Vegyipari Dolgozó, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Felelősség és kezdeményezés jellemezte a szocialista brigádok tanácskozásait Megelőzve a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozását üzemi, vállalati, iparági szinten került megvitatásra, hol tart a brigádmozgalom céljainak megvalósításában, miben lépett előre, mik a jövő feladatai. A gazdasági feladatok és eredmények értékelő elemzése mellett egyforma súllyal került megfogalmazásra a magasabb színvonalú tevékenység a tanulásban, a művelődésben és a szocialista magatartás formálásában. Oktatás, újítás, elismerés FORTE brigádvezetői tanácskozásán Marinovszki András felvetette, hogy kevés a szocialista brigádokban a fiatalok aránya. Sokkal jobban oda kell figyelni erre a jelenségre, mert a jövőben ez nagyon károsan érezteti majd hatását. Javasolta a vállalat vezetésének, hogy a szakmai oktatás anyagából szervezzenek vetélkedőt, így sokkal jobban elsajátítják annak anyagát a hallgatók. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár brigádvezetői tanácskozásán issok értékes észrevétel hangzott el. Kátai Gáborné újítási előadó elmondta, hogy az elmúlt években összesen 7 szocialista brigád-újítás volt a vállalatnál. Ez a szám igen szerény, még akkor is ha mintegy 500 ezer forint vállalati hasznot eredményezett. Jobban ki kellene használni ezt a lehetőséget. Nagy eredmény lenne, ha a szocialista brigádok évente legalább egy újítást nyújtanának be és azok realizálódnának. Ehhez arra is szükség van, hogy a brigádok eredményeinek értékelésekor a jelenleginél jobban figyelembe vennék az újítási tevékenységet. Almási Lajos, a „Tablettázókarbantartó ” szocialista brigád vezetője, az „Alkotó Ifjúság” pályázattal kapcsolatban mondta el véleményét. Brigádjuk elkészített egy pályaművet, mely II. helyezést ért el az országos kiállításon. Az országos kiállítás után pályaművük kikerült a Szovjetunióba, ahol KOMSZOMOL diplomával tüntették ki az alkotókat. Rosszul esett a kollektívának, hogy itthon ezért semmiféle elismerésben nem részesültek. Munkafegyelem, patronálás Az Észak-magyarországi Vegyiművek brigádvezetői tanácskozásán az előadó köszönetét fejezte ki azoknak a brigádoknak, amelyek a DH-munkarendszer sikere érdekében a hibafeltárásban aktívan közreműködtek. 1977-ben a szocialista brigádok vizsgálják meg, hogy egy-egy dolgozó milyen okból marad ki a munkából, mivel az ilyen kieső idők az utóbbi időben növekedtek. Igen sokszor távol maradnak dolgozóink a munkából, feltehetően hivatalos ügyeket intéznek. A szakszervezeti bizottság 1977- től bevezeti a Jogsegélyszolgálatot, így lesznek akik el tudják látni a dolgozók képviseletét. Különböző ügyekben igényeljék ezt a dolgozók, hogy ezáltal is csökkenjenek a munkából kieső idők. A Székesfehérvári Könnyűfémmű szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán Sebestyén Andrásné, a ■*,Március 8.” brigád vezetője elmondta, hogy 1965 óta patronáltak egy fiatalkorú kislányt, aki felnövése után a vállalathoz került dolgozni, és tagja lett a brigádnak. Most is a Fejér megyei csecsemőotthonban egy 12 főből álló gyermekcsoportot segít a brigád, azzal a céllal, hogy pótolják az anyai szeretetet. Verseny, értékelés A Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat brigádvezetőinek tanácskozásán Drinóczy Lujza VSZT titkár arról szólt, hogy a szocialista brigádmozgalom versenykeretekben folyik, de a verseny szó szerinti értelmezése helytelen eredményekhez vezethet. A mozgalomban résztvevő brigádok helyzete ugyanis differenciált, a verseny nem közöttük folyik, hanem a brigád által kitűzött célok eredményes