Katolikus gimnázium, Veszprém, 1886

Mindez oly világos, hogy a legegyszerűbb elme is képes felfogni, mégis találkoztak úgy a múltban, mint a jelenben sokan, akik nemcsak nyílt ellenségei a neve­lés-tanításnak, hanem azt majdnem teljesen fölösleges­nek tartják. Szükséges a nevelés, mert az az emberiség által részint isteni kinyilatkoztatás, részint öntapasztalat útján birtokba vett magasabb, nemesebb erkölcsi elveket az embernek nemcsak elméjébe vési, hanem szívét is haj­lóvá teszi, hogy azokat tetteiben kövesse. A puszta megélhetés vagy a puszta megélhetés eszközeinek meg­szerzése, megteremtése még nem nevezhető igazi em­beri életnek, ez magasabb, ez eszményibb, de ép ez ál­tal az emberhez méltóbb is, mint amaz. Ezen nemesebb, ezen igazán emberhez méltó élet­nek hiánya, melyet hozott legyen létre bármi, akár az egyesek gondatlansága, akár a társadalom maga, szokott rendesen oka lenni, hogy az emberiség egy része mindig a kétségbeesés örvénye előtt áll, folyton elége­detlen, folyton háborog, de háborognia is kell, mert természetével, rendeltetésével van összetűzésben, ami nyugalmat soha nem adhat. Ezért kell egyháznak, államnak, társadalomnak a nevelésre kiváló gondot fordítani, mert a neveletlen em­berek sokkal több rosszat képesek okozni, mint a ne­veltek jót eszközölni ; több fáradsággal, több költséggel, több kellemetlenséggel jár a neveletlen emberek féken­­tartása, mint a neveltek kormányzása. Szükséges a tanítás, mert az ember egész életén keresztül merő igazságok által van környezve, amelye­ket ha nem ismer, nem ért, czéljaira sem fog felhasz­nálni tudni, szóval, nem fog értékesíteni tudni. Ezeket az igazságokat pedig ő maga mind külön-külön kifür­készni nem lesz képes soha, de a már mások által ki-

Next