Vegyipari Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1■ oldalról) t annak végrehajtását a súly­ponti kérdésekre irányuló gaz­­daságszervezési intézkedések­kel kell elősegíteni. Ezt követően a miniszterhe­lyettes felhívta a figyelmet az MSZMP KB 1982. december 1-i üléséről kiadott közleményére, amely jövő évi feladatainkat is az ezek teljesítése esetén elér­hető gazdasági-társadalmi elő­rehaladásunk lehetőségeit tag­lalja. Ezt kell alapul vennünk — a jövő évi feladataink meg­határozásánál. Alapvetőnek tekinthető az a megállapítás — idézte — hogy: „Céljaink elérése megköveteli a termelés hatékonyságának az eddigieknél erőteljesebb növelését, a műszaki fejlesztés gyorsítását, a költséggazdál­kodás javítását, az export fo­kozását, összetételének átala­kítását, az alacsony hatékony­ságú és a nem gazdaságos ter­melés visszaszorítását. Népgaz­dasági érdek a behozatal gaz­daságos helyettesítése,, az im­portigények mérséklése, a faj­lagos anyag- és energia­felhasználás, valamint a kész­letgazdálkodás javítása. A termelés ott növekedjék dina­mikusan, ahol ez a hatékony­­sági követelményekkel össz­hangban az egyensúlyi helyzet javítását szolgálja.” Mit kell tenni tehát az el­következendő időszakban a népgazdasági célkitűzések va­lóra váltása érdekében? Mindenekelőtt kellően meg­alapozottá kell tenni a jövő évi vállalati terveket. Ez akkor tekinthető reálisnak, ha pontos információkra, józan realitá­sokra épít, és számításba veszi a kollektíva munkájában rejlő tartalékokat. Kiindulni ezen túlmenőleg a várható piaci keresletből, az árak prognó­zisából és az ezekből követke­ző jövedelmezőségi viszonyok mérlegeléséből ajánlatos és érdemes. A jó vállalati tervnek tehát figyelembe kell venni a nép­gazdaság legfontosabb felada­tait, és ennek ismeretében — a vállalati lehetőségek gondos vizsgálata alapján — kell ki­alakítania a maga stratégiáját. Mindezek szellemében a vegyiparban további ex­portlehetőségeket kell fel­tárni a gyógyszeralapanyagok, mű­trágyák, növényvédő szerek és a PVC-por értékesíthetősége érdekében. Kiemelt feladat az energiatakarékosság, különö­sen a folyékony szénhidrogé­nek vonatkozásában. Tovább kell fejleszteni a vállalatok közötti együttműkö­dést a jelenlegi és még a jövő­ben is várható importanyag­­ellátatlanság részbeni enyhíté­se érdekében. Ami pedig az egyes szakága­zatok feladatait illetti, a mű­anyag-feldolgozás területén folytatni kell a polipropilén élelmiszer-ipari csomgátási cé­lokra való elterjesztését, a po­­lisztirol és más importanyagok minél teljesebb kiváltása ér­dekében (TVK, HMV). Vizsgálni kell az egészség­­ügyi területeken alkalmazható műanyagok gyártásának to­vábbi lehetőségét. (BVK, TVK). A vegyipar 1982. évi várható eredményei, a számok azt mu­tatják, hogy a vegyipari válla­latok tisztes eredményt produ­káltak a­nnak ellenére­, hogy a vegyipar termelése valame­lyest elmaradt a tervezettől, a külgazdasági egyensúly javí­tásához erejéhez mérten hoz­zájárult, és ezt a közel 10 szá­zalékos importmegtakarítás és 1,3 százalékos létszámcsökke­nés tette hatékonyabbá. Az eredményekben a vegy­ipari dolgozók helyenként át­lagon felüli tenni akarása és erőfeszítései tükröződnek. Vál­lalatainknál a lehetőségekhez mérten megvalósulnak az élet- és munkakörülményeket javí­tó biztonságtechnikai, munka­­védelmi, egészségügyi elkép­zelések. A gazdálkodás ered­ményei után várhatóan mint­egy 6 százalékos béremelést realizálnak a vegyipari válla­latok. Ez azt mutatja, hogy a jövedelmezőség nem olyan mértékben csökkent, mint azt a szabályozóktól a vállalati ve­zetők féltették. Igaz, hogy sok tartalékot tártak fel. A tarta­lékok feltárásában sok helyütt a készleteket is bevették, ami arra figyelmeztet, hogy a kész­letösszetételekre vigyázni kell az 1983. évi indításnál. Elnökségünk javaslata alap­ján a központi vezetőség múlt