Vegyipari Dolgozó, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Dr. Simon Pál beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Intézkedések a tervezés szerves részét képezik. A szabályozórendszer jóléti, kulturális alap képzését tet­te lehetővé. A pénzeszkö­zökkel való gazdálkodás is új feladatokat kapott ezen a területen, mivel a szociál­politikai tervekben megfo­galmazott célkitűzések meg­valósulása feltételezi az eredményes gazdálkodást. A tárca vállalatainál a biztonságtechnika helyzetét is jellemző műszaki színvo­nal az elmúlt időszakban jelentősen növekedett. A korszerű gépek, berendezé­sek termelésbe állítása azonban új veszélyforráso­kat is jelent. Fel szeretném hívni a munkavédelmi szervezetek figyelmét arra, hogy elmé­leti és gyakorlati képzéssel fokozott gondot fordítsanak ezen veszélyforrások kikü­szöbölésére. A baleset- és munkavé­delemmel kapcsolatban nem engedhetünk meg semmi­lyen meggondolás alapján lazításokat. Bár ez évben a baleseti helyzet kedve­zőbben alakult a múlt évi­nél, a halálos balesetek szá­ma 25-ről 3-ra csökkent. A továbbiakban is elsőrendű fontosságúnak tartom az életvédelmi tevékenységet. A munkav­édelmi tevé­kenységgel kapcsolatos új szabályozórendszer eredmé­nyes bevezetésének biztosí­téka a vegyipari vállala­toknál az, hogy a munka­­védelmi vezetők 54 százalé­Tisztelt Központi Veze­tőség! Egyetértünk a Simon elvtárs által mondottak­kal, amelyeket a­­gazdál­­kodással a szociálpolitiká­val és a biztonságtechniká­val kapcsolatban előadói beszédében megjelölt. Az 1981. évi tervezési irányelveket és a tervvel kapcsolatos szakszerveze­ti állásfoglalást elnöksé­günk december 3-án beha­tóan elemezte,, megvitatta és véleményét e szóbeli kiegészítéssel együtt ajánl­ja a tisztelt központi ve­zetőség elé vitára bocsá­tani. A központi vezetőségi ülés célja, hogy állást fog­laljon a vállalatok 1981. évi összesítő tervirányel­vei, előirányzatai mellett és meghatározza a szak­­szervezeti szervek számá­ra az 1981-es évben a gaz­daságépítő munka felada­tait. Az elnökség egyetértett abban, hogy az irányel­vekben megfogalmazott feladatok a népgazdasági tervvel összhangban van­nak, mert biztosítják a fo­lyamatos termelést, a nép­gazdaság egyensúlyi hely­zetének javítását, ame­k a felsőfokú szakmai vég­zettséggel rendelkezik. Az elmúlt években be­következett sajnálatos rob­banóipari baleseteket köve­tően bevezettük a vállalati igazgatók miniszterhelyette­seknél történő beszámolta­tását is. A balesetmentes termelés feltétele a meg­felelő műszaki színvonalú, biztonságos üzemekben a technológiai fegyelem be­tartása. A tárca munkavédelmi területen elért eredményei­ben része van a VDSZ ille­tékes munkatársainak és ezért köszönetemet fejezem ki e helyen is. Az 1981. évi terv a VI. ötéves terv megalapozott indítását célozza. A­­ köz­ponti vezetőségi ülés részt­vevői az előterjesztésből láthatják, hogy a terv re­­lyét a vegyiparnak telje­síteni kell; segítik és ösz­tönzik a termelés haté­konyságát és a nemzetkö­zi versenyképesség fokozá­sát ; hangsúlyozzák az anyag- és energiatakaré­kosság fontosságát; bizto­síthatják a termelés és ha­tékonyság függvényében a bérjövedelem 4 százalékos növekedését. Ennek meg­alapozottságáról később még szólni fogok; szinten tartható (ha a tervszámok megvalósulnak) a szociá­lis ellátottság; a bizton­ságos munkavégzés köve­telményeit kielégítik és a munkakörülmények javí­tására is lehetőséget ad­nak. Részvétel a tervezésben Az elnökség ugyanak­kor felhívta a figyelmet, hogy a tervek kialakításá­ban való részvételt, a terv­célok megvalósítását szak­­szervezetünk, szakszer­vezeti