Vendéglátóipari Munkás, 1948 (4. évfolyam, 1-5. szám)
1948-05-15 / 5. szám
jtg^S^december VENDÉGLÁTÓIPARI MUNKÁS 7 amiről a dolgozók, míg be nem költöztek, el sem merték hinni, hogy az övéké lesz. A Britannia-szállóban a szakma fiataljai számára ping-pong asztalok, s a józan szórakozás egyéb lehetőségei állanak állandóan rendelkezésre. A Gellért-szállóban étkezőhelyiségeket létesítettünk, ahol tiszta, kellemes környezetben fogyaszthatják el a dolgozók étkezéseiket. A vendéglátóiparban történt államosításnál sem maradt el a reakció szokásos suttogó propagandája. »Le fognak zülleni az üzemek állami kezelésben, gazdaságilag tönkre fognak menni, mert nélkülünk nem lesznek képesek vezetni.« Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket hallhattunk a volt tőkésektől és a reakció ügynökeitől. Érdemes megnézni gazdasági szempontból, mennyire váltak be a reakciós rémhírterjesztők huhogásai. Az államosított vendéglátóipari üzemek nem kértek és nem kaptak külön állami támogatást. De az államosításkor közel három millió forintnyi teherrel kellett megkezdenie gazdálkodását, amit a tőkés tulajdonos reánk hagyott. Ebből a mai napig több mint félmillió forintot kifizettek az államosított üzemek és emellett a folyó kiadásokat és közterheket is pontosan fizették. Az összes államosított üzemeinknek felszerelését felújítottuk és állandóan újabb beszerzésekkel gyarapítjuk. Új üzemeket létesítünk. Például a Britannia-szálló dolgozóinak öntudatos és demokratikusan gondolkodó munkásai rohammunkával elvégezték a Szondy Borozó újjáépítését, amelyet a tőkés tulajdonos romokban, bokán felül érő piszokkal adott át. A Continental-szállóban külső vállalkozó igénybevétele nélkül megnyitották az espressoüzemet, amely mint új üzem, további munkalehetőségeket nyújt a dolgozóknak. Az eljövendő hetekben kezdik el az Astoriaszálló épületében az espresso-sörözőnek építését. A vidéki szállodaüzemeinknél is komoly fejlődés mutatkozik. A kaposvári Turul-nagyszállodát egy óriási tőkével rendelkező bank tulajdonából olyan állapotban vettünk át, hogy oda a háború óta, akinek nem volt feltétlen szükséges, nem szállt meg, hanem továbbutazott, annak elhanyagolt mivolta miatt. A felszabadulás óta nem volt fűtés a szállóban, hiányos berendezésével és takarítatlanul megdöbbentő képet nyújtott. Az államosítást követő 2 hónap múlva a Dunántúl egyik legtisztább szállodáját varázsolták a kaposvári Turulból a dolgozók, amely most már barátságos, jó fűtött szobáival várja az ott megszállókat. Mindezek a tények azt bizonyítják, hogy az államosított vendéglátóiparnak jövője van, mert az államosított vendéglátóipar hivatott biztosítani a dolgozók üdülését és szórakozását, tehát a népi demokráciában, de majd a szocializmusban is komoly szerepe lesz a vendéglátóiparnak és így a vendéglátóipar dolgozóinak. Koronás Sándor: Nyelvismereteiket fejlesztik a Britannia dolgozói. 99 a o rsc í k “ s r e December 4-én avatta a Magyar Bányamunkások Szakszervezete Vilma Királynő úti székházát és 56-án tartotta XIV. kongresszusát. Az ünnepségek és tanácskozások kezdetét, amint ilyenkor szokás, zeneszámok tették színessé. A Zagyvapálfalvi Bányász Úttörő Zenekar 45 tagú fúvós együttese, melynek legifjabb tagja 6 éves, a legidősebb már 14 éves, játékával komoly élvezetet nyújtott. Mint a nagyok, úgy játszották a himnuszt és a munkásindulókat. De mégis gyermekek voltak, a legkisebb, a nagydobos, mindössze 6 éves, a lekváros palacsintáért nagyon jóba lett a konyhafőnökkel, akinek jóvoltából 25 drb palacsintát sikerült egy alkalommal elfogyasztania és arra az ígéretére, hogy lekváros csirke lesz holnapra ebédre, felsorakoztak a bányászszakszervezet konyháján és szerenádot adtak a szakácsoknak. Őket látva, önkénytelenül az Ostende rajkó zenekara jut eszünkbe. Megállapíthatjuk, hogy a múltban a gyermekzenekart a tőkések vagyongyűjtésük szolgálatába állították, addig a mai gyermekzenekar iskolába jár, továbbképzi magát és gyermek marad akkor is, ha felnőtteknek való feladatokat valósít meg. Éljen a munkásság és a dolgozó parasztság megbonthatatlan egysége