Vesevilág, 1993 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1993-02-01 / 1. szám

Nyílt nap a Parlamentben által képviselt minden szervezetet érintett. Régi adósságát pótolta a parla­menti képviselők egy csoportja. Az Országgyűlés szociális, egész­ségügyi és családvédelmi bizott­sága 1992 decemberében „Egész­ségügyi reform az alapellátásban, a járóbeteg szakellátásban, a fek­vőbeteg ellátásban és a köz­­egészségügyben” címmel meg­rendezte I. Szakmai Nyílt Napját a Parlament kongresszusi termé­ben. Előzetesen felkérték a társa­dalmi és érdekvédelmi szerveze­teket, hogy küldjék meg azon té­mákat, amelyek megoldása véle­ményük szerint halaszthatatlan. A VOKSZ azon feladatokat fogal­mazta meg, amelyek napirenden tartása elengedhetetlen a betegek számára. Sajnos volt miről írni, hi­szen nincs az egészségügynek olyan területe, amit nem kellene minél hamarébb megreformálni. A beterjesztett anyagon felül lehető­séget kaptak a résztvevők egy rö­­videbb hozzászólásra, vélemény­­nyilvánításra is. A rendezvényen közel 300-an voltak. Valamilyen érdekvédelmi szervezet vagy ka­mara képviseletében. Voltak kö­zöttük betegeket, betegápolókat, orvosokat gondozókat képviselők. A szövetséget Vértesi Lászlóné, Zsoldos József és Ádám Aurél képviselte. Jelen volt dr. Surján László népjóléti miniszter, dr. Bo­ros József a TB főigazgatója, több államtitkár és parlamenti képvise­lő. A nyílt napot dr. Kovács Pál a Bizottság alelnöke vezette le. Te­kintettel a hozzászólások igen nagy számára, annak időtartamát a szervezők 5 percben szabták meg. A rendezvény 10 órakor kez­dődött és késő délutánig tartott. A nyílt nap megnyitásakor az el­képzelés az volt, hogy témák sze­rinti csoportosításban jutnak szó­hoz a jelentkezők. Hamarosan ki­derült, hogy a témák annyira át­­meg átszövik egymást, hogy ez nem volt tartható, így az egész egy panaszáradat színes kaval­­kádjává alakult változatosabbnál változatosabb témákkal. A jegyző­könyveket vezető gyorsírók rendít­hetetlenül rótták papírra az el­hangzottakat. A hozzászólások érintették az­­ orvosszakmai, orvosetikai kér­déseket, - a természetgyógyászat, az ezzel foglalkozó orvosok, szakem­berek helyzetét, - a háziorvosi ellátást, ennek finanszírozását, - gyermekek, idősek ellátását, gondozását, - az egészségileg károsodott emberek rehabilitációját,­­ szűrést, gyógyítást, utógon­dozást stb. Tekintettel a rövid időre, a hoz­zászólás témájának kiválasztásá­ban a VOKSZ egyeztetett a LÁNC Szövetséggel. Földes Ernő a LÁNC képviseletében olyan témá­kat vázolt fel, amelyek a „LÁNC” így a­­ megelőző szűrés beve­zetésének jelentőségét, - a nyugdíjas korban történő le­­rokkanás problémáit, - az egészséges életmód pre­ferálásának jelentőségét, - a korszerű és egészséges táplálkozás anyagi ösztönzésének hiányát emelte ki, mint megoldásra váró kérdéseket. A VOKSZ a vesebetegeket érin­tő lényeges témákban írásbeli be­adványt fogalmazott meg, hozzá­szólásában a transzplantszerve­­zés jelentőségét és az ezen a te­rületen tapasztalt ellenállást fogal­mazta meg a változtatás igényé­vel. Hogy a nyílt nap sikeres volt e vagy sem, azt a résztvevők igen eltérő módon ítélték meg. Ezt nyil­ván a folytatás, a jövő fogja eldön­teni. Éppen ideje volt az általunk cselekvő helyzetbe juttatott tör­vényalkotóknak és hatalomgya­korlónak felismerni, hogy a társa­dalmi, érdekvédelmi szervezetek­kel, a betegekkel való állandó kapcsolat, a visszajelzések, kon­szenzusok nélkül nem lehet iga­zán jó törvényeket alkotni sem az egészségügy, sem más területen. S bár a bizottság alelnöke szerint az itt hallott témákat ismerték, en­gedje meg hogy ezt egy kissé szkeptikusan fogadja az állampol­gár. Mert a tény az, hogy a társa­dalombiztosítás a világon szinte egyedülállóan magas járulékfize­tési kötelezettség mellett sem ké­pes tisztességes ellátást nyújtani, amiért részben saját maga, rész­ben a törvényhozás okolható. Mert tény az, hogy ilyen körülmé­nyek között is felmerül a társada­lombiztosítás számára egy új székház építésének gondolata csekély 5 milliárdért. Mert tény az, hogy megtörténik a nyugdíj- és az egészségbiztosítás teljes körű át­alakítása anélkül, hogy érdemben ebbe beleszólhattunk volna. Nyilvánvalóan nem elégedhe­tünk meg ennyivel. De ha csak annyi eredménye lesz ennek a napnak, hogy az ilyen jellegű összejövetelek a kapcsolattartást a jövőben is segítik, már támogat­ni kell az ehhez hasonló rendez­vényeket. Ádám Szöveg nélkül Bene Erzsébet karikatúrája

Next