamot nyitottunk, hogy az édesanyák otthon „öntevékenyen” készíthessék el a ruhatár egy részét. Az érdeklődés várakozáson felüli. A szervezésben sokat segített Kocsis Imréné kultúrházigazgató és Horváth Béláné, a munkaügyi főosztály előadója. Hétfőnként eltérő időpontban kezdődik a tanfolyam, hogy a kétműszakosoknak ne kelljen külön utazgatniuk. Tervbe vettük, hogy a jövőben havonta egyszer vendégekt hívunk, jeles képviselőit azoknak a témáknak, amelyek leginkább érdeklik nődolgozóinkat. A terv szerint például felkérnénk orvost, pedagógust, írót, hazánkban élő idegen nemzetiségű asszonyokat. Nagy sikert aratnak nálunk a természetjáró szakosztály túrái. 1970-ben több mint 70 lerándulást szerveztek, s a résztvevők között mindig ott találhattuk a nők tekintélyes csoportját Gyárunk gazdasági eredményei közismertek. Asszonyaink, lányaink derekasan helytállnak a termelőmunkában, és aktívak a társadalmi tevékenységben is. Jelenleg 2100- an dolgoznak nálunk szocialista brigádban, sőt nem kevés a többszörösen kitüntetett kollektíva sem. A tennivalókból nem fogyunk ki, sok szép elgondolásunk van, amelyeket kitartással, szorgalommal, összefogással sorra megoldhatunk. Juhász Sándorné, a nőbizottság vezetője Ismét megválasztották A Budapesti Kőolajipari Gépgyár VI. szakszervezeti alapszervében harmadszor választották műhelybizottsági titkárrá Farkas István elvtársat. Saját bevallása szerint szívesen, munkatársai szerint lelkiismeretesen látja el titkári teendőit. Mindkét megállapításra magyarázat, hogy Farkas elvtárs hosszabb-rövidebb megszakításokkal 1936 óta tagja — kezdetben a Vasasnak, majd később a Vegyipari Szakszervezetnek. Több mint harminc évet élt, dolgozott szaktársai között, és szívesen tevékenykedik ma is mellettük, érdekükben. Szót kér az olvasó Gondolatok a pártkongresszus után a dolgozó nőről A szakszervezetnek 1949 óta tagja, kisebb megszakítással választott bizalmi vagyok. Figyelemmel hallgattam a X. pártkongresszust. Kádár elvtárs szavaiból a dolgozó édesanya becsülése ragadott meg, és ezért írtam, nem tudom, helyesen tettem-e. Soha nem foglalkoztam még így hivatalos fórummal való levelezéssel, bátortalan vagyok. Ha lennének szívesek, válaszoljanak. A dolgozó nők, a család, az ifjúság helyzetének javítására eddig is sok történt, sok szociális létesítmény valósult meg. Például bölcsőde, óvoda, napközis iskola és a tanyasi gyermekek kollégiuma, s az újszülött gyermekeknél hároméves szülési szabadság fizetéssel, ami a múltban nem volt meg. De ha gondolkozunk, még többet lehetne tenni, úgy a házastársi viszony, mint a gyermekek érdekében. Ha műszakba járnak a szülők, általában külön műszakba, hogy legyen otthon valaki, aki a gyermeket útnak indítsa az óvodába vagy iskolába, így a szülők is ritkábban tallakoznak, és könyebben elhidegülnek egymástól. Ha pedig egyformán nappalos műszakban vannak, akkor meg, ki milyen messze lakik az óvodától, iskolától, viszi azt a kis csöppséget, amikor még a legjobb álmát aludna, 6 órakor, vagy még korábban fel kell költeni, öltöztetni, hogy mire a szülő munkába megy, a gyermek is eljusson oda, ahová menni kell neki. És amikor vége a munkának, akkor órára a gyermekért kell menni, és ott a bevásárlás, főzés, mosás, vasalás, takarítás, bár sok férj besegít a házi munkába, meg van gépesített háztartás és félkész ételek stb., de így is annyira levan kötve a dolgozó anya, hogy őszintén, nem sok ideje van arra, hogy tanulhasson vagy szórakozhasson, vagy társadalmi életet is élhessen, vagy férjével valami rendezvényre elmehessen, meg vigyázzon a gyermekre, mert nincs mindenütt nagyszülő. És ha a szülők nincsenek otthon, hány kisgyermektragédia volt már és lesz is még, és felügyelet nélkül hány nagyobb vagy serdülő gyermek nem tudja az idejét kellően, jól kihasználni, és rossz útra téved. Vagy vannak alkoholos szülők, rossz családi életet élők, és a gyermeknek ott kell lesni, hallgatni, remegni, hogy mi is lesz apukával vagy anyukával, illetve ő mikor húzza ki a rövidebbet. Én egyszerű gyári munkás vagyok. Gondolkoztam, nem lehetne-e — nem rögtön a közeljövőben —, hogy az óvoda, a bölcsőde vagy a napközis iskola idővel átalakulna kollégiummá. Természetesen több hozzájárulással, ami a szülőknek a családtervezésnél is sokat jelentene, mert nem lennének annyira lekötve. A gyermekek is nyugodtabban alhatnának, egy kidolgozott tematika szerint foglalkoznának velük, a tanulással, pihenéssel, szórakozással, illetve szabad idővel. Az én elgondolásom szerint délután 4-től lenne szabad idő 8—9 óráig, ez idő alatt könyvtár, barkácsműhely, különböző szakkörök állnának a gyermekek rendelkezésére, illetve erre az időre, ha a szülő akarja, hazavihetné a gyermeket takarodóig. Így a gyermek is jó helyen lenne, és a dolgozó édesanya is többet tanulhatna, és el tudná foglalni a társadalomban öt megillető helyet. Csontos László Tiszamenti Vegyiművek, granuláló k Csontos elvtárs javaslatait alkalmasnak tartjuk arra, hogy széles körű vitát indítson el a lap hasábjain a dolgozó nők helyzetének javítását szolgáló tevékenységről. Kérjük olvasóinkat, hogy a témához szóljanak hozzá, segítsék a problémák feltárását és megoldását. VEGYIPARI DOLGOZÓ SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA