Vegyipari Dolgozó, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Az elmúlt év várható eredményeiről, az 1982-re tervezett feladatokról (Folytatás a 2. oldalról) megoldásáért mit kapnak és azt később ne faragják le. Az újítómozigralmat a tervcélok és a munkaver­­seny szolgálatába kell állí­tani. A közelmúltban meg­jelent rendeletmódosítás újabb lehetőséget ad, mert a kifizetendő díjat nem terheli a progresszív adó­zás és újra be lehet vonni a közreműködőket. A gazdasági szabályozók néhány nagyvállalatunk nyereségét befolyásolják, de alaphiányos vállalatunk a jelzések alapján­ nem lesz. Az ismert módosítá­sok megkövetelik a nyíl­tabb vállalati bérpolitikai tervezést. A szakszervezeti bizottságok támasszanak igényt a gazdasági vezetés­sel szemben olyan bérezési elvek, módszerek kidolgo­zására, amelyeknek alap­ján a differenciálás elvei érvényesülnek, javítják a belső bérarányokat, segítik a végtermékre orientált bérezés jobb alkalmazását. A pályázatok készítését to­vábbra is jónak tartjuk. Az alapbér és mozgóbér arányának megválasztását most sem kívánjuk köz­pontilag meghatározni. A vállalati gazdasági vezetés és a vele partner szakszer­vezeti testületek politikai érettségében bízunk, azt azonban nem javasoljuk, hogy a mozgóbért össze­­gyűjtsék év végére. A bérek kiadására vo­natkozóan az elnökség vé­leménye, hogy ahol a for­rások biztosítottak, amikor az eredmények már ismer­tek és biztosítékuk meg­van, ott adják ki az első negyedévben. A termelési, gazdálko­dási tervekkel egy időben el kell készíteni a szociál­politikai célkitűzéseket tar­talmazó terveket is. Állás­­foglalásunk az, hogy a munkások szociális ellátá­sának megőrzésére a mun­kahelyi közérzet javítása végett átgondolt terveket kell készíteni. Mindany­­nyiunk előtt ismeretes azonban, hogy a források szűkülnek, ezért továbbra is az ésszerű sorolás le­gyen a meghatározó. A munkavédelemmel kapcsolatos tevékenység megítélésénél egy biztos: kitartásunk a korábbi el­határozásnál, amely szerint a munkahelyek egészség­­ügyi és a biztonságos mun­kakörülményeihez szüksé­ges összegek csökkentését nem engedhetjük meg. Folytatni kell a műszeres felmérésre alapozott mun­kavédelmi tervek és a munkavédelmi vállalati szabályok készítését. Ebben az évben sor ke­rült vállalataink többségé­nél az ötnapos munkahét bevezetésére. Bár nem minden gond nélkül, és nem mindenütt az első ne­kifutásra. Az ötnapos mun­kahét bevezetésével álta­lában elégedettek a dolgo­zók. Az átállás a kezdeti nehézségek ellenére jó po­litikai hangulatot eredmé­nyezett, azonban felvetik, hogy most már a vegyipar ilyen irányú előnye elvész, illetve nagyon kevésre zsu­gorodik. Ez igaz, és az a véleményünk, hogy javas­latokat kell kidolgoznunk széles körű véleménykérés alapján arra az esetre, amikor a népgazdasági helyzet megengedi, hogy előre léphessünk. Hangsúlyozzuk és felhív­juk a figyelmet arra, hogy korábbi felfogásunkat to­vábbra is fenntartjuk: a csökkenő létszám és a ter­mékszerkezet-váltás során figyeljenek a dolgozók a teherbíró képességére és az előálló új helyzetben is a munkásokkal, dolgozók­kal való bánásmódban igé­nyeljék a szakszervezeti bizottságok a jogi és em­beri tényezők összhangját. Az érdekvédelem két oldala Az érdekvédelmi felada­tok középpontjában a ki­emelt teendőként minde­­nekelőtt a gazdaságsegítő munka áll. A központi ve­zetőség apparátusát, a vál­lalati aktívákat is erre akarjuk ráhangolni. Mun­kájukon keresztül el akar­juk érni, hogy a vegyipari dolgozókat mozgósítsuk a népgazdasági tervcélok vállalati megvalósítására. Ezt úgy akarjuk végezni, hogy az