bizottságaink ép­pen úgy, mint eddig, ki­emelt feladatként kezel­jék. Kongresszusi határoza­tainkkal összhangban gazdaságépítő tevékeny­ségünkben a kiemelt fel­adatok között szeretnénk kasan számol azzal, hogy a gazdálkodás extenzív té­nyezői kimerültek, az in­­tenzivitás fokozásában azon­ban még jelentős tartalé­kokkal rendelkezünk. Eh­hez természetesen összehan­golt, céltudatos munkára van szükség, s e munká­ban mind a vállalati önál­lóság növelése, mind az iparirányítás korszerűsíté­sében jelentkező eszközök igénybevétele nagy fontos­ságú. Az állami és a válla­lati élet minden szintjén a célkitűzések pontos megfo­galmazására, a végrehajtás anyagi eszközeinek és em­beri tényezőinek maximá­lis mozgósítására van szük­ség. Az iparirányítás korsze­rűsítése tovább növeli a vállalatok önállóságát és felelősségét. Ezt a szak­­szervezeti munka sajátos eszközeivel lényegesen be­folyásolhatja a mozgalom minden egyes résztvevője. Növekszik a felelősség a szakszervezeti munka min­den szintjén is. Kérem a központi vezető­séget, hogy az újonnan ala­kuló Ipari Minisztériumnak legalább olyan hatékony se­gítséget nyújtson feladatai­nak ellátásához, mint ami­lyet a Nehézipari Minisz­térium egész fennállása alatt állandóan kapott. Ezért a segítségért külön köszöne­tet mondok mind a közpon­ti vezetőségnek, mind a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezete nagy családjába tartozó összes dolgozónak. Köszönöm figyelmüket, ráirányítani a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelyek véleményünk szerint az eddig elért ered­ményekre, kezdeménye­zésekre alapozva, tovább javíthatják a szakszerve­zeti szervező munkát, a tervezés demokratizmu­sát,, a vállalati gazdasági tevékenység eredményes­ségét. A tervkészítés munká­lataiban, a tervcélok ki­alakításában a szakszer­vezeti bizottságok érvé­nyesítsék a hatékony gaz­dálkodás célkitűzéseit és legyenek figyelemmel a népgazdasági elvárások biztosítására, ahogyan a vállalati kollektíva teher­bíró képességére is. Ne fogadjanak el olyan ter­veket, amelyek nem tar­talmazzák világosan az elérendő célokat és a dol­gozók, a tagság jövedelmi, szociális stb. viszonyait. Nemcsak elvben, hanem gyakorlatban is érvényesí­teni kell, hogy a bizalmi testület kutassa a még ho­mályos vállalati tervet és átdolgozásra javasolja. Egy ilyen álláspontnak is van mozgósító hatása a vezetésre, a tennivalók­ban pedig a beosztottak körében is. Azt is mondjuk, hogy amikor a tervelőirányza­tok tartalmazzák mind­azokat a célkitűzéseket, amelyekre szükség van és tudja mindenki, hogy nagy erőfeszítések árán ugyan, de az abban foglaltakat meg lehet valósítani, ak­kor bátor politikai állás­­foglalásra van szükség, hogy a szakszervezeti tes­tületek elfogadtassák és szervezzék a dolgozókat a hatékony munkára. Rugalmas vállalásokat A gazdaságpolitikai fel­adatok megvalósítása so­rán a jövőben sem nél­külözhető a vállalati kol­lektívák cselekvő­készsé­ge, a szocialista munka­­verseny-mozgalom. A munkaverseny szerve­zésében előbbre lépni csak úgy tudunk, ha az a tar­talékok feltárására irá­nyul és rugalmasan alkal­mazkodik a változó körül­ményekhez. Az MSZMP XII. kong­resszusának és hazánk fel­­szabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére kezde­ményezett verseny során tapasztalt jó kezdeménye­zéseket tovább kell alkal­mazni, támogatni kell el­sősorban a szocialista bri­gádmozgalmat. Használ­juk fel a kitüntetések át­adását a kongresszusi ver­seny kezdeményezései­nek továbbvitelére. A gazdasági vezetőkkel szemben igényként kell támasztani a vállalásokhoz szükséges közérthető aján­lások kidolgozását, a vál­lalások