Vegyipari Dolgozó, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1977-05-01 / 5. szám

Megtartották a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozását Az Építők Rózsa Ferenc Mű­velődési Házában ezer szocia­lista brigádvezető képviselte, a ma már közel kétmillió bri­gádtagot, vezetőt. A tanácsko­záson a vegyiparban dolgozó brigádvezetők közül ötven kül­dött vett részt. A felszólalók sorában szót kapott két vegyipari küldött is. Szimuly Gáborné, a Magyar A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának küldöttei az üzemi kollektí­váktól, a vállalati és ágazati tanácskozások résztvevőitől ka­pott megbízás alapján értékel­ték a szocialista brigádmoz­galom tevékenységét és állást foglaltak a mozgalom további, minőségi fejlesztésében. A szocialista brigádmozga­lom a munkásosztály, a dolgo­zó emberek kezdeményezésére jött létre, s az öntevékenység ma is éltetője­­ és lendítő ereje. A mozgalom társadalmi szerepe, tevékenységének tar­talma a szocialista társadalom eszméiből, a társadalom cél­jainak és az egyéni sorsok ala­kulásának mély összhangjából fakad, a legszebb és legtisz­tább emberi vonásokat egyesí­ti magában.­­Továbbra is az a törekvé­sünk, hogy a szocialista bri­gádmozgalom meghatározó té­nyezője legyen társadalmunk fejlődésének. Olyan erő, amely a fegyelmezett munkában, az emberi magatartásban, a mű­velődésben önmaga és az egész dolgozó népünk számára előre­mutató példát sugároz. Meg­tisztelő a mozgalom számára, hogy egész népünk úgy tartja számon a szocialista brigádo­kat, hogy mindenütt, ahol töb­bet kellett tenni a szocializmus ügyéért, ahol emberek sorsát kellett formálni, ahol segíteni kellett, ott a szocialista brigá­dok az első sorokban állnak. Az országos tanácskozás kül­döttei, a mozgalom nevében magukénak vallják pártunk politikáját, az MSZMP XI. kongresszusán kitűzött célokat, a fejlett szocialista társadalom építésének programját. Pár­tunk politikája a dolgozókért, a népért van. Ezért nyilvánul meg iránta oly mély hit és bi­zalom, s e politika végrehajtá­sában részt venni minden munkás, dolgozó ember haza­fias kötelessége. Társadalmi, gazdasági, kulturális törekvé­seink egész népünk számára olyan élet megteremtésére irá­nyulnak, amelyet csak a szo­cializmus képes biztosítani. A szocialista brigádok több mint egymillió-nyolcszázezres tábo­rának képviseletében az orszá­gos tanácskozás küldöttei leg­fontosabb feladatuknak tekin­tik társadalmi, politikai, gaz­dasági céljaink megvalósítását, az V. ötéves terv valóraváltá­­sát. I. A szocialista brigádmozga­lom fejlődésében újabb állo­máshoz érkeztünk. A kétévti­­zedes út bizonyítja: a mozga­lom mindig képes volt igazod­ni a mindenkori feladatokhoz, a társadalmi, gazdasági hely­zet által igényelt követelmé­nyekhez. A mozgalom kész ar­ra, hogy az eddigieknél maga­sabb szinten folytassa tevé­kenységét, arra, hogy az egyes brigádtagok, a brigádok és az egész mozgalom nap-nap után merjen és akarjon különb len­ni tegnapi önmagánál. 1. A tanácskozás úgy ítéli meg, hogy a szocialista brigád­mozgalom előrehaladásának kulcskérdése, tevékenységé­nek, minőségének fejlesztése a termelésben, a művelődésben, a közéletben egyaránt. Ez meg­követeli a munkafegyelem ja­vítását, a felelősség növelését, a kezdeményezőkészség tömeg­méretű kibontakoztatását. 