Vegyipari Dolgozó, 1978 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1978-06-01 / 6. szám

Nagyobb fegyelmet - kevesebb fegyelmit Néhol sok szó esik a fegye­lemről, néhol kevés. Ezt sok minden befolyásolhatja. Töb­bek között a munkaerőhelyzet, a tudat alakulása. Legtöbb­ször a hivatkozás a munkaerő­­helyzetre történik és kevésbé arra, hogy építve az öntuda­­tosabb dolgozók magvára, olyan helyzetet teremtsünk a kollektívával együtt, ahol nem él meg a fegyelmezetlenség. Hadd kerüljön szóba az is, hogy sok helyütt és sokszor a­ fegyelem szó egyértelmű a szabályok megtartásának meg­követelésével, a rendbontók megállapításával és a bünte­tések kiszabásával. Holott megítélésem szerint a fegye­­­­lem — a legjobb értelemben és megfelelő érvényesítése esetében — egy olyan állapot kell hogy legyen, ami a mun­kahelyen, a brigádokban nagy elkötelezettség és felelősség alapján jön létre. Lehet, hogy sokak számára a fegyelem el­lenszenves — de nem szük­ségszerű, hogy az legyen. Személyes elkötelezettség Ugyanis velem együtt min­denkinek tudnia kell pontosan azt, hogy mit jelent a fegye­lem. Úgy fogalmazhatnám: teljes érvényesülése esetében a személyes elkötelezettség kialakításának és fenntartásá­nak folyamatát a munkahely célkitűzései, intézkedései, sza­bályai iránt azt az erőt, ami magából az egyénből ered. Azt is lehetne mondani: az önuralmat. Tudjam mit, mi­kor és hogyan tehetek. S, ha ezeket megsértem, megsértem a nagyot, az egészet is. Oda kell hatni, hogy az egyén egy­re inkább megértse azt. Azt is tudomásul kell venni, hogy a talaj egyre erősebb ehhez a vegyiparban. A fegyelem nem kizárólag a beosztottat terheli. Természetesen nemcsak be­osztotti fegyelemről van és le­het szó. Szó lehet és kell is, hogy legyen a vezetői fegye­lemről is. A vezetőségnek kell olyan légkört teremtenie vál­lalati, munkahelyi szinteken, amellyel elősegíthetjük azt, hogy az egyén eleget tehessen a fenti kötelezettségnek. Helyes, ha megkülönböztet­jük egymástól a „fegyelem­’ és „fegyelmi eljárás” fogalmait. Az utóbbi olyan speciális fe­gyelmező intézkedés, amit ak­kor indítanak meg, amikor va­lamelyik beosztott vét a mun­kahelyi politika, a munkahely intézkedései vagy szabályai el­len — ez rendszerint negatív szankció, vagy büntetés. — Ebben erős irónia nyilvánul meg, mert fegyelmi eljárást rendszerint akkor indítanak, amikor bizonyos fegyelmi vét­séget akarnak „kijavítani”, vagy a további fegyelmi vét­ségek elkövetését megakadá­lyozni. Nem csoda, hogy a külön­böző szintű vezetőknek gyak­ran probléma a fegyelmi el­járás indítása.­­ Az eljárás lényege tulajdonképpen a ja­vító szándék lenne — de sok esetben ez az intézkedés bün­tetést jelent — büntetést, ami a beosztottakban viszont rend­szerint ellenszenvet kelt. Ilyen esetekben a fegyelmezés nem tekinthető javító jellegűnek. A vétség okát keressük Tegyük fel, hogy a beosztot­tak állandóan késve térnek vissza az ebédszünetről. Fize­téslevonás, vagy elbocsátás helyett meg kell keresnünk a késés okát. Lehet, hogy az ét­kezőhelyiség túlságosan mesz­­sze van az illetők munkahe­lyétől, a beosztottaknak tehát nincs elég idejük ahhoz, hogy sorbaálljanak, megebédeljenek és kellő időben visszaj­ár­jenek. Ebben az esetben talán az ebédlőben a kiszolgálást kell meggyorsíttatnunk. Természetesen lehet az al­kalmazott késésének más oka is. Lehet, hogy nem