Vesevilág, 1999 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1999-02-01 / 1. szám
A hazai transzplantáció története A Magyar Transzplantációs Társaság és a Roche (Magyarország) Kft. tudományos konferenciát, valamint Kozma és Damian napi ünnepséget rendezett nemrégiben Visegrádon, a Hotel Silvanusban. November 16-án volt 25 éve, hogy elkezdődött a hazai szervezett transzplantációs program. Erről prof. dr. Perner Ferenc tartott előadást, de mindenekelőtt megemlékezett a sebészek és belgyógyászok védőszentjeiről, Kozma és Damianról. A keleti egyház két nagy egyéniségéről meglehetősen kevés történelmi adat áll rendelkezésre, de azt tudni lehet, hogy nemcsak orvosok, hanem keresztények is voltak. Az emberek szeretetét azzal vívták ki, hogy nem fogadtak el pénzt a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Prédikálásuk hatására nagyon sokan megtértek. Ezért amikor az üldözési hullám a keleti egyházakat is elérte, a helytartó elsőként az apostol orvosokat állította bíróság elé, akik mártírhalált haltak. Ők végeztek elsőként transzplantációt egy halott sekrestyés lábán. Érdekesség, hogy a középkorban népszerű szentek a magyar koronára is felkerültek. A szervezett transzplantációs program az I. sz. Sebészeti Klinikán kezdődött. A szaktárca minisztériuma eldöntötte, hogy pénzt ad arra, hogy az egyik emeletszárnyukat két steril kórteremmé alakítsák át ennek a feladatnak az ellátására. A fiatal Perner Ferenc Littmann és Kudász professzorokhoz ment érsebészetet tanulni, majd 1972 őszén állami ösztöndíjjal kikerült Párizsba a Hospital Necker Klinikára. Ez alatt az idő alatt az Országos Haematológiai és Immunológiai Intézetben Petrányi Győző készítette elő a hazai transzplantációs program immunológiai hátterét, Járay Jenő és Megyaszai Sándor pedig a transzplantáció forgatókönyvét dolgozta ki. Abban az időben 5 dialízisállomás működött, és a várólistára 36 beteg került. Mindezen előkészületek után 1973. november 16-án éjjel elvégezték az első veseátültetést. Ez a beteg ma is él, másfél évvel ezelőtt került vissza dialízisre. A transzplantációs programhoz nagy segítség lett volna egy számítógép, de akkor ezt technikai okokból nem tudták megvalósítani. Ezért egy kartonra írták a betegek legfontosabb adatait, ami állapotukat követi és ez mind a mai napig nem avult el. Ez lett később a számítógépes adatbázis. Majd megalkották az első veseátültetési szabályzatot. A szakemberek megpróbálták elmondani, hogy miért nincs elég vese. Az akkori indokokat ma is fel lehetne sorolni. Hogy a helyzet jobbra forduljon, költséganalízist készítettek a minisztérium felé. Potenciális donorok vesztek el azért, mert a halál megállapításába hiba csúszott. Törvénymódosításra került sor a sebészek agitációs munkájának következtében, valamint azért, mert elérték, hogy a veseátültetések után nagyobb pénzt adjanak donorszolgálatokra, ennek eredményeként jelentősen megnövekedett a veseátültetések száma. Ha a Magyarországi transzplantáció kezdetéről emlékezünk meg, négy nevet kell megemlítenünk. Dr. Perner Ferenc, dr. Petrányi Győző professzorokét, valamint dr. Alföldy Ferenc és dr. Járay Jenő docensekét. Sokszor szombat, vasárnap és ünnepnapokon is járták az országot, hogy kivegyék a vesét és átültessék. Kezdetben csak a budapesti transza 6. oldalon * a VESEVILÁG szponzora Roche (Magyarország) Kft. 3