Katolikus gimnázium, Veszprém, 1886
Mindez oly világos, hogy a legegyszerűbb elme is képes felfogni, mégis találkoztak úgy a múltban, mint a jelenben sokan, akik nemcsak nyílt ellenségei a nevelés-tanításnak, hanem azt majdnem teljesen fölöslegesnek tartják. Szükséges a nevelés, mert az az emberiség által részint isteni kinyilatkoztatás, részint öntapasztalat útján birtokba vett magasabb, nemesebb erkölcsi elveket az embernek nemcsak elméjébe vési, hanem szívét is hajlóvá teszi, hogy azokat tetteiben kövesse. A puszta megélhetés vagy a puszta megélhetés eszközeinek megszerzése, megteremtése még nem nevezhető igazi emberi életnek, ez magasabb, ez eszményibb, de ép ez által az emberhez méltóbb is, mint amaz. Ezen nemesebb, ezen igazán emberhez méltó életnek hiánya, melyet hozott legyen létre bármi, akár az egyesek gondatlansága, akár a társadalom maga, szokott rendesen oka lenni, hogy az emberiség egy része mindig a kétségbeesés örvénye előtt áll, folyton elégedetlen, folyton háborog, de háborognia is kell, mert természetével, rendeltetésével van összetűzésben, ami nyugalmat soha nem adhat. Ezért kell egyháznak, államnak, társadalomnak a nevelésre kiváló gondot fordítani, mert a neveletlen emberek sokkal több rosszat képesek okozni, mint a neveltek jót eszközölni ; több fáradsággal, több költséggel, több kellemetlenséggel jár a neveletlen emberek fékentartása, mint a neveltek kormányzása. Szükséges a tanítás, mert az ember egész életén keresztül merő igazságok által van környezve, amelyeket ha nem ismer, nem ért, czéljaira sem fog felhasználni tudni, szóval, nem fog értékesíteni tudni. Ezeket az igazságokat pedig ő maga mind külön-külön kifürkészni nem lesz képes soha, de a már mások által ki-