megvalósításáért. Egymással csak akkor versenyezhetnének, ha helyzetük és lehetőségük megegyezne, de ez még a termelés területén nem biztosított. A verseny nem elsőket és utolsókat teremt, hanem olyan győzteseket, akiknek életük, munkához való viszonyuk, műveltségük, a mozgalom ösztönző hatására állandóan fejlődik, gazdagodik. Az elmondottak alapján a pontrendszer tehát nem mindig tükrözi a reális valóságot, ezért a pontozásos értékelésnél figyelembe kell venni még azt is, hogy a brigádok fejlődése az adott egy év alatt hogyan alakult. Menynyire segítette a termelést mennyiségi és minőségi vonatkozásban. Majd azt hangsúlyozta, hogy a jövőben jobban figyelembe kell venni a brigádok műveltségének gyarapítását és nem utolsósorban a vállalások teljesítését. Viszont az értékelésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni a termelési feltételek biztosítását, illetve azok hiányosságát. Összességében megállapítható: a szocialista brigádok vállalati tanácskozásai is az üzemi demokrácia egyik formájává váltak. Az 1976. évi munkasikerek beszámolói mellett, szinte valamennyi brigádvezető ötletekkel, javaslatokkal gazdagította a „tarsolyt”, amit majd a küldöttek az országos tanácskozásra visznek magukkal. A sok-sok ezer felszólalásban megszámlálhatatlan téma merült fel. De mindegyik a felelősség, a tenniakarás jegyében hangzott el. A vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozásokon különböző kitüntetések átadására került sor képünkön: Solticzky József, a Tiszai Vegyi Kombinát brigádvezetői tanács elnöke veszi át a véradásért kapott kitüntetést Löfler Veronika, a BVK „Winkler Lajos’ szocialista brigádvezetője hozzászólásában a termékminőségek javítása érdekében felhívással fordult a brigádvezetőkhöz 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ Százkkilencven újítás egy hónap alatt a Nitrokémia Ipartelepeknél Szocialista iparunkban a termelés volumenének és színvonalának emelése ma már mindennapos feladattá vált. A vállalatok hosszú távú fejlesztési terveik birtokában szervezetten, jelentős szellemi és anyagi befektetések árán irányíthatják műszaki fejlődésünket. Ebben a viszonylag fejlett környezetben nyit teret az újítási rendelet az egyén és a kisebb alkotó közösségek számára. A Nitrokémia Vállalat vezetősége és szakszervezeti bizottsága 1976. év végén műszaki fejlesztési újítási hónapot hirdetett meg. Közös felhívásunkban a vállalati V. ötéves terv feladatainak sikeres megoldása érdekében műszaki fejlesztési tárgyú újítási javaslatokat kért a dolgozóktól. A gyárrészlegek műszaki osztályvezetői a legjobb újítókból, szocialista brigádvezetőkből, munkásokból és alkalmazottakból álló meghívottak előtt az újítási rendeletet és a gyárrészlegek újítási feladattervét ismertették. Az előadóAz újítási hónap sikere — a résztvevőkön kívül — a szervezőket is dicséri. Kiemelten kell szólni az egyszemélyi elbírálókról, akiknek gyors munkája nélkül az újítási hónap lebonyolítása nem lett volna zökkenőmentes, sokat mindenütt konzultáció követte. Az újítási hónap propagandatevékenységét 1976 novemberében a szocialista brigádok vezetőinek klubjában tartott előadással fejezték be. Az újítási hónap nagyszerű eredményeket hozott. Egy hónap alatt 190 újítást nyújtottak be. Ez az előző évek egész évi tényszámának felel meg. Az újítók közül 212 munkás és 173 alkalmazotti újító volt. Pozitív jelenség volt a munkásnők megnövekedett újítási kedve is. A fiatal újítók (30 év alatt) száma az elmúlt években jelentős változáson ment keresztül. Az 1973-as 16,1 százalékos részarányuk 1976-ra 25,5 százalékra emelkedett, ami ennek a korcsoportnak