2. Társadalmunk előrehala­dásának egyik legfőbb feltéte­le gazdasági erőink növelése. A becsületesen és tisztessége­sen végzett munka mindenki számára kötelesség. A szocia­lista brigádmozgalom azonban többet tesz és még többet akar tenni a kötelességnél. Példát mutat, a munkában pontosság­ra, fegyelemre, a minőségre, a takarékosságra, a haladóra, az újra törekszik, s arra, hogy megszűnjön a lazaság, a pazar­Viscosagyár „Zrínyi Ilona” szo­cialista brigádjának vezetője és Hajdú Sándor, a Taurus Gumi­ipari Vállalat „Béke” szocia­lista brigád vezetője. A két nap eseményeit a na­pilapok, a rádió és a tv a téma fontosságának megfelelően részletesen hírül adta. Az ál­lásfoglalásban azonban hosszú távra határozták meg a szociá­lis, a társadalmi tulajdon meg­károsítása. A szocialista brigádok­ jelen­­létének tükröződnie kell a munka minőségének javulásá­ban, a tervek teljesítésében, a határidők betartásában, egy­szóval az eredményekben, a munkához való szocialista vi­szony fejlődésében. Segítsék a gazdálkodás hatékonyságának javulását, vegyenek részt a munka- és üzemszervezésben, az újítómozgalomban, gyara­pítsák szakmai ismereteiket. Szerezzenek érvényt a gazdál­kodást előre vivő kezdeménye­zéseik, gondolataik, javaslataik megvalósulásának. Segítsék saját munkaterületükön és környezetükben az anyaggal, az energiával, a berendezések­kel, a munkaidővel és a mun­kaerővel való ésszerű, takaré­kos gazdálkodást. Növeljék a munka biztonságát, óvják egy­más egészségét, javítsák mun­kakörülményeiket. 3. A munkához való szocia­lista viszony fejlesztése meg­kívánja, hogy a szocialista bri­gádközösségek példamutató magatartása és a fegyelmezet­lenekkel szembeni határozott fellépése nyomán csökkenjen a fegyelemsértés, az igazolatlan hiányzás, a kötelességek elmu­lasztása, a felelőtlen munka ,törvényeink és a szocialista er­kölcs megsértése. A fegyelme­zetlenség mindenkinek kárt okoz; ellene küzdeni minden­kinek kötelessége és érdeke. 4. A szocialista brigádok tö­rekedjenek arra, hogy tovább erősítsék, alkotó tartalommal töltsék meg a brigádokon be­lüli és a brigádok közötti mun­kakapcsolatokat, emberi viszo­nyokat. Alakítsanak komplex­brigádokat a műszakiak és a munkások összefogásával, hogy ezáltal is meggyorsítsák az új technika, a korszerű technoló­giai folyamatok bevezetését, alkalmazását. 5. A tanácskozás résztvevői úgy ítélik meg, hogy minde­nütt, ahol lehetséges, az értel­miségi munkakörökben is meg kell szervezni a szocialista bri­gádokat. Hangsúlyozzák azon­ban, hogy nem a forma az el­sődleges, hanem az, hogy az értelmiségi dolgozók is szer­vezettebben, és következete­sebben vegyenek részt a szo­cialista brigádmozgalom cél­jainak megvalósításában. 6. Nagy a felelősségük a bri­gádoknak a pályakezdő fiata­lok munkahelyi beilleszkedé­séért, neveléséért, szakmai, po­litikai és emberi fejlődéséért. Segítsék a fiatalokban erősíte­ni a jól végzett munka tekin­télyét, a szakma és a munka­hely szeretetét, a társadalom iránti kötelezettséget. II. Az országos tanácskozás résztvevői a szocialista brigád­mozgalom fontos feladatának tartják elősegíteni azt, hogy az üzemi, a munkahelyi demokrá­cia mindenütt megfelelően ér­vényesüljön. 1. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia a dolgozók, a mun­kásosztály alapvető jogai és kötelességei közé tartozik és a szocialista vezetés egyik fő jellemzője. A dolgozók vezetés­ibe való bevonásának fejlő­désével növekszik a szocializ­musért való aktivitás, és erő­södnek a munka szocialista vo­násai. A szocialista brigádmoz­galom résztvevőinek növekszik a felelőssége az üzemi, a mun­kahelyi demokratizmus kitelje­sedéséért, a jogok és kötelessé­gek együttes érvényesüléséért­­. A mi társadalmunkban szükség van minden dolgozó gondolatára, javaslatára, véle­ményére. Mindenkinek segíte­nie kell a dolgozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi de­mokrácia keretei között bele­szóljanak munkahelyük életé­be. A tanácskozás ugyanakkor arra kéri a szocialista brigádo­kat, hogy következetesen élje­ lista munkaverseny és ezen be­lül a brigádok feladatait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója al­kalmából kibontakozott mun­kaverseny és az V. ötéves terv sikeres teljesítésében irányt adó állásfoglalást a széles körű megismerés és felhasználás céljából lapunk hasábjain köz­readjuk­­nek a jogáikkal, mondják el véleményüket és javaslataikat, igényeljék a választ, és kérjék számon a szükséges intézkedé­seket. 3. A brigádok járjanak élen a közéleti aktivitásban, erősít­sék hatásukat mind a saját kö­zösségükben, mind a munka­helyi légkör kedvező formálá­sában. Használják fel az üze­mi demokrácia fórumait is ar­ra, hogy erősödjék a kollekti­vitás, az egymás iránti fele­lősség, a munka szerinti érté­kelés és elismerés, a józan kri­tikai szellem. III. 1. Az országos tanácskozás küldöttei szükségesnek tartják, hogy a szocialista brigádok a korábbiaknál gyorsabban lép­jenek előbbre a közösségi gon­dolkodásban, a művelődésben, életünk szocialista módon való alakításában. 2. A szocialista brigádok for­dítsanak még nagyobb figyel­met a mozgalom jelszavának együttes és hatékonyabb érvé­nyesülésére. A „Szocialista mó­don dolgozni, tanulni és élni” célkitűzések egymás megvaló­sulását feltételezik, segítik. El­választhatatlan egységüknek a gyakorlatban is érvényesülnie kell. 3. A szocialista brigádok te­gyenek többet a szocialista em­beri értékek megbecsüléséért és terjesztéséért, állítsák pél­daképül mindazokat, akik a munkában, a magatartásban, a művelődésben, a közösségi gondolkodásban jó példát mu­tatnak. Ne engedjenek teret a szocializmustól idegen néze­teknek, életszemléletnek és magatartásformáknak. Ezek­nek nincs és nem is lehet he­lye a mi életünkben. 4. A szolidaritás egyik leg­nemesebb jellemvonása a bri­gádmozgalomnak. A brigádta­gok segítsék, ösztönözzék egy­mást, a fiatalokat, az új dolgo­zókat, akik még csak a kezdeti lépéseket teszik meg a szocia­lista emberré válás útján. Se­gítsék őket abban, hogy járni tudjanak ezen az úton. Legyen mind nagyobb igényük és ere­jük megvalósítani mindazt, amit vállaltak s önmaguk elé tűztek a tanulásban, a műve­lődésben, a politikai képzés­ben, az emberi magatartásban. Erősíteni kell a szolidaritást a brigádok egymás közötti kapcsolatában. A régi, a nagy tapasztalattal rendelkező bri­gádok segítsék az újakat, a kezdőket. 5. A műveltséget nem adják ingyen. Szorgalmat, kitartást, néha lemondást is követel. De a műveltség állandó fejleszté­se életünk minőségének javu­lásában jelentkezik. A művelő­désnek fontos feltétele, hogy mindenki akarjon is művel­tebb lenni. Ezért az önműve­lésnek a jelentőségét nem le­het eléggé hangsúlyozni. Segí­teni kell, hogy minden brigád­­tagban kialakuljon és szünte­lenül erősödjék ez a belső igény, akarat a művelődésre. Az önművelésben különösen nagy jelentőséget tulajdoní­tunk a rendszeres olvasásnak, a televíziónak és a rádiónak. 