Vegyipari Dolgozó, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1-2. szám

Tanácskozott szakszervezetünk központi vezetősége (Folytatás az 1. oldalról)­kenységek következetes vissza­szorítására van szükség. Az Ipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó iparban az 1%-ot némileg meghaladó terme­lési volumennövekedéssel szá­molunk. A konvertibilis export 3%-os növekedési szintje tervez­hető, amelyet az import csökkenő tendenciája mellett szükséges teljesíteni. Rubelrelációban 1%-os export- és 4-5%-os importnövekedés elé­rése szükséges. A GDP-nek a ter­melési volument 0,5-1%-ot meg­haladó mértékben kell növeked­nie. Az ipar beruházásai a VII. öt­éves tervben 1988-ra tervezettnél alacsonyabb szinten valósulnak meg a kényszerű restrikció követ­keztében. A vállalati beruházások folyó áron az 1987-es év szintjén várhatók. Az ipar szerkezet­átalakítási feladatait tehát nehéz körülmények, igen nagy feszült­ség mellett kell megvalósítani. A szerkezetátalakítási program megvalósításának a beruházási forráshiány mellett, jelentős fe­szültségpontját képezi a haté­kony rubelexport kényszerű kor­látja. A rubelelszámolású export pénzügyi szabályozásában az idei szigorítás után, további szigorí­tásra kerül sor. Ez azt jelenti, hogy 1988-ban ebben a reláció­ban 1-2%-os nyereségszint prog­nosztizálható. A rubel export-import ész­szerű egyenlegének a fenntartása miatt az importnövelés nehézsé­ge az export jelentős korlátját je­lenti. Bár vegyipari szempontból ez a probléma eltérő. Míg ipari szinten — több ága­zatnál — hiányzik a rubelimport­­átvételi készség (pl. gépeknél a A SZOT elnöksége többször tárgyalta és véleményezte az 1988. évi terveket. A szakszerve­zetek elfogadják azt és tudomá­sul veszik a tervben foglaltakat, „mivel annak nincs már alternatí­vája" Azt hiszem, központi veze­tőségünk a célkitűzésekkel és a SZOT-elnökség véleményét meg­erősítve egyetért és állást foglal amellett, hogy a vegyiparban mi is minden eszközzel elősegítjük a fentiek érvényre jutását, különös­képpen azért is, mert az 1988-as terv felelősségteljes megvalósítá­sa elősegíti a vegyipari vállalatok gazdasági és bérfejlesztési lehe­tőségeit is. Egyetértünk azzal, hogy hatást kell gyakorolni a gazdaság min­den szférájában, annak érdeké­ben, hogy a valós folyamatokban az történjen, amit a népgazdasá­gi tervben elhatároztunk — emel­te ki bevezetőjében a titkár, majd a többi között a következőket mondotta: A szervezett létszámleépí­tés nem jellemző a vegyiparra, mégis szólni kell róla, hogy a szerkezetátalakítási program 15 ezer fő átcsoportosítását tartal­mazza 1990-ig a vegyiparban. Tudjuk, hogy a vállalatoknál be­következett átcsoportosítások, felmondások, új munkahelyre tör­ténő átirányítások a szakszerve­zeti bizottságok közreműködésé­vel körültekintően történt és tör­ténik. Ez jórészt vállalati belső moz­gást jelen, mégis elég nagy ez a szám és sok embert kellemetle­nül érint. Ezért ismét felhívjuk a figyelmet az átcsoportosításokkal járó nehézségek, problémák em­berséges megoldására, különö­sen ott, ahol elbocsátások is tör­ténnek. Tapasztalataink szerint van hajlam az szb-knél is a létszám­­csökkentés felé, mert így az ott maradóknak több bért biztosít­hatnak. Tudjuk, hogy nehéz hely­zetben vannak a szakszervezeti bizottságok, mert egyrészt a mozgalom eszközeivel is szüksé­ges támogatni a vállalatok ered­ményjavító kezdeményezéseit, másrészt védeni kell az átszerve­zésben érintett dolgozókat, hi­szen azoknak a kenyerükről van szó. Itt szeretném kiemelni, hogy a SZOT kezdeményezte, hogy ne csak iíz, hanem már egy