Katolikus gimnázium, Veszprém, 1896
a szerző egyetemi tanár Bernben, tehát oly férfiú, akinek szava kell, hogy súlylyal bírjon, így már van bátorságom a Was ist Bildung ? cz. fejezetből egyetmást idézni. Inkább negatív határozmányokat találunk itt; a szerző azon jegyeket sorolja fel, amelyek a műveletlenségnek csalhatatlan bizonyítékai. íme, itt következnek: 1. a nagy fényűzéssel járó életmód, 2. a házi könyvtár hiánya vagy valamely kölcsönkönyvtár igénybe vétele, 3. a szerénytelen megjelenés, az igen hangos beszéd a nyilvános helyiségekben, a vasúton, restaurácziókban stb., 4. a tétlenség, 3. a túlfeszített munka, amely, ha önkéntes, majdnem mindig becsvágyból vagy kapzsiságból ered, 6. a pazarlás vagy a pénz előkelő lenézése, 7. a gőg az alacsonyabb sorsúakkal szemben, 8. a fecsegő természet, a túlbuzgó szolgálatkészség és a túlzott udvariasság. Vegyük most mindezen ismertetőjeleknek éppen az ellenkezőjét, és legott kidomborodik előttünk a művelt embernek a csalódásig híven megfestett arczképe. Csakhogy ki ne látná, mennyi együgyű naivság rejlik e felsorolásban! Mily harmadrangú külsőségektől teszi e tudós német függővé azt a sokat emlegetett műveltséget, amelyben — talán megengedi mindenki — kell, hogy a léleknek is valamely része legyen. Az említett fejezet egy jegyzetében (II. k., 143. 1.) szóról-szóra még ezt a nagyképű kijelentést is olvashatjuk: »Magától értetődik, hogy műveletlenek azok az angolok, akik bő bugyogóban, szeges czipőkben és átizzadt flanelingben városi vendéglőink asztalainál ülnek.« Megtudtuk ebből az észrevételből most már azt is, hogy az a három, eddig ártatlannak hitt ruhadarab is mily komoly gátat vet a műveltség beszivárgása elé. Szerző azokban egy-egy kínai falat lát. Meg kell adni, hogy a mai társadalom az imént előszámlált negatív ismertetőjeleknél jóval magasabb követelményekhez, sokkal jelentősebb kellékekhez fűzi a műveit jelzőt. A. Schönbach, gráczi egyetemi tanár, Über Lesen und Bildung*) ez tanulságos művében találóan ecseteli a művelt ember physiognomiáját, amint az a mai felfogásban megjelenik. Érdemes meghallgatni. »Nem félek attól, hogy nagyot hibázom, ha azt vélem, hogy ma a műveltséget bizonyos ismeretek bizonyos összegébe helyezik, meglehetősen tekintet nélkül arra, hogy minő horderővel kapcsolatosak. Aki a mi közönséges közép- és felsőiskoláinkat átfutotta, ez által általános nézet szerint megszerzi a jogot a műveit ember nevezetre. Kell, hogy értsen az újságolvasáshoz, anélkül hogy a földrajzi nevek túlságos fejtörést okoznának neki; kell, hogy a napi eseményeket illetőleg legalább egy újság véleményét feltálalni tudja, természetesen anélkül, hogy a gazdasági és politikai viszonyokba való valami mélyebb belátást kellene elárulnia. A színházról mértőleg kell nyilatkoznia; azon regényekről, amelyek éppen a fölszinen úszkálnak, kell, hogy valamit hallott, vagy legalább valamely bírálatot olvasott legyen. Ha egy Graz, 1894. 7—8. 1.