Katolikus gimnázium, Veszprém, 1892
A tengerek középmélységéül 5—6 kmétert, a szárazföldek közép-emelkedéséül 320 mt, számítva kitűnik, hogy a vizek köbtartalma 1930 millió km3, holott a szárazföldek azon része, mely a tenger színe fölé esik, csak 42 millió km3, vagyis alig 46 od része a vizeknek. Ha már most a világ összes folyóin a tengerekbe ömlő vízmennyiséget évenként 186.000 köbkilométerre teszszük, 9000 év lenne szükséges arra, hogy az összes víztömeg közútját egyszer megtegye. A Dunán, évi 43 köbkilométert számítva 26— 27 millió, a Tiszán kis vízállással évi 13 köbkilométert számítva 150 millió s a Veszprém mellett folydogáló kis Séden, évi 0,01103 kilométerrel 155,365 millió év alatt folynék le közepes sebességgel Földünk szabad állapotban levő vízkészlete. Ezen óriási vízmennyiségnek folytonos forrongásban kellett lennie s így ha felteszszük azt, hogy körútját legalább is 2 — 3 nap megtevő, hatásai közel milliószor akkorák lehettek, mint napjainkban. S ha még ezen kívül a hőt s az anyagnak akkor még lazább szerkezetét sem hagyjuk figyelmen kívül, bátran elmondhatjuk, hogy a víznek 1 pereznyi átalakító hatása a múltban felért a mostaninak százezeréves munkájával. A víz háromféle halmazállapotban s három helyen fordul elő t. i. a földön, a föld alatt s a föld felett, szabadon, félig kötött s teljesen kötött állapotban. A víz egy része pára alakjában légkörünk alkatrészét képezi, más része szilárd halmazállapotban a sarkkörüli jéghegyeket és a magas hegytetők jégmezőit alkotja De mindezeknél jóval nagyobb része, mint vegyileg lekötött víz, az ásványok alkatrészét s a földet átnedvesítő talajvizet teszi A víz mennyiségére felhozott számok tehát, ha még ezeket is számításba vesziük, jóval nagyobbak lesznek. A víz súlyánál és könnyű gördülékenységénél fogva mindig a föld mélyebb helyei felé húzódik, s ha ezen beszivárgást mi sem gátolná, idővel összes vizeink a föld gyomrában tűnnének el. Biztos adataink nincsenek ugyan arra, hogy mily mélységig hatolt már be a víz a föld kérgébe, de ezen határ 1—2 mértföldnél kisebb nem lehet. A föld belső melegének hőfoka minden 100 lábnyi mélységnél 1 C°-al növekszik. x/2 mértföldnyi mélységben a víz 100 fokú, még nagyobb mélységben a víz a felette levő vízrétegek nagy nyomása következtében túlhevített állapotban van éppen úgy, mint a gőzkazánokban ; egy kis rés, vagy bármi okból bekövetkező nyomás csökkenése elégséges arra, hogy az ily víz azután nagyobb erővel törjön elő a föld mélyéből, a mint ez kicsinyben a Gaysereknél, nagyban pedig a tűzhányóknál észlelhető A föld belső melege tehát ama hatalmas gát, amely a víznek a földszinről való eltűnését elsősorban megakadályozza. De nem csekélyebb szerep jutott más részről egyes vízátdatlan kőzetek és agyagrétegeknek is, melyek dűlésük szerint valóságos földalatti vízválasztókat képeznek.