Katolikus gimnázium, Veszprém, 1919
I Tölcséry Ferenc 1859—1919. A tanuló ifjúságnak és a város lakosságának igaz részvéte kisérte 1919. február 4.-én utolsó útjára Tölcséry Ferenc kegyesrendi ny. gimnáziumi tanárt. Élete nagy része a munkáé volt, melynek kiérdemelte és élvezte édes jutalmát: a jól teljesített kötelesség szülte belső békét; másik része a szenvedésé, melynek sokáig, kellett innia keserű ürömpoharát, de vigasztaló angyalként mindig körötte lebegett a biztató remény, mely segítette megtartani lelki egyensúlyát, míg fájdalmában össze nem roskadt. Fiatalon, tele idealizmussal és munkakedvvel jött a megboldogult 1884-ben Veszprémbe tanárnak; ifjú lelkének célja volt: dolgozni, embertársaira hatni és haladni. Tanári működése teljesen a veszprémi főgimnáziumhoz fűződik. Itt élt munkában az emberektől becsülve, a tanuló ifjúságtól szeretve, szóval és írásban hintegetve a művelődés magvait, világított másoknak, miközben maga elhamvadt. 1912. év őszén vesebajából kifolyólag elveszítette szemevilágát; attól kezdve a tövisek országátát járta, míg a halál le nem vette vállairól a súlyos keresztet. Tölcséry Ferenc tevékenysége túlterjedt az intézet falain: élete Veszprém város, majd az egyházmegye iparos társadalmáé volt. Minden téren teljes erejéből felelt meg feladatának; a buzgó tanár, a kath. legényegyletek fejlődését mindig szívén viselő elnök, a fáradhatlan újságszerkesztő és iró sokáig megmarad ismerősei emlékében; embertársai javára és az Úr dicsőségére munkálkodott. Minden munkájában Istenre támaszkodott; tervei igyekezete onnan indultak ki s onnan várták áldásukat. Az Úr megfogja neki adni az örök jutalmat.