a megnövekedett alkotó kedvét jelzi. Az újítási hónap folyamán benyújtott legjobb műszaki fejlesztési tárgyú újítási javaslat szerzőit — munkás és alkalmazotti kategóriában — az alábbi pályadíjakkal jutalmazták. A szakszervezeti bizottság kezdeményező, szervező és irányító tevékenysége, a szakszervezeti újítási bizottság vezetőjének és tagjainak agitációs munkája az eredmények mellett elismerést érdemel. Díj Munkás Alkalmazott I. 1 db 10 000,— Ft 1 db 10 000,— Ft II. 1 db 5 000,— Ft 1 db 5 000,— Ft III. 1 db 3 000,— Ft 1 db 3 000,— Ft Mi legyen a gyerekből? SOK EZER CSALÁD VISZSZATÉRŐ PROBLÉMÁJA EZ. Különösen nagy gonddá válik az év első hónapjaiban a „végzős szülőknél”, mert számukra elérkezett a döntés ideje. Gyermekük az általános iskola befejezése előtt áll, most már választani kell. Nem könynyű a választás, mai életünk rengeteg lehetőséget kínál fiataljaink számára. Adottak a továbbtanulás legváltozatosabb formái. A különböző szakközépiskolák, a gimnáziumok és a szakmunkásképző iskolák, mind várják a fiatalokat. Csaknem kétszáz szakma közül lehet választani. A vegyipari üzemek is ajánlják segítségüket: ösztöndíjat, a későbbi továbbtanulás lehetőségeit, s mindazokat a kedvezményeket ígérik a pályaválasztó fiatalnak, amit a több éve, sőt évtizede ott dolgozók teremtettek meg és élveznek napjainkban. Apáink pályaválasztását még a lehetőségek szűk köre határozta meg. A „döntés” kevésbé jelentett gondot, mivel nemigen volt miben választani. Gyermekeink döntését ma elsősorban a jobbra fordult életünkből adódóan a lehetőségek bősége nehezíti. Ma a pályaválasztás nem azt jelenti, hogy a szülő elindítja gyermekét az úton, hogy holnap a „betevő falat” meglegyen. Mi, szülők ma ennél már többet kívánunk. Azt szeretnénk, ha gyermekünk élete még szebbé, még boldogabbá válna, mint a miénk. Természetes szülői óhaj ez, semmi elítélendő nincs ebben. Társadalmi rendünk lényege is ez, hisz a legfőbb célja, hogy tagjainak holnap többet adjon mint ma, az új generáció jobban és boldogabban éljen, mint elődeink. E nagyszerű tény már eleve biztató és megnyugtató lehet minden fiatal és szülő részére, de nem veszi el a választás gondját és felelősségét. Az egyéni sorsuk alakulásában nem kis része van annak, hogy indul el a fiatal, megtalálja-e a helyét a társadalomban. A döntés nehézségét legjobban — sajnos elég nagy számban — a későbbiek során helytelennek minősülő választások bizonyítják. A PÁLYAVÁLASZTÁSNÁL, SZINTE MINDEN ESETBEN különösen az általános iskolát végző gyermekeknél, erőteljesen érvényesül a szülők befolyása. Kevés az olyan szülő, aki nem vállalva a felelősséget, vagy talán nem törődve eléggé gyermeke sorsával, nem próbálja befolyásolni gyermeke választását. Jelentős azoknak a buktatóknak a száma, amiknek a gyermeküket szerető, azok boldogságát segíteni kívánó szülők ki vannak téve. Sok gond okozója a szülői elfogultság. Elsősorban a nagy szeretet az, ami az elfogultságot okozza. Mi, szülők, hajlamosak vagyunk gyermekünk jó tulajdonságait, képességeit felnagyítani, még a hiányzókat is sokszor meglevőnek hinni, és a meglevő rossz tulajdonságokról elfeledkezni. Ezt találjuk leginkább a kudarcot okozó választások között. Más szülők, saját, el nem ért álmaikat szeretnék megvalósíttatva látni gyermekük által. Vannak szülők — nem is kevesen —, akik még mindig nem értik, mit is jelent a tartós boldogság, a kiegyensúlyozott élet. A boldogság biztosítékát szinte kizárólag a pénzben, a bármi áron megszerezhető anyagi javakban látják. Sújt még sokakat a múlt társadalomból itt maradt tudati örökség, a „vasalt nadrág” túlbecsülése, a nem termelő