Katolikus gimnázium, Veszprém, 1880

Hogyan mulassunk a vakáczióban ? Az idő pénz, tartja az angol. Sokszor lehet ezt hallani, s­tahin sohasem volt igazabb ezen állítás az időről, mint manap, mikor az idő­nek czélszerű felhasználásától oly sok minden függ életünkben. Qui habet tempus, habet vitam. Az időnek kellő felhasználása vagy elmulasztása okozza legtöbb esetben hasznunkat vagy kárunkat, előmenetelünket vagy hátramaradásunkat vagy épen bukásunkat. Azért jó szokásmondás : mindent a maga idejében­; megvan, s kell is, hogy meglegyen mindennek a maga ideje: a munkának úgy, mint a nyugalomnak, a komoly fog­lalkozásnak mint a víg szórakozásnak. Helyesen állította Kant, a nagy német bölcs, hogy a napnak 24 óráját három egyenlő részre oszván, nyolczat munkára, nyolczat pihenésre és nyolczat mulatósra fordítsunk, ez az egyenlően beosztott szép életrend. Ugyanezt mondom én az egész évről is: Dolgozzunk, pihenjünk és mulassunk. Igaz, hogy az iskolai munka ideje tíz, a pihenés ideje pedig csak két hónap, de valamint a tíz hónap folyama alatt vannak kisebb-nagyobb erőmegfeszítéssel járó napok, hetek, hónapok, úgy nem hiányzanak pi­henő, szórakoztató szünetek sem. Ezen szünetek hasznos felhasználását a tanárok házi lec­kékkel, írásbeli dolgozatokkal s többféle utasítással meg­szabják , míg a nagy szünetre illetőleg vakáczióra nézve ezt általában nem igen szokták tenni, így azután legtöbb tanuló azt gondolja, hogy a vakáczió nem más, mint tíz havi munka után a teljes semmittevés, a testi-lelki henyélés ideje, ezt tartván nyugalomnak, szünet­ élvezetnek. A vakáczió­­nak ily félszeg felfogása és elfecsérlése szülő oka azon szomorú követ­kezménynek, mit a tanárok általában tapasztalni kénytelenek, hogy t. i. a tanulók nagy része az egy év alatt tanultakat két hónap lefolyta alatt részben vagy talán teljesen is elfelejtvén, csak nagy fáradsággal és küz­delemmel tudnak az új iskolai év elején tovább haladni és építeni. Nem semmittevéssel kell a vakácziót töltenünk, hisz a tunyálkodás gyengíti a testet és lelket, a munka pedig edzi, amaz kora vénséget, emez hosszú ifjúságot szerez. „A henyélés az ördög párnája, sok betegség szülő­anyja, s rövid életünk rágó férge,“ mondja Franklin is életszabályaiban. A va­káczió hatvan napját tehát értesítenünk kell, bármi hasznosat tegyünk, mert az élet főczélja: tett. (Kölcsey) Testi-lelki erőinket ekkor se hagyjuk parlagon, hanem gyakoroljuk, műveljük folyvást. Nincs nagyobb !

Next