Katolikus gimnázium, Veszprém, 1916

IV. Károly. Magyarország jövendője, a magyar családok boldogsága, a magyar apák reménysége, a magyar anyák büszkesége, a magyar ifjúság, fehér lelkének mámorosan izzó lelkesedésével üdvözöl Téged, daliás ifjú királya a magyar nemzetnek. A magyar tanuló ifjúság, most edzi izmait, szépíti lelkét, nemesíti szivét, műveli eszét, hogy becsületesen, egész ember­ként végezhesse azt a nemzetfenntartó munkát, melynek vezé­révé lettél, midő­n Szent­ István koronája érinté homlokod. Erre a generációra, mely most lelkesedéssel vesz körül, mely most még csak nekikészül a munkának,­­ vár az a szép feladat, hogy benne megbízva, reábizd majdan: felépíteni, eltüntetni ennek a világrengésnek rombolásait. Ennek a generációnak lelki jósá­gára vár begyógyítani minden sebet, amit ez égiháború villámai fakasztottak. Ezen nemzedék jövendő­ férfiúi jellemének szilárd­ságán, tudásának alaposságán, lelkének szelídségén, szivének magyaros lelkesedésén fog alapulni jövendőnk társadalma. Te lettél Ura, Parancsolója, Vezére és Atyja ennek a mun­kára nekikészülő fiatalságnak, az pedig engedelmes, hűséges, becsületes és erős, de önérzetes, nemzetéhez a sírig ragaszkodó napszámosod lesz Neked. És Te, Hazám Ifjúsága, ha kiművelt lélekkel, erős akarattal és megalkuvást nem ismerő jellemmel lesz Ifjú Vezérünk munka­társává — áldás fog szállni e sokat szenvedett, de ragyogó jövőre hivatott nemzetre, és fény IV. Károly Magyarország apostoli királyának felkent homlokára. Magyar szivünk rajongásával kísérjük, áldjuk, őrizzük Apos­toli Királyunk lépteit és alázatos szívvel kérjük a magyarok Istenét —­ addig, mig a nemzetért dobog királyi szive, szent kegyelmével világosítsa meg nehéz, felelősségteljes és a szebb jövő derengő ködébe vesző útját.

Next