Angolkisasszonyok tanítóképzője, Veszprém, 1933
Milyen legyen a tanítónő? Fontos, komoly, életbevágó kérdés mindazok számára, kiket az isteni Gondviselés arra hívott, hogy a kis emberpalántából fáradságos munkával igazi, az isteni gondolatnak megfelelő embert képezzenek. Erre a kérdésre, milyen legyen a tanítónő, így válaszol dr. Gutheil Jenő theológiai tanár úr. A neveléstan egész bizonyosan elsorolja szép tudományos alapossággal a jó tanítónő jellemvonásait. Hogy legyen erkölcsileg és értelmileg alkalmas magasztos hivatásának betöltésére, legyen jellemes, képzett, megértő, igazságos, gyengéd, szeresse a gyermekeket stb. A magam részéről, ezeken túl, csak egyet hangsúlyoznék még: legyen mindig tudatában annak a nagy felelősségnek, amit a mi válságos korunk a népnevelőre ró. Soha ne felejtse el, hogy az emberiség szebb jövője jórészt a nevelő munkások kezébe van letéve. Bármennyire megcsodáljuk is a közmondásokban rejlő sok életbölcsességet, alig fogadhatjuk el annak a latin mondásnak igazságát, amely szerint: «Quem dii odere paedagogum fecere» — «Akire haragusznak az istenek, azt tanítóvá teszik.» Sőt biztosan állíthatjuk ezzel szemben, hogy nincs emberi hivatás, amely olyan fokban tenné az embert részesévé Isten alkotó és világkormányzó tevékenységének, mint a tanítói és nevelői hivatás. Olyan lesz a jövő termése és aratása, amilyen a jelenkor népnevelőinek vetése. Az Isten küldötteinek, a prófétáknak hivatása a tanítói hivatás, a prófétaság minden áldozatával és dicsőségével. S ha minden időben ilyen felelősségteljes volt a népnevelői munka, kétszeresen az a mi mai nehéz napjainkban, amikor minden jel arra vall, hogy új társa-