zsűrizését és a végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosítását. Meg kell szervezni a vál­lalások rendszeres felül­vizsgálatát és az indokolt korrekciókat ugyancsak zsűrizés útján, el kell vé­gezni. (Nitrokémia Ipar­telepek, Borsodi Vegyi Kombinát, Bakonyi Bau­xit, V­EGY­ÉPSZER.) Keretszerű vállalások bevezetését is kipró­bált lehetőségként ajánl­juk a verseny rugalmas­ságának megvalósítására. (TAURUS stb.) Rugalmas vállalások voltak: Kőbá­nyai Gyógyszer, Észak­magyarországi Vegyimű­vek, Tiszai Vegyi Kombi­nát. Mennyiségi vállalásra is lehet, illetve kell javasla­tokat tenni, természetesen csak ott, ahol a termék értékesítésére a feltételek adottak és főként dollár­­exportunkat és szocialista exportunkat javítja. Nagy szükségét látjuk az anyag- és energiatakarékosság­ra történő vállalásoknak. Csökkenteni kell a ver­sennyel kapcsolatos admi­nisztrációt. Kongresszu­sunk a munkaverseny szervezésében tapasztalt kezdeményezéseket jónak ítélte meg, azonban szót kell ejtenünk arról, hogy a vállalások zsűrizése és az előbb említett keret­szerű vállalások, illetve a vállalások rugalmasságá­ra, célszerűségére és konkrétságára való törek­vések, módszerek nem ter­jedtek el vállalatainknál a kívánt mértékben, pedig azt szeretnénk, hogy azok­ mihamarabb általánossá váljanak. Tekintettel arra, hogy az állami nagyberuházások helyett a jövőben a válla­lati beruházások, gyorsan megtérülő fejlesztések és rekonstrukciók kerülnek előtérbe, felhívjuk a szak­­szervezeti bizottságok fi­gyelmét, hogy főképpen azokat támogassák, ame­lyek a külgazdasági haté­konyságot javítják, vagy importkiváltást céloznak és messzemenő takarékos­ságot biztosítanak anyag- és energiafelhasználás te­kintetében. Az elhatáro­zott döntések megvalósítá­sa, hogy rá kell ezekre a területekre is irányítani a munka verseny-vállalá­sok szervezését. Segíteni szükséges a termékszerke­zet változtatását, korsze­rűsítését célzó intézkedése­ket, hogy azok minél gyorsabban, valósuljanak meg. A mítszáiak, közgazdászok bevonásával Ezekhez véleményünk szerint olyan minőségi munkára van szükség, amelyekhez célszerű meg­nyerni a műszaki, gazda­sági szakemberek segítő­készségét­­nemcsak véle­ményezésre, hanem olyan kezdeményezésekre, ame­lyek segítik a szakszerve­zeti testületeket a legjobb döntések meghozatalára. Ezen túlmenően mun­kálkodni kell a vállalati szakszervezeti bizottsá­goknak a gazdasági veze­tőkkel közösen azon, hogy olyan legyen a légkör a vállalatoknál, amelyben jobban mozgósítani lehet a műszaki-közgazdász értelmiséget a vállalati tervcélok kialakításában való részvételre, a beru­házások, műszaki fejlesz­tések, rekonstrukciók, importkiváltás, anyag- és energiatakarékossági el­képzelések, jobb műszaki megoldások kidolgozásá­ra. Mind jobban be kell vonni őket a munkaver­­seny-mozgalomba, hogy itt is adjanak javaslato­kat a jobb műszaki, gaz­dasági megoldásokra, a tartalékok feltárására és a munkaverseny-mozga­­lom megújításában vállal­janak nagyobb szerepet. Úgy gondoljuk, hogy si­kerre vezetne a műsza­kiak, közgazdászok kö­rében és mozgósításában, ha tevékenységüket az eddigieknél jobban elis­mernék politikai, , erkölcsi, szakmai és tegyük hozzá, anyagi téren. Nagyobb fi­gyelemmel az ilyen lég­kört is meg lehet teremte­ni. Az anyag tartalmazza, hogy a vállalások értéke­lése néha késve, „kipipá­­lással” történt és kevés eredményt értünk el az anyagi elismerés — pré­mium, jutalom — és a munkaverseny összhang­jában. Az a kérésünk, hogy a szakszervezeti bizottsá­gok és a vállalati veze­tők teremtsék meg a fel­tételeket ahhoz, hogy a vállalások teljesítése után azonnal történjen meg az értékelés és az elismerés a nagyobb húzóerő érdeké­ben. Javasoljuk azt, hogy a termelésirányítók fel­adatköréhez legyen kap­csolva a vállalások mun­kahelyekre, munkakörre történő irányítása és a zsű­rizésben való részvétel. A bérfejlesztés lehetőségei A szocialista brigádok, brigádvezetők kezdemé­nyezéseikkel segítsék a zsűrizést és a saját mun­katerületükre lebontott feladatok végrehajtásá­ban legyenek igényesek és következetesek. Segítsék a jó módszerek, kezdemé­nyezések elterjesztését. Az irányelvekben a vegyipar 4 százalékos ter­melésnövekedésével szá­molunk 1931-ben. A ter­melékenységet a vegy­iparban a népgazdasági terv által az iparra meg­határozott 4,5 százaléknál nagyobb mértékben kell növelni, 1,5 százalékos lét­számcsökkenés mellett. Ezen belül egyes ágazatok termelésnövekedése jó­val nagyobb. E feltételek felhívják a figyelmet az okosabb, cél­szerűbb létszám-gazdál­kodásra és a munkafegye­lem minden területen tör­ténő megerősítésére. Ismereteink szerint a gazdasági szabályozók vál­toztatását 1981-ben nem tervezi a kormány. A bér- és keresetszabá­lyozási rendszer 1981-re vonatkozó szabályozása a bérek alakulásának a ter­vezett keretek között tar­tását célozza. A bér- és keresetszabá­­lyozási rendszer általános mértékei (a bérszorzó, a bértömeg, illetve bérszín­vonal-emelés mértékének lehetőségei) nem változ­nak és a létszámcsökken­tésből eredő bérmegtaka­rítást a vállalatok ezentúl 3 százalékos bérszínvonal­emelésre használhatják fel. 1981-ben életbe lép az a szabály, hogy a követ­kező (pl. 1982) év béreme­lési lehetőségei terhére 2 százalékos bérszínvonal­emelést előre lehet hozni, ha egyébként eleget tud tenni a vállalat a mérsé­kelt bérfizetési kötelezett­ségének. Ezt a megoldást nem javasoljuk. Az alapelvek nem vál­toznak, a módosítás azo­kat a vállalatokat érinti, amelyek 1980-ban vagy a megelőző években tartalé­koltak. Abból csak kb. harmadrésze kerülhet fel­­használásra, azaz 15 szá­­zalékig lehet az évi bér­­fejlesztés figyelembevé­telével tartalékot átvinni a következő évekre. 1980- ban 1 százalékot lehetett tartalékból felhasználni. 1981-től az évi bérfejlesz­tésen túl 3 százalékos bér­színvonal-emelés valósít­ható meg az így képzett tartalékból. Ez a módosí­tás növeli a vállalatok bér­­politizálási lehetőségeit. Azt feltétlenül megkíván­juk, hogy a vállalatok dol­gozzák ki bérpolitikai koncepcióikat a tervekkel összhangban. A vegyiparban az átla­gos bérfejlesztési lehető­ség 4 százalék, amely a bérfejlesztési mutató ter­vezett növekedésétől, a hatékonysági javulástól és a felhasználható bér­tartalékoktól függően 2— 9 százalék között szóród­hat. Itt megjegyzem, hogy ez csak a tervszámok tel­jesítése esetén valósulhat meg. Megalapozottsága a tervek függvénye. Molnár Károly tájékoztatója 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ A végzett munka szerint Egyetértünk az irányel­vekben foglaltakkal, hogy az elvégzett munka sze­rinti bérezés differenciál­tabb elvei következetesen érvényesüljenek. Azzal is egyetérthetünk, hogy alap­bérben kell kifejezésre juttatni a szakképzettség és a munkakör szerinti különbségeket. A mozgó­bér pedig­­ a hatékonyabb munkát ösztönözze a munkakörökön belül, az egyes emberek által nyúj­tott teljesítmény differen­ciálásának anyagi eszköze legyen. A szakszervezeti bizott­ságok törekedjenek arra, hogy a tervben elfogadott bérfejlesztés alapbérre szánt összegét az év ele­jén adják ki, a mozgóbért ne spórolják össze, hogy szűnjön meg (ami az idén is előfordult) az év végi maradék érdem nélküli ki­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next