dolgozó elküldése esetén is kapja meg a dolgozó a kedvezményeket. A bérgazdálkodást vizsgál­va elmondhatom, hogy vegyipari vegyiparban is), addig a vegyipar­ban a rubel anyag importátvéte­lére korlátlan igény mutatkozna. A problémát a partnerek szállítási lehetőségeinek a hiánya okozza. Az importgazdálkodás ru­galmassabbá tétele érdekében már ez évben is lehetőség nyílt szűk körben a szaldógazdálkodá­si rendszerben való részvételre. Ez a lehetőség 1988-ra széleskö­rűen meghirdetésre került. Míg ebben az évben 5 pozitív szaldójú vegyipari vállalat vett részt az ak­cióban, 1988-ra — sokkal szigo­rúbb feltételek mellett — 22 vegyipari vállalat nyújtott be pá­lyázatot, amelyeket a tárcaközi bizottság támogatott. Leegysze­rűsítve, a normatív importgazdál­kodás lényege az, hogy a vállalat a dollár szaldóját 1988-ban az 1987. évihez viszonyítva nyolc százalékkal javítsa. Az importkiváltásra a vegyipar­ban rendkívül széles körben nyílik lehetőség. Többször indítványoz­tam és ez a minisztériumban egyetértésre talált, hogy az ész­szerű importkiváltást az export­­növeléshez hasonló preferenciák­kal lenne szükséges támogatni. Az Ipari Minisztérium 3 éves cselekvési programjából — amelyben a vegyipar feladatai részletesen ismertetésre kerültek — néhány súlyponti témát emel­nék ki. Az elkövetkező évben is foly­tatni kell a vertikális bővítést a vegyipar valamennyi területén. A feldolgozottsági fok növelésé­vel a rendelkezésre álló anyagér­ték többszörösére van lehetőség. Különösen jó példa erre a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Tiszai Ve­gyi Kombinát, szintén — a bázishoz viszonyítva — az időarányos átlagbérek 8,6%-os növekedése, 6,8%-os át­lagkereset-növekedés mellett kö­vetkezett be. A bérfejlesztésnél mind több helyen kiemelten ke­zelték az egyetemet, főiskolát végzettek, a különböző szintű ve­zetők egy részét, a közvetlen ter­melést irányítókat, bizonyos szak­munkákat, a nehéz és kedvezőt­len körülmények között végzett munkákat és a pályakezdő fiata­lokat. A vállalatok egy része to­vább növelte a műszakpótlékot is. A vegyipar területéről 17 válla­lat élt a bérpreferencia-pályáza­­tok lehetőségével. A 17 vállalat összesen 21 pályázatot nyújtott be. 1988-ban is szükség lesz olyan pályázatokra, amelyek a na­gyobb tőkésexport-növekedést segítik elő és a bérklubban való részvétellel felszabadítják a sza­bályozások korlátait. Ismereteink szerint a vegyipar vállalatainak je­lentős részét érdekli a bérklubban való részvétel. A bérbruttósításról röviden szólva, az alapelvre utalva, hang­súlyozni szükséges, hogy a sze­mélyi jövedelemadó bevezetésé­nek feltételeként, a szakszerveze­tek álláspontja, a jövedelemadó bevezetése évében a dolgozó munkaviszonyból származó nettó keresete nem csökkenhet. Ez a szakszervezeti álláspont politikai jellegű állásponttá vált, amit az Elnöki Tanács 1987. évi 14. tvr­­ben rögzített. Minden munkáltatót kötelez a nettó kereset megőrzésére, vált.­Ezzel összhangban kiemel­ten fejlesztendő terület marad változatlanul a gyógyszer-, nö­vényvédőszer- és intermedier­gyártás, az ipari segédanyagok gyártása. Különösen nagy gondot kell fordítani az elmaradt inter­medier fejlesztések pótlására és változatlan ütemben (legalább 5—10%-kal) kell bővíteni a mű­anyag-feldolgozó ipari kapacitá­sokat. Tovább kell folytatni a vi­lágpiacon is versenyképes straté­giai gumitermékek gyártásfej­lesztését, valamint a kozmetikai és háztartás-vegyipari termékek gyártásbővítését, exportját. A szerkezetátalakítási program előirányzatának megfelelően bát­ran kell élni a visszafejlesztési