Vesevilág, 2018 (31. évfolyam, 1-2. szám)

2018-05-01 / 1. szám

, a hörgő őrület lecsapnak újra mind­­írok, mit is tehetnék. S egy vers milyen veszélyes, ha tudnád, egy sor is mily kényes és szeszélyes, mert bátorság ez is, lásd, a költő ír, a macska KÖLTŐ Hogyha élek. S ha lesz még majd kinek. 1941. április 27. A VESEbETEQEk EgyESÜLeTEiN­Ek OrSZÁGOS SzÖVETSÉGE folyóIRATA EgészsÉgügyi szAkEMbEREk, vESEbETEGEk és ÉRdeklődők számára FeLelőS SZERKESZTŐ: ÁdÁM Aurél TERVEZŐSZERKESZTŐ, MŰVÉSZETI VEZETŐ: KOCSÁN ÉvA Felelős ki­adó: ÁdÁM Aurél, a VOKSZ ELNöKE A SZERKESZTŐSÉG ÉS A kiAdó CÍME: 1052 BudApEST, Föld u. VI. Telefon/fax: +764/588-6514 TELEFON/üzENETRÖgzÍTŐ: +764/768-4002 E­ MaiL vorsz@vorsz.h­u ❖❖❖ Honlap: www.vorsz.­hu AdószÁMok: VORSZ: 19000668-1-41 ❖ MAgyAR VESEBETEGEkÉRT ALPÍTVÁNy: 190079404-41 ♦ A VESEvilÁg ALApÍTVÁNy: 19009966-1-41 NyoMdA: Sz & Sz Kft.,1146 BudApEST, SziTAköTŐ u. V ❖ Felelős vezető: Szili Ernő ❖ TeL 4-56-1/584-5988 REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöztek barátom, míg végül új rajunk feltűnt a láthatáron. Kis híja volt s leszednek s lenn összesöprögetnek, de visszajöttem nézd! és holnap újra retteg s pincébe bú előlem a gyáva Európa... ne hagyjuk már, elég! írtál-e tegnap óta? KÖLTŐ írtam, mit is tehetnék? A költő ír, a macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran. Mindent megírok én, akár neked, hogy fönn is tudd hogy­ élek én, mikor a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog és feltüremlenek mind, rémülten a terek, a lélekzet megáll, az ég is émelyeg s a gépek egyre jönnek, eltűnnek s újra mint miákol és az eb vonít s a kis halacska­­ s a többi... És te mit tudsz? Semmit! csak hallgatod a gépet s zúg füled, hogy most nem hallhatod, ne is tagadd, barátod! és összenőtt veled. Miről gondolkodol, míg szállsz fejünk felett? REPÜLŐ Nevess ki. Félek ott fönn. S a kedvesemre vágyom s lehunyva két szemem, heverni lenn egy ágyon. Vagy csak dúdolni róla, fogam közt szűrve, halkan, a kantinmélyi vad és gőzös zűrzavarban. Ha fönn vagyok, lejönnék, s lenn újra szállni vágyom, nincs nékem már helyem e nekem gyúrt világon. S a gépet is, tudom jól, túlzottan megszerettem, igaz, de egy ütemre fájunk fönn mind a ketten... De hisz tudod i­s megírod! és nem lesz majd titok, emberként éltem én is, ki most csak pusztítok, ég s föld között hazátlan. De jaj, ki érti meg... írsz rólam? Radnóti Miklós

Next