Vesevilág, 1991 (4. évfolyam, 1-7. szám)

1991-04-01 / 1. szám

"Nephrocentrum" avagy: "Segíts magadon, az Isten is megsegít!" Manapság mindenkit biztatnak, legyen merész sorsát jobbítani, kockáztasson, váltakozzék! Persze, az ellenkezőjéről is hallani: nem érdemes belefogni semmibe, mert csak a sok izgalom, idegesség, szószegés, önkényes pénzügyi (és egyéb) feltételek állandó változása, mindenféle módosítás, kialakulatlanság és kiszámíthatatlanság... Sajnos a fentiek így együtt és egyszerre igazak. Mégis azt kell mondani, hogy azokért izgulunk, akik nem hagyják magukat megijeszteni és elsodortatni napjaink összevisszaságában! S hogy sok a vesztenivaló? Igen. De ha semmit nem tesz az ember, akkor is veszíthet, talán még többet is... A Nephrocentrum Egészségügyi Szolgáltató Kisszövetkezet csapata szintén átgondolta ezeket a lehetőségeket, s úgy ítélték meg, vannak elegen ahhoz, hogy bátrak legyenek, egymást is bátorítsák, s nekiláttak a körülmények megváltoztatásához. Esztendeje már, hogy összeszedték a szükséges kurázsit, harci kedvet és sorra vették a lehetőségeket. Először kftbe szerettek volna tömörülni, mint a VDRE egyszemélyes kft-je, de az egymillió forintnyi alaptőke határidőre sehogyan sem jött össze. Ezért lettek végül kisszövetkezet, mert ennél a formációnál az alaptőke összege nem meghatározott, s jóval kisebb pénzből is el tudtak indulni. Végül a Nephrocentrum alaptőkéjét a rokkantnyugdíjakból és az AMFORA adományából hozták létre, rehabilitációs célszervezetté alakultak és a munkahelyek létesítésére a rehabilitációs alaptól pályázaton nyert összegből helyreállították a Paksi József utcai épületet és termelőeszközöket - szövegszedőt, sokszorosítót, stb - vásároltak. A központ: III., Meggyfa utca 33. A Meggyfa utcai épület a volt MSZMP vagyon része. Itt kaptak helyet a Nephrocentrum - többségében vesebetegekből verbuválódott - tagjai. Különböző összeszerelések, bedolgozói tevékenység, irodai sokszorosító munka, amit végeznek, s várják egy éve a megalakulás pillanatától, hogy a számukra eredetileg átadott helyiségek bérleti-, illetve tulajdonjoga tisztázódjék, s az ígérgetők végre betartsák szavukat és a tevékenységnek megfelelő életteret, szobákat, termeket is megkapják. Köztudomású, hogy hazánkban a vagyonelszámolás akadozva, csúnya ellentmondások közepette történik. A Nephrocentrum dolgozói is tudomásul vették, hogy átmenetileg, társbérletben kell élniük az új MSZMP-sekkel és az Új Óbuda Lakóhelyi Egyesülettel az elmúlt év végéig, abban a hitben, hogy azután rendeződnek a sokszor nem is olyan barátságos együttélési viszonyok. (A mai napig nem rendeződtek, mivel az új kormányhatározat továbbra is lehetőséget ad a pártoknak a helyiségek használatára). A pillanatnyilag is fennálló hármas társbérlet ügyében a környék lakói is állást foglaltak, annál is inkább, mivel időnként zajos bulikat rendeznek a késői órákban a vidám óbudások: az összegyűjtött aláírások a csendben munkát végző Nephrocentrumot támogatják. A kisszövetkezet szeretne mielőbb ennek a méltatlan helyzetnek a végére járni, szeretné megkapni az épületet kizárólagos használatra, mert hiába, hogy a Nephrocentum megkapta a használati jogot az épület egy irodájára - és alkalmanként az összes helyiség használatára - a gyakorlatban a fent felsoroltak miatt nem tud élni ezzel a jogával, így aztán jelenleg egyetlen helyiségben kénytelen nyolc ember részére a rehabilitáció A művese állomás: IV., Paksi József utca 64. A művese-állomás menedzselésére a Soros Alapítvány adott támogatást. Újpesten láttak munkához, a régi Hargita Étterem épületében, mely öt éve az MSZMP kezelésében lévő vagyon, s amelyet a helyi önkormányzat átadott a Nephrocentumnak korszerű dialízis állomás kialakítására. A majdani állomás rehabilitációs célszervezet keretében működne, s a kisszövetkezet gondja a külső és belső feltételek megteremtése. A rehabilitációs alapból a felújítást végző szövetkezet az ügy fontosságát átérezve, önköltségi áron vállalta a munkát - vágtak bele az embert próbáló vállalkozásba. Vagyonjogi megítélésben mindkét helyen egyaránt vannak problémák. Az újpesti önkormányzat azonban igyekszik egyértelmű helyzeteket teremteni. Azonnal belátták, hogy a dialízis állomás mennyire fontos, hogy a IV, XV, XVI. kerület vesebetegeinek életén könnyítene az ellátásukat megoldó művese állomás üzembehelyezése. A használatba vételi díjat kétmillió forintban állapították meg, melyből kiutaláskor félmillió forintot kértek, s a hátralévő összeget, majd csak másfél év múlva vennék át a kisszövetkezettől, sőt fontolgatják annak a lehetőségét, hogy a további pénzt később teljes egészében elengedik. A bérleti díj az elmúlt év végéig egy négyzetméter után 10 Ft volt, a kiutalás után 240 Ft-ot, az üzembe helyezés után, pedig 2.400 forintot kell fizetni négyzetméterenként. Beer Gábor a kisszövetkezet elnöke - társaival - naponta vívja csatáit. Ők lelki szemeikkel már látják a kész állomást, a modern Fresenius 2008 E típusú gépekkel, s gondolnak betegtársaikra, kiknek a kezelés mellett új munkalehetőséget is teremtenek. Közben újabb és újabb leveleket, feljegyzéseket fogalmaznak, szeretnék végre tisztázni a tulajdonviszonyokat - mindkét helyen - s szeretnék megkapni a hiányzó 18 millió forintot is, melyhez a kerületi önkormányzatok és a Fővárosi Önkormányzat segítségét kérik - várják. A Nephrocentrum Kisszövetkezet nyughatatlan-céltudatos tagjai azt is tudják, hogy megtanultak jól gazdálkodni, hiszen az ő leendő művese állomásuk - az átlagos 50 milliós forrásigény helyett - 25 millióból létrehozható! A rehabilitációs munkavégzés keretében dolgozó vesebetegek az együttdolgozás örömétől, attól, hogy érzik szükség van rájuk és a munkájukra, általános állapotuk javulásával reagálnak. Jobb a fizikai és a pszichikai állapotuk - talán még a méreganyag-szintjük is alacsonyabb lett. Mindenesetre, kevesebbet sopánkodnak a betegségük miatt. Ugyanakkor azzal, hogy együtt vagyunk, figyelünk és vigyázunk egymásra, sőt a családokkal is tartjuk a baráti kapcsolatot - hangsúlyozza Beer Gábor. Nos: Mindenképpen megéri vállalkozni! Bízunk benne, hog egyre több ember lesz, aki elég merész, sorsát irányítani. Persze ehhez már csak az kellene, hogy e merészséget az egész társadalom egységesen pozitívnak és támogatandónak ítélje... V.É.