6. A szocialista brigádoknak kötelességük szakmailag és po­litikailag állandóan továbbké­pezniük magukat. Ennek fo­lyamatos egyéni tervét is ki kell dolgozniuk. Ugyanakkor szorgalmazni kell az alapmű­veltség megszerzését, indokolt esetben a még magasabb szin­tű továbbtanulást A tovább­képzést mindenütt összhangba kell hozni a társadalom, az üzem igényeivel, de az egyén képességeivel és lehetőségeivel is. 7. A kulturális vállalásokat mindenütt ahhoz igazítsák a brigádok, hogy tó hol tart a szakmai tudás, a műveltség, a közösségi emberré válás útján. Sehol se engedjenek a látszat­megoldásoknak. Tegyenek ha­tározott különbséget abban, hogy mindenkire egyformán kötelező a tisztességesen vég­zett munka, a szakmai és a politikai műveltség növelése, de ez utóbbi célkitűzés megva­lósítása nem az egyformasá­got, hanem az egyénekhez va­ló igazodást igényli. IV.­ ­ 1. A szocialista emberré, a szocialista brigáddá válás út­ján járva az elért eredmények különbözőek és a sikerek mel­lett helyenként hiányosságok­kal is találkozunk. A törek­vés és a szándék önmagában kevés ahhoz, hogy egy brigád vagy vállalat jól dolgozzon és szocialistává váljon. Ehhez mindennap egy lépéssel előbb­re kell jutni. 2. A szocialista brigádmozga­lom munkájának minőségi fej­lesztése megkívánja a formális vonások elleni határozott fellé­pést, mert a bürokrácia, a for­malitás elfásítja és béklyóba köti az öntevékenységet, a kez­deményezőkészséget, a moz­galmat. Szükséges, hogy növe­kedjék a brigádok száma, de most arra kell a figyelmet összpontosítani, hogy a megle­vő brigádok, kellő segítséggel eleget tegyenek vállalásaik­nak, és csökkenjen az igazo­latlan mulasztások, a fegye­lemsértések száma, a jó mi­nőségű áruk aránya szüntele­nül növekedjék, erősödjék a szocialista közgondolkodás és a művelődés ott, ahol a szocia­lista brigádmozgalomban a dolgozók többségét fogja át. Ha mindez hiányos, akkor sza­kadás van a törekvés elé, a szándékok és a valóság között. 3. A tanácskozás hangsú­lyozza, hogy a szocialista bri­gádok tevékenységét megítélni csakis munkájuk minősége, a brigádtagok fegyelme, maga­tartása, nem pedig a megtett vállalások mennyisége alapján lehet. Ne engedjék meg, hogy a munkával szembeni köteles­ségeiket a vállalás rangjára emeljék. Ne engedjék meg a művelődés, a tanulás lényegét a bizonyítványszerzésre korlá­tozni, a színházba járást a színházjegy felmutatására le­szűkíteni. A művelődés, a ta­nulás értékét azzal mérjék, hogy miként formálja az em­bert, a gondolkodást, a maga­tartást. 4. Van lehetősége annak, hogy egy munkahelyen vagy egy vállalat életében a szocia­lista brigádmozgalom jelenlé­tét, eredményét reálisan érté­keljék, mérlegeljék. Ezt a vég­terméken, az elvégzett mun­kán, a kitűzött és a vállalt célok elérésén kell és lehet lemérni. 5. A formalizmus elleni harcban a brigádok kérik, igénylik a munkahelyi vezetők nagyobb segítségnyújtását, a törekvéseiket fékező bürokra­tikus jelenségek felszámolását. Nem szabad megengedni, hogy a dolgozók­ nemes törekvései­nek érvényesülését a formális vállalásokkal és értékelések­kel, a szocialista címek odaíté­lésének felszínességével fékez­zék. Egy élő eleven tömegmoz­galomnak a lelke mindig a kezdeményezés, a lelkesedés, a célok megvalósításáért való önkéntes cselekvés. Ezt nem szabad a szabályok tömegével, teljesíthetetlen­­ követelmé­nyekkel merev falak közé szo­rítani. Ez nem felemel, hanem tönkreteszi a mozgalom iránti hitet és bizalmat. 