szereti a munkáját és a fegyelmezetlen­ség egyetlen mód arra, hogy a vezetőknek ezt az érzését kifejezze, mert esetleg ilyen a légkör. Ha ez a helyzet, áthe­lyezhetjük más munkakörbe, vagy megváltoztathatjuk mun­kakörének kellemetlen mozza­natait. Helyesebb tehát az is, ha megállapítjuk a vétség okát és az okot szüntetjük meg meg­felelő intézkedéssel. A munkahelyeken vélemé­nyem szerint abban az eset­ben tartható fenn a­­fegye­lem, ha a vállalatnál az egész intézményre érvényes és át­fogó ösztönző fegyelmi elveket állapítottak meg. A vállalat­nak világosan meg kell hatá­roznia az egész intézmény és az egyes osztályok, munkahe­lyek feladatát és célkitűzéseit és ezt nyilvánossá kell ten­nie, ha el akarja érni azt, hogy a dolgozók betartsák a vállalati rendelkezéseket és szabályokat. Csak így állapít­hatják meg a dolgozók azt, hogy mit várnak tőlük. Ez az egyén számára meghatározott kötelességekre is vonatkozik. A jó fegyelem alapja a ha­táskörök és a kapcsolatok pontos meghatározása, ezen­­belül annak a meghatározása, hogy bizonyos intézkedésekért ki a felelős­­, továbbá állan­dó érintkezés biztosítása bi­zonyos csatornák útján felfe­lé és lefelé. Ha megvannak ezek a feltételek, a vezető az­zal alakíthatja ki saját mun­kacsoportjában a hatékony fe­gyelem légkörét, ha ezt a lég­kört a maga eszközeivel a leg­­elviselhetőbbé teszi. Olyan­ná, amelyben a vezető és ve­zetett is jól érzi magát. He­lyesen értelmezi ki-ki a poszt­ján a felelősségét, a fegyelem­mel szembeni követelménye­ket. Az üzemi demokrácia­ erősítése A vezetőknek kinek-kinek a maga szintjén sok mindent fel kell tételeznie, többek kö­zött azt is, hogy ma már a célkitűzések megvalósítása vé­gett a dolgozók fegyelmezik magukat. A megfelelő körül­mények, feltételek teljesülése esetén nemcsak az öntudato­­sabb rész, hanem az úgyne­vezett „átlag­ember” is kere­si és vállalja a felelősséget. Ösztönözhetjük ezt a felelős­séget azzal, ha erősítjük az üzemi demokráciát. Lehetősé­geket adunk arra, hogy a dol­gozók egyre inkább részt ve­gyenek a különböző szinteken a vezetésben. Ez önmagában is erősíti a fegyelmet, a kötő­dést-Tudomást!! kell venni, hogy a dolgozók általában hajlan­dók nagyobb erőfeszítésre olyan feladatok megvalósítá­sánál, amelyek meghatározá­sában nekik is részük volt. Meglehetősen hasonló a hely­zet, ha részt vettek a válla­lati és munkahelyi rendsza­bályok, előírások megalkotá­sában. Bár ezekben néha a részvé­teli módszernek korlátai van­nak —, nem lehet mindent — mégis számos lehetőség van arra, hogy a részvételt több kérdésben biztosítsuk. Miért érdemes erre erőfe­szítéseket tennünk? Azt hiszem elsősorban azért, mert ennek eredménye a ma­gasabb szintű erkölcsi és a pozitív fegyelem légkörének kialakítása. Azt is látni kell, hogy a legnagyobb erőfeszíté­sek sem teszik lehetővé, hogy munkakörnyezetünk a leg­jobbak közé kerüljön. Előfor­dulnak fegyelemsértések, ame­lyeket nem lehet megtorlás nélkül hagyni és amelyek gyors fegyelmi intézkedést tesznek szükségessé. Minden fegyelmi eljárásnak azonban az a lényege, hogy a büntetés mértéke arányában álljon a fegyelmi vétséggel. Sőt még azt is figyelembe kell venni, hogy egy-egy ilyen fe­gyelmi büntetés milyen ha­tással lehet a többi dolgozó­ra. Nem könnyű tehát a fegye­lem, s méginkább nem az a fegyelmi. Ezért van szükség erős, fegyelmezett kollektív