Katolikus gimnázium, Veszprém, 1912
A latin k zöngétlen palatalist ugyanis az indus f (sziszegő hang) spiránssá, a latin quabiovelarist pedig k explosiv hanggá változtatja. A »satem« nyelvekben (ú. m. árja, örmény, albán, balto-szláv és thraco-phryg) az idg. palatális (k-sor) explosivák, mint spiránsok jelentkeznek, pl. idg. * kmtóm jó spiranticus hajlammal: ai. fatam v. satám, av. satem, litv. szimtas; de spiranticus fejlődés nélkül, mint k-hangok mutatkoznak: gör. sxatóv, lat. centum, dir. cét, gót. hundej * kmtóm. A velaris (q-) sor is két főcsoportra különíti az idg. nyelveket. A centum-csoportban (ú. m. görög, itáliai, celta, germán és ó-illyr) a palatális és velaris zárhangok összeesnek s mint egyszerű gutturalisok mutatkoztak: pl. gör. xpsa?, lat. cruor, ób frú; v. ö. ói. kravis, litv. kranjas Aj szláv kravj idg. krew. A tiszta velárisok (g-) labializálva (q-féle hang fejlődik mellettük) adják a harmadik hangsort. E labiovelarisok (quhangok) a satem-nyelvekben elvesztik az ajakgömbölyítést és fedik a velárisokat, azaz a q-hangokkal összeesnek, pl. idg * kwetiporói. catváras, litv. keturi, őszi. cetyrije , de gör. (itt.) xárcaps?, lat. quattuor, gót fidwor (labialisatio). Mint a gutturalisok folytatásából látszik, az indogermán nyelvek közt nyelvi szempontból éles határt vonhatunk. Ezt a felosztást az indogermán nyelvek földrajzi fekvése is igazolja. A satem-nyelvek hazája keleti Európa és Ázsia, a centumnyelveké pedig (a görög kivételével) nyugati Európa. Az indogermán nyelveknek a gutturalisok szerint való elosztódása nagy fontossággal bír, ha meggondoljuk, hogy e jelenségnek szálai még a történet előtti időkbe vezetnek. Ez az ú. n. dialectismus tehát nemcsak e két csoport földrajzilag szoros összefüggésére, hanem valóban egy korábban történt szétválására is rámutat. A palatálisok spiranticus hajlama kizárólag keleten, a satemnyelvek területén belül keletkezett, melyek tehát nyelvi és földrajzi szempontból közelebb állanak egymáshoz, mint a centum-nyelvekhez ; viszont az utóbbiaknak szorosabb összetartozását a velárisok és palatálisok összeesésénél is jobban feltünteti Schmidt J. felfogása szerint a labialisatio tüneménye, melynek értelmében az ősnyelvi tiszta velárisok a cemtumnyelvek bizonyos dialectusaiban, a nyugateurópai nyelvekben : görög, itáliai, celta és germán területen labiálisokká változtak (gör. тс, lat. gu, germ. hvv. f.).