Katolikus gimnázium, Veszprém, 1889

4 • E változatos szerepű jeleket egy néven írásjeleknek nevezzük. Vannak, kik szakjeleknek hívják , mások szünet-jeleknek nevezik. Közpon­tozásnak is szokás azokat mondani. Melyik a jó, melyik a helytelen elnevezés ? azt most nem vitatom. Azt azonban hangsúlyozom, hogy ugyancsak kell rájuk gondot fordítanunk, ha pontosan akarjuk azokat használni. Mert ahhoz, hogy iratunk homályos legyen, nem kell egyéb, mint írás közben egyik vagy másik írásjel elhagyása. A hírhedt jól­mondások (oraculumok) arról tanúskodnak, hogy két- vagy többértelmű lesz a mondatunk, mihelyt mondat közben egy vesszőt elfeledünk hasz­nálni. Az is tény, hogy az írásjel helycseréje szerint módosul az írott mondat érzem­énye. A híres „reginam occidere “-féle mondat elég világosan igazolja, hogy a vesszőt arra a helyre kell tennünk, a­melyre a szaba­tosság ezt megkívánja. Azt meg elég megérintenem, hogy a mondat végén szereplő jeleket (a pontot, a felkiáltó- és kérdőjelet) nem szabad egymással felcserélnünk, ha szabatosan akarunk írni, mert az olvasó nem érti meg azt, a­mit vele megértetni szándékozunk Tagadhatatlan tény, hogy a pontatlanul használt írásjelek alkalmat szolgáltatnak az íratok tetszés szerinti magyarázatára. Régi iratainkat­­ a tudósok különféleképen értelmezik, mivel a rosszul használt írásjelek jó részben homályossá tették érteményüket. Jó tudnunk azt is, hogy a nem szabatosan írásjelzett iratok, ha azoknak rendeltetése a személyt, vagyont és jogot illető kérdésekben keresekül vagy biztosítékul szolgálni, könnyen nyújthatnak okot a perre.­­Manapság is akárhányszor az egyes szerződések értelmét bíróságilag kell megállapítani, mivel az írásjelek nincsenek bennük szabatosan használva. Nálunk az írásjelzés dolgában nagy az eltérés, hogy ne mondjam ingadozás. Miért ? azt nem tudom. Legvalószínűbb oka ennek az, hogy sokan nincsenek tisztában az írásjelek használatával, azért midőn a jeleket alkalmazzák, vagy másokat utánoznak, vagy a véletlenre bízzák a dolgot, vagy az úgynevezett nyelvi érzékre támaszkodnak. Legjobb, ha az írásjelek használatában a nyelvtan szolgál vezetőnkül. Én is a jelen alkalommal erre támaszkodom, midőn az ifjúság javára iparkodom az írásjelek alkalmazására vonatkozó szabályokat úgy egybefoglalni, hogy minden egyes jelet külön veszek. Lássuk tehát e jeleket egyenként. 1. A pont: (.). a) Pontot teszünk az egyes rövid magánhangzók fölé, hogy azokat az alakra velők egyező, de időmértékre tőlük különböző hosszú magán­hangzóktól megkülönböztessük. Ilyenek: i, í; ö, ő ; ü, ű.

Next