munkára, amelyben része van a vezetőnek és vezetetteknek egyaránt. Tóth Gyula Emlékezés Gárdos Mariskára A hagyományokhoz híven az elmúlt hónapban gyűltek össze névadójukra emlékezve az or­szág minden tájáról, több szakmából — köztük a Nitro­­kémiából, és a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalattól — a Gárdos Mariska nevét vi­selő szocialista brigádok, úttö­rőcsapatok, KISZ-tagok és volt tanítványai. A találkozónak a Landler Jenő Járműjavító MÁV-üzem adott otthont. Részt vett az ünnepségen Gárdos Mariska lánya, Pintér Mariann is, aki gondosan ápolja édesanyja forradalmi örökségét, emlékét. Gárdos Mariska csaknem ki­lenc éven át folytatott mozgal­mi tevékenységet, nevét őrzik utcák, és képviselik az össze­jövetel résztvevői. A század viharos éveiben találta meg az utat az igaz eszméhez, és ezt megismerve közkinccsé is tet­te azt. Megalapítója volt a ha­zai nőmozgalomnak, szerkesz­tője a Nőmunkás című folyó­iratnak. A Százarcú élet című művében megpróbáltatásokkal teli életének, a kor társadalmi rendjének, átalakulásának ad hangot. Az emigrációba, a bör­tönbe a rendszer kényszerítet­te, de itt sem volt tétlen. Esz­méi hirdetésébe sohasem fá­radt bele. Volt ereje ahhoz, hogy idős korában szemevilá­­gát elvesztve is tanítsa, for­málja az embereket, meggyőz­ze, felvilágosítsa őket egy szebb, szabadabb jövő megte­remtésének fontosságáról. A szakszervezeti mozgalom­ban — így a Vegyipari Dolgo­zók Szakszervezetében — funkcionáriusként tevékenyke­dett.­ A baráti találkozót Gár­dos Mariska életét, munkás­­mozgalmi múltját bemutató tablósorozat, kiállítás, vala­mint művészek által adott mű­sor gazdagította. Ezután került sor a brigádok pályamunkái­nak értékelésére és a díjak ki­osztására. A résztvevők számot adtak az 1977-ben elért gazdasági és társadalmi eredményeikről, tetteikkel bizonyítva azt, hogy a név kötelezi, ösztönzi őket a magasabb színvonalú munká­ra, a közösen kialakított célok elérésére. A találkozó is mutatta, hogy Gárdos Mariska munkásságát, meggyőződését az utódok meg­őrzik és fejlesztik. Az újabb generációk egy szebb, boldo­gabb jövőt építenek, de nem feledkezhetnek meg azokról a harcosokról, akik a lehetőséget megteremtették. Ajánljuk a vegyipari válla­latok szocialista brigádjainak, hogy ismerkedjenek egyre töb­ben e nagyszerű forradalmár asszony életével, munkásságá­val, és vegyék fel nevét, hogy a baráti kör nagy családja to­vább szélesedjék. Pályázati felhívás A szakszervezeti tagság és a tisztségviselők oktatásában szerzett tapasztalatok feldolgozására A SZOT Kulturális, Agitá­­ciós és Propaganda osztálya pályázatot hirdet a szakszer­vezeti mozgalomban a tagság és a tisztségviselők oktatásá­nak propagandistái és előadói részére, valamint az oktatást felügyelő, irányító, ellenőrző tisztségviselőknek és az okta­tási intézményekben dolgozó politikai munkatársaknak. A pályázat célja, hogy a tagság és a tisztségviselői ok­tatás különböző formájában rendszeresen résztvevőknek lehetőséget biztosítson propa­gandista munkájuk során szerzett tapasztalatok összege­zésére, valamint az oktatásban az évek alatt kialakított és be­vált, jó módszerek feltárására, összefoglalására. A pályázó a dolgozatában, tanulmányában a tagság és a tisztségviselői oktatás tartal­mi, módszertani kérdéseiben elért eredményeket, az okta­tás hatékonyságának vizsgála­tában