tevékenységnek a fizikai munka elé való helyezése. Ezt a torz szellemi hagyatékot még nem tudta szétoszlatni megváltozott társadalmi rendünk, ahol minden a munkásosztályért történik; nem tudta megszüntetni az a tény sem, hogy ma már a jövedelmek másként alakulnak mint régen, nem beszélve arról, hogy a technika fejlődése más követelményeket támaszt, más körülményeket nyújt a fizikai dolgozóknak ma, mint apáink idejében A MA, DE MÉG INKÁBB A HOLNAP SZAKMUNKÁSAINAK mind magasabb szakmai műveltséggel kell rendelkezniük. Ahogy napjainkig majdhogynem sikerült felszámolni a sötét, piszkos, lavórosvödrös műhelyeket, és helyükre világos, szociális létesítményekkel ellátott üzemeket építenünk, úgy biztos, hogy az ezredfordulóra megoldjuk valamennyi nehéz fizikai munka gépesítését, és az ipari tevékenységre mind kevésbé a fizikai, hanem mindinkább a szellemi munka válik igénnyé. És lehetne még sorolni a pályaválasztás buktatóit. Mit eredményez az, amikor a gyerek érdeklődésével ellentétes a választott pálya, ha a pálya által támasztott követelmények meghaladják fizikai-szellemi képességeit, ha alkati tulajdonságaival ellentétes pályát választunk. A buktatók azonban elkerülhetők, ha a tényeket hajlandók vagyunk tudomásul venni, és a gyermekünk pályaválasztását érzelemmel telítve, de annak nem alárendelve helyesen segítjük. Valamenynyiünknek tudomásul kell vennünk és el kell fogadnunk, hogy az emberi tartós boldogság alapja a mindennapi jól végzett munka. Nemcsak azért, mert a munka teremti a javakat, hanem azért is, mert a jól végzett munka adja a mindennapi sikerélményt, az örömöt. Az az ember, aki szereti, érti és magas fokon képes végezni munkáját, legyen az szellemi, vagy fizikai tevékenység, mindennap érzi az alkotás örömét, azt az embert társadalmunk úgy erkölcsileg, mint anyagilag mindjobban megbecsüli. Az állami személyzeti munkáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtásában foglaltak szerint a vezetői utánpótlásra számításba vehető munkásfiatalok továbbtanulását — személyi és családi körülményeik figyelembevételével — az anyagi és egyéb feltételek biztosításával elő kell segíteni. A Tiszai Vegyi Kombinátnál 1974-ben nyílt első ízben lehetőség arra, hogy a szakmunkás képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú beiskolázásra kerülhettek, az érettségivel nem rendelkező szakmunkás fiatalok egyetemi előkészítő tanfolyamra. A Nehézipari Minisztériumtól kapott keretszám alapján 3 fő beiskolázására kerülhetett sor. A kiválasztást széles körű felmérő munka előzte meg. 600 munkásfiatal felelt meg a feltételeknek, akik részére a felhívást megküldtük. A felhívás alapján beérkezett jelentkezések után 12 munkásfiatal került előterjesztésre, a kombinát gazdasági, párt-, társadalmi vezetői elé a javaslat konkrét kiválasztására. Közülük hatan vettek részt a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél pályaalkalmassági, valamint a Műszaki Egyetem az e célból szervezett tesztvizsgálaton és elbeszélgetésen. A vizsgálatok szerint végül öt jelölt bizonyult alkalmasnak felsőfokú tanulmányok végzésére. A Kombinátunk felvette a kapcsolatot az illetékes szervekkel, hogy amennyiben lehetőség van rá, háromnál több fiatal szakmunkás beiskolázására biztosítsanak keretet. A közbenjárás eredményes volt, mert 3 helyett 5 TVK-s fiatal kezdhette meg tanulmányait 1974 szeptemberétől a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolyamán. A felkészítés hatékonyságának növeléséért kombinálunk minden héten egy szabad napot s a felvételi vizsgák előtt — május és június hónapban — háromhetes munkaidő-kedvezményt biztosított, mely