Katolikus gimnázium, Veszprém, 1879
része “ (Ar.); joh: viscera, bél. (Döbr. I. m. 311.) — Kegyelmed. — Köszöntyü: nyakra való ékesség. — Kólya. — Levente (először Zrínyinél fordul elő. Ny. VI 441.) — Legottan. — Láncsatörő. — Meghitel. — Minéme alkalom — Megelégedtek: jóllaktak. — Negéd (Pázmánynál van negédesség: büszkeség, kevélység. Ny. II 357.J — Nyék: „párduczlakta nyék“: „vadaskert, vadkert.“ (Ar.) — Öregasszony: „főudvarmesternő, duenna“ Ar. (Az Öreg szó általában a többinél nagyobb tulajdonságot jelöl.) — Ordas paizs: a NSz. szerint orír, metsz, ró, rajzol, fest; kétféleképen származhatott, t. i. vagy mint ord elavult főnév a hol-d, ér-d analógiájára s innen ordas; vagy így: or-t-as, or-d-as, mint: ittas, nyertes. Ez a NSz. magyarázata. A TSz. szerint ordas : hosszúkás, pettegetett. — Sing: régi rőf (egy singnyi.) — Süv: sógor. — Szer: ügyes; mint főnév jelent rendet, sort. — Turul, turulmadár. — Témonda beszéd: Ar. magyarázata szerint tétova beszéd; témonda előfordul Gyöngyösinél (Ny. IX. 532 ) — Udvar. — Üstök, letarolt üstök. — Viszontag: viszont. — Vérént való atyafiak. — Vitézlő rend. e) Műszók: alabárd (idegen szó); billikom; buzogány (török szó); bakos, várbakos: várdöntő katona; csiga: a kompnál; csatár: sallang; czimer-köpönyeg: követségi jelvényes köpönyeg; damaszt: selyem szövet (idegen); díván (a törökök után szélűben elterjedt szó: kanapé); favánkos: támasztékul szolgáló fa; gémfa; sorompó gémje; gerely; handzsár; kard (tőr); hintó (megvan a törökben is, már a régibb nyelvben ismeretes volt- NSz.); íjász; kantár; kohó; kanócz; kápa; nyeregkápa; kólya; kengyel; mentekötő; mozsár; ökörhajtó; ostor; ösztörü; pánczél; pöröly; rovatok: „a vastag láncsarudon a markoló kéznek való berovás “ (Ar.); szunyoghálló: népies szó, a hibásan képzett „függöny“ helyett; szekercze; torna: lovagjáték a régi korban. NSz. (idegen); tárogató: fúvó szerszám; tornácz: Gyarmatin S. szerint rokon ezzel: tournant- — forduló, ahol a kocsi megfordul (NSz ); vezérlő; vezeték-ló. f) Néhány rokonértelmű (synonym) kifejezés. Harczijáték; tornabajvívás; vitézi játék; vitézi torna; viadal; kettős had (párviadal); játékviadal. — Viadal-biró; igazlátó. — Bajtárs; czimbora; pajtás. — Dalia; lovag; levente. — Csalma; sipak; süveg. — Billikom; kanna; kancsó; kupa. — Fuvallat; lehellet; szellet; szellő. — Lakoma; dáridó. — Sellő; tündér. — Ábrázat; arcz; kép. — Balog; sete. — Makog; motyog. — Rikolt; rikkant; sikkant. — Kurjongat; riogat; sikkangat; vijjong. — Csatórás; cselleng; kujtorog; kuncsorog; sunynyog — Eskütt (esküdött); fogad; szent fogadást tőnek; hitet mond rája; meghitel. 2. Alaktan. Itt a szókat azon csoportok szerint fogjuk föltüntetni, amint azok részint mint összetételek, részint mint képzések figyelemre méltók, vagy ragokkal ellátva a mondatban bizonyos viszony jelölésére szolgálnak.. a) Összetétel. b) Igék. Oly összetett ige, melyben az alany egyesül az igével, a magyarban csak egy van: mennydörög, valamint olyan is, melyben a tárgy van összetéve az igével, egyetért. (L. Nyvt. 73.) De ez utóbbira, nem ugyan mint valóságos összetételeket, csak mint ilyenféléket, találunk példát „T. sz.“-ben; ilyenek: halott-látni, ló-keresni, jegyváltani. A kötőszó pótlását látjuk ez egy összetétel-félében: derűl-borul. — Legtöbbnyire határozó szóval szokás összetenni az igét; ilyenek: rdisik, aldsegi vállát, rdviradt. S e határozó szók közül némelyek már annyira