Vegyipari Dolgozó, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

Környezetvédelmi erőfeszítések a Peremartoni Vegyipari Vállalatnál . .a környezeti ártalom nem látványos tömegkatasztrófa, hanem áldozatait szedő, alattomos folyamat. Naponta egy korty halál” (Balogh István riportkönyvéből). A KÖRNYEZET és az ennek részét alkotó természeti értékek — azaz a bioszféra — védelme fontos népgazdasági, de azon túl fontos társadalmi érdek is. Mindezek ellenére, amint arra az Ipari Minisztérium Koordinációs Irodája által nemrégiben készített felmérés is utal, a helyzet az utóbbi években inkább romlott, mint javult. Az ipari vállalatok által kibocsátott szenynyező anyagok mennyisége csak lassan mérséklődik, a leválasztott szennyezések ártalommentes elhelyezése az amúgy is szűk anyagi forrásokkal rendelkező vállalatoknak mind nagyobb gondot okoz. Márpedig, ahogy fogalmazni szoktuk, az utolsó órában vagyunk, amikor még megóvhatjuk környezetünket, megakadályozhatjuk az életet jelentő vizeink, a levegő elszennyeződését. Mit tesznek a peremartoniak? A környezetvédelmi munka mennyire vált mindennapjaiknak, a gazdálkodásuknak, gondolkodásuknak a részévé? A VÁLLALATNÁL évente környezetvédelmi intézkedési terv készül. Visszamenőleg is áttekintve ezeket a terveket, rögtön észrevehető, hogy közvetlen környezetben a vízszennyezés mértéke a legnagyobb. A kibocsátott szennyvizek elsődlegesen szervetlen sókat, fluorsót, nátriumot tartalmaznak. A megengedett paraméternél 1983-ban az előző időszakoknál valamivel magasabb volt a szennyvizekben a fluorsó (10 mmgr/1 helyett 25-30 mmgr/1), és a nátrium (34 százalék helyett 50- 60 százalék) szennyezettség, így várhatóan az 1983-as évi szennyvízbírság összege kétszerese lesz az előző évinek. A szennyezést többféle módon próbálják csökkenteni. Törekszenek a szennyvíz újrafelhasználására, de a tisztítására, ülepítésére is. Néhány évvel ezelőtt megbízás alapján például a Veszprémi Vegyipari Egyetem elektrolitikus félére regenerálás témájában készített megoldási tervet a vállalat részére. Sajnos, a módszer bevezetése igen drága. Ezért a legcélravezetőbb egyelőre a technológiai víz újbóli hasznosítása. A növényvédőszer-üzemben keletkezett szennyvizet például a szuperfoszfátüzemben használják fel savhigításra, vagy ami köztudott, hogy a szuperfoszfátgyártáskor keletkező gázlét a fluorsógyártásnál hasznosítják. S minthogy 1984, Peremartonban a beruházások éve, feltétlenül meg kell említeni, hogy a szuperfoszfát meleggranuláló technológiáját már eleve úgy tervezték, hogy granuláláshoz nedvesítésre a fluortalanításkor nyert iszapot hasznosítják. Egyébként a vállalatnál óriási mennyiségű iszap halmozódott fel, a földmedencék, ahol az iszapot tárolják, lassan megtelnek, ami igen nagy gondot jelent, akárcsak a különböző vegyi hulladékok elhelyezése, megsemmisítése. A TERMÉSZETRE, talajmenti vizekre, emberi életre veszélyt jelentő vegyi hulladékmennyiség a 20 millió tonnát kitevő összmennyiségből mintegy 6 millió tonnát tesz ki évente és országosan. A vállalatnál az egyes hulladékok felhasználása avagy megsemmisítése jó ütemben halad. A kénsavgyártáskor keletkezett piritpörköt felkínálták például a Váci Cementgyárnak, ugyanakkor a vállalat hulladék kénsavat és hulladék cinkport vásárol. Ami a környezetre potenciális veszélyt jelenthet, az a növényvédőszer gyártáskor keletkező hulladék. Elhelyezése, megsemmisítése pillanatnyilag nem megoldott. Kifejezetten veszélyes hulladékról lévén szó, ártalmatlanításukról avagy értékesítésükről feltétlenül gondoskodni kell a jövőben, mert ellenkező esetben a kirótt bírság jelentősen növelheti az ilyen jellegű költségeket összegezve az eddigieket: a vállalatnál a technlógiai víz kibocsátása, valamint a növényvédőszer