Törekedni kell a műanyag csövek és idomok gyártásának bővítésére (HMV, BVK). A műszaki anyagok terén számos egymást helyettesítő típus van, ezért célszerű­ a tő­kés import esetében a válasz­tékot szűkíteni és az egymást helyettesítő típusok közül az olcsóbbat behozatni, feldolgoz­ni. A Hungária Műanyagfel­dol­­gozó Vállalatnál a fentieken belül mindenekelőtt a tőkés exportot kell fokozni és a tő­kés import csökkentésére kell további hathatós lépéseket ten­ni. Dicséretre méltóak a HMV ezen a téren elért eredményei 1982-ben. Ezeknek érdekeiben a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat esetében a tőkés piaci marketingtevékenységet kell­­még tovább erősíteni és a ter­mékválasztékot, valamint mi­nőséget ezen piac igényeinek megfelelően alakítani. Rendkívül lényeges a BVK és a TVK együttműködése az ismert körülmények miatt szükségessé váló gázkéntelení­tő berendezés létesítésében. Alapvető feladatunkat képe­zi az import-export szaldó további javítása, nemkülönben az államközi szerződések (így az Agrokémiai Szerződés) maradéktalan tel­jesítése. Tőkés import kiváltására nyújt lehetőséget a foszgén­gyártás időben való üzembet­­helyezése. Hasonlóképpen ked­vező hatást gyakorol a nép­­gazdasági mérleg alakulására az ÉMV TNT-üzemének fel­építése, valamint a nitrokémiai monokrólecetsav gyártásának­­indítása. Megállapítható továbbá, hogy a növényvédő szer export­ban bár növekedés tapasztal­ható, azonban ennek mértéke nem éri el a szükséges és el­várható mértéket. Ezen a té­ren javulást várunk annak egyidejű megállapításával, hogy a Kőbányai Gyógyszer­­árugyár és a BIOGÁL által elért jó eredmények mellett a Ciánomtól többet várunk. A Péti Nitrogénművek javu­ló tevékenységére számítunk a műszaki problémák bekövet­kezésének kiküszöbölése terén. Szükség van ugyanakkor a furfurolgyártás kérdésének megnyugtató rendezésére. A MAT-nak a kedvezőtlen piaci helyzet ellenére is töre­kednie kell az 1982. évi nem rubelelszámolású export fenn­tartására és erőfeszítéseke­t kell tennie a devizaegyenleg romlásának megakadályozásá­ra. Körtvélyes István ipari mi­niszterhelyettes beszéde végén kiemelte, h hogy további előre­lépésünk jelenlegi kulcskérdé­se termelésünk és termelési szerkezetünk jövőbeni alaku­lása. Kérte a vállalati szakszerve­zeti funkcionáriusokat, hogy az előttünk lévő feladatok telje­sítése érdekében mozgósítsák, a szervezett dolgozókat. Kísér­jék figyelemmel a vállalati tervkészítés folyamatát, és a rendelkezésükre álló eszközök­kel a dolgozók érdekeinek megfelelően befolyásolják a tervek végső kialakítását, s azok megvalósítását. év decemberében meghatároz­ta azokat a kiemelt feladato­kat, amelyekben a szakszerve­zeti bizottságok közreműködé­se érvényesült, és előbbre tud­tak lépni a tervkészítési mun­kában. Az üzemi demokrácia gyakorlásában, amely a terv­­készítéssel kapcsolatos, mind jobban meghonosodnak a ru­galmasabb gazdálkodás elemei. Javult a bizalmiak és cso­portjuk tájékoztatása. A mun­kahelyi tervek megvitatása a követelmények felerősödését, a számonkérést, egyben a dolgo­zók mind szélesebb körű meg­nyerését a tervcélok megvaló­sítására is. Az eredményekben benne van a szakszervezeti bizalmiak, a csoportok, az szb-k moz­gósító munkája, a szocialista munkaverseny, az ösztönzők jó megválasztása, a kezdeményezések rugalmas al­kalmazása. A központi vezetőségi ülés­nek az a feladata, hogy ismer­ve az 1983. évi népgazdasági tervcélkitűzéseket, állást fog­lalva mellette, meghatározzuk a szakszervezeti munkában azokat a kiemelt feladatokat, amelyek a legjobban segítik a vegyipari vállalatoknál a nép­­gazdasági elvárásokat. A vegyipari vállalatok terv­céljait figyelembe véve lát­hatjuk, hogy a vegyipar az úgynevezett húzó iparágak kö­zé tartozik, ennélfogva az átla­gos bérezési-jövedelmi, szoci­álpolitikai viszonyok elérhetők vállalatainknál. A