le­hetőségekkel. Ez a vegyiparban eddig sem volt újszerű. Példa er­re a kaprolaktám-, kénsav-, régi pétisó- és ammóniaüzem, a 100 fölötti elavult gyógyszeripari ké­szítmény és az igényekhez alkal­mazkodva több festékipari, ház­tartási és kozmetikai készítmény termelésének megszüntetése. Körtvélyes István miniszter­­helyettes végezetül kiemelte: a vállalatok és a központi irányítás között a korábbaiknál is mélyebb, kölcsönös iterációs kapcsolaton alapuló cselekvési egység megte­remtése szükséges annak érde­kében, hogy a gazdálkodó szerve­zetek fekészülhessenek a jövő évi feladatokra, hogy az év elején el lehessen kerülni a termelés és a kivitel szokásos visszaesését, egyenetlenségét. Ezúton kérem a vállalati veze­tők, a szakszervezeti aktivisták és minden dolgozó hatékony közre­működését és aktív szerepvállalá­sát a kormányprogram sikeres megvalósításában, zatlan munkateljesítmény mel­lett, és el lehet végezni a munka­díjazási szabályok korszerűsíté­sét, meg lehet szüntetni a felesle­ges, formális pótlékokat és moz­­góbér-elemeket.­­ Itt emlékeztetek arra, hogy a VDSZ kezdeményezésére a 2/1987. miniszterelnök-helyettesi rendelet 8. §-át törölni fogják. E rendelkezés a védőétel pótléká­nak alapbéresítését rendelte el úgy, hogy nem lehetett volna báziskorrekcióval beépíteni, ami a vegyiparban sok vállalatot ked­vezőtlenül érintene. Lenne olyan vállalatunk, ahol ez a jövő évi bér­­fejlesztés 1,1%-át is elvitte volna. A rendelkezés törlésével marad minden a régiben és továbbra is költségből lehet a pótlékot fizet­ni. A bérbruttósítási munka a vál­lalat gazdasági szakembereinek feladata, de lényegének megérté­se és megértetése, valamint konkrét ügyekben a segítés miatt nagy feladatokat ró a vállalati szakszervezeti bizottságokra. E munkában fontos, hogy minden bizalmi jól értse saját csoportjá­nál a bérbruttósítás rájuk vonat­kozó szabályait, előírásait, azt, hogy mit hogyan bruttósítottak és azonnal tudják, mit kell egy­­egy dolgozónál reklamálni, segí­teni. A gazdasági-társadalmi fo­lyamatok szükséges változásai nem kedveznek a szociálpolitiká­nak. A szociális ellátás keretében biztosított juttatások és szolgál­tatások egyre nagyobb terheket rónak a munkáltatókra. A szakszervezetek, a SZOT-el­­nökség az 1988. évi szociálpoliti­kai intézkedések kialakítására je­lentős erőfeszítéseket tettek. Eszerint a szociálpolitika tartal­ma, funkciója a nehézségek elle­nére sem változhat, feladata to­vábbra is a munka szerinti elosz­tásoktól függetlenül meglévő hát­rányok mérséklése. Igaz, hogy a 70 éven felü­lieknél, a 3 és többgyermeke­seknél lényegében közel teljes lesz az ellentételezés, míg másutt — nyugdíjas és gyermekes csalá­doknál — az életszínvonal-csök­kenés is kisebb mértékű lesz. Is­meretes, hogy 1988-tól 1 gyer­mek után 50 ezer, 2 gyermek után 150 ezer, 3 gyermek után 400 ezer és minden további gyermek után további 50 ezer forint lesz a lakás­építési szociálpolitikai kedvez­mény. A munkahelyi vállalati szociál­politika szerepe 1988-ban és az utána következő időszakban is erősödni fog. A stabilizáció, a ki­bontakozás időszakában a szer­vezett, hatékony vállalati szociál­politika helyi politikai tényezővé válik. A vállalatoknál gondosab­ban kell ügyelni a dolgozók jóléti és kulturális ellátására, segíteni kell a fiatalok, családosok lakás­­helyzetének javítását, mert vár­ható, hogy a szociális segélyek iránti igények fokozódni fognak. Emiatt differenciált, szelektív, ér­demi segélyezési gyakorlatra lesz szükség. A kedvezményes üzemi ét­keztetés biztosítása az eddi­gieknél is fontosabb kérdés lesz. A nyersanyagnormákból