gyártásakor keletkezett hulladéktermészetes vizekre jelent veszélyt. Ehhez viszonyítva a levegő szennyezése elenyészően alacsony, amit a legutóbb, 1981- ben fizetett 27 ezer forintnyi légszennyezési bírság is jelez. Ez annak köszönhető, hogy a kémények elérik a kívánt magasságot, a porleválasztó berendezések többnyire korszerűek, a kéndioxid-szennyezést is sikerült csökkenteni a hidroszulfidüzemben az utóégető beiktatásával és tovább csökkenti a kéndioxid kibocsátását a jövőben az energiaracionalizálási program keretében a földgáztüzelésre való áttérés is a cél. A KÖRNYEZETVÉDELEMBEN elért eredmények azt látszanak sugallni, hogy ez a tevékenység a gazdálkodás részévé vált, beépült a mindennapi tevékenységbe. Pedig koránt sincl így. Nemcsak azért, mert a vállalatnál egyetlen ember, Beér Ernő hidrotechnológus jelenti a környezetvédelmi szervezetet. Elsődlegesen azért nem, mert a vállalati ügyrendből, szabályzatból, még mindig hiányzik a környezetvédelmi rész, ami szabályozná az ilyen irányú feladatokat és azt is, hogy ezek valóra váltásában mi az egyes ember kötelessége. Mondhatná erre persze bárki, hogy ez csak formalitás. Pedig az egyes ember nélkül a környezet védelme — amihez a fizikai rend, a tisztaság, a technológiai fegyelem betartása, a takarékos anyaggazdálkodás is hozátartozik — aligha képzelhető el. Ugyanakkor az ügyrendbe foglalt követelmények nélkül aligha lehet valakitől számonkérni az ilyen jellegű mulasztásokat. Az ügyrendben szabályozott ismeretek nélkül még az olyan rémhírek is nehezen állíthatók meg, amelyek nemrégiben az ivóvíz körül keringtek. Egy új épület átadásakor a víz beengedése előtt a csővezetéket valószínű nem fertőtlenítették kellő gondossággal, így az épületbe ért vízben bakteriális szennyezést találtak. Hipózni, fertőtleníteni kellett. A rémhír lábra kelt, egyesek már kólibaktériumot sejtettek a vízben és a kis menynyiségű nitráttartalom is óriássá nőtt — s mindebből egy szó sem volt igaz. Az ivóvízzel persze azért nincs mindeni rendben, pontosabban a mennyiséggel. Ami a minőséget illeti, mélyvízű kutakból nyert jó minőségű karsztvize van a vállalatnak, csak sajnos kevés. Új kutat nem fúrhatnak, mert ez a technológiában felhasznált mennyiséget is növelné, ugyanis egy vezetéken van a gyár és a lakótelep. TÁVLATOKBAN a megoldás elkerülhetelen, mert nemcsak fogy, hanem a bauxittermelés növekedésével párhuzamosan szökik is a víz. A vállalat a biztos vízellátás ügyében a Középdunántúli Vízügyi Igazgatósággal jelenleg több megoldási javaslat ügyében is tárgyal. Négy hétrel ötszáz forint kevés a jelentkező Úgy látszik, a gyermekszanatóriumi üdülésnek ugyanazt az utat kell bejárnia, mint annak idején kezdetben a felnőttekének. Az idősebbek még emlékeznek rá, mennyit kellett agitálni az üdülésben járatlanokat, hogy csak az eszmeinek nevezhető díjért menjenek el két hétre pihenni, szórakozni. Ez ma már a múlté, de valahogyan változatlanul nincs meg a kellő előrelépés a gyerekgyógyüdülés népszerűségében. Persze csak,azok körében, akik még nem ismerik. Mert az a gyerek, aki egyszer is kipróbálta, szívesen meghosszabbítaná vagy megismételné a négy hetet, aminek ára mindössze 500 forint. A hiba nem is a gyerekben van, hanem a maradi szülői felfogásban, Különös ellentmondás, hogy a szülő nem ismer olyan áldozatot, amit meg ne hozna beteg kislánya, kisfia gyógyulásáért. A szanatóriumi beutalásban rejlő lehetőségeket mégis sokan kihagyják. Erre vall az a tény, hogy a SZOT vajtai és kőszegi gyermekszanatóriumába a lehetségesnél sokkal kevesebb a jelentkező. Az általános iskolás korúak (kivéve az első osztály első és a nyolcadik osztály második féléves tanulóit) a szanatóriumban megfelelő feltételek között tanulhatnak tovább. Ellátásuk