Vesevilág, 2011 (24. évfolyam, 1-4. szám)
2011-02-01 / 1. szám
Két évtizedes álmunk vált a Eurokasisplafitnal A veseelégtelenség visszafordíthatatlan, az élet fenntartása csak a vese működésének pótlásával lehetséges. Ennek egyik formája egy egészséges vese beültetése. Ha ez nem lehetséges, a beteg ma már tovább élhet a művese-kezelések segítségével. De vannak olyan szerveink, amelyek pótlására nincs alternatíva (szív, máj, tüdő, hasnyálmirigy) a szervátültetésen kívül, anélkül a beteg meghal. A szervátültetés egyik megoldása, ha egy hozzátartozó ajánlja fel egészséges szervét (vese) vagy annak egy részét (máj). A leggyakoribb megoldás azonban az, hogy a balesetben vagy agyi katasztrófában elhunyt emberek szerveit használják fel erre a célra. Ezért minden fejlett országban nagy energiát fordítanak az agyhalottak (donorok) szerveinek felhasználására. A szervátültetés komoly etikai kérdéseket is felszínre hoz, ezért a szervkivétel és beültetés folyamatát objektív kritériumok és teljes mértékű átláthatóság kell, hogy kísérje. Éppen ezen a téren voltak komoly aggályaink és vitáink idehaza az elmúlt években, mert ez utóbbi egyáltalán nem valósult meg, az egész folyamat a szakemberek egy szűk csoportján belül zajlott. (Külön érdekessége a sajátos magyar rendszernek, hogy még az ellenőrök is azok közül kerültek ki, akiket ellenőrizni kell!) A szervátültetések egyik jellemzője, hogy a beültetésre váró beteg nem kaphat szervet bárkitől, annak meg kell felelnie egy sor feltételnek (vércsoport, immunológiai egyezőség, méret, életkor, stb.). Ezért a kis lélekszámú országok komoly hátrányba kerültek, amiből kiutat több ország együttműködésében találtak, így alakult meg az Eurotransplant International Foundation. A szerve zet céljai egyértelműek, a legfontosabbak: ■ a rendelkezésre álló szervek és szövetek optimális felhasználása, ■ az orvosszakmai és etikai kritériumokon alapuló objektív kiválasztási rendszer és az átláthatóság biztosítása, azon folyamatok támogatása, amelyek növelik a felhasználható szervek számát. És még egy lényeges dolog: a tagsággal nem lehet több szervhez jutni, mint amennyit az adott tagország donor aktivitása produkál. Viszont egy magyar beteg számára nem 10 millió állampolgár genetikai állománya, hanem az Eurotransplant több mint 100 millió polgáráé áll rendelkezésre! Ez különösen fontos a gyerekek és a sürgős várólistás betegek számára, de a vesére váró hiperimmunizált betegek is csak ebben reménykedhetnek. A VOKSZ két évtizede harcol, hogy a csatlakozás megvalósuljon. De ha elértük, hogy az egészségügyi kormányzat végre fontolóra vegye, a transzplantációs lobbinak mindig sikerült ezt megakadályozni. Az indok természetesen valamilyen (számunkra nem elfogadható) szakmai érv volt. A valós ok: a folyamat legkényesebb része (a befogadó személyének kiválasztása) kikerült vol valóssággá, na a transzplantáló sebészek kezéből. Ezt a vélelmet az is erősítette, hogy ugyanez a lobbi elérte, hogy az országos várólista bizottságból az érintettek képviselőinek a kizárását, majd a Hungarotransplant felszámolását. A Magyar Transzplantációs Társaság és a SOTE Transzplantációs klinika új vezetése átlépett elődeinek önös érdekein, a valós érdekeket előtérbe helyezve megváltoztatta álláspontját, javasolta a csatlakozást az egészségügyi kormányzatnak. Aki elfogadva a javaslatot az utóbbi két évtized egyik legfontosabb döntését hozta meg ezen a területen: csatlakozunk! Innen kezdődően felgyorsultak a folyamatok, a tárgyalás megkezdődött, ebben az évben kezdődhet a próbatagság, majd a következő évben a teljes jogú tagság. Nem tudom pontosan, személy szerint kinek milyen érdeme van a szakma hozzáállásának megváltoztatásában, de köszönetünket és nagyrabecsülésünket szeretnénk kifejezni mindazoknak, akik ezt elérték, akik számára a tisztesség és a betegek érdeke valóban mindenek előtt való. (IidOM, Parra ........■■