Állami főreáliskola, Versec, 1917

3­r. Dr. Vass Bertalan. Az a régi elkeseredett igazság az istenek gyűlöletéről és a pedagógus pályájáról talán sohasem volt igaz. Lehetett egy tanító pillanatnyi elkevesedésé­­nek hangulatkitörése, de soha az igazi tanítói élet végigtekintésének meggondolt tanulsága. Ha az igazi oktatói életpályák rögös útjának valamelyik stációjáról tekintünk vissza, csak felemelő gondolatokkal telhetünk el az ilyen élet válto­zatainak szép kilátásán és hálás érzésekkel az isteni felsőbbség rendeltetésének nyilvánulásai iránt. Valóban ilyenszerű elmélkedések illenek annak a pedagóguspályának nevezetes állomásán, amely elé most érkeztünk. Mert Vass Bertalan tíz éves főigazgatói pályája előttünk, akik mint alája rendeltek éltük végig ezt az idő­szakot, nem a rideg hivatalnok-feljebbvalót, hanem első­sorban és legesleg­­főként az ihletett, lelkes, a kedély kincseivel és a lélek gazdagságával meg­áldott pedagógust revelálta. Abban az állásban, amelyet a középoktatás leg­előkelőbb polcán foglal el, sohasem a bürokratikus rangfelsőbbség ridegségét érvényesítette, hanem mindig az oktató szívtől szívnek szóló bölcseségét lát­tatta, a fölényes tanító emberi tanulságait hallatta. Elmondhatjuk, hogy a fő­igazgató urunk látogatásai az egyes intézeteknél valóságos pedagógiai ese­ményeket jelentenek. És ebben is kimagasló momentum, ahogy az ifjúság lelkével tudja mindig megtalálni a kontaktust. Felejthetetlen marad előttem az első főigazgatói látogatás, amelyet itt éltem át a mi intézetünknél, s amelynek stílusában első pillanatra meglátszott, hogy mennyire távol van a felsőbbséges, rideg inspiriálások modorától. Mennyire megkapták a tanárt is azok a szavak, amelyeket az óra végén a főigazgatói látogató az osztály ifjúságához intézett! Ezek a keresetlen és mégis oly finoman modulált mondatok, amikben egyaránt lüktetett a kicsinyek szeretetének oly megkapó lírája és amelyben ott folytak az élet leszűrt bölcseségének magvas közérthetőségei, valóságos remeket jelen­tettek művészi és erkölcsi értelmükben egyaránt. Ki is érzett a mélységes hatás, a felcsillanó szemek élénk élvezetkifejezésén, a kis arcocskák ezer hatás érte és ezeket mind vissza is tükröztető naiv mozdulatain. Úgy tetszett, hogy az ifjúság szíve olyan hangszer, amelyen irigylendő készséggel játszik annak fölényes, kiválasztott értője. Azóta úgy rémlik mindig, hogy nemcsak a tanárok feljebbvalójával, ha­nem az ifjúságnak is valami atyai irányítójával és lelkének nagyon ismerő bizalmasával állnék szemben. Igaz, hogy ebben a lelki mélységben és e szív­béli ékesszólás szépségében a papi jelleg is együtt szól a pedagóguséval, és a szent Róbert és szent Bernát rendjének előkelő erkölcsi magaslata, magasztos ékesszólása egyaránt nyilvánul az oktató nemes lelki stílusával. A Vass Bertalan eddigi főigazgatói pályája a nemesen­­ gondolkodó, mélyen érző és a pedagógiai belátás bölcseségétől áthatott tanügyi feljebbvaló életútjának sikerektől öve­zett darabja. Az egész alárendelt tanügyi világ ennek a pályának még további nagyon hosszú és nagyon boldog folytatását esdi a sors beláthatatlan és kifürkészhetetlen isteni felsőbbségű kegyeitől. Gy. Zs.

Next