kitűnő, és — ami a legfontosabb — gyógyulásuk az otthoninál sokkal jobb kilátásokkal biztat. Mégis kevés a jelentkező. Tulajdonképpen mindig kevesebb a lehetségesnél. Ami legalábbis elgondolkodtató. Mert — az említett helytelen szülői felfogás mellett — bizonyára más is közrejátszik benne. Talán a beutalást javasló körzeti gyermekorvosok egyikénekmásikának tájékozatlanságával kezdhetnénk a sort, hiszen ők azok, akik legkönnyebben megváltoztathatnák a szülők olykor helytelen álláspontját. Annál is inkább, mert az anya, az apa tulajdonképpen érthetően vonakodik egy hónapra megválni gyerekétől. És bár igaz, hogy az oda-vissza utazás költségét a SZOT vállalja, a látogatásét viszont a szülőnek kell állnia. Nem lebecsülendő összeg erejéig, hiszen Kőszeg például az ország középpontjától is távol esik, hát még a keleti vidékektől. Nemegyszer nehezíti az elhatározást az elszakadás az iskolai környezettől, meggondolásra késztet az az aggodalom, hogy a szanatóriumban töltött idő az előmenetel rovására megy. Pedig mindkét szanatóriumban jó pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel, eredményesen. És ha nem is teljesen alaptalan ez az aggodalom, a fontossági sorrendet sem helyes szem elől téveszteni. Mert a gyógyulás szempontja mindenképpen elsőbbséget élvez. A helyes életmód kialakítása, a rendszeres gyógyszerszedés, a naponkénti gyógytorna, ami az asztmás gyerekeknél a helyes légzőritmust, a gerincferdüléseknél az egészséges testtartás kialakulását segíti elő. És ez nemcsak erre a négy hétre szól, hanem folytatni lehet és kell a kúra után is. Jó lenne tehát, ha minél több rászoruló jelentkezne, ha indokolt esetben pedagógus, orvos egyesült erővel beszélné rá a szülőt, ne hagyja ki a lehetőséget, ne fossza meg a gyógyulás kedvezőbb kilátásaitól azt, akiért egyébként minden áldozatra kész. Sokat, jól és okosan dolgoznak A Taurus Gumigyár, Vác budapesti gyárrészlegénél 1973-ig szénnel fűtötték a kazánokat. Az energiaüzem dolgozói akkor jobban hasonlítottak a régi idők mozdonyfűtőihez, mint kazánfűtővizsgával rendelkező szakmunkásokhoz. Az átállás után nagyot fordult a világ. Eltűntek a szénhegyek, lomtárba kerültek a széntől fekete munkásruhák. Ma már az üzem szinte patikatisztaságú, dolgozóik ruhája tiszta, feladatuk könnyebbnek látszik. Mégsem érdemtelenül kapták meg 1973-ban és 1974- ben a Vállalat Kiváló Brigádja címet. A „Béke” szocialista brigád tagjai ekkortájt kezdték el soraik megtisztítását is. Addig, kényszerű kompromisszumból, megtűrtek olyan társakat is maguk között, akik késtek, fegyelmezetlenkedtek, és nemritkán ittasan jelentek meg a munkahelyükön. Drasztikuslétszámcsökkentés következett. Aki megmaradt, azt már feleslegesen szondáznák meg a diszpécserek, és inkább korábban érnek be munkahelyükre,mint 1 perc késéssel. A lecsökkent létszámot csak igen komoly munkaszervezéssel tudták kompenzálni. Három éve időszakos felügyelettel és persze komoly automatikával és jelzőberendezésekkel oldják meg az erőtelep ellenőrzését. Az erőtelep szivattyúit, kompreszszorait időszakosan felügyelettel látják el, a csoportvezető irányításával. 5 fő helyett tehát három fő végzi a szolgálatot 8 órás váltásokban. A csoportvezető irányításával a kazánfűtő és a külső kezelő dolgozik. Ördögh István brigádvezető elmondta, hogy a brigád tíz tagja egytől egyig törzsgárdatag, Kovács János kazánkezelő csoportvezető pedig már 25 éve dolgozik a vállalatnál, nemrégen kapta meg a 25 éves jubileumi kitüntetést. 