tervezéssel kapcsolatos munkát kiemelte­n kezeljük, ezért a tervcélok ki­alakításában a szakszervezeti bizottságok érvényesítsék, hogy a vállalati tervek feltétlenül illeszkedjenek a­­népgazdasági célokhoz. Az egyes fejezetek készítése­kor aktívákkal, bizalmiakkal, szakemberekkel és kreatív műszaki-közgazdasági embe­rekkel szervezzenek konzultá­ciókat. Ez évben látható volt, hogy a tervkészítés idején sok té­nyező bizonytalansága miatt többször is változtatni kellett. Ez azt hisszük a jövő évben sem lesz másképp és továbbra is tarthatjuk, hogy változtatás esetén az szb politikai érzékére bízzuk, hogy mit tárgyal meg a bizalmi testület. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a testületek a magasabb igényeket támasztó tervek mellé álltak. Igaz, hogy a legtöbb helyen in­kább a magasabb bér miatt, de már előfordult, hogy a bá­zisszemlélet kiiktatását céloz­va határozottan kiálltak (meg­követelték) a tartalékok feltá­rása mellett. Ennek nagyobb hatása volt a vezetésre, a ten­nivalókban a középvezetőkre és a beosztottakra is. A legfontosabbnak tartjuk, hogy a tervelőirányzatokat nyilvánosságra kell hozni. A dolgozók ismerjék meg, és számoljatnak azzal, hogy az ab­ban foglaltakat nagy erőfeszí­tések árán ugyan, de meg le­het valósítani. A munkahelyi demokrácia fejlesztésére vonatkozó új MTI SZOT határozat alkalma­zásával segítsük, hogy a de­mokratikus fórumokon politi­kusan világos, érthető módon terjesszék elő az 1983. évi fel­adatokat. Ezt­ követően a vállalati bér­­gazdálkodás tennivalóiról szól­va elmondotta, hogy az új bér­­szabályozás még inkább lehető­vé teszi az ösztönző bérezést, sére irányul­­vannak. Itt a jövedelmezőség és a létszám­­megtakarítás a döntő, mert a megtakarított létszám bérének 30 százaléka felhasználható. Fontos, hogy a bérszabályo­zás hatásainak ismerete, érté­kelései után, de legalább az I. negyedév végéig csak akkor adjanak alapbéremelést, ha je­lentős többletteljesítmény és főként dollárexport van mö­götte, később is csak akkor, ha biztos vállalati eredmény vár­ható. Az új bérszabályozásnak megfelelően szükség van tehát a belső érdekeltségi rendszer ész­szerűbb, korszerűbb ki­dolgozására. Szakszervezeti bizottságaink segítsék és támogassák az ilyen törekvéseket, de­ ugyan­akkor kérjék a folyamatos munkavégzéshez a szükséges feltételek biztosítását. A vállalati bérpolitika, a jövedelmezőség és a teljesít­mény növelése, a nagyobb ex­portot teljesítők részére adjon lehetőséget a többletkere­tekre. A gazdaságpolitikai felada­tok megvalósítása során nem nélkülözhető a vállalati kol­lektívák cselekvőkészs­ége, a szocialista versenymozgalom. Mindezek szükségessé teszik, hogy a gazdasági munka segí­tésére a mai követelményeik­nek jobban megfelelő módon használjuk fel a szakszerveze­ti eszközöket. Kezdeményez­zük, hogy kerüljenek felszínre a termelés hasznosságát, gaz­daságosságát segítő mozgal­mak. Segítsük és szervezzük azokat a kezdeményezéseket, amelyek gyorsan alkalmzakod­­nak a változó körülményekhez és felkeltik a dolgozók érték­ítéletét a minőségi, jövedel­mező vállalások megtételére. Fontosnak tartjuk, hogy a munkaverseny-mozgalom az alábbi fő irányzatokban segít­sen: — Az alapanyaggyártásban szorgalmazni kell a költségta­karékos technológiák alkal­mazását, a termelés importigé­nyességének csökkentését. — Többlettermelésre csak azoknál a termékeknél van szükség, amelyek értékesítése tőkés és szocialista exportun­kat javítja. — A termékek minőségének javítására kell ösztönözni, így a nemzetközi és hazai piacon új értékesítési lehetőségeiket le­het teremteni. — Műszaki, szervezési intéz­kedésekkel, az új érdekeltségi viszonyok helyes megteremté­sével nemcsak a termékek, ha­nem a munka minőségi színvo­nalának javítását is el kell ér­ni.­­ Segíteni kell az elhatáro­zott termékszerkezet-váltást, a korszerűsítést célzó intézke­déseket, hogy azok minél gyor­sabban valósuljanak meg.