Vegyipari Dolgozó, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Az elmúlt év várható eredményeiről, az 1982-re tervezett feladatokról (Folytatás a 2. oldalról) megoldásáért mit kapnak és azt később ne faragják le. Az újítómozigralmat a tervcélok és a munkaverseny szolgálatába kell állítani. A közelmúltban megjelent rendeletmódosítás újabb lehetőséget ad, mert a kifizetendő díjat nem terheli a progresszív adózás és újra be lehet vonni a közreműködőket. A gazdasági szabályozók néhány nagyvállalatunk nyereségét befolyásolják, de alaphiányos vállalatunk a jelzések alapján nem lesz. Az ismert módosítások megkövetelik a nyíltabb vállalati bérpolitikai tervezést. A szakszervezeti bizottságok támasszanak igényt a gazdasági vezetéssel szemben olyan bérezési elvek, módszerek kidolgozására, amelyeknek alapján a differenciálás elvei érvényesülnek, javítják a belső bérarányokat, segítik a végtermékre orientált bérezés jobb alkalmazását. A pályázatok készítését továbbra is jónak tartjuk. Az alapbér és mozgóbér arányának megválasztását most sem kívánjuk központilag meghatározni. A vállalati gazdasági vezetés és a vele partner szakszervezeti testületek politikai érettségében bízunk, azt azonban nem javasoljuk, hogy a mozgóbért összegyűjtsék év végére. A bérek kiadására vonatkozóan az elnökség véleménye, hogy ahol a források biztosítottak, amikor az eredmények már ismertek és biztosítékuk megvan, ott adják ki az első negyedévben. A termelési, gazdálkodási tervekkel egy időben el kell készíteni a szociálpolitikai célkitűzéseket tartalmazó terveket is. Állásfoglalásunk az, hogy a munkások szociális ellátásának megőrzésére a munkahelyi közérzet javítása végett átgondolt terveket kell készíteni. Mindanynyiunk előtt ismeretes azonban, hogy a források szűkülnek, ezért továbbra is az ésszerű sorolás legyen a meghatározó. A munkavédelemmel kapcsolatos tevékenység megítélésénél egy biztos: kitartásunk a korábbi elhatározásnál, amely szerint a munkahelyek egészségügyi és a biztonságos munkakörülményeihez szükséges összegek csökkentését nem engedhetjük meg. Folytatni kell a műszeres felmérésre alapozott munkavédelmi tervek és a munkavédelmi vállalati szabályok készítését. Ebben az évben sor került vállalataink többségénél az ötnapos munkahét bevezetésére. Bár nem minden gond nélkül, és nem mindenütt az első nekifutásra. Az ötnapos munkahét bevezetésével általában elégedettek a dolgozók. Az átállás a kezdeti nehézségek ellenére jó politikai hangulatot eredményezett, azonban felvetik, hogy most már a vegyipar ilyen irányú előnye elvész, illetve nagyon kevésre zsugorodik. Ez igaz, és az a véleményünk, hogy javaslatokat kell kidolgoznunk széles körű véleménykérés alapján arra az esetre, amikor a népgazdasági helyzet megengedi, hogy előre léphessünk. Hangsúlyozzuk és felhívjuk a figyelmet arra, hogy korábbi felfogásunkat továbbra is fenntartjuk: a csökkenő létszám és a termékszerkezet-váltás során figyeljenek a dolgozók a teherbíró képességére és az előálló új helyzetben is a munkásokkal, dolgozókkal való bánásmódban igényeljék a szakszervezeti bizottságok a jogi és emberi tényezők összhangját. Az érdekvédelem két oldala Az érdekvédelmi feladatok középpontjában a kiemelt teendőként mindenekelőtt a gazdaságsegítő munka áll. A központi vezetőség apparátusát, a vállalati aktívákat is erre akarjuk ráhangolni. Munkájukon keresztül el akarjuk érni, hogy a vegyipari dolgozókat mozgósítsuk a népgazdasági tervcélok vállalati megvalósítására. Ezt úgy akarjuk végezni, hogy az