tapasztaltakat vagy egyéb oktatással összefüggő kérdést dolgozhat ki. Témaja­vaslatot mellékelünk, de a ja­vasolt témáktól eltérő tartal­mú pályázat is beküldhető. Pályázni lehet minden olyan dolgozattal, tanulmánnyal, amely segít feltárni az oktatás eddigi eredményeit, elősegíti a szakszervezeti oktatás haté­konyságának további fokozá­sát. Csak olyan pályaműveket kérünk beküldeni, amely cikk vagy tanulmány formájában még önállóan nem jelent meg. Egy nálváró több tanulmányt is beküldhet. A pályázatok terjedelme 10—15 gépelt oldal legyen, ki­egészítve táblázatokkal, alkal­mazott szemléltetéssel, erede­ti dokumentumokkal. A pályázat jeligés, jeligével ellátva kell a dolgozatot be­küldeni. A dolgozat mellékle­tenként zárt borítékban, a pá­lyázók nevüket, címüket és foglalkozásukat csatolják. A pályaművek beküldési határideje: 1978. október 30.­­A beküldött pályázatokat szakértői bizottság értékeli és rangsorolja. A pályázatok díjazása: I. díj 5000,— Ft, II. díj 3000,— Ft (kiadásra kerül 3 második díj). III. díj 2000,— Ft (kiadás­ra kerül 5 harmadik díj). IV. díj 1000,—Ft (kiadásra kerül 6 negyedik díj). A bíráló bizottság a pálya­művek értékelésénél a témák kifejtésének szintje alapján azonban egy-egy díjat meg­oszthat vagy a díjfokozatok megváltoztatására is javasla­tot tehet. A pályázatokat a SZOT Kul­turális, Agitációs­ és Propa­ganda Osztálya címére (1415. Budapest, VI., Dózsa Gy. u. 84­ b.) kérjük beküldeni. Ünnepélyes eredményhirde­tés 1978. december 20-ig. A díjazott pályaművek megje­lentetési jogát az osztály fenn­tartja magának. A megjelent művekért külön szerzői hono­ráriumot fizetünk. SZOT Kulturális Agitációs és Propaganda osztály Szocialista brigádok vetélkedője az Északmagyarországi Vegyiművekben HOGYAN BIZTOSÍTHATÓ A MŰVELŐDÉSI HÁZ ESZ­KÖZEIVEL a folyamatos mű­velődés, az önművelésre neve­lés? Mi az a forma, amely nem­ iskolai módszerekkel ér el ha­tásfokában hasonló ered­ményt? Hogyan aktivizálhatók a szocialista brigádok a per­manens művelődésre? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ az 1978. évi munkaterv készí­tésének időszakában. Elsődleges­­célunk egy olyan komplex módszer kikísérlete­zése volt, melynek segítségé­vel nagy közönségbázisra tá­maszkodva dolgoztuk ki a fo­lyamatos művelődés modelljét Számtalan jó példa ígérke­zett más megyék, más művelő­dési intézmények gyakorlatá­ból is. Mi a Hajdú-Bihar me­gyei Művelődési Központ komplex művelődési modellje mellett döntöttünk, természe­tesen átformálva a helyi adott­ságokra. Formailag ez a módszer egy vetélkedő sorozat, de tartalmá­ban sokkal többet adó isme­retszerzési folyamat. József Attila Ars poetica című versé­nek egy mondatát — „Minden- Géggel mérd magad” — válasz­tottuk vetélkedőnk mottójá­nak, jelezve ezzel is az átfogó ismeretszerzésre, -nyújtásra törekvést, öt komplex téma­kört jelöltünk meg. A politikai témakörben ez évben szerepel a közelmúlt (1977/78) külpoliti­kai eseményei, belpolitikánk utolsó 10 éve és az évforduló tiszteletére az Őszirózsás For­radalom előzményei, követ­kezményei. MŰVÉSZETI TÉMAKÖRT AZ IRODALOMBAN a szocia­lista realizmus, legnagyobb al­kotóink néhány műve, képző­­művészetben az ókor művésze­te, filmművészetben Fábri Zol­tán néhány filmje és a mai magyar filmművészet, zenében Bach, Beethoven, Vivaldi leg­ismertebb művei alkotják. Helyismereti, honismereti