Katolikus gimnázium, Veszprém, 1925
. A küzdelmes idők Mária Terézia alatt változtak meg. A királynő tanügyi intézkedései lelkes tevékenységre serkentették a tanárokat, nemkülönben az új, áldozatkész jótevők számát is gyarapították. A veszprémi székeskáptalan tagjainak, számos világi egyénnek és a királynőnek támogatásával sikerült végre az igénytelen algimnáziumot nagygimnáziummá fejleszteni és számára a mai főgimnáziumi épület alsóbb szakaszait felemelni. 1776-ig az építkezés pénzhiányában csak csigalassúsággal ment, de újabb ajándékok és felső segélyek lendületet adtak a munkának. Az építés 1778-ban nyert befejezést. A nagygimnáziumon kívül a két osztályú elemiskola is az intézet falai között helyezkedett el, mely utóbbi két osztályt 1785-ig két cisztercita tanította, utána a világi tarárok vették át a tanítást, de 1806-tól az egyik osztályt a piaristák vezették. Ez időtől a ciszterciták hozzájárulnak a gimnázium tanárainak eltartásához. 1792 tavaszán a piaristák kísérletet tettek, hogy egy konviktus felállításával könnyítsenek a tanulók iskoláztatásán. A kísérlet azonban nem sikerült. 1795-ben Zsolnay Dávid a mostan is virágzó „Davidikum“ alapját veti meg. A tanítás és oktatás a Ratio Educationis szellemében történt, de a piaristák kimélyítették a magyar nyelv, történelem és a mennyiségtan körébe vágó ismeretekkel. I. Ferenc 1806-ban a Nova Ratio Publica-t adta ki, mely tanításunkat 1849-ig irányította. A vallás-erkölcsi szempontokat kidomborította, ám a hazafias és nemzeti szellemet nem érvényesítette. Tanáraink ezzel ellentétben e két fontos tényezőt sem hanyagolták el, hiszen 1796 óta a magyar nyelv rendes tantárgy minden hazai iskolában s csak természetes, hogy rendtársaink hazafias szelleme kiszélesbítette a hivatalos keretet. 1806-ban a fekete halál, 1809-ben a benyomuló francia csapatok gátolták a tanítás és nevelés rendes menetét. 1821-ben nagy átalakításra szorult főleg a gimnázium és szükségessé vált egy új templom építése, mert ifjúságunk az isteni tisztekre a várhegy alatt levő Szent Anna-kápolnába járt. Horváth igazgató a legmelegebb és fáradalmat nem ismerő buzgalommal fogott mindkét feladat megoldásához. Áldozatkész emberek most sem hiányoztak. A püspök, a káptalan, a vármegye és magánosok készséggel siettek a közjót szolgáló intézet segítségére. Gimnáziumunk templomának kérdése 1825-ben jutott a megvalósítás állapotába. A szükséges pénz és építési anyag beszerzése után az alapkőletétel ünnepét 1828. május 1.-én tartották meg Kopácsy József megyéspüspök részvételével. A munkálatok némi akadályok leküzdése után 1836-ban fejeződtek be. A belső felszerelés szintén megoldást nyert