adódó árnövekedés mértékét javasoljuk a vállalat és a dolgozók között arányosan megosztani. A munkavégzés közvetlen fel­tételeit képező szociális ellátások (munkásszállás, munkásszállítás, utazási költségtérítés, üzem­egészségügyi , munkaruha-ellá­tások, szakmai képzés, tovább­képzés) ráfordításai továbbra is termelési költségként számolha­tók el. A jóléti és kulturális kiadá­sokra, a jóléti és kulturális alap megszűnésével, sajátos megol­dás született. Ezek a kiadások egy központi normatívák által meghatározott összegig költség­ként — különféle ráfordításként — e felett is költségként, de a nyereségadót növelő tételként számolhatók el, így gyakorlatilag minden többletforint-felhaszná­­lást 50 fillér adó terhel. Ez valamivel kedvezőbb a jelenlegi érdekeltségi alapból va­ló kiegészítési lehetőségnél. Az adómentes összeghatárra vonat­kozó normatívákat külön PM-ren­­delet határozza meg. A változtatások következtében megszűnik a kötelezően képzett jóléti alap adta biztonság, mivel a normatív, adómentes összegek­nél többet, de kevesebbet is for­díthat a vállalat ilyen célokra. A üdültetésben a térítési dí­jak emelése esetén a rászoruló családoknál az üdülési segélyle­hetőségeket indokolt bővíteni. A SZOT az első negyedévig nem emelte az üdülési térítéseket, azonban az áremelkedések követ­keztében nyilvánvalóan emelked­ni fog az üdülőjegyek ára. Az eddig elmondottakkal érzé­keltettem, hogy megnövekszik a szociális tervezés és a kollektív szerződésben történő szabályo­zás jelentősége is. A vállalat vezetőjének és a szakszervezetnek továbbra is a kollektív szerződésben kell együt­tesen szabályozni a jóléti és kul­turális (sport-) célú összegeket, függetlenül attól, hogy ezek a ter­vezett összegek a központilag en­gedélyezett adómentes felhasz­nálást (normatívákat) meghalad­ják-e vagy sem. A kollektív szer­ződésben kell rendelkezni arról is, hogy a jóléti és kulturális célú összegekből mennyit fordít a vál­lalat üzemi étkeztetésre, a gyer­mekintézmények működtetésére, illetve arról, hogy mennyi lesz a szakszervezeti döntési jogkörben felhasználható — segélyezésre, egyéb szociális, kulturális, sport­célokra és az üdültetésre fordít­ható — összeg nagysága. A szakszervezeti döntési jog­körbe tartozó keretösszegnek az egyes jogcímek szerinti felosztá­sáról és a felhasználás elveiről — a vállalat vezetőjének meghallga­tása után — a szakszervezet (bi­zalmi testület) határoz. A vegyipar foglalkozási bal­eseti helyzetének elemzése során azt tudjuk jelenteni a köz­ponti vezetőségnek, hogy 1987-ben jelentős javulás követ­kezett be a halálos és tömeges balesetek számában. A múlt év első 10 hónapját te­kintve 10 halálos üzemi baleset volt, míg ebben az évben eddig 4 halálos baleset történt. A 4-ből kettő úti baleset és 2 pedig üzemi belső közlekedés során követke­zett be. Ez azt mutatja, hogy a vállalaton belüli közlekedésnél is a KRESZ közlekedési szabályait szigorúbban kell betartani. A csonkulásos balesetek esetében is örömteli javulás mu­tatkozik. Ilyen év még nem volt. Hatról háromra csökkent az azon­nali bejelentésre kötelezett cson­kulásos balesetek száma. A halálos és csonkulásos bal­esetek tekintetében a legna­gyobb javulás az alumíniumipar­ban és a gyógyszeripari vállalatok körében volt. Úgy gondoljuk, hogy helyes volt szakszerveze­tünk részéről az elmúlt időszak­ban pontosan e két területen az erélyesebb fellépés. A biztonságos munkavég­zés érdekében továbbra is szor­galmazzuk az iparági biztonság­­technikai együttműködési szerző­déseket, amelyek fő célja az egy­máson való segítés, a szerzett