kérdéseken belül szűkebb föld­rajzi környezetünk. Borsod- Abaúj-Zemplén megye törté­nelme, földrajza, gazdasági élete, munkásmozgalmi hagyo­mányai szerepelnek. Bevezetés a természet birodalmába című témakörökben a csillagászati és biológiai résztvevők. A vál­lalati kollektív szerződés a szakszervezet, párt, KISZ cél­jai, feladatai, az alkotmány, a legfontosabb törvényekkel való megismerkedés a feladat a szocialista demokrácia — ál­lampolgári ismeretek a téma­körön belül. Ez a felsorolás is­ érzékelteti, hogy komoly feladat elé állí­tottuk a jelentkező szocialista brigádokat. Az egyes témakörökre való felkészítés jelenti lényegében a komplex ismeretszerző, ön­művelő foyamatot. A VÁROSI, MEGYEI KERE­TEKBEN már évek óta mű­ködő, jól bevált formát most vállalati közösségekre alapoz­zuk. Ez a komplex művelődési folyamat feltételezi a hosszabb időn keresztül tartó aktív mű­velődést, ezért több évre ter­vezzük, fokozatos, egymásra épülő tematikával. A brigádok felkészülésének alapformája a szak- és ismeretterjesztő iro­dalom, de ennél is jelentősebb­­nek tartjuk a rendszeres isme­retterjesztő előadások hallga­tását, kiránduláson, színház-, film-, múzeumlátogatásokon való részvételt 1978. február 1-én kibocsá­tott felhívásunkra 33 szocialis­ta brigád és 3 KISZ-alapszer­­vezet jelentkezett összesen több mint 250 fővel. Átlag 1—1 cso­port 7—8 főből áll. A jelent­kező csoportokból 20 brigád és 2 KISZ-alapszervezet fizikai állományú. A vetélkedősorozat éves te­matikáját három időszakra osztottuk. Egy-egy időszak ve­télkedővel zárul. Az elő- és középdöntőben minden jelent­kező csapat, a döntőben a leg­jobb 10 csapat vesz részt. AZ ELSŐ NEGYEDÉV TA­PASZTALATA alapján a kö­vetkező állapítható meg: a versenyző csapatok túlnyomó része komolyan veszi a vetél­kedőt, időt, energiát nem saj­nálva készül a megadott téma­körökből; a brigádok jó részé­nek az illetékes gazdasági ve­zető — jó értelemben presz­tízs­kérdést csinál a brigádja minél eredményesebb szerep­léséből: a versenyző csapat, amely az esetek nagy részé­ben a brigád felét vagy há­romnegyedét jelenti, a vetél­kedő segítségével jól alakítja ki közösségi művelődését, a vetélkedőre való felkészülés, versenyzés alakítja a brigád közösségét is. A vetélkedősorozat előkészí­tésében, a felkészítő foglalko­zásokon a megyei legjobb szakemberek vesznek részt (pl. a helyismereti témakörben a megyei múzeum igazgatóhe­lyettese a segítőnk). Már ed­dig is sok segítséget kaptunk a megyei TIT-szervezettől is. Koncepciónk lehet, hogy vi­tára fog serkenteni. Mint min­den formának ennek is meg­vannak a maga problémái, előnytelen oldalai, de meggyő­ződésünk, hogy formánk haté­kony lehet, aminek alapfelté­tele a gondos, körültekintő előkészítés és lebonyolítás, a felkeltett művelődési igény ki­­erés­ítés. BÍZUNK BENNE, HOGY A TANULÁS E FORMÁJÁT­ má­­sutt is kipróbálják, és a gya­korlatban bizonyosodhatnak meg az eredményekről. Műhelybizottságok szerepe a munkahelyi demokrácia erősítésében Szakszervezeti bizottságunk­nak. Az üzemvezetők havon­­megtett mindent annak érdé­­t a szocialista brigádvezetői ér­kében, hogy az új szakszer­­tekezletet tartanak, aholmán­vezeti jog- és hatáskört ügy a műhelybizottsági tagokkal, mint a szakszervezeti bizalmi­akkal megértesse. Második legnagyobb feladatunk volt en­nek következtében az üzemi demokráciát lebontani