1984-ben újra a vállalat kiváló brigádja lettek. Nem véletlenül. Ma már nemcsak a gyárat látják el gőzzel, hőenergiával. Ők biztosítják öt másik egység (a KHV, a Hőépszer, a Magyar Hűtőipar, az I. István és a Fáy András szakközépiskolák) hőellátását is. Sokat tettek az energiatakarékosság érdekében. A megtakarítást csak millió forintokban lehet számolni. Nem lenne érdektelen meghallgatni a Balázs Béla utcai óvoda óvónőit és dadusait sem, mennyi segítséget kaptak már az őket patronáló „Béke” szocialista brigádtól. Lefestették az ágyakat, kerti bicikliket készítettek, elvégeztek minden szükséges kisebb-nagyobb javítást. Az üzem vezetője, Grauer Gábor sokáig patronálója volt a brigádnak. Most egyszerű tagja. Elmondta, hogy a sok jó mellett negatívum is jelentkezett. A feszített tempó, a folyamatos üzem (szombaton és vasárnap is dolgoznak!) miatt kevesebb idő jut az öszszejövetelekre. A hússzoros szocialista, kilencszeres aranyérmes brigád tagjaiban nincs semmi rendkívüli. Sokat, jól és okosan dolgoznak. És ez egyáltalán nem kevés. Baczó Gábor VDSZ Munkavédelmi Vándorkiállítás Elindult tavaszi körútjára a VDSZ Munkavédelmi Vándorkiállítás. Az első bemutatkozás a Taurus Gumiipari Vállalatnál Plazmások Valljuk be, mostohán bánunk a Nitrokémiánál nagy hagyományokkal bíró véradómozgalom propagálásával. Még szerencse, hogy a propagandamunkát maga a véradómozgalom nem sínyli meg és évek óta magas színvonalon áll. Ez talán csak annak köszönhető, hogy a háttérben egy igen komoly szervező és irányító munkát végző team alakult ki. Az eredményes munkához azonban szükséges egy agilis aktívahálózat is. Az aktívahálózat is megvan a Nitrokémiánál, sőt a véradó alanyok is. Pontosabban donorok. Vegyünk ki ebből a hálózatból egy aktívát és nézzük meg, hogy ők hogy dolgoznak. Szabolcs Gábor (ÁFÜ) 38 alkalommal adott vért, a tavalyi évtől a hagyományos véradásról átváltott a plazmaferezises véradásra. Üzemi véradó aktíva. — Üzemünk dolgozói 1978 óta adnak rendszeresen vért. Kezdetben 3-5 fővel vettünk részt a kiszállásos véradáson. Ez a szám évről évre 4-5 fővel emelkedett. Most 30 munkatársam ad rendszeresen vért. Milyen változásokon ment át az üzem véradómozgalma? — Addig, amíg kezdetben az „M” üzembe jártunk véradásra, 1980 óta megváltozott a helyzet. Most 2-3 fő kivételével mindenki bejár Veszprémbe a Vérellátóhoz. úgy tudom, másfajta változások is történtek? A tavalyi év valóban más** fajta változást is hozott. Beálltam a plazmaferezises véradók sorába. Csakhamar követőkre találtam. Nagy Béla és Balogh Attila személyében. Remélem ez a három fő még nem a végleges szám. A plazmaferezises véradásban is elsősorban a fiatalokra számítunk, éppen úgy, mint ahogy az egész mozgatómat az ÁFÜ- nél a fiatalok kezdték meg. Mennyiben más a plazmás módszer a hagyományos véradáshoz képest? — Itt csak a vérplazmát „veszik ki”, a vér minden más összetevőjét visszajuttatják infúzióval a szervezetnek. De még abban is, hogy egy plazmás véradás kettő hagyományosnak számít — különféle munkaversenynél ezt számításba veszik — és tulajdonképpen havonta lehet vért adni. Úgy tudom, hogy hoszadalmas egy ilyen véradás? — Igen, ez valóban így van, bár most egy új módszerrel, az úgynevezett „tasakos” módszerrel lecsökken az idő 50-60 percre. — Az jó lesz — kapcsolódik a beszélgetésbe Nagy Béla, aki 33 alkalommal adott vért. Mindketten részt vettek tavaly ősszel azon a bemutató véradáson, amelynek a Vértranszfúziós Állomás adott helyet. Ezt a szakmai bemutatót elsőorban a fejlődő országokszámára rendezték meg. Most mi az aktuális feladat? Milyen terveitek vannak? — Szeretnénk létrehozni egy önálló üzemi plazmás csoportot — veszi át a szót ismét Gábor. Az elmúlt két évben a 100 fő feletti üzemek sorában a veszprémi véradások alapján mindkétszer III. helyet szereztük meg. Innét szeretnénk előre lépni. Persze ez nehéz lesz, mert ehhez olyan üzemeket kell megelőzni mint a Kp. M., Hl. sz. fenntartó. További tervek? — Jó lenne az üzem női dolgozóit is bevonni a mozgalomba. Velük 100 