érdekvédelem is legyen meg, tudva, hogy annak alapját a gazdasági eredmények teremtik meg. A jövő évi tervkészítés­sel kapcsolatban kiemelt feladatnak tekintjük, hogy a tervezés, a terv elfoga­dása, egyes fejezeteinek jó­váhagyása a legdemokra­tikusabb körülmények kö­zött történjen. Az üzemi demokrácia fórumain csak akkor tár­gyalják meg, ha annak üzemekre, csoportokra le­bontott részeit a csoport-,­jukban ismertették, és a véleményükkel kiegészítet­ték. Tudjuk, hogy ez a munka igényesebb, de azt is tudjuk, hogy millió fo­rintokban térül meg. Az 1982. évi népgazdasá­gi terv céljai világosak. Eredményes megvalósítá­sukhoz arra van szükség, hogy a vállalatok a célok­kal összhangban, a helyi szakszervezeti szervekkel együttműködve, a dolgozók egyetértését és támogatását megnyerve alakítsák ki a jövő évi terveiket. Teremt­sék meg a feltételeit an­nak, hogy a dolgozók jó irányú kezdeményezései el­sősorban a gazdálkodás minőségi követelményeit, az energia- és anyagtaka­rékosságot, a jövedelmező export fokozását, a válla­latok közötti együttműkö­dést elősegítő törekvések zöld utat kapjanak. Az előterjesztést köve­tően megkezdődött a vita. A tanácskozás vitája Balogh Mihály, a Veszprém megyei pártbizottság titkára. Az anyagot áttanulmá­nyozva, a két kiegészítést meghallgatva Veszprém megye vegyiparának ta­pasztalatai mindenben alátámasztják azokat a megállapításokat, amelyek a tanácskozáson elhang­zottak. Elmondható, hogy Veszprém megyében a vállalatok tervezésben ki­fejtett munkáját jónak ér­tékeltük, mert minden ed­diginél jobban tükrözi a népgazdasági szándékot, akaratot. A másik tapasz­talat, hogy a vállalati ter­vek rugalmasabbak, keret­­j­ellegűbbek, mint eddig, és a vállalat stratégiai cél­jai is jobban tükröződnek a tervekben. Egy-egy vál­lalat sajátosságát, a konk­rét célokat a tervekben jobban megfogalmazzák. Néhány munka- és üzemszervezési betegség azonban még fennáll. Ez­zel együtt a vállalatok gazdálkodó kényszerűsége, a termelési szerkezet javí­tása jobban kirajzolódik. A beruházások mintegy 80%-a vagy exportbővítő, vagy import kiváltó beru­házás. Azonban az import­kiváltás közel sem áll olyan szinten, mint az ex­port. A vállalatok nincse­nek érdekeltté téve az im­port kiváltásban. Szocialista relációban a szállítási készség, a minő­ség sokkal nagyobb mun­kát ad a vezetésnek. Úgy látjuk nagy előrelépés volt. Vállalataink minden eddi­ginél nagyobb súlyt fektet­nek a piaci és ármunkára. Régi szándék, hogy na­gyobb információs lehető­ségekkel bírjanak. Az ár­munkában a vegyipar messze előbbre áll a többi ágazatnál, a vegyipari ter­mékek 86%-a ma már kompetitív árrendszerben kerül értékesítésre. Ez né­ha jó, néha rossz. Pl. a nö­vényvédő szerrel kapcso­latban a mezőgazdasági szándék mást mutat. A beruházásoknál ösz­­szességében javult az elő­készítettség. A kivitelezés időben, költségszinten va­lósul meg. Ma már valamennyi ér­tekezleten szóba kerül — itt is Körtvélyes elvtárs és Molnár elvtárs is használ­ta — a termeléssel kapcso­latban az a kifejezés, hogy „kell”. Ha életszínvonal­politikai céljainkat teljesí­teni akarjuk, akkor helyes ez a kell­­lati eredményünket 10 szá­zalékkal csökkentik. Ez kedvezően hatással van a vállalati alapképzés­re, a vállalati bérfejlesz­tésre is. Az 1982. évre ér­vényes bérszabályozási rendszer további hátrányt fog jelenteni. A magas jö­vedelmezőségi szintet nem egyenlíthetjük ki, mert a tartalékok feltárásával ezt a korábbi időszakban már elértük. A VI. ötéves terv­ben, 1,5-2 százalékos bér­­­­fejlesztési lehetőséget tud­nánk elérni. Az 1981. évi júniusi tes­tületi