Vesevilág, 2019 (31. évfolyam, 1-2. szám)

2019-06-01 / 1. szám

Ércsekvécesem vagy A vesebetegek egyesületei a VOKSZ mint ernyőszervezettel több mint 30 éve dolgoznak a krónikus vesebetegek érdekeinek védelmében. Tettük és tesszük ezt a megalakulás­kor működő Németh Miklós kormány­tól kezdve az Antal, Boross, Horn, Or­bán, Medgyesi, Gyurcsány és Bajnai kormányokon át a mai Orbán kormá­nyig. Ez idő alatt soha nem foglaltunk állást az ideológiához kötődő politikai kérdésekben. Természetesen a szervezetek tagjai­nak és vezetőinek voltak és vannak po­litikai preferenciái, de ezen túl tudtunk lépni, mindig fontosabb volt a betegek érdeke. Ez soha nem akadályozta meg a kormányok egy-egy tagját abban, hogy érvek híján politizálással vádol­jon meg minket. Tény, hogy szakpo­litikai kérdésekben (pl. egészségügy) gyakran történik politikai döntés, ezt nem lehet elkerülni. De a VDKSZ el­nökségét és személy szerint engem mindig az motivált, hogy az adott lé­pés jó-e a betegek számára, van-e op­timális megoldás. Ezért álltunk a kilencvenes évek elején a dialízisek privatizációja mellé, szembe menve az egészségügyben akkor uralkodó állami dominanciával. Ehhez persze az is kellett, hogy kidol­gozzák az egységes, szektorsemleges finanszírozást, amiben elévülhetetlen érdemei vannak Fabók Józsefnek, az akkori Rolicare vezetőjének. És jó lóra tettünk, a maga ellentmondásosságá­val együtt ez hozta létre azt a kapaci­tást, ami lehetővé tette, hogy minden végstádiumú vesebeteg kortól függet­lenül megkaphassa az életmentő ke­zelést. A mai, már dialízisre szoruló 50 év feletti betegek el sem tudják kép­zelni, hogy ha ugyanez a betegség a nyolcvanas években történt volna meg velük, elérhető kezelés hiányában már nem élnének. Sokan emlékezhetnek a 2002 és 2010 közötti időszakra, amikor kísér­let történt az egészségbiztosítás, az egészségügy reformjára (köztük a 300 forintos vizitdíjra). A reform sarkalatos pontja volt a magántőke bevonása, mivel az állami nem rendelkezett eh­hez elegendő pénzzel. Az akkori ellen­zék a FIDESZ vezetésével népszava­zást kezdeményezett, amin a lakosság a populista riogatások és a változások­tól való félelem miatt megakadályozta azt. Ebben komoly része volt az Orvosi Kamarának is, ellenzéki kerekasztalt hozott létre, hogy minden változást akadályozzanak. Ma sem látni világo­san, hogy mit szeretnének. Orvoscsoportok véleménye szerint a mai állapotok haszonélvezőit, a há­lapénzt zömében besöprő orvosokat képviselik. Tudott, hogy a hálapénz zöme az orvostársadalom felső vé­kony rétegénél landol, ezért is nő a kivándorló orvosok száma. A ma kormányzó párt az akkori győzelmén kívül ma sem tud vagy nem akar mit kezdeni az egészségüggyel, ami a 2010 előtti állapotnál sokkal rosszabb helyzetben van. S ezen az sem változ­tat, hogy EC1 pénzen egy-egy kórházat építenek vagy felújítanak. A hazai di­alízis-magánosítás követkeményével kapcsolatban, a nemzetközi tapaszta­latainkkal alátámasztva nagyon jó ta­pasztalataink voltak, ezért a kezdemé­nyezés mellé álltunk, ami persze sok betegszervezetnek sem tetszett. Komoly gonddá vált, hogy a di­alízis finanszírozása tíz év alatt nem változott, ami a szolgáltatókat hoz­ta nehéz helyzetbe. Igaz ez az állami centrumokra is, de azok veszteségei beolvadnak az anyakórház veszteségé­­ be, pontosan nem kimutatható. Ha a dialízis finanszírozása elégte­­ len, veszteségessé válik, előbb-utóbb megszorításokra van szükség, ami az ellátás minőségének romlásával járhat. Ennek elkerülésére nekünk is lépni kellett, amely lépések között van egy aláírásgyűjtő akció is, hogy kéré­sünket az érintettek is alátámasszák. Azt gondoltuk, hogy ebbe még véletlenül sem lehet ideológiai alapú politikai szándékot belemagyarázni, ezt bármely kormány esetében meg­léptük volna, mert a vesebetegek éle­tét érinti. Dehogynem! Mert a hazai állapot ennél bonyolultabb: volt, ahol azzal állították le az aláírást - ezzel komoly késlekedést okozva hogy ez a kormány elleni politikai akció. Az még elfogadható, hogy ez politi­kai akciónak számít (tulajdonképpen a kormány és a parlament minden intézkedése az), de hogy a kormány elleni akció lenne, azt nem tudom ér­telmezni. Mi valós adatok felhasználá­sával érvelünk, kérünk. Ha ezt elfogadnánk, akkor csak ki­rándulásokat, klubesteket szervez­hetnénk, a valós érdekvédelemről szó sem lehetne. Ezt a VOKSZ, amíg létezik, remélhetőleg soha nem fogja megtenni. DáDum /ftikOl

Next