érdekvédelem is legyen meg, tudva, hogy annak alapját a gazdasági eredmények teremtik meg. A jövő évi tervkészítéssel kapcsolatban kiemelt feladatnak tekintjük, hogy a tervezés, a terv elfogadása, egyes fejezeteinek jóváhagyása a legdemokratikusabb körülmények között történjen. Az üzemi demokrácia fórumain csak akkor tárgyalják meg, ha annak üzemekre, csoportokra lebontott részeit a csoport-,jukban ismertették, és a véleményükkel kiegészítették. Tudjuk, hogy ez a munka igényesebb, de azt is tudjuk, hogy millió forintokban térül meg. Az 1982. évi népgazdasági terv céljai világosak. Eredményes megvalósításukhoz arra van szükség, hogy a vállalatok a célokkal összhangban, a helyi szakszervezeti szervekkel együttműködve, a dolgozók egyetértését és támogatását megnyerve alakítsák ki a jövő évi terveiket. Teremtsék meg a feltételeit annak, hogy a dolgozók jó irányú kezdeményezései elsősorban a gazdálkodás minőségi követelményeit, az energia- és anyagtakarékosságot, a jövedelmező export fokozását, a vállalatok közötti együttműködést elősegítő törekvések zöld utat kapjanak. Az előterjesztést követően megkezdődött a vita. A tanácskozás vitája Balogh Mihály, a Veszprém megyei pártbizottság titkára. Az anyagot áttanulmányozva, a két kiegészítést meghallgatva Veszprém megye vegyiparának tapasztalatai mindenben alátámasztják azokat a megállapításokat, amelyek a tanácskozáson elhangzottak. Elmondható, hogy Veszprém megyében a vállalatok tervezésben kifejtett munkáját jónak értékeltük, mert minden eddiginél jobban tükrözi a népgazdasági szándékot, akaratot. A másik tapasztalat, hogy a vállalati tervek rugalmasabbak, keretjellegűbbek, mint eddig, és a vállalat stratégiai céljai is jobban tükröződnek a tervekben. Egy-egy vállalat sajátosságát, a konkrét célokat a tervekben jobban megfogalmazzák. Néhány munka- és üzemszervezési betegség azonban még fennáll. Ezzel együtt a vállalatok gazdálkodó kényszerűsége, a termelési szerkezet javítása jobban kirajzolódik. A beruházások mintegy 80%-a vagy exportbővítő, vagy import kiváltó beruházás. Azonban az importkiváltás közel sem áll olyan szinten, mint az export. A vállalatok nincsenek érdekeltté téve az import kiváltásban. Szocialista relációban a szállítási készség, a minőség sokkal nagyobb munkát ad a vezetésnek. Úgy látjuk nagy előrelépés volt. Vállalataink minden eddiginél nagyobb súlyt fektetnek a piaci és ármunkára. Régi szándék, hogy nagyobb információs lehetőségekkel bírjanak. Az ármunkában a vegyipar messze előbbre áll a többi ágazatnál, a vegyipari termékek 86%-a ma már kompetitív árrendszerben kerül értékesítésre. Ez néha jó, néha rossz. Pl. a növényvédő szerrel kapcsolatban a mezőgazdasági szándék mást mutat. A beruházásoknál öszszességében javult az előkészítettség. A kivitelezés időben, költségszinten valósul meg. Ma már valamennyi értekezleten szóba kerül — itt is Körtvélyes elvtárs és Molnár elvtárs is használta — a termeléssel kapcsolatban az a kifejezés, hogy „kell”. Ha életszínvonalpolitikai céljainkat teljesíteni akarjuk, akkor helyes ez a kelllati eredményünket 10 százalékkal csökkentik. Ez kedvezően hatással van a vállalati alapképzésre, a vállalati bérfejlesztésre is. Az 1982. évre érvényes bérszabályozási rendszer további hátrányt fog jelenteni. A magas jövedelmezőségi szintet nem egyenlíthetjük ki, mert a tartalékok feltárásával ezt a korábbi időszakban már elértük. A VI. ötéves tervben, 1,5-2 százalékos bérfejlesztési lehetőséget tudnánk elérni. Az 1981. évi júniusi testületi ülésen döntöttünk