­­ Rá kell irányítani a fi­gyelmet az anyagtakarékosságra, a pazarlás megszüntetésére, az importanyagok felhasználá­sának csökkentésére, a hazai anyagokkal való kiváltására. Ismertetni kell a dolgozókkal a rájuk bízott gyártási anya­gok egységárait és érdekeltté kell tenni őket a megtakarítás­ban. — Minden gyártmánynál vizsgáljuk meg, hogy milyen mértékben lehet energiát és anyagot megtakarítani, majd a kollektívák vállaljanak fel­ügyeletet az anyag- és energia­megtakarítás biztosítására. — A vegyiparban különösen fontosnak tartjuk, hogy a ma­gasabb feldolgozottságú termé­kek gyártását szorgalmazzuk.­­ A hulladék- és mellékter­mékek feldolgozására, ame­lyek a gyártás során keletkez­nek, technológiákat kell kidol­gozni, amelyek egyben a vegy­ipar környezetszennyeződését is csökkentik. A tartalékok feltárására, a munkaverseny-­mozgalom meg­újításában való részvételre mozgósítsák a műszaki-köz­gazdasági értelmiséget, továb­bá vegyék igénybe kezdemé­nyező készségüket, ezzel is se­gítsék elő a szakszervezeti tes­tületeket a legjobb döntések meghozatalára. A technológusoknak és a fejlesztési szakembereknek a tevékenységét a jövőben job­ban el kell ismerni politikai, erkölcsi és anyagi téren. A munkaversenyben elért ered­mények után a többet vállaló, szorgalmasabb, tehetségesebb embereknek a jól jövedelme­ző, eredményes munkáit job­ban meg kell fizetni. Az újítások, találmányok gyors bevezetését, gyakorlati hasznosságának terjesztését is szorgalmazni kell. Az ezévi eredményeinket 1,3 százalékos létszámcsökkentés mellett értük el. A jövő évi terv is számol ezzel. A SZOT plénum, amikor az 1983. évi tervcélkitűzések mellett ál­lást foglalt, akkor egyben azt is hangsúlyozta, hogy a teljes foglalkoztatás el­vét fenn kell tartani, támogatva a hatékony foglal­koztatás gazdasági igényét. Felhívta a figyelmet, hogy ke­resni kell azokat a megoldás­­módokat, amelyek egyszerre segítik a foglalkoztatást, haté­konyságot és a konfliktusok el­kerülését. A vegyiparban a jövőben sem lesz szükség olyan nagy­arányú létszámcsökkentésre, amelyeket elbocsátással kell megoldani. Nem kell ijesztget­ni senkit sem, azonban felhív­juk a figyelmet, hogyha mégis gyáron belül a dolgozók na­gyobb csoportját érinti ilyen intézkedés, akkor olyan meg­oldásokat kell választani az érdekeltek meghallgatásával — az üzemi szakszervezeti szervek egyetértése mellett —, hogy áthelyezésük konfliktus­­mentes, foglalkoztatásuk haté­kony legyen. — 1983-ban — hangsúlyozta a titkár — a vegyiparban az átlagos szociálpolitikai, bé­rezési viszonyok elérhetők. Ezért kérjük a szakszervezeti bizottságokat, hogy a tervcé­lokra való politikai, szakmai segítéssel igyekezzenek megte­remteni a forrásokat a dolgo­zók munkakörülményeinek a vállalati szociálpolitikai ter­vekben meghatározható fej­lesztésére. Állásfoglalásunk az, hogy a munkások szociális helyzeté­nek színvonalát fenn­­kell tar­tani, a munkahelyi közérzet javítása érdekében átgondolt terveket kell készíteni. Mindannyiunk előtt ismere­tes, hogy a források szűkülnek. Ennek ellenére álláspontunk és elvárásunk — a dolgozók igé­nyét ismerve és arra támasz­kodva — az, hogy a fokozottan egészségre ártalmas helyek munkakörülményeinek javí­tására kell a pénzeszközöket összpontosítani. A munkavéde­lemre, a biztonságos munka­végzés­re, az egészségügyre szánt összegeknél a közvetlen életveszély el­hárítását szolgáló összeg nem lehet vita tárgya. Azt elő kell teremteni, vagy a munkát le kell állítani. Kitartunk a korábbi elhatá­rozásnál, amely szerint a mun­kahelyek egészségügyi rosszab­bodását sem engedhetjük meg. Ezt eddig tartani tudtuk, a jö­vőben is így látjuk helyesnek. Baleseti helyzetünk figyel­meztető romlását ismerve, a munkavédelmi tervekben azokra a helyekre tervezzenek több pénzt, amelyek