Katolikus gimnázium, Veszprém, 1914
A spanyol sokat megtartott az ő régi nemzeti kultúrájából, melyre éppen olyan büszke, mint egykori nagyhatalmára. Ez a nemzeti büszkeség és rátartósság az oka részben annak is, hogy meglehetősen elzárkózik minden idegen szű kultúra elől. Ennek az elzárkózottságnak tudható be az is, hogy az idegen kultúra vívmányait, köztük még a gyakorlati értékűeket is nem siet átvenni és értékesíteni. A román fajok hanyatlásának kérdése. Ma általános tételként szerepel, hogy a románfaju népek hanyatlófélben vannak mindenütt. Ez a fölfogás nem általánosságban odavetett mondás, hanem igen sok tényből és tünetből megállapítható valóság. Ez a kérdés sokkal nehezebben kezelhető, semhogy könnyűszerrel, néhány adatra hivatkozva megállapítottnak és bebizonyítottnak lehetne kijelenteni annak az igazságát. Annak, aki ehhez a kérdéshez hozzá akar szólni, először is el kell látva lennie az elfogulatlanság védőfegyverével, mely kizár minden rokonszenvet vagy ellenszenvet. Ismernie kell ezenkívül a szóban forgó népek eredetét, múltját és jelenét és csak ezek után érezheti magát följogosítottnak arra, hogy ebben a fontos és kényes kérdésben ítélkezni merjen. Még ez sem elegendő föltétlenül arra, hogy elfogadható ítéletet kockáztassunk meg. Szükséges ehhez még bizonyos foka a finom megfigyelőképességnek is, annak a megfigyelőképességnek, mely ott is lát, ahol mások semmit se tudnak látni és ha bármi keveset lát is, abból a kevésből előleges ismeretei alapján következtetni tudjon többre is és más fajú népek alapos megfigyelése és ismerete alapján összehasonlítást tudjon tenni közöttük. Vannak, akik a franciát is, mint román fajú népet a hanyatlás lejtőin látják. Akik róluk ilyen fölfogást, táplálnak, sok mindenre hivatkoznak állításuk bizonyítására. Következtetni lehet erre külső és belső tünetekből egyaránt. Annyi bizonyos, hogy a francia román külsőleg nem mutatja azokat a tüneteket, melyek a hanyatlás tüneteinek szoktak általában venni. Legalább is a külsőségek után ítélve a francia román csak kis részben mutatja ezeket a hanyatlási tüneteket. Franciaországban járva, minden benyomást, mit a külsőségek keltenek, kedvezőnek kell tartanunk. Úgy városaikban, mint falvaikban mindenütt rend és tisztaság honol. A nép mindenütt munkában, még pedig szorgos munkában található. A tétlen henyélésnek, az oktalan költekezésnek sehol semmi nyoma. A takarékosság általában a francia jó tulajdonságai közt szerepelt mindig. Közlekedési eszközeik kifogástalanok. Szóval olyan nép körében érezzük magunkat, mely minden téren elárulja, hogy akar élni, létezni és öntuda-