Katolikus gimnázium, Veszprém, 1878
3 virágnak éltető harmatot) alvást s nem az álmodást jelezte ki éltető eleméül. — Jól rendelé azért a természet mindenható rendezője, hogy épen a gyermek alszik legtöbbet, mert ez az egyedüli mód kezdetben testének további fejlődésére: „Az anyaméhben levő gyermek létének minden idejét alva tölti; születése után több hétig majd mindig, később a nap nagyobb részén át alszik, csak akkor ébred fel, midőn az emésztési rendszerek tápanyaga elfogy, s ha betölté, újra alszik. — Minél tovább van születése órájától annál kevésbé van szüksége sok álomra, világos jeléül annak, hogy itt már nem a tenyésző erő, de egy magasabb, az élet czéljára fontosabb befolyású elem, a lélek kezd működni, melynek álomra szüksége nincs, még pedig nincs azért, mivel annak ép az a rendeltetése, hogy folyton ébren legyen. A lélek mint már említém nem is alszik, csak álmodik, álma az ébrenlét tudatában nem léphet előtérbe, mert akkor az anyagira van terelve; míg a test pihenése közben magára hagyatván, tért és időt nyer szabadon működni, szabad röptében képeket alkotni. — E képek a testre, mint egy a léleknél sokkal gyarlóbb porhüvelyre hatalmas befolyást gyakorolhatnak s gyakorolnak is, mert hisz nem a szellem a testnek, de a test a szellemnek laka; test a lélek rabszolgája s nem megfordítva. A gyermekkor álmodozásait vévén mindenekelőtt tekintetbe, bizton elmondhatjuk, miszerint a csecsemőkort kivéve már a kissé fejlettebb, tehát 7 — 10 éves gyermekek bírnak álomélettel. Álmuk azonban rendesen oly képzeteket állít lelkük elé, melyekkel ébrenlétükkor is foglalkoznak. A gyermek fejlő élete mi másból állana, mint játék- és mulatságból; a gondokat és az élet mostoha viszonyait nem ismerő, vagy legalább felfogni nem tudó értelem nem vehet más irányt magára hagyott működésében sem, mint amelyet az anyagi ébrenlét stádiumán átélt és tapasztalt. Ez az oka, hogy a gyermek álma rendesen nyugodt; a viharos kitöréseket, nehéz nyomásokat s egyéb a testre bágyasztóan ható álmokat nem tapasztal. — Ha valaki megfigyeli a pihenő gyermek arczizmait, úgy veszi észre, hogy az rendesen mosolygó, nyugodt, legkevésbé küzdelmes, mert oly dolgokkal bíbelődik lelke az álom életben is, mint amelylyel foglalkozott ébrenlétekor. Ritka eset az, hogy a gyermeknek nyugtalan álma lenne, ez csak kivételesen fordul elő s ha igen, akkor rendszerint az anyag maga van megtámadva, kellemetlen érzetei voltak mikor ébren volt, a gyermek beteg. Bizonnyára nem egy családapa vagy anya van nyájas olvasóim közt, ki fiacskájának álmát figyelemmel kisérte vagy legalább nézte, hogy különösen a félszender állapotában olyféle álomképekkel küzködik, melyek az élet fentartására szorítkoznak: a gyermek ajka mozog olyformán, mint midőn az édesanya emlőjén tudja magát, szopik. Látni való dolog tehát, hogy itt még csupán az állati érzéki ösztön működik, arról mi körülötte történik, mit sem tud. Lelke még nincs öntudatos állapotban ! 1*