véradás fölé kerülnénk évente. Végül feltennék egy szokványos kérdést. Miért adtok vért? — Nem akarom a már unalomig ismert mondatokat ismételgetni. Tehát azokon túl el tudom intézni ügyes-bajos dolgaimat a véradónapokon. A 30 fölötti véradások után pedig már a szervezet is rááll egy véradóprogramra. Végül pedig a kollektív szerződés 30 véradás fölött anyagi elismerést is biztosít — foglalja öszsze mindkettőjük véleményét Nagy Béla. Müller János Külföldre - biztonsággal Ezek a napok és hetek a külföldi nyaralásra, turistaútra, látogatóba készülődök köreiben a tervezés időszakát jelentik. Távoli és közelebbi országok térképei, útikönyvek kerülnek elő, valósággal családi program lesz esténként egy kis ízelítőt venni — a képzelet segítségével — a ránk váró élményekből. Vannak, akik az utazással járó tennivalókat az útlevél beszerzésétől a szállásfoglalásig, a programok szervezéséig utazási irodákra bízzák. Számukra bizonyos védettséget jelent a társaság és annak fejében vállalják a velejáró kötöttségeket is. Ezek az utazók mindenképpenrészesülnek biztosításban, hiszen az Állami Biztosító és az utazási irodák szerződése értelmében annak díját beépítik a részvételi költségekbe. De ne feledkezzünk meg róla, hogy sokan viszont maguk, illetve szűk családi, esetleg baráti körben szeretik fölfedezni az idegen tájakat, vagy pedig körülményeik hozzák úgy, hogy egyénileg utazzanak. Közülük többen úgy vélekednek, hogy számukra már akkor elkezdődik a „nagy kaland”, amikor kitöltik az útlevélkérő lapot, majd sorra följegyzik maguknak a tennivalókat. Az Állami Biztosító nekik is szeretne partnerük, kísérőjük lenni. A szocialista országokba utazókat sok tekintetben védik az érvényes államközi szerződések, például ha sürgős orvosi, illetve kórházi kezelésre szorulnak. De nekik sem árt megkötni az úgynevezett külföldre utazók baleset- és poggyászbiztosítását. E biztosítás díjtételei az idén január elsejétől némileg módosultak. Megszűnt az is, hogy minimálisan csak 10 napra köthető ez a biztosítás. Kivétel ez alól a repülőútra szóló biztosítás. Az ismert „tasakos” tarifák tehát most így alakulnak: 15 forintért 1—3 napra; 30 forintért 4—9 napra; 60 forintért 10—15 napra; 100 forintért pedig 16— 30 napra érvényes a biztosítás. A harmincadik naptól kezdve naponta 5 forint plusszköltséget jelent mindössze a biztonság. Ezzel együtt bővül is az ÁB szolgáltatása: az eddigi 100 ezer forintos balesetbiztosítási összeg 150 ezerre növekszik, és 12 ezer forintig térülnek meg a pogygyászkárok. Tény, hogy napjainkban már igen sokan ennél jóval értékesebb útiholmival indulnak a nagyvilágba. A biztosítótól kapott információink szerint ez a szerződés egy személyre kétszeresen is megköthető s így már 24 ezer forintig fizet a biztosító poggyászkárért, s természetesen a baleseti térítés is megduplázódik. A tőkés országokba utazók — tekintettel, hogy ezeknek az államoknak a többségével hazánknak nincsenek szociálpolitikai, illetve egészségügyi egyezményei — a betegség, baleset- és poggyászbiztosítást röviden: a BBP-t vehetik igénybe. Ez a szerződés minimálisan 10 napra és maximum egyéves időtartamra köthető. A BBP díja az első 30 napra napi 10 forint, a folyamatos külföldi tartózkodás 31. napjától pedig 20 forint. Az ÁB ennek alapján vállalja, hogy az orvosi ellátásra vagy kórházi kezelésre szoruló honfitársunk helyett az adott ország pénznemében megtéríti a gyógykezelés költségeit az orvosnak, illetve a gyógyintézetnek. A biztosító készfizető kezessége akkor is fennáll, ha a váratlan, előre nem látható betegséggel, vagy hirtelen balesettel kapcsolatos költségeket kinn élő rokon, barát, ismerős fizetett ki. Természtesen a saját valutából fedezett, számlával igazolt kiadásokat is megtéríti a biztosító.