Katolikus gimnázium, Veszprém, 1888
A régiek ismeretei a légkör villamos tüneményeiről. A villámlás és villám. A nap melege következtében a növények illóolajai, a földből felszálló kénes gőzölgések s egyéb gyúlékony salétromos gázok a levegőben szétterülnek. A felhők összeütődése, súrlódása, vagy a nap fényének rohamos megtörése folytán e gázok alul, felül, néha középen is meggyúlva fellobbannak, s szülik a villámlást. Így tehát a villámlás oly nagy kiterjedésű láng, mely a levegőben szétszórt növényi olajok gőzeinek gyors fellobbanásából ered, pillanatig tartó fényérzetet keltve szemünkben, amely fényérzet a milyen hirtelen tűnt fel, épen oly gyorsan el is múlik. Ha e gázok meggyulladásukkor oszlop alakban maradnak, vagy több ily oszlop egyesül és elágazik, többé-kevésbbé kígyózó, tört, vagy néha több ágra oszló tűzvonalat írnak le a levegőben s nemzik a villámot.1) A villám tehát erős fényt árasztó lángnyelv, felgyúlva gyorsan s nagy erővel terjed, zúzva s törve az útjába eső testeket. A villámlás megritkult gázok fellobbanása lévén, káros következményekkel nem is jár, de nem igy a villám! A villám tömörült gáz lévén, meggyúlva rombol, gyújt s nagy robajjal az egyik felhőtől a másikig esetleg a földig is lenyúlik. Összetétele szerint hatásai is különbözők lesznek.* 2) így megkülönböztettek : fúró, romboló és égető villámot. Az első oly tiszta tűz, mely a testek legapróbb pórusain is keresztül hatolhat, finom nyílást fúrva rajtuk, vagy semmi nyomot sem hagyva maga után. A második a gyors mozgás halmozta gázok tömeges felrobbanása következtében rombol, dönt és tör, miként ezt a széthasogatott fáknál s a megrongált falaknál látták. Végül a harmadik sok hasonlósággal bír a tűzhöz, mert a fémeken olvadási, az állatokon pedig égési sebeket hagy hátra, az útjába eső s égethető testeket meggyújtja vagy megszenesíti. Voltak, kik a villódzást, nagyobb tömegekben tovarepülő világító legyek fölvillanásából származó fénytüneménynek,3) a villámot pedig a gázok tömörüléséből származó köveknek tartották. Innét a köznépnél ma is használatban levő neve »mennykő«. A x) Dalham FI. Institutiones physicae. Tom. III. Viennae. 1755. praes. XII. 2) Elementa physicae. Muschenbroeck Pét. Lugduni Batavorum. 1734, 990. §. 3) Muschenbroeck 987. §.