idő alatt a hallgatók a kombinát területén gyarapíthatták tudásukat kijelölt konzulensek irányításával. A sikeres vizsgára való ösztönzésként a hallgatók részére béremelést, a konzulenseknek pedig jutalmat tűztünk ki. Ezen túlmenően megtérítettük a tanfolyam során felmerült költségeket és a jegyzetek árát. A felkészítés eredményességét bizonyítja, hogy két fiatal egyetemi, kettő pedig főiskolai tanulmányait kezdhette meg 1975 szeptemberében. És erre épülhet csak az igazi boldogság. A SZÜLŐ ELSŐDLEGES FELADATA — és így segít legtöbbet gyermeke sorsának formálásában —, hogy vegye számba gyermeke képességeit, az egyes pályák által támasztott követelményeket, ismerje gyermeke érdeklődését, és mindezek szem előtt tartásával segítse, hogy gyermeke olyan pályát válasszon, ahol a közepesnél többet, sőt kiemelkedőt tud alkotni; ez lesz a biztosítéka annak, hogy mindig megtalálja majd így örömét a munkában, s boldogulását a társadalomban. Végül azonban azt is le kell szögezni — mert az igazsághoz hozzátartozik —, hogy gyermekünk boldogságának megteremtése nem a pályaválasztásra vonatkozó döntésnél kezdődik és ott nem is fejeződik be. Az emberi tulajdonságok, jellemvonások kialakítása, formálása, a születés pillanatától a felnőtté válás pillanatáig, szülői feladatot jelent. Az a fiatal, akiben a munka becsületét, szeretetét szülei nem tudták kialakítani, az nem is találhat megfelelő pályát magának. Az a fiatal, aki nem tud örülni az apró eredményeknek, az apró örömöknek, az a nagyobb eredményeket sem tudja kiharcolni, sohasem lesz elégedett, boldog ember, és ebben van a szülők legnagyobb felelőssége. Ceglédi Mihály 6. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója Akik egyetemi felvételt nyertek 3 forintos, a főiskolások 2,50 forintos órabéremelést kaptak 1975. január 1-től viszszamenőleg azzal a céllal, hogy a felsőfokú tanulmányaik idején a 80 százalékos átlagkereset mellett is megfelelő legyen a jövedelmük. Az érettségi nélkül egyetemre, főiskolára felvett fiatalok nem kivételezettek. Eddigi szorgalmas, becsületes munkájuk, közösségi életük, a munkapad mellett szerzett tapasztalatuk alapján alkalmasak arra, hogy magasabb politikai, szakmai ismereteket szerezzenek, ha van rá lehetőségük. Ezt a lehetőséget ma társadalmunk biztosítja nekik. Nem kerülik meg, csupán lerövidítik azt az utat, ami elősegíti az értelmiség utánpótlását közvetlenül a munkásosztály soraiból, megkönnyíti a szakmunkások üzemmérnökké, mérnökké válását. Természetesen ez az út nem könnyű, a szűkebb és tágabb környezet segítsége nélkül nem is járható. Lelkiismeretes munka és segítség nélkül nem ment volna ez a leninvárosi fiataloknak sem. ők azonban kiállták ezt a próbát és az a politika is, amely létrehozta ezt a képzési formát. Bebizonyítva, hogy széles körű társadalmi összefogással, segítségnyújtással pótolható a hiányzó ismeret és a legjobbak képesek ily módon magasabb szakmai és politikai ismeretei megszerzésére. Sikerüket a Tiszai Vegyi Kombinát dolgozó kollektívája sikerének tekintjük. Valenta Lászlóné Szakmunkások az egyetemen Műanyagok A szegedi Technika Házában január hónap végéig tartó kollokviumsorozat kezdődött a műanyagok ipari alkalmazásáról. A kollokviumon tíz iparág sok száz hazai képviselője vesz részt és megvitatja — a tudományos kutatóintézetek szakembereinek elbírálása alapján — a szintetikus anyagok felhasználásának további lehetőségeit. A Technika Házának előcsarnokában a Tiszai Vegyikombinát műszálakból, festékekből, fóliákból, mezőgazdasági vegyszerekből műanyagkiállítást rendezett be, ezzel elősegítve a téma alaposabb megismertetését.