6. A tanácskozás szükséges­nek tartja, hogy erősítsük a szocializmus egyik legszebb vonását a mozgalomban, hogy nem átlagembereket akar for­málni, hanem mindenkit segít tehetsége, képessége kibonta­koztatásában, személyisége gazdagításában. Az a célunk, hogy mindinkább gyarapodjon a szocializmust tudatosan épí­tő, műveltségüket és szakmai képzettségüket folyamatosan tökéletesítő, szocialista világ­nézetű és magatartású dolgo­zók száma. Arra törekszünk, hogy minél többen akarjanak és tudjanak önmagukkal szem­ben egyre nagyobb igényeket támasztani. Tudjanak és akar­janak önmagukért, családju­kért, a szocializmus felépíté­séért dolgozni és küzdeni. ☆ Az országos tanácskozás lel­kesen üdvözli a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott széles körű munkaversenyt, amellyel munkásosztályunk, termelőszövetkezeti parasztsá­gunk, értelmiségünk kívánja köszönteni e nagy ünnepet. A kezdeményezés a magyar dol­gozók politikai érettségét bizo­nyítja, egyben kifejezi a ma­gyar munkások szocialista ha­­zafiságát és proletár nemzet­köziségét. A tanácskozás öröm­mel állapítja meg, hogy a cse­peli példa nyomán indult moz­galom széles nemzetközi vissz­hangot váltott ki, melyben ki­fejezésre jut a szocialista or­szágok munkásainak közös ér­deke és felelőssége. A szocialista brigád vezetője V. országos tanácskozásán megfogalmazott javaslatok, tennivalók a brigádok szocia­lista jövőnkért érzett felelős­ségéből fakadnak. A tanácsko­zás küldöttei bizonyosak ab­ban, hogy állásfoglalásuk megértésre és támogatásra ta­lál, s újabb lendületet ad a szocialista brigádmozgalom fejlődésének. Tegyünk meg mindent azért, hogy a mozgalom, a brigádok élete, tevékenysége a követke­ző években még gazdagabb, még sokszínűbb és még inkább szocialista legyen. Még telje­sebben érvényesüljön a bri­gádmozgalom felemelő jelsza­va: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! ☆ A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozása arra kér minden brigádot, brigád­vezetőt és brigádtagot, hogy ezt az állásfoglalást tanulmá­nyozzák, és beszéljék meg bri­gádértekezleten az állásfogla­lás megvalósításából adódó sa­ját tennivalóikat. A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásának állásfoglalása A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett „Hepabrigád A Parlamentben ünnepé­lyes külsőségek között Loson­­czi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adta át a Kőbányai Gyógyszergyár 35 fős „Heparin” szocialista brigádjának. A kitüntetés 18 év egyenletesen fejlődő mun­kájának eredménye. Mégis a közelmúlt eredmé­nyei a legékesebbek. A kongresszusi munkaver­seny második szakaszának indítását vállalatuknál a „He­parin” szocialista brigád kez­deményezte, ami Kőbánya üzemeiben széles körű vissz­hangra talált. Felhívásuk és versenyfelajánlásaik híre a sajtó és a televízió útján or­szágszerte elterjedt. Eredmény: 1975 óta a köz­vetlen anyagköltségeknél 4,6 millió forint, a szűkített anyagköltségnél 8,5 millió fo­rintot takarítottak meg. „Az idő pénz” ismeretében 1976-ban vállalták, hogy az egységnyi Heparin előállítá­sára fordított munkaidőt az ötvenszázalékos termelésnö­vekedés mellett húsz száza­lékkal csökkentik. Vállalá­suknak maradéktalanul ele­get tettek, és így 13 ezer óra megtakarítást értek el. A brigád fő terméke az életmentő gyógyszer, a Hepa­rin, amely iránt a kereslet az egész világon növekszik. Így a belső szükséglet és szocia­lista export teljesítése mel­lett jelentős tőkés devizabevé­telt eredményez. A termék előállításával a brigád 1975 —76-ban csaknem 3 millió dol­lár­ többletbevételt ért el. A „Heparin” brigád tevé­kenységének népgazdasági szempontból legjelentősebb sikere, hogy