ülésen döntöttünk az 1982. évi 4-5 százalékos bérfejlesztésről, ezt kb. 50 százalékkal csökkenteni kell, ezt nehéz elfogadtatni a dolgozókkal. Nehéz, de ez nem jelenti azt, hogy nem teszünk meg mindent. Úgy érzem, hogy a TVK már eddig is bizonyított munkájával, és hozzájárult az életszínvonal növelésé­hez. Falusi Zoltánné, Tiszai Vegyi Kombinát Az elmondottakból lát­juk, hogy milyen feladatok állanak a vegyipari kol­lektívák előtt. A célok komplexen jelennek meg, ezek foglalkoztatnak ben­nünket. A termékszerkezet korszerűsítése nálunk is komoly feladat, ehhez tar­tozik a termelőeszközök és a munkaidő kihasználása. Erre ösztönözzük a kollek­tívákat és szocialista bri­gádokat. Növekedik a vál­lalati gazdálkodás haté­konysága is, ebben a hó­napban készült el hosszú távú tervünk 1990-ig. A gazdasági szabályozók 1982. évi változásai, a VI. ötéves terv előirányzatai a nagyfokú takarékosság mellett is az 1982. évre ér­vényes 2,1 milliárd''válla- Sándor Jánosné, Székesfehérvári Könnyűfémmű. Az 1982. évi tervek ké­szítésével kapcsolatos fel­adatokról szeretnék szólni. Az 1981. évi terveknél szá­mításba vettük a világpia­ci árcsökkenést, ami áraink további csökkenéséhez ve­zet. Áruértékesítésünk a tervezett 131 ezer tonna helyett, 108 ezer tonna! A tőkés export tervéhez vi­szonyítva jelentős lemara­dása lesz: a 33 350 tonna tőkés áru értékesítési terv­hez képest 11 ezer tonna valósul meg. A termelési kapacitások nem megfelelő kihasználása is rossz ha­tással van a dolgozókra. A belföldi értékesítés is a tervezett alatt marad. A vállalati létszám a ter­meléssel összhangban nem érte el a tervezettet. A vállalat lehetősége, az 1,5 százalékos bérszínvonal­növelés, saját erőből tör­tént. Az 1982-ben befejeződő állami nagyberuházás be­indulása kapcsán az új munkahelyeken a kb. 100 fős létszámnövekedés in­dokolt. 340 millió forint ér­tékesítési növekedéssel szá­molunk. Vállalatunk a bér­tömeg-szabályozási rend­szerbe tartozik. A jelenlegi ismereteink szerint össze­állítottuk az 1982. évi tervet, az 1981. évi ered­mény alapján bértömeg­csökkenést kellett, hogy tartalmazzon, ez azonban nem következik be, mert keresni kell azokat a meg­oldásokat, amelyek e nega­tív hatásokat kiegyenlítik. A vállalat négyezer dolgo­zójának úgy kell dolgozni, hogy 1982-ben még nehe­zebb lesz és ezt a belső tartalékok feltárásával kell ellensúlyozni. Dajka Ferenc, a VDSZ főtitkára: A központi vezetőségi ülés referátumai, de sze­mélyes tapasztalataink alapján is nyugodt szívvel megállapíthatjuk, hogy szakszervezetünk, szakszer­vezeti szerveink jelentős segítséget nyújtottak ah­hoz, hogy a vegyiparban ebben az esztendőben ilyen eredmények születtek. A bérek biztosításához, fej­lesztéséhez szükséges for­rásalapok megteremtése az emberek munkájával való­sul meg. A vegyiparban a bérek — az alumínium­­ipar kivételével — a nép­­gazdasági mértéknél — jobban nőttek. Az 1982. évi tervekkel kapcsolatban a szakszerve­zet ereje a politikai moz­gósításban van, abban, hogy hogyan tudják az em­bereket meggyőzni, mozgó­sítani, lelkesíteni a terv célkitűzésének teljesítésére. Most minden tartalékunkat a jövő évi feladatok meg­határozására, a nehézségek leküzdésére kell mozgósíta­ni. A jövő évi tervről el­mondhatjuk, hogy a terv ragaszkodik a párt XX. kongresszusának alapok­mányához. Ezzel az irány­vonallal egyetértünk, el­fogadjuk és támogatjuk. Jelentősnek tartjuk, hogy a kormány a tervben az egyensúly javítását a fel­halmozás oldaláról közelíti meg, nem az életszínvonal rovására akarja a célkitű­zéseket megvalósítani. Po­litikailag azonban számolni kell