biztosít­ják a balesetek jelentős csök­kenését. Molnár Károly titkár vége­zetül hangsúlyozta, hogy a ne­héz körülmények között, bo­nyolult és sok tekintetben új helyzetben kell hozzákezde­nünk az 1983. évi tervek vég­rehajtásához. A népgazdasági terv készíté­sénél sikerült az összefüggő, átgondolt szakszervezeti igé­nyeket megfogalmazni és ér­vényesíteni. Érdekképviseleti, politikai feladataink középpontjában továbbra is a gazdaságsegítő munka áll. A központi vezető­ség apparátusát, a vállalati aktívákat továbbra is erre akarjuk ráhangolni. Ezt annak tudatában akarjuk végezni, hogy az érdekképviselet is le­gyen meg, s e munka tovább erősödjék. De tudjuk, hogy en­nek alapját a gazdasági ered­mények elősegítésével te­remthetjük csak meg. Tovább­ra is tartjuk felfogásunkat, hogy a csökkenő létszám, az anyaghiány, a termékváltás során előálló helyzetben na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a dolgozók teherbíróképes­­ségére, és a munkásokkal való bánásmódban legyen meg a mozgalmi jelleg, a jogi, embe­ri tényezők összhangja. Molnár Károly beszéde 1983 feladatait tárgyalta csoportokban széles körben el­terjedt, gyakorlattá vált. Ez segítette az aktivitást, a bizal­miakkal szemben támasztott Molnár Károly Vállalataink legnagyobbrészt a vállalati jövedelmezőségtől függő bérszabályozásban (amely a bérszínvonal növelé­ 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ A tanácskozás vitája A szóbeli tájékoztatót kö­vetően megkezdődött a vita. Kelemen János, MOTIM: — Termékeink nagy részét, mintegy 60 százalékát export­ra szállítjuk. Ez a helyzet alapvetően kihatással van az 1982. évi tevékenységünkre is. A nálunk gyártott termé­kek egyedüli előállítói va­gyunk az országban. Az alu­míniumipart nagyon kedvezőt­len piaci hatások érték az el­múlt időszakban. Ezt vállala­tunk is megérezte. Mégis 1982. évben az alaptervhez képest növelni tudtuk főbb termékeink mennyiségi ter­melését és a termelési érté­ket. A gazdaságosság javítá­sa érdekében tovább csök­kentjük az egyes termékekre felhasznált fontosabb anya­gok fajlagos mutatóit. Várható tőkés exportunk eléri az 525 millió forintot, ami a jelenleg érvényes de­vizaszorzókat figyelembe vé­ve, 42 millió dollár. Tovább sikerült csökkenteni tőkés importunkat, az 1981. évi 5,1 millió dollárral szemben a várható importunk csak 4,5 millió dollár lesz. 1982. évi tevékenységünket nehezítette az importkorláto­zások bevezetése. Kádkőüze­­miünk cirkom­homok-hiány miatt két hétig állt. Ezzel je­lentős tőkés szállítások ha­táridejét voltunk kénytelenek módosítani. Az 1983. évi tevékenységün­ket alapvetően a piaci helyzet határozza meg. Nemcsak vál­lalatunk, hanem a Magyar Alumíniumipari Tröszt is ne­héz helyzetbe került az alu­míniumárak erőteljes csökke­nése miatt. A MAT gazdálkodásának eddigi legkritikusabb szaka­szához érkezett. 1983. évben rendkívüli erőfeszítések szük­ségesek. Úgy érezzük, ezt vál­lalatunk dolgozói is tudják és ennek tudatában tevékeny­kednek. Alapvető gondot, a tőkés import biztosításában látunk. Úgy hiszem, a válla­lat kollektívája képes arra, hogy úrrá legyen a problémá­kon és az elvárásoknak ele­get tudjon tenni. Szeder Sándor, OKGT: Az olajipari helyzetéről is­meretes, hogy az OKGT 1982- ben nehéz körülmények kö­zött teljesítette feladatát, a kőolajimport kapacitáskihasz­nálását továbbra is növelte. Kiegészítésként szeretném el­mondani, hogy az olajipar je­lentősen hozzájárult az or­szág helyzetének javításához, a népgazdasági tervben elői­rányzott gázolaj és benzin előállítása az országnak na­gyon sok dollármegtakarítást jelent. Itt a kollektíva erejé­re mondható el, hogy az im­portelmaradásoknak a figye­lembevétele mellett nekünk, az OKGT vállalatainak igen komoly erőfeszítéseket kell tenni, hogy az ország ener­giaellátása és a lakosság ellá­tása zavartalan legyen.

Next