Angolkisasszonyok tanítóképzője, Veszprém, 1935
t M. Gottlieb Borbála. Az 1910-i Rendi Káptalan az akkori prágai főnöknőt M. Gottlieb Borbálát választotta a már elaggott M. Cassiglione Jozefa főfejedelemasszony mellé mint vikariát és pedig az utódlás jogával. A Szentlélek Úristen kegyelme vezette a választást, mert alkalmasabb, rátermettebb egyént alig találtak volna a magas, nehéz állásra. Sohasem könnyű dolog elöljárónak lenni, de kétszeresen nehéz volt az az idő, melynek tartamára az isteni Jóság M. Gottlieb Borbálára bízta a Bold. Szűz Mária Intézetének kormányzását. Hivatalviselésének 24 évi szakaszára esik a világháború keserves ideje, az azt követő még sanyarúbb összeomlás s az ezzel összefüggő ezernyi baj. De az ő erős, Istenben lehorgonyzott lelkét nem sodorta el a viharok árja s mert a nehéz napokban is az volt legfőbb gondja, hogy maga és övéi mindenekelőtt Isten országát és az ő igazságát keressék, az Úr végtelen jóságában hű maradt ígéretéhez s minden egyéb hozzáadatott nekik. A szobájából benyitó kis oratórium, — melynek ablaka éppen a főoltárra néz — mily sok bensőséges imádságról tudna tanúságot tenni! Mert M. Gottlieb főfejedelemasszonyunk erejének és nagyságának titka az Istennel való bensőséges egyesülés, az imádságos lelkűlét volt. Istennel beszélte meg minden dolgát, a kormányzás gondjait csak úgy, mint a lelki életét, Jézus áldásával intézte az anyagi ügyeket. Vele beszélte meg buzgó imában azt, amit nagy lelke jónak és szükségesnek látott. A szerzetesi egyszerűséggel csodálatraméltó bölcseséget és igazán fenkölt gondolkodást egyesített, teljesen