azzal, hogyha a terv nem valósul meg, nem tel­jesül, akkor az életszínvo­nal terve sem teljesíthető. Mindenütt a realitások szem előtt tartásával kell kialakítani a teendőket, s ezt nem szabad mereven kezelni, hanem ha szüksé­ges és kell, az év közbeni változtatásokat meg kell tenni. Ebben építeni kell az üzemi demokráciára, a dolgozók kezdeményezései­re és a szocialista munka­versenyt is célkitűzéseink teljesítése szolgálatába kell állítani­ . Vannak nehézségek és gondok a legtöbb vállalat­nál. Komoly problémát je­lent a szigorúbb szabályo­zás. Ezt azonban tudomá­sul kell vennünk, mert en­nek az az egyetlen célja, hogy jobban kikényszerítse a vállalatoktól a gazdasági munka hatékonyságának javítását. Ezért a készülő tervek a szakszervezet köz­reműködésével olyanok le­gyenek, amelyek feltárják a tartalékokat, s a vegy­iparban olyan tervek ké­szüljenek, amelyek a név­gazdasági előirányzatot túl­haladják. Látunk erre le­hetőséget, látunk lehetősé­get arra is, hogy „kihúz­zuk” a meglevő tartaléko­kat, s ebben kell a szak­­szervezetnek — az üzemi demokrácia fórumait is igénybe véve — kezdemé­­nyezően fellépni. Nagyon jelentős, hogy a szakszervezeti tagsággal megismertessük a népgaz­daság és a vegyipar terv­céljait, fogadtassuk el a tagsággal és működjenek közre a jobb tervek kiala­kításában. A szakszervezeti csoportokkal nyílt, őszinte párbeszédet folytassunk, azért, hogy a helyi lehető­ségeket a legjobban ki tudjuk használni. Az em­berek akkor dolgoznak jól, ha tudják konkrétan, hogy mit kell tenniük. Ebben te­hetnek sokat a bizalmiak, a szakszervezeti csopor­tok, hogy a dolgozókat meggyőzve mozgósítsanak a feladatok megvalósításá­ra. Végezetül a főtitkár ja­vasolta, hogy a központi vezetőségi ülés fejezze ki elismerését és köszönetét a vegyiparban jól helytálló munkásoknak, dolgozókol­lektíváknak. Tamók Gyula, Borsodi Vegyi Kombinát: Az 1981-es év első ne­gyedévében bekövetkezett árváltozások hatására olyan intézkedéseket kel­lett tenni vállalatunk ve­zetésének, mint például az acetilén alapú vinilklorid­­termelés megszüntetése. Ez az intézkedés 220 dolgo­zónk munkahelyének meg­szüntetését is jelentette, vagyis az üzem leállításá­nak nemcsak anyagi jelle­gű, hanem emberi vonzata is volt. Igyekeztünk, hogy minden ember végzettségé­nek és gyakorlatának megfelelő munkahelyre kerüljön, mert azoknak az embereknek a legtöbbje pályakezdőként került vál­lalatunkhoz és a vállalat­nak szüksége van jól kép­zett szakmunkásokra. Há­rom munkahelyet ajánlot­tunk fel minden dolgo­zónknak. A körültekintő és személyre szóló előkészítés nyomán végrehajtott át­szervezés eredményesen si­került, dolgozóink is meg­találták a helyüket és szá­mításukat az új munkahe­lyeken. A kieső vinilkloridot az NDK-val kötött árucsere­szerződés alapján pvc-po­­rért kapják cserébe. Ennek hatására 200 millió forint­tal tudtuk csökkenteni az energiaárak emelkedéséből adódó többletköltségeket. Ez nagyon jelentős, hiszen a régi üzemek leállításával csaknem egy időben belépő új fejlesztések, a gyógy­szer- és növényvédő szer intermedier gyártásának alapjait most rakjuk le, korszerűsítjük termékszer­kezetünket. Ez igényli a nagy tapasztalatokkal ren­delkező vegyipari szak­munkásokat. Más számos intézkedés született még a többlet­­költségek csökkentésére, így például a külföldi munkavállalás, szellemi export, ami szintén 100 milliós nagyságrendet tesz ki 1981-ben, de ugyancsak jelentős a mintegy 158 milliós anyag- és energia­megtakarítás is. Ez utóbbi főként a kollektíva össze­fogásának eredménye. (Folytatás a 4. oldalon) VEGYIPARI DOLGOZÓ .

Next