üzemi- és műhely szintre. Műhelybizottságunkon belül a legtöbb feladatot az üzemi demokrácia fejlesztése érdeké­ben a szakszervezeti bizalmi­ak, részjegyes bizalmiak és a szocialista brigádvezetők kap­ták. Az I-es műhelybizottság te­rületéhez különböző termelő és kiszolgáló üzemek tartóz­kahelyi, illetve termelési kér­déseket vitatnak meg. A műhelybizottsági titkárok rendszeresen részt vesznek a termelési tanácskozást meg­előző műszaki konferenciákon. Az ott elhangzott napirendi pontokat ismertetik a bizal­miakkal, így mód és lehetőség nyílik arra, hogy a tárgyalás­ra kerülő anyagot a csoport­jukkal kellőképpen meg tud­ják vitatni és a termelési ta­nácskozáson érdemben tudnak hozzászólni. A munkahelyi demokrácia széleskörű kiterjesztését je­lentette a szakszervezeti bizal­miak jogkörének bővítése. A bérezési, jutalmazási, üdülési, segélyezési és egyéb kérdések­ben való egyetértési jog nö­velte a bizalmiak aktivitását és felelősségérzetét. Annak érdekében, hogy a legalapve­tőbb bérpolitikai, munkajogi kérdésekkel tisztába legyenek, a műhelybizottsági tagok és bizalmiak részére tanfolyamot szerveztünk. A bizalmi jogkör gyakorlása terén még csak a kezdeti lé­péseket tettük meg, de nagy előrehaladást jelentett, hogy a gazdasági vezetők megértet­ték, hogy a bizalmiak részé­ről történő javaslatok, véle­mények elősegítik a döntések megalapozottságát és végre­hajtását. A jövőben a műhelybizott­ság részéről javítani kell a bi­zalmiak munkájának irányítá­sát, rajtuk keresztül az in­formáció kétirányú áramlását és a dolgozók mozgósítását az aktuális termelési, politikai feladatok végrehajtására. Magyar Ilászlóné Taurus Műszaki Gumigyár 44 millió forint tűzkárokra Az elmúlt évben 17 ezer la­­kástűzzel kapcsolatos kárra 44 millió forintot fizetett ki az Állami Biztosító. 1974 óta át­lagosan, évente 15—18 ezer la­­kástüzet jelentenek be ország­szerte. Az Emberek, hogyha tüzet vagy tűzveszélyt észlelnek, ha­ladéktalanul értesíteniük kell a tűzoltókat, abban viszont már bizonytalanok, hogy mit kell közölniük. Többször előfordult már, hogy a riasztók elemi dolgok­ról feledkeznek meg. Nem tudják például azt, hogy ha nincs közelben telefon, posta­­hivatal, igénybe vehetik pél­dául a tanács vagy éppen a körzeti megbízott rendőr ké­szülékét is. Egyébként a posta tűzjelzés esetén azonnal kap­csol, s mindez a hívónak pén­zébe sem kerül. Mit kell tehát közölni a tűz­oltókkal? Mindenekelőtt a tűz pontos helyét, azután azt, hogy a lángok kit vagy mit veszé­lyeztetnek, és természetesen azt, hogy mi ég. Helyes, ha a telefonáló bemondja a nevét és azt a telefonszámot, ame­lyikről beszélt. Erre azért van szükség, hogy a bejelentő utó­lag, esetleg kiegészítő kérdé­sekre is válaszolhasson, ha er­re szükség van. Egyébként a tűzoltóságról szóló BM rende­let — ezt igen kevesen isme­rik — előírja azt is, hogy azo­kat a tűzeseteket is be kell je­lenteni, amelyek eloltásában a tűzoltók nem vettek részt! A tűzesetek biztosítási vo­natkozásairól annyit, hogy az ilyen jellegű károkat 48 órán belül kell jelenteni az Állami Biztosító lakóhely szerint ille­tékes igazgatóságnál, fiókjá­nál, kirendeltségén, az ott kap­ható formanyomtatványon vagy­­levelezőlapon. A biztosí­tó csak akkor rendezheti eze­ket a károkat, ha a tűzvédelmi hatóság az esetről vizsgálati jegyzőkönyv-kivonatot adott­­ki. VEGYIPARI DOLGOZÓ .

Next