Katolikus gimnázium, Veszprém, 1915

a­ háború és a Kárpátok. Irta és felolvasta: KONTRASZTY DEZSŐ 1916. május elsején rendezett Kárpátünnepségen. Az emberiség élete, mint az inga, folytonos lengésben van a békétől a háborúig, a háborútól a békéig. A béke a gyűjtés, az alkotás kora, amely a nyugalmas fejlődés szolgálatában áll. A háború a pazarlás, a rombolás ideje s a haladást gyakran évtizedekre veti vissza. A békében virágzik a földmívelés, az ipar, kereskedés. Házak, paloták, intézetek, gyárak, iskolák, templomok emelkednek, vasutak épülnek, a családi élet zavartalan, a lakosság számban, vagyonban gyarapszik, a tudomány és művészet halad s a nemzet vezetői a közjólét előmozdításán fáradoznak. A háborúban hanyatlik az anyagi élet, pusztul a magán- és köztulajdon, a családnak nyugalma, rendje elvész, a társadalom fegyelme meglazul, a lakosság számban csökken, ijesztő mérvet ölt a drágaság, ínség, háttérbe szorul a tudomány és mű­vészet, a politikai élet szünetel s minden erő egy célra irányul — az ellenség legyőzésére. A békében a jog dönt, a háborúban a fegyver, az erőszak. A békében nagy arányban halnak meg a betegek, gyöngék és aggok. A háborúban az egészségesek, az erősek, a fiatalok, a nemzet szine-java. Ezért a béke áldásos hatású, a háborút már a klasszikus költő, Horatius is átkozottnak nevezi. Habár a háború nagyon sok bajjal jár, mégis a népek a legrégibb időtől kezdve napjainkig úgyszólván szünet nélkül hadakoznak. Ennek a különös jelenségnek okát már régóta keresik a gondolkozók,de igen eltérő eredményre jutottak. Sötét fölfogású filozófusok, Hobbes, Schopenhauer szerint az ember gonosz, ragadozó állat, kiben démoni erők működnek: önzés, kapzsiság, irigység, gyűlölet, romlottság, telhetetlenség, bosszúvágy, rombolási és harczi düh. Ilyen az egyes ember. Egyes emberekből állanak !*

Next