a gyártásban ere­detileg alkalmazott állati tü­dő helyett a vágóhídon fel nem használt hulladék nagy­üzemi hasznosítását oldotta meg, ami a tényleges költség­megtakarítás mellett a több­lettermelés és többletexport lehetőségét is növelte. Eredményeik önmagukért beszélnek. Mi mégis a mun­kasikerek „mögött”, az em­bert keressük, a siker ková­csait, akik a kollektíva magas elismerésén túl hatan egyéni­leg is elnyerték a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendet. Molnár József, a brigád ve­zetője, aki az alakulás óta, immár 18 éve tölti be ezt a tisztséget. Meggyes Imre, aki segéd­munkásként kezdett dolgozni a brigádban, és ma technikus csoportvezető. Bende György szintén se­gédmunkásként lett a brigád tagja, és munkája mellett mérnöki diplomát szerzett, és tapasztalatát, tudását az üzem termelési felelőseként hasz­nosítja. Az elért eredményeknek nem kisebb részesei: Fülöp Tiborné, Parragh István, Ábel Ferenc, akik a brigád alapító tagjai. „Nemcsak a mi érdemünk“ Közösen fogalmaztak: „ Az elért siker nemcsak a mi érdemünk, a vállalat sok-sok brigádjával való együttmű­ködésünk gyümölcse ez. Igaz, mi kezdeményeztük az össze­fogást, az egymás segítését. A vállalati közös cél érdeké­ben a gépészektől a kutatókon keresztül, az anyagbeszerző­kig igyekeztünk kapcsolatot teremteni a jobb eredmények eléréséért. Példát is mondanak: " A tőkésimportból származó komplex képzőanyag regene­rálásával 1976-ban 3624 kg vásárolt anyagot helyettesí­tettünk, ami 43 ezer dollár importanyag-megtakarítást tett lehetővé. Az év második felében a Szentgyörgyi bri­gáddal együttműködve, ezt a komplex képzőanyagot re­generálás helyett sikerült ha­zai megfelelővel kiváltani. Így a kutatómunka, egyszóval a tudomány itt tényleg terme­lőerővé válik. A beszélgetés során az is kiderült, hogy a vállalat jobb szervezési módszereinek meg­valósításában is úttörő mun­kát vállalt a brigád. A „rugal­mas” munkaidőkezdést is ők honosították meg. — Voltak, akik először idegenkedtek — magyarázza Bende György—, de aztán mindenki belátta, kölcsönösen jó a dolgozónak, és a munka eredményének e módszer. A lényege az, hogy a gyártás csúcsidejében szük­ség szerint, ha kell, 10—12 órát is dolgozunk, és „csak” felügyeletnél kevesebbet. Így kölcsönösen előnyére haszno­síthatja a vezető és a munkás is az idejét. Ebben még az is fontos, hogy mindenki mindig tudja feladatát és kihasználja a munkaidőt. Az összetartó erő 35 tagú brigád ez, nem kis létszám. Mi az, ami összetart­ja a kollektívát? — Mindenekelőtt az —vá­laszol Meggyes Imre —■, hogy Molnár József 18 éve vezeti a brigádot, és nálunk, a cso­port- és üzemvezető évek óta a brigádból kerül ki, sohasem máshonnan. Így azután a gyár­tás minden fázisát és egy­mást is ismerjük, és tudjuk, mindig számíthatunk egymás­ra, elsősorban a munkában, de az élet más területén is. A kitüntetettek közül ül mindeddig csendesen Bámner János brigádtag, szakmunkás, a Műszaki Egyetem, hallgató­ja, aki fiatal kora ellenére a Heparin-gyártás vezetője. — Sok-sokféle terméket gyártanak az emberek, és nem vitatható, mindegyik fontos a maga nemében, de gyógyszert gyártani más érzés — mond­ja, majd egy táviratot húz elő a brigádnaplóból... „Tüdő­embóliával és trombózissal vitt a mentő kórházba, ahol az önök kezemunkája, a He­parin mentette meg az élete­met. Hálás szívvel köszönöm az­­egész brigádnak és erőt, egészséget kívánok a Munka Vörös Zászló Érdemrend vi­seléséhez." Mi is. (V­enezel)

Next