pozitív és esetleg negatív tapasz­talatok kicserélése és az abból adódó konzekvenciák hasznosí­tása. Elnökségünk októberben tár­gyalta a Borsodi Vegyi Kombinát­nál a vegyipar környezetvédelmi Vörös Árpád ipari miniszter­­helyettes felszólalásában a MAT jelenlegi helyzetét elemezte, majd a jövőre vonatkozó felada­tokról szólt. Bevezetőjében kie­melte a feldolgozott alumínium termékek nem rubel relációs ex­­portokban való részarányának erőteljes növekedését, amely öt év alatt 33,6 százalék emelkedést mutatott. Kedvezőnek minősítette azt is, hogy a MAT — élve az önálló kül­kereskedelmi jog nyújtotta lehe­tőségekkel — alumínium fél­­gyártmányaikat bevezették mind az európai, mind a tengeren túli piacokra és megteremtették a pi­aci részesedés további növekedé­sének lehetőségét. A miniszterhelyettes ezután a MAT „feszültségpontjairól" szól­va egyebek között rámutatott, hogy az 1988—90-es időszakban az egyes vertikumi fázisokban az 1987-es termeléssel számolnak. A szabályozóváltás és annak kap­csán végrehajtott energiaár-eme­lés, továbbá az 1,1 milliárd forint egyedi elvonás a MAT eredmé­nyét 1988-ban nullára csökkenti. Mindemellett a tröszt működőké­pessége 1988-ban — ha nehezen is — de fenntartható, fejleszté­sekre kb. 1,9 milliárd forint fordít­helyzetet, amelyben megállapí­tást nyert, hogy a vegyipar kör­nyezetvédelmi szennyezésének csökkentésére a vegyipari vállala­tok nagy erőfeszítéseket tesznek és tekintélyes pénzösszegeket fordítanak e célra. A tanulságokat itt is összegeztük és az elnökségi tájékoztatóban, majd a sajtóban is közzétettük. Molnár Károly titkár befeje­zésképp utalt arra, hogy az MSZMP KB december 9-i állás­­foglalásában felhívta a társadal­mi és érdekképviseleti szerveket, hogy határozottan támogassák a jövő évi népgazdasági terveket és mozgósítsanak annak végrehajtá­sára és arra, hogy a jövő évi nép­­gazdasági terv sikeres végrehaj­tásának elengedhetetlen feltétele a feladatokkal való azonosulás, a fegyelmezett és szervezett mun­ka, a felelős kezdeményező veze­tői magatartás. Szükséges tehát, hogy a köz­ponti vezetőségi ülést követően a munkhelyén mindenki teljes igye­kezetével elősegítse a vegyipar elé tűzött feladatok vállalati telje­sítését. Molnár Károly felszólalását követően megkezdődött a vi­ta. Elsőnek Vörös Árpád ipari­­miniszter-helyettes kért szót,­haza. (Ennek háromnegyede saját forrás.) Ha a MAT saját erejéből bizto­sítaná a két milliárd forint beru­házást, úgy az egyéb kötelezett­ségekkel együtt 1989—90. évek­ben 3,5—4 milliárd forint/év ered­ményt kellene elérnie. Bauxitbányászatban a beruhá­zási források hiánya mellett, ko­moly gond a Nyírád —Hévíz kér­désben kialakult patthelyzet, ami végsősoron az egyik legértéke­sebb, jó minőségű magyar bau­­xithányad elvesztéséhez vezet­het. Hasonló bizonytalanság­ a másik jó minőségű, nagyegyházi bányamező tervezett ütemű ter­melésbe vonása is. Vörös Árpád ezután ismertet­te, melyek a legfontosabb, 1988-ban egyeztetendő kérdések. Ezek közé sorolta a magyar­­szovjet timföldi alumínium egyezmény elszámolását, az alu­mínium félgyártmányok főpiaci árának megállapítását, a villa­­mosenergia-díjon belül a kohók energia­költségének a nemzetkö­zi árarányokhoz való igazítását, az 1,1 milliárd forint egyedi elvo­nás törlését vagy jelentős mér­séklését, a bányaberuházások, vörösiszapterek építése, kohóre­konstrukcióra preferált fejlesztési források biztosítását. Molnár Károly titkár felszólalása Felelős, kezdeményező vezetői magatartást Sok az egyeztetendő kérdés A legfontosabb gondolatok a jegyzetfüzetbe kerülnek 2 VEGYIPARI DOLGOZÓ

Next