az 1982. évi 4-5 százalékos bérfejlesztésről, ezt kb. 50 százalékkal csökkenteni kell, ezt nehéz elfogadtatni a dolgozókkal. Nehéz, de ez nem jelenti azt, hogy nem teszünk meg mindent. Úgy érzem, hogy a TVK már eddig is bizonyított munkájával, és hozzájárult az életszínvonal növeléséhez. Falusi Zoltánné, Tiszai Vegyi Kombinát Az elmondottakból látjuk, hogy milyen feladatok állanak a vegyipari kollektívák előtt. A célok komplexen jelennek meg, ezek foglalkoztatnak bennünket. A termékszerkezet korszerűsítése nálunk is komoly feladat, ehhez tartozik a termelőeszközök és a munkaidő kihasználása. Erre ösztönözzük a kollektívákat és szocialista brigádokat. Növekedik a vállalati gazdálkodás hatékonysága is, ebben a hónapban készült el hosszú távú tervünk 1990-ig. A gazdasági szabályozók 1982. évi változásai, a VI. ötéves terv előirányzatai a nagyfokú takarékosság mellett is az 1982. évre érvényes 2,1 milliárd''válla- Sándor Jánosné, Székesfehérvári Könnyűfémmű. Az 1982. évi tervek készítésével kapcsolatos feladatokról szeretnék szólni. Az 1981. évi terveknél számításba vettük a világpiaci árcsökkenést, ami áraink további csökkenéséhez vezet. Áruértékesítésünk a tervezett 131 ezer tonna helyett, 108 ezer tonna! A tőkés export tervéhez viszonyítva jelentős lemaradása lesz: a 33 350 tonna tőkés áru értékesítési tervhez képest 11 ezer tonna valósul meg. A termelési kapacitások nem megfelelő kihasználása is rossz hatással van a dolgozókra. A belföldi értékesítés is a tervezett alatt marad. A vállalati létszám a termeléssel összhangban nem érte el a tervezettet. A vállalat lehetősége, az 1,5 százalékos bérszínvonalnövelés, saját erőből történt. Az 1982-ben befejeződő állami nagyberuházás beindulása kapcsán az új munkahelyeken a kb. 100 fős létszámnövekedés indokolt. 340 millió forint értékesítési növekedéssel számolunk. Vállalatunk a bértömeg-szabályozási rendszerbe tartozik. A jelenlegi ismereteink szerint összeállítottuk az 1982. évi tervet, az 1981. évi eredmény alapján bértömegcsökkenést kellett, hogy tartalmazzon, ez azonban nem következik be, mert keresni kell azokat a megoldásokat, amelyek e negatív hatásokat kiegyenlítik. A vállalat négyezer dolgozójának úgy kell dolgozni, hogy 1982-ben még nehezebb lesz és ezt a belső tartalékok feltárásával kell ellensúlyozni. Dajka Ferenc, a VDSZ főtitkára: A központi vezetőségi ülés referátumai, de személyes tapasztalataink alapján is nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy szakszervezetünk, szakszervezeti szerveink jelentős segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a vegyiparban ebben az esztendőben ilyen eredmények születtek. A bérek biztosításához, fejlesztéséhez szükséges forrásalapok megteremtése az emberek munkájával valósul meg. A vegyiparban a bérek — az alumíniumipar kivételével — a népgazdasági mértéknél — jobban nőttek. Az 1982. évi tervekkel kapcsolatban a szakszervezet ereje a politikai mozgósításban van, abban, hogy hogyan tudják az embereket meggyőzni, mozgósítani, lelkesíteni a terv célkitűzésének teljesítésére. Most minden tartalékunkat a jövő évi feladatok meghatározására, a nehézségek leküzdésére kell mozgósítani. A jövő évi tervről elmondhatjuk, hogy a terv ragaszkodik a párt XX. kongresszusának alapokmányához. Ezzel az irányvonallal egyetértünk, elfogadjuk és támogatjuk. Jelentősnek tartjuk, hogy a kormány a tervben az egyensúly javítását a felhalmozás oldaláról közelíti meg, nem az életszínvonal rovására akarja a célkitűzéseket megvalósítani. Politikailag azonban számolni kell azzal, hogyha a terv nem valósul meg, nem teljesül, akkor az életszínvonal terve sem teljesíthető. Mindenütt a realitások szem előtt tartásával kell kialakítani a teendőket, s ezt nem szabad mereven kezelni, hanem ha szükséges és kell, az év közbeni változtatásokat meg kell tenni. Ebben építeni kell az üzemi demokráciára, a dolgozók kezdeményezéseire és a szocialista munkaversenyt is célkitűzéseink teljesítése szolgálatába kell állítani . Vannak nehézségek és gondok a legtöbb vállalatnál. Komoly problémát jelent a szigorúbb szabályozás. Ezt azonban tudomásul kell vennünk, mert ennek az az egyetlen célja, hogy jobban kikényszerítse a vállalatoktól a gazdasági munka hatékonyságának javítását. Ezért a készülő tervek a szakszervezet közreműködésével olyanok legyenek, amelyek feltárják a tartalékokat, s a vegyiparban olyan tervek készüljenek, amelyek a névgazdasági előirányzatot túlhaladják. Látunk erre lehetőséget, látunk lehetőséget arra is, hogy „kihúzzuk” a meglevő tartalékokat, s ebben kell a szakszervezetnek — az üzemi demokrácia fórumait is igénybe véve — kezdeményezően fellépni. Nagyon jelentős, hogy a szakszervezeti tagsággal megismertessük a népgazdaság és a vegyipar tervcéljait, fogadtassuk el a tagsággal és működjenek közre a jobb tervek kialakításában. A szakszervezeti csoportokkal nyílt, őszinte párbeszédet folytassunk, azért, hogy a helyi lehetőségeket a legjobban ki tudjuk használni. Az emberek akkor dolgoznak jól, ha tudják konkrétan, hogy mit kell tenniük. Ebben tehetnek sokat a bizalmiak, a szakszervezeti csoportok, hogy a dolgozókat meggyőzve mozgósítsanak a feladatok megvalósítására. Végezetül a főtitkár javasolta, hogy a központi vezetőségi ülés fejezze ki elismerését és köszönetét a vegyiparban jól helytálló munkásoknak, dolgozókollektíváknak. Tamók Gyula, Borsodi Vegyi Kombinát: Az 1981-es év első negyedévében bekövetkezett árváltozások hatására olyan intézkedéseket kellett tenni vállalatunk vezetésének, mint például az acetilén alapú vinilkloridtermelés megszüntetése. Ez az intézkedés 220 dolgozónk munkahelyének megszüntetését is jelentette, vagyis az üzem leállításának nemcsak anyagi jellegű, hanem emberi vonzata is volt. Igyekeztünk, hogy minden ember végzettségének és gyakorlatának megfelelő munkahelyre kerüljön, mert azoknak az embereknek a legtöbbje pályakezdőként került vállalatunkhoz és a vállalatnak szüksége van jól képzett szakmunkásokra. Három munkahelyet ajánlottunk fel minden dolgozónknak. A körültekintő és személyre szóló előkészítés nyomán végrehajtott átszervezés eredményesen sikerült, dolgozóink is megtalálták a helyüket és számításukat az új munkahelyeken. A kieső vinilkloridot az NDK-val kötött árucsereszerződés alapján pvc-porért kapják cserébe. Ennek hatására 200 millió forinttal tudtuk csökkenteni az energiaárak emelkedéséből adódó többletköltségeket. Ez nagyon jelentős, hiszen a régi üzemek leállításával csaknem egy időben belépő új fejlesztések, a gyógyszer- és növényvédő szer intermedier gyártásának alapjait most rakjuk le, korszerűsítjük termékszerkezetünket. Ez igényli a nagy tapasztalatokkal rendelkező vegyipari szakmunkásokat. Más számos intézkedés született még a többletköltségek csökkentésére, így például a külföldi munkavállalás, szellemi export, ami szintén 100 milliós nagyságrendet tesz ki 1981-ben, de ugyancsak jelentős a mintegy 158 milliós anyag- és energiamegtakarítás is. Ez utóbbi főként a kollektíva összefogásának eredménye. (